Sziasztok, sajnálom a nagy kihagyást (Jesszusom, de
még mekkora), de azt hiszem, itt volt az ideje, hogy végre visszatérjek ide is
sajnos az egyik legnagyobb tragédiával, ami csak érhet egy ilyen összetartó
családot.
Jonghyun örökké hiányozni fog, és felfoghatatlan űrt
hagyott maga után, amit remélem, mindenki a megfelelő módon tud kezelni.
Bár nem tudom, hogy azok a 11-14 éves kislányok fel
tudják-e egyáltalán dolgozni belül - meg persze mindenki más -, hogy egy eléggé
erős példa az életükben, ami napi szinten meghatározta őket, eltávozott.
Remélem, mindenki jól van, kérlek egyetek és aludjatok jól, küzdjetek helyette
is.
Nagyon szeretem a Shawolokat, azokat a békés, már
törött lelkű rajongókat, akiknek most szanaszét tépték a szívét. Vigyázzatok
magatokra, és kérlek, kérjetek segítséget, ha szükségetek van rá.
Mindenki saját magáért felelős, és Jonghyun
döntött. Ezt pedig el kell fogadni, bármilyen nehéz.
Szeretlek titeket, szeretem őt, és kérlek, kérlek,
kérlek legyetek figyelemmel egymásra. Mosolyogjatok mindenkire, fogadjátok az öleléseket,
a részvétet, mert nincs annál veszélyesebb, minthogy ilyenkor zárkózzon magába
valaki.
Ui.: Sajnálom, hogy ennyi ideig tartott összeszednem
magam, de mindenképp el szerettem volna köszönni tőle.
Jonghyun
Csak a csendet hallgatom, a kopott
nyugalom zsong bennem, és kellemesen simogat a hideg idefent. Átjár a béke,
miközben csillagként ragyog az arcomon minden könnycsepp, amit értem hullajtasz.
Én pedig azt kérem, ne tegyed.
Tragédia történt – ezt hallom
mindenhonnan, de nem értem. Miért vagy szomorú? Miért beszél mindenki rólam?
Csendben mentem el, hátrahagyva a fájdalmat, ami belülről mart és égetett fel
minden szép és kellemes emléket.
Nem éreztem mást, csak a magányt, a szomorú
dallamokat a fejemben, amik folyton csak azt a bizonyos mondatot sulykolták
belém. De már nem vagyok egyedül.
Talán azért mentem el, hogy neked esélyt
adjak. Esélyt valami szebbre, hogy képes legyél felállni, és küzdeni helyettem,
amíg a lelked bírja, és talán még találkozunk, még látsz ebben a gyönyörben,
amiben ott lent soha nem lehetett részem.
Kérlek, harcolj.
Kérlek, ments meg engem azzal, hogy könnyek
helyett a mosolyodtól ragyog az arcod.
Kérlek, szeresd magad, kérlek, szeress engem
a teljes szíveddel, ahogy én imádtalak téged. Ne haragudj rám, mert az élet
legyőzött, hiszen nem nyerhet mindenki.
Az én végem csak a kezdetem volt, kérlek
gondolj rám így. Szeretettel. Békével. Úgy, hogy azt érezzem, jól döntöttem,
hogy minden, amit hátrahagytam, a boldogságom kezdete volt.
Egy gyönyörű jövőé, aminek soha nem ér
majd véget.
