5. rész (+18)
Eszeveszett tempóban forog velem a világ, miközben szemeim semmi áron nem akarnak kinyílni. Csak a puszta sötétség vesz körül, és csak egy hangot hallok magam mellől;
- Hyung, én...aish...nem tudom, mikor kelsz fel, de akarom, hogy tudd; én melletted vagyok. És lassan Anyuék is, mivel fél óra múlva érnek haza, és már nagyon kíváncsiak rád...- hallom a hangján, ahogy elmosolyodik, közvetlenül mellettem ül, és érzem a mézédes illatát, ahogy belekúszik az orromba...-...és aggódnak is érted, hogy őszinte legyek... Tudják, hogy mennyire...- lassan halkulni, tompulni kezd a hangja, és őrült mód szédülni kezdek, pár pillanat múlva ismét csak a sötétség ölel körül.
Arra eszmélek, hogy már három hang búg körülöttem, de még mindig az én Hercegnőmé van a legközelebb hozzám. Közvetlenül mellettem.
- Aish Kicsim, kérlek nyugodj meg, rendben?- egy kedves női hang, valószínűleg az Édesanyja. Hallom a végtelen törődést, és szeretet a szavaiban, amit Jun felé intéz.
-Nem kéne átvinni egy másik szobába?- meglepően magas, de még férfias hang is megüti a fülem, ami kb olyan messze cseng fel, mint a női.
- Nem Apa, velem alszik!- Jun hangja olyan hangosan szólal fel mellőlem, hogy szinte fülsüketítő- Itt akarok lenni, amikor felébred...- elhalkul a mondat végére, és érzem, ahogy megfogja a kezem. Hirtelen elém kúszik gyönyörű arca, ahogy elmosolyodik, szemei felcsillannak, és azzal a lehengerlő pillantással néz felém. Szemeibe itt-ott belelóg sötét barna haja, amit egy édes mozdulattal söpöri ki belőle. Bármennyire is mozdulni akarok felé, kinyitni a szemem, és magamhoz ölelni őt, nem megy. Ki akarok törni, szinte már őrjöngök tehetetlenségemben.
- Rendben, Kicsikém, de...- a hangok ismét összemosódnak, és az előttem lebegő édes arca is, eltűnik lelkiszemeim elől.
Hallom az édes szuszogását, és érzem, ahogy nyakamat csókolgatja. Végig fut rajtam az a kellemes borzongás, mint mindig, amikor hozzám ér...
- Ezt nem merném soha a szemedbe mondani, hyung, így most kihasználnám a helyzetet...- végig húzza egyik ujját alsó ajkamon, de én hiába tombolok legbelül, nem mozdulok. Viszont amikor eljut a most kicsit lelassult agyamig, hogy épp bevallani készül valamit, csak azt kívánom, hogy csak had hallgassam végig. Egyik keze nyakamra siklik, miközben ajkaimra egy hosszú csókot nyom-...én már rég sejtettem, hogy elindult bennem valami...valami erős irántad...- kissé forogni kezd velem a világ, ahogy felül, és besüpped mellettem a matrac. Ne, csak most halljam, amit mond!-...Yoongmin ment hazafelé innen, és egyből hívott, amikor meglátott téged a sikátorban...- hangja kissé megcsuklik, majd halkan fel is szipog-...amikor viszont megtaláltalak ott, a földön...- végig simít arcomon, majd ismét megfogja a kezemet ezzel kicsit közelebb hozva a valóságba-...akkor már nem csak sejtettem...tudtam, hogy szeretlek...- neonzöld színben villog előttem hatalmas betűkkel az a szó, amit most mondtak nekem először; SZERETLEK. Imáim meghallgatásra találtak, erőtlenül, de megszorítom kézfejét, amitől elhallgat. Lassan nyitom ki szemeimet, először vakító fehérséggel jut szemembe a fény, majd hamarosan kirajzolódnak előttem a formák, és a színek is betöltik a szobát. Óvatosan felé fordítom fejemet, és hatalmas bociszemeibe nézek, amik most egyszerre csillognak a boldogság, és a meglepettség könnyeitől.
- Én is szeretlek, Hercegnőm- halványan el is mosolyodom, de ő még mindig dermedten ül, és kitartóan állja a tekintetem- Még egy csókot sem kapok? Tudod ha magamnál vagyok, te is jobban élveznéd...- mondandómtól teljesen elvörösödik, majd lassacskán lehajol ajkaimra, és gyengéden csókolni kezd. Remegő kézfejem utat talál tincsei közé, miközben viszonzom a csókot, majd nyelvemmel ajkai közé furakodok, amitől egy hajk sóhajt hallat.
Tulajdonképp a szülei édes teremtések, hiába vannak távol folyton. Az Anyja az Apja menedzsere, így mindkettejüknek elég sok dolga van a cégüknél... Villákat, és egyéb fényűző épüketeket építenek, sőt jótékonykodnak is a plussz pénzből. Én úgy vettem észre, hogy megkedveltek, és elfogadtak, de Junnak szent meggyőződése van arról, hogy oda és vissza vannak értem. De ami a legfontosabb, teljes mértékben támogatják a kapcsolatunkat, sőt még a szokásos családi nyaralásra is meghívtak azzal a címszóval, hogy Jun végre nincs egyedül...
- Hyung, ülj le! MOST!- Jun ellent mondást nem tűrő hangon veszi ki a kezemből a súlyzókat, és ejti le a földre- Elment az eszed?! Még nem vagy olyan állapotban, hogy ilyen szarokat emelgess! Nyomás vissza az ágyba Kim!- magamhoz rántom az utolsó szónál, és felvonom egyik szemöldökömet.
- Te csak ne hívj a vezetéknevemen, Park. És amúgyis, már négy napja volt, jól vagyok- ajkaira csókolok, majd ahogy a szemébe nézek, valami furcsa csillogást fedezek fel, amit eddig még soha nem láttam benne...
- Pihenned kell, hyung- hangja kissé rekedté válik, és lesüti tekintetét.
- Ha velem tartasz...- búgom a fülébe, amitől felemeli fejét, és egyből lecsap ajkaimra. Rásimítok fenekére, amitől felbátorodva az ágya felé kezd hátrálni, szorosan öleli magához meztelen felsőtestemet. Egy pillanat alatt az ágyon találom magam, és lebénultan nézem végig, ahogy vetkőzni kezd. Először pólójától, majd lassan farmerétől szabadul meg, és a csípőmre ül. Édes csókjaival kezdi behinteni nyakamat egyre lejebb haladva, miközben ujjbegyeivel oldalamat cirógatja. Néha nyelvével, és fogaival is érinti felhevült bőrömet, amivel halk sóhajokat csal ki belőlem. Lehunyom szemeimet, és ujjaimmal többször is végig szántok tincsei közt.
- Hyungh...- ahogy meghallom felzengeni rekedt hangját, érzékeim csak még élesebbek lesznek
- Hmm?- lassan kinyitom szemeimet, amikor nem jön válasz, majd vissza is csukom, amikor végig simít felsőtestemet.
- Kívánlak- először csak dermedten fekszem egy helyen, majd lassú, önelégült mosolyra húzom ajkaimat. Ahogy felülök, egyből lemászik rólam, viszont nem hagyom 'menekülni', hanyatt döntöm, és egyből ajkainak esem. Hevesen viszonozza ajkaim, és nyelvem játékát, miközben ujjaim felfedezőútra indulnak felsőtestén.
- Hmmmhh, hyungh...- beletúr hajamba, amikor mellbimbóját veszem kezelésbe, és feljebb billenti csipőjét. Türelmetlenségemből adódóan lejebb is indulok eszméletlen felsőtestén, amit halk sóhajokkal hálál meg. Édes hangja egyre inkább csak elveszi az eszemet, és már jóval többet akarok... Lehúzom róla boxerét, és csillogó szemekkel mérem végig már kőkemény férfiasságát. Ajkaim közé veszem két ujjamat, hogy benedvesítsem, majd egyszerre a kettővel hatolok bele fenekébe. Fájdalmasan felszisszen, amikor mozgatni is kezdem, és belemarkol maga mellett a lepedőbe, ahogy lábait is felhúzza. Kérdőn néz fel rám, amikor fél perc múlva abbahagyom tágítását, látszólag egy jó indokra vár.
- Mutasd meg, te hogy csinálod- szemei tányérnagyságúra kerekednek, és teljesen elvörösödik.
- T...tessék?- beleharapok alsó ajkamba, és végig simítok tagján.
- Jól hallottad. Látni akarom...mutasd meg, milyen izgató vagy igazából- pár pillanatig csak hezitál, majd amikor felfedezi rajtam az ellent mondást nem tűrő komolyságot, lehunyja szemeit, és kezével végig simít egész testén. Belenyúlok már túl szűk boxerembe, és már merev tagomra fonom ujjaimat, amikor ánusza körül kezd körözni középsőujjával, majd lassan bele is hatol saját fenekébe. Halk nyögés csapja meg a fülem, amikor mozgatni is kezdi magában először középső, később mutatóujját is. Csupán a látványtól képes lennék elmenni. Kikészít.
- Mmmh, Jaejoonghh- ahogy nevemet nyögi közben, akaratlanul is felsóhajtok, piszkosul izgató látványt nyújt- Aahhhmm, hyuuuunghh- csípőjét kezdi emelgetni, de én már nem bírom tovább, amikor kéjes nyöszörgésbe kezd az élvezettől. Leszenvedem magamról feleslegessé vált boxerem, majd kezét elhesegetve egyből tagommal helyettesítem ujjait- Aahm hyunghh!- hátra veti fejét, és ajkai szétnyílnak, ahogy hangos zihálásba kezd. Feje mellett támaszkodom meg alkarjaimon, ahogy mozogni kezdek benne, és végig csókolom nyaka ívét. Hangos nyögéseink keverednek a szoba csendjében, ahogy a végsőkig gyorsítok.
- Junhh...mhhmmhh...- beleharapok fülcimpájába, ami hatására durván a hajamba túr már remegő kézfejével. Teste egyre többször, és hosszabb időre rándul össze jelezve, hogy nincs sok hátra neki sem.
- Hyunghh énh...annyirah...- heves csókommal hallgattatom el, amit egyből viszonoz is. A lepedőbe markolok, ahogy már így is szűk feneke egyre jobban rám feszül- N..neh hagydh abbahh! Kérlekhh!- szinte sikítja az utolsó pár szót, amikor háta ívbe feszül, és hátamba marva élvez kettőnk közé. Pár döfés után viszont már én sem bírom tovább, követem a példáját. Zihálva omlok rá, de ahelyett, hogy legurítana magáról, egyre szorosabban ölel magához. Egy édes csókra hajol fel ajkaimra, amit ugyanolyan gyengédséggel viszonzok is... Megtaláltam azt a személyt, akiről a sok nyálas, romantikus, tinilányoknak írt könyv papol. Akit soha, semmi áron nem akarok elveszíteni. Aki örökké szeret, és velem marad majd.
Jun
+
Jaejoong
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése