2. rész
Az ébresztőm ismét 5:55öt mutat, mint minden reggel. Keveset aludtam, de egész pihentető volt a sok fájdalomcsillapító miatt. Lassan, és kimérten mászom ki az ágyból, mivel attól tartok, a fejembe nyilal a fájdalom. Kissé remegő kézzel kezdek az íróasztalom fiókjában kutakodni, ahol plussz dugi fájdalomcsillapítókat rejtegetek, mert már előfordult, hogy az a hülye liba eldugta előlem. Kiábrándító. Muitán leküldtem három bogyít, hogy újítsak az öltözetemen, egy vörös csőgatyát, és egy leheletvékony fehér, fekete mintás rövidujjut veszek fel, meleget mondtak mára. A csöndnek mindig is örültem reggelente, ezek szerimt még alszanak. Bácsikámat ritkán látom, sokat melózik, mivel építész. Egyedül a homlokom az, ami uavar, hisz nem akarom, hogy kiszúrják. Hajamat a zöld-kék-sárga-lila seb elé állítom, így csak fél homlokom látszik ki. A reggelit az asztalra helyezem letakarva, majd kiteregetem a tegnap kimosott ruhát. Épphogy leszambázik a gonosz mostoha, GaYoon már a dudára tenyerelve vár.
-A reggeli az asztalon- biccentek egyet, majd táskámat szorongatva kirohanok legjobb barátnőmhöz.
-Cuki a hajad, Hyo- vigyorogja, ahogy beülök mellé az anyósülésre, de hamarosan elkomorodik- Te nem szoktál változtatni a kinézeteden. Gyere csak ide- elhúzódni sincs időm, a seb máris friss levegőhöz jut, ahogy a hajamat kisöpri a homlokomból. GaYoon szája elé kapja a kezét, és könnyek gyűlnek a szemébe. Szipogva indítja be az autót, és csordogáló könnyekkel mered az útra. A visszapillantó tükrében megigazítom a hajamat, ezzel ismét elfedve a csúnya sérülést- Ez így nem mehet tovább, Hyo!- ujjai egyre szorosabban markolják a kormányt még mindig az utat figyelve.
- Már csak 86 nap, GaYoon...- sóhajtom lejjebb csúszva az ülésen-...ez már csak pár nap az elmúlt évekhez képest...
-De! De nem érted! Ezeknek megtörténniük sem szabadott volna!- összehúzom magam, utálom, amikor ilyen a hangja. Kétségbeesett, és fájdalmas- Attól félek, egyszer már nem jössz ki hozzám reggel...- igen, ez mindkettőnk legnagyobb félelme, mióta csak idekerültem- Miért nem jössz el onnan? Már megteheted! Elég idős vagy már. Szólok anyunak, és hozzánk költözöl...
-Nem, GaYoon, elment az eszed?! 86 nap, és én kibírom. Arról volt szó, addig maradok, amíg be nem fejezem az iskolát...- folytatni sem tudom, mivel hirtelen kipattan, és a kulcsot rám hagyva berohan a hatalmas, 4 szintes épületbe, ami az iskolánknak állja meg a helyét. Miután még egy utolsó pillantást vetettem eltakart homlokomra, és bezártam az autót, utána indulok. Az engem megvetően méregető szempárokra ügyet sem vetek, mivel már hozzászoktam. Kiköpöm a tüdőmet, mikor sikeresen feljutok a harmadikra, ugyanis az első óránk művészet törrénelem.
-GaYoon, kérlek- leguggolok mellé, ahogy helyet foglal a padban, és könnyeit kezdem törölgetni- Ne sírj, oké?- mintha meg se hallana, zokog tovább, ami egyre több ember figyelmét kelti fel.
-Sziasztok- Youngjae mosolyogva bevágja magát barátnőm mellé, de a vigyora egyből lelohad- Mi a baj?- félve pillantok fel Rainra, aki ismét engem figyel mellkasa előtt összefont karokkal, majd váratlanul egy nyugtató, édes mosolyra húzza ajkait, amitől zavaromban elkapom tekintetemet. Piszkosul szívdöglesztő.
- GaYoon...kimegyünk a tetőre, hmm?- suttogom a fülébe, amire aprót bólint, majd átöleli a nyakamat- Gyere...- felállok mellőle, majd ahogy kiindul, hátára simítva tenyeremet követem. Van még fél óra becsöngőig, addig talán sikerül megnyugtatnom. Vagyis megnyugtatnunk, mivel a két fiú is jön utánunk. Ahogy kiérünk, GaYoon máris robban, és a szokásos módon adja ki a feszültséget; veszekedni kezd, magával.
- Nem hiszem el, hogy megint ezt csinálta!- meglepődöm, ahogy nekem szánja a szavakat. Kezeit fellendíti, és arca kétségbeesettből dühössé válik- El kell jönnöd onnan, nem érted?!
- Honnan?- Youngjae tudatlanságából fakadóan érthető, hogy rákérdez, de nem kap választ.
- Mi lenne, ha ezt nem itt beszélnénk meg? Előttük?- fejemmel Rainék felé bökök, de ezzel csak még jobban felhúzom legjobb barátnőmet.
- Ki nem szarja le, hogy ki tudja és ki nem az ég szerelmére! Itt a lelki, és fizikai épségedről van szó!- ökölbe szorítja kezeit, és elhátrál egy lépést. Mindig képes volt felhúzni magát ezen a témán, és ilyenkor általában nem szeretek a közelébe lenni.
- Igen, ez ÉN lelki és fizikai épségem, azaz az ENYÉM. Senkinek semmi köze ehhez- fújtat egyet, és ismét útnak indulnak könnyei.
- De...ha elmondanád, mit csinál...mert tudom, hogy az a kattant boszorka teszi ezt! Ne is tagadd- szólalnék meg, de felemeli szépen manikűrözöt mutatóujját jeleve, hogy hallgassak- Tudom, hogy nem egyszerű neked. De nekem se! Ez ellen tanni lehetne, Hyo. Ha eljössz onnan...
- 86 nap, GaYoon- Youngjaékról teljesen megfeledkezve szentelem 100%os figyelmemet legjobb barátnőmnek. Abban sem vagyok biztos, hogy itt vannak-e még.
-De azalatt a 86 nap alatt bármi megrörténhet. Egyre durvább lesz, és ezt te is rohadt jól tudod. Egy idő után már...Hyo...én tényleg attól rettegek nap, mint nap, egyre jobban, hogy egy reggel már nem ülsz be mellém az anyósülésre. Félek, hogy egyszer...- halkan intézi hozzám az utolsó három mondatot, amire lemondóan sóhajtok. Nem kell befejeznie a mondatot, minfketten tudjuk, mi az utolsó szó. Megöl. Kinyújtom felé a kezemet, amit kikerülve egyből szorosan ölel magához.
- Minden rendben lesz...- motyogom barna tincseit vizslatva.
- Na jó, most már tényleg beavathatna valaki- szólal meg ismét Youngjae sikeresen kizökkentve. Válaszképp megszólalnom se kell, amit amúgy se tennék, a szél felerősödik, így kifújja homlokomból tincseimet. A kissé kikerekedett szempárokra ügyet sem vetek, csak próbálom újra eltakarni az elég csúnya, kissé feldagadt sebemet.
- Mi történt?- Youngjae elborzadt arcán az aggodalom is helyet foglal, talán az előbb hallottak miatt.
- Neki mentem...egy...ajtónak- halkulok el ismét, mint mindig, amikor nem GaYoonnal beszélgetek.
- Ja, egy ajtónak... Ő a kattant boszorka?- Rain egy tockost oszt le a mellette állónak, amire az tarkójára simítva szisszen fel.
- Két perc és becsöngetnek, menjünk jó?- GaYoon aprót biccent, majd hagyja, hogy a fiúk előre menjenek. Karomba csimpaszkodva húz le magához, ahogy a bejárat felé igyekszünk.
- Ülhetek Youngjae mellé?- csillogó szemeibe nézve kissé elgondolkodom a dolgon. Így Rain melleé kéne ülnöm...- Na kérleeeeeek- lebiggyeszti alsó ajkát, amire a lemondóan megforgatom szemeimet.
-Legyen...- izgatottan nyikkan egyet, amire a fiúk kérdőn felénk fordulnak- Menj csak...- szinte ki se mondom, GaYoon máris Youngjae mellett terem, és Rain a rájuk való tekintettel kettesben hagyja őket.
- Szóval, együtt leszünk egész nap-- vigyorogva bök oldalba, amire arrébb húzódom tőle.
- Ne is emlékeztess rá, kérlek- mormogom az orrom alatt, ezzel vigyora felvesz egy édes árnyalatot.
- Sajnálom a tegnapit. Nem akartalak megbántani, tudod csak... Felkeltetted az érdeklődésemet- halványan elmosolyodom, ahogy továbbra is a padlót bámulom.
- Hát ez...fura- mondom, amire halkan felnevet.
- Fura?- érzem, ahogy felém néz, majd vissza, de a mosolya levakarhatatlan.
- Nem vagyok hozzászokva. Általában visszataszítónak találnak...- megtorpanok, ahogy elém vág, mikor a többiek már eltűntek az ajtó mögött-...mintsem érdekesenek...-fejezem be még jobban elhalkulva.
-Sokkal inkább gyönyörű vagy, mint visszataszító- szívem, mintha kihagyott volna egy ütemet, ráadásul az a szívdöglesztő mosolya is megmutatja magát. Na nem, Hyo ne csináld. Egész életemben sikerült távol maradnom a felém érdeklődő, egy-két fiútól. Nem tudom, most miért reagálok így. Ő csak egy fiú JongHyo, szedd össze magad! - Beszéltünk Youngjaeval, hogy elmehetnénk moziba, és örülnék, ha elkísérnél- most, ha nem tudnám az ellenkezőjét, azt hinném, hogy randit kér tőlem.
- Hát nem is tu...vagyis nem, nem köszönöm- egy pillanat alatt lepattintom, és kikerülve a többiek után sietek. Már három perce becsöngettek, mikor beérek, és már megy a vetítés, ami ha jól látom, az Ötven első randi. GaYoon szinte szét van csúszva, ahogy Youngjae megállás nélkül mosolyog rá, és beszél hozzá. Felém egy hálás pillantást vet, majd visszanéz kiszemeltjére. A tanár nincs bent, csak a film megy, így nem kapok letolást, amikor elég látványosan huppanok be a padba. Kb fél perc múlva Rain is csatlakozik, mellém ül.
- Elég szépen ott hagytál...- mormogja a kivetítővásznat bámulva, majd felém fordul- Biztos nem akarsz jönni? Szerintem GaYoon simán belemenne, még így se?- lassan felé fordítom a fejemet, kérdő tekintettel bombázom csillogó szemeit.
- Miért akarod annyira, hogy menjek?- felvonom egyik szemöldökömet, amire egy pillanatra kettőnk közé pillant, majd vissza rám.
- Mondjuk úgy, hogy nem épp a lányok jönnek be, és hozzád hasonló fiúval még nem találkoztam. Tudod...- lassan fülemhez hajol, így forró lehelete perzseli a bőrömet-...van benned valami, ami arra késztet, hogy melletted legyek- érzem, ahogy a forróság felszökik a nyakamon egyenesen arcomra, ami vérvörössé válik zavaromban. Pont neki kell őszintének lennie? Miért nem tudja magában tartani a dolgot? Miért?! Szóval tényleg randira hívott.. Egek!
- Az a valami hazudott neked- mormogom a padot bámulva, amire még közelebb hajol, így ajkai érintik a fülcimpámat. Uramisten.
- Biztos vagyok benne, hogy az a valami is azt akarja, amit én- kellemesen megborzongok, még szemeimet is lehunyom egy pillanatra, majd képzeletben felpofozom magam a reakcióm miatt. GaYoon felé pillantok, aki kikerekedett szemekkel néz felénk, miközben Youngjae keres valamit a telefonján. Ahogy Rain visszaül, én továbbra sem mozdulok. És ő mit akar? Mert, ha azt amit én, akkor mostanra már átiratkozott volna egy másik iskolába. Úgy érzem, ez a fiú tényleg meg akar ismerni, és félek ettől. Nem akarom, hogy bármit is tudjon rólam, hogy belém lásson, és hogy legyen mivel bántania, amikor olyanja van. Nem akarom. Azt sem értem, miért vagyunk bent. A többi középsulival ellentétben mi már végeztünk a vizsgákkal, de bent kell töltenünk az időt év végéig, hogy meglegyen az óraszám, és hogy a megkapjuk a szakmát is... Bár még mindig itt vagyok, mint "otthon". Ahogy halkan dúdolgatni kezd, kíváncsian fordulok felé. Mi a fene. Hirtelen felém kapja a fejét, ahogy leesik neki, hogy őt bámulom.
- Ne haragudj, megszokás...- lazán megvonja vállait, de látom rajta, hogy egy kicsit be van feszülve.
- Semmi baj, szép...hangod van- édesen elmosolyodik, amire muszáj vagyok előre fordulni. Meg kéne tanulnom, hogy nem nézhetek a szemébe.
- Köszönöm
Egy hónapja kőkeményen próbálok távol maradni Raintől, bár ő ugyanolyan kitartással próbálkozik nálam. Az elmúlt napokban csupán négyszer utasítottam vissza, és egyre jobban csak hajt rám. Hányszor kell még azt mondanom, hogy nem...? Hála az égnek a gonosz boszorka a szüleihez utazott bácsikámmal az ország másik végébe, így GaYoonékra bíztak engem. Öt nap a Paradicsomban. Az utolsó sérülésem viszont nem a homlokomon volt... A lábaim, és hátam még mindig elképesztően fáj, ha nem veszek be fájdalomcsilkapítót. Sérülés... úgy hangzik, mintha véletlenül szereztem volna. Nem is tudom, mikor voltam ilyen hálás utoljára az égnek, hogy megszabadított tőlük.
- Hyo- legjobb barátnőm hangja túlságosan is dallamosan cseng, ami azt jelenti, hogy ez nagyon nem fog tetszeni nekem- Youngjae randizni hívott!- vigyorogja, és az ölembe huppan. Mint máskor, úgy most is sokan megbámulják, intenek és köszönnek neki, amit udvariassággából adódóan viszonoz is, főleg az ebédlőben. Itt van együtt egyszerre a legtöbb ember a suliban, vagyis háromszor annyian néznek fel rá egyidőben. Szinte istenítik őt.
- Randi? Épp ideje volt már...elég sokat várt vele- motyogom az előttem lévő ebédet bámulva, de túl nagy csend lett- Van még valami, igaz?
-Hááát...- elhúzza a száját, és átkarolja a nyakamat-...szóval eegy éjszakai sétára gondoltunk, kivilágított város satöbbi, satöbbiiiii, és azt szeretné, ha Rain, és te is eljönnél- a végét úgy hadarja, hogy alig értem, de ahogy leesik, eltátom a számat.
- Na nem, neeeem. Nem randizom senkivel, GaYoon! Te is tudod, miért...
-Igen, tudom, hogy a gonosz boszorka az oka, de már csak 53 nap van hátra, és ha összejössz vele, nem kell megtudnia- alapszabály volt mindig is, hogy nem lehet párom, amíg iskolába járok. Valamiért ez tetszett a legjobban a sok ökörségből...
-Elment az eszed- megrázom a fejemet- Én NEM akarok senkivel összejönni.
-De Rainnel szeretnél. Látom rajtad- ijedten kapom felé a fejem, amire halkan felnevet- Bejön neked, nagyon. És te is neki, amit már rendesen ki is mutatott.
- De nem érted... Nem akarom, hogy megismerjen.
- Azért, mert még véletlenül boldog lehetnél életedben először?- bármennyire is rossz bevallani, igaza van. Félek a boldogságtól, ami talán hülyén hangozhat, de őszintén rettegek attól, mi lesz, ha egyszer vége...- Eljössz. Holnap este fél nyolc. Elmegyünk vacsizni, aztán egy séta...egy hosszú séta- vigyoroja sejtelmesen- Biztos vagyok benne, hogy te is annyira akarod, mint én- ebben viszont téved. Nem akarom. De bármennyire is ellenzem, annál több trükköt vet majd be, hogy rávegyen.
Rain
Hyo
GaYoon
Youngjae
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése