Zárt ajtók mögött 1. / Kpop Fanservice

FONTOS!! MINDENKÉPP OLVASSÁTOK EL! :

Főszereplők:
J-HYO - teljes név: Kim Jong Hyo
Amit tudni kell róla: az ukefőszereplő, 18 éves, és 170 cm. Egyetlen egy barátja van, de ő már iskolás kora óta a legjobb; GaYoon. Nagyon zárkózott, félénk fiú, aki már a napokat számlálja, mikor menekülhet el "otthonról" - szó szerint. A szüleitől elkerült, ezért apja bátyjánál él, de nagyon rossz sorsa van ott, mivel bácsikája felesége bántalmazza. Egyedül legjobb barátnője tartja benne a lelket, de aztán egy nap minden a fejetetejére áll...valaki miatt.

Rain - teljes név: Jung JiHoon
Amit tudni kell róla: 19 éves, 183 centi magas. Ő a semefőszereplőnk, és most költözött vissza a városba legjobb barátjával; Youngjae-val. Egy osztályba kerülnek J-HYO-val, és GaYoon-nal, mivel mind a négyen a végzős utáni évben, a plussz egy éves képzésen vesznek részt, hogy kitanulják a szakmát. A mi kis visszahúzódó ukénkra egyből felfigyel, és valamiért mindig a közelében akar lenni, J-HYO valahányszor visszautasítja. Vonzza a titokzatossága, és mindent tudni akar róla, amit csak lehet...

Legfontosabb mellékszereplők:
GaYoon - teljes név: Heo GaYoon
Amit tudni kell róla: a sorozatban 18 éves, és 165 centi. Nagyon csinos, szép lány. Kicsi, ám termetének ellenére tud nagyon, nagyon kemény és könyörtelen lenni, ha szükséges. Az ukefőszereplőnk, alias J-HYO egyetlen, de a legjobb barátja, valamint osztálytársa is. A középsuli pompomlány csapatának a volt vezére, így a legmenőbb lány a suliban. Képes akár ölni is a mi kis uke főszereplőnkért...

Youngjae - teljes név: Choi Youngjae
Rainnel párhuzamban ő is 19 éves, 180 centi. A mi legfontosabb női szereplőnkre, GaYoonra egyből felfigyel már a legelső nap, mikor beteszik lábukat az osztályba, és úgy tűnik, az érzés kölcsönös. Nagyon kedves, humoros srác, és bármit megtenne legjobb barátjáért.

Egyéb tudni valók: Az egész J-HYO szemszögéből fog íródni.

Jó olvasást!^^

1 rész.

Ha egy szivet összetörnek, megesik, hogy az rosszul forr össze; göröngyös, itt-ott repedezett marad. De minden pofon után fel kell állni - szó szerint, ha úgy esik. És bármilyen nehéz is elhinni, hiába vagy ízig-vérig fiúból, néha egy nálad 20 évvel idősebb nő tud a legnagyobbat súlytani rád. Egy könyv, esetleg egy vékony falú lavor, vagy csupán a puszta keze képes arra, hogy földre kerülj. Amíg te kínodban, a fejedet fogva fetrengsz a hófehér márványpadlón, ő szívesen megismerteti oldaladdal közelebbről a márkás cipője orrát. Így kora reggel nekem is ez sors jutott, amit már előre tudtam. Épphogy felkelek hat óra előtt öt perccel, máris a nevemet mantrázza a boszorka.
- JongHyo! Kelj fel, és hord le ide a jelentéktelen életedet! Hol a reggelim?!- én csinálom bácsikámnak, és a gonosz boszorkának, alias Yooranak reggelit minden egyes reggel. Erőszeretettel kel fel néha hamarabb, csakhogy belém köthessen, esetleg belém rúghasson egyet. Nem akarom húzni az időt, ezért három és fél perc alatt felöltözöm, ami alatt egy szélesebb nyakú pulcsit, és egy fekete csőgatyát értek. Igen, sokszor megkapom, hogy ilyen ruhákat lányok hordanak, de az a helyzet, hogy én ezt szeretem. Szememet alul-fölül kihúzom sötét barna szemceruzámmal, hogy kiemeljem őket, majd kiindulok. Két emeletes, gyönyörű házban élünk hárman, de én a földszinten kaptam szobát, jó messze az övéjüktől. Hálát is adtam már az égnek párszor ezért... A lépcső takarása mögött még adok magamnak két szusszanásnyi időt, majd felfedve kissé álmos valómat, nyugodt arccal sétálok ki a konyhába. Lassan nézek körül, de nem látom sehol. Egy időben még azt is megkockáztattam volna, hogy ő maga az Ördög, és a lelkemre vadászik, amit a pokolba akar hurcolni magával, hogy ott egy egész örökkévalóságig kínozhassa. Gondolatmenetemet a padló hideg felülete szakítja félbe, ami most közvetlen közelségből köszön vissza sajgó arcomra. Nem simítom tenyeremet a tarkómra, ahová az ütést kaptam, inkább ösztönösen gömbölyödök össze, mielőtt újra lesúlytana. Kezeimmel fejemet védem, bár nem olyan őrült, hogy ott üssön, ahol látszik. Sorosaztban háromszor bordáim közé rúg, amitől még kisebbre kuporodom, és kiszökik tüdőmből az összes levegő.
-Nem elég, hogy rontod a levegőt, de még a hasznodat se veszem- mellém köp a padlóra, majd leül az asztalhoz, mintha semmi sem történt volna. Lassan tápászkodom fel, bár tudom, hogy kapom a következőt, ha nem gyorsítok a tempómon. Ezek után már csak rám sem néz, ahogy a divatmagazinját kezdi bújni. Egyszercsak lecsapja mellém az ehavi számot, és egy csinos nőre bök, akin ugyanilyen pulóver van, csk fehérbe. Mint nekem, úgy neki is kivillannak kulcscsontjai, bár rajta kissé vonzóbban hat, ahogy kis dekoltása is kirajzolódik.
-Buzi vagy- köpi felém megvetően, majd visszaül a helyére- És undorító... Mégis milyen fiú venne fel...egy ilyet?- a fényesre sikált csempében jól látom kissé elmosódó képét, ahogy fintorogva mér végig újra és újra. Nem szólok semmit, mégcsak nem is ellenkezem; egrészt felesleges lenne, másrészt, mert igaza van. Nem abban, hogy undorító vagyok, mert neki minden az. Hanem, hogy a saját nememhez vonzódom. Szívesen fognám apám halálára, és anyám alkoholizmusára, de ezek csak azt segítették elő, hogy ide kerültem. A fiúk jönnek be, és ezt GaYoon is elfogadja, sőt talán ez is adja, hogy a legjobb barátom. És az egyetlen. Elmosolyodom, ahogy meghallom az éles dudaszót, amivel mindig jelez, hogy itt van. Egy dögös Audi Q7-essel jár, amit 16. születésnapjára kapott két éve. El sem köszönök a hárpiától, csak hátamra kanyarítom a táskámat, és kiviharzom GaYoonhoz a pulton hagyva a szendvicseket.
-Hyo!- nyakamba veti 165 centijét, majd oldalba vereget, amire felszisszenek- Mi a baj?- kissé remegő hangon teszi fel a kérdést, hisz tudja, hogy mik mennek a ház falain belül.
-Áh, semmi- legyintek, miután beövezem magam, majd mikor még mindig nem haladunk előre egy centit se, felé fordulok- Nem indulunk?
- Bántott, igaz?- pár pillanatig nem szólok egy szót se, és előre fordulok. Tudja a választ. Minek akarja, hogy kimondjam? Hisz ha eléri a fülét az információ, csak még nehezebb elsétálni mellette. Ahogy kér perc elteltével sem válaszolok egy nagyobbat sóhajtva előrefordul, és a gázra lép.
- Nem mondod el, mit csinált?- nem. Neheheheeem. Soha nem mondtam el neki. Egy idő után viszont maga jött rá, amikor bicegni kezdtem, vagy gyanús foltok, horzsolások jelentek meg rajtam- Oké, értem én...- feljebb tekeri a hangerőt, így a zene körbeölel, és magával ránt. Egy szót sem szólunk innentől, tudom, hogy most behisztizett. Egyszercsak a síricsendre eszmélek, majd lemondóan nézek körül. Megjöttünk. Még egy ócska nap... De már csak három hónap és nem csak a sulitól, hanem az őrült ribanctól is megszabadulok.
-GaYoon...kérleeeek- szólok utána, ahogy felfújt arccal indul befelé, és már a bejáratnál jár, amikor valaki kinyújtott kezébe ütközöm bele.
- Na mi van, kukac? Csak nem rád unt ő is?- kissé hátrébb lépek, hogy Taejang ne mocskolja annyira az urámat, de ezzel csak annyit érek el, hogy végig húzza arcélemen ujjait, majd megragadja egy pillanatra a nyakamat fenyegetésképp. Elborult haverjai természetesen újonganak, és jót röhögnek a nyomoromon, amikor a kicsi GaYoon áll kettőnk közé, és pólóját megradava rántja le magához. Kicsi ugyan...de meglepően erős. Nagyon.
- Még egyszer hozzá mersz érni Hyohoz, Taejang...- szűri fogai közt kis gúnnyal a hangjában, és ránt egyet a pólóján- ...kislányt csinálok belőled- komolyan rémisztő is tud lenni, de nem nekem. Annak kell rettegnie, aki engem bánt. Aki viszont hozzám ér, azon már a bújkálás sem segít. Elengedi, majd lök rajta egyet- És ahogy elnézem, nem lesz sok dolgom- köpi a sértő szavakat, miközben megvetően méri végig, majd megragadja a csuklómat, és el sem engedi az osztálytermünkig. Épp időben érkezünk, mivel becsöngetnek, de a tanár még nincs bent.
-Vehetem úgy, hogy megbocsáltottál?- beülök mellé a padba, táskámat a lábamhoz hajítom.
- Ha meghívsz ebédre- megvonja vállát, amire elmosolyodom, és csókot nyomok halántékára.
-Bár nem hiszem, hogy kell... Úgy tűnik, van valaki, aki szívesen meghívna téged...és akkor már engem is- most veszem észre, ahogy berögzülten bámulja a tanári asztalt, miközben hozzám suttog. Félve pillntok oda, amire egy rohadt magas, izmos, és piszkosul helyes fiúval fonódik össze a tekintetem, aki egy másik hasomlóan jóképű srác mellett álldogál. Újak lehetnek még nem láttam őket - Amióta betette a lábát, téged bámul- izgatottan nyikkan egyet, amire összehúzom magam. Épp úgy érzem magam, mint reggel a földön fetrengve, csak most nem rugdosnak. Elkapom róla a tekintetemet, amire GaYoon ismét a fülemhez hajol- Jesszuskám, milyen helyes a mellette álló... Te. Jó. Ég!- ritka, amikor annyira bejön neki valaki, hogy a szája kissé tátva marad, most viszont egy traktorral is parkolni tudnék benne.
-Azért csukd be a szád, még a végén azt hiszi, hogy profi vagy a szakmában...- motyogom még mindig a padot bámulva. Fújtat egyet, és a vállamba üt.
-Akkora paraszt vagy Hyo!- mondja túlságosan hangosan, amire mindenki felénk néz.
- Mis Heo, kérem tartsa meg magának az ilyeféle, és ehhez hasonló megjegyzéseket...- mormogja a tanárunk, ahogy belép az ajtón a naplót, és egyéb órai kellékeket szorongatva. A két fiú még mindig ugyanott áll, és a magasabbik még mindig engem bámul.
- Igen, tanárúr- GaYoon feláll a padból, és meghajol, amitől egy édes mosolyt csal ki technika tanárunkból.
- Nos, engem ér a megtiszteltetés...- megkerüli íróasztalát, majd háttal neki dől, és karjait összefonja mellkasa előtt, ahogy végig méri az osztályt-...hogy bemutathatom nektek az új osztálytársaitokat az utolsó három hónapra, amit még itt töltötök- mielőtt kitérne más melléktémákra, megköszörüli a torkát, mint általában. Imádom ezt a tanárt, mindig is ő volt a kedvencem. Aranyos, megértő és tapintatos, ami sajnos a többségről nem mondható el- Ez a két roppant okos, és inteligens...
-És eszméletlenül szívdöglesztő...- súgja nekem GaYoon, amitől akaratlanul is elmosolyodom.
-...fiú már nagyon várja, hogy megismerhessen titeket...
- Jesszusom, még én hogy várom...- halkan felkuncogok legjobb barátnőm kifakadásán, amit a tanár egy szúrós pillantással belém is folyt.
- A lényegre térve...- megigazítja sötét kék, csíkos nyakkendőjét, majd a két fiú közé áll-...Ő itt Choi Youngjae...- egyik kezét GaYoon kiszemeltjének a vállára teszi, amire barátnom nyikkant egyet-...és ő Jung JiHoon- mutat immár a még mindig engem vizslató egyedre, aki egy mosolyra is húzza ajkait, ami hihetetlenül vonzóvá teszi őt. Intenek egyet mindketten, amire a körülöttünk ülő lányok halk sóhajokat hallatnak jelezve, hogy őket igenis meghatotta a két helyes pofi- Bele is kezdenék az órába, ha már itt vagytok. Kezdenék egy jó, és egy rossz hírrel. A rossz, hogy Mis Heo, igen maga- nyomatékosítja, ahogy barátnőm felé kapja a fejét- Nos, GaYoon, maga jobb, ha elül a szomszédos padba, és megspórolunk egy csomó időt, azzal, hogy nem kell magára, és Hyora szólnom a következő hónapokban sem- barátnőm puffogva veti át magát a szomszédos, üres padba, majd felém egy már-most-hiányzol pillantást vet- Örülök, hogy a rossz részét letudhattuk. Akkor a jó hír... Hogy mindketten új párt kapnak. Youngjae, kérlek foglaljon helyet Hyo mellett, JiHoon, maga megynerte GaYoont év végéig- ahogy Youngjae leül mellém, egyből felém fordul, és rám mosolyog
-Szia, Choi Youngjae vagyok- mutatkozik be ismét, amire egyre berögzültebben figyelem a padot.
-É...én... Kim JongHyo v...vagyok- mormogom elég halkan, de valamennyire biztos, hogy meghallotta, mivel előre fordul. GaYoon felé pillantok aki egy papírra firkant, majd felmutatja felém, amin az áll; Te mázlista, hogy őt kaptad!!>o<". Kissé elvigyorodom, majd ismét a tanárra nézek.
- Mindenki a mellette ülővel fogja megcsinálni a következő projekt anyagát, ami nem más, mint egy szobor. Találniuk kell egymásban egy közös dolgot, amit agyagból fognak megformázni. Erre kapnak egy hónapot. Kezdhetik- biccent egyet, majd kiosztásra bocsát egy raklapnyi fehér lapot, amin tervezni tudunk, és a helyére ül.
-Nos...- hallom ismét Youngjae mosolygós hangját-...nézz rám nyugodtan, nem harapok- félve felnézek rá, amitől mosolya csak még nagyobb lesz, és közelebb húzódik, amitől reflexszerűen hátrálok- Jó, látom, hogy zárkózott típus vagy- sóhajtja, de kitartóan beszél tovább hozzám- Ahhoz, hogy el tudjuk dönteni, mi legyen a témánk, tudnom kéne, mit szeretsz- megköszörülöm a torkomat, és a fehér lapra nézek, majd vissza rá.
-Rap...a rapet...szeretem- motyogom halkan, amire mosolyogva felvonja egyik szemöldökét, és lehajol táskájához, amiből egy ceruzát vesz elő.
-Azt én is- a lapra teszi a szénceruzát, majd rám néz- Csak egy probléma van; nem tudok rajzolni- sóhajtja lemondóan, amire kezembe fogom a ceruzát, és firkangatni kezdek. Korom fekete lesz az egész tenyerem, amire végzek, de mindig ez van, ha rajzolni kezdek.
-Hát...ez elképesztő- kissé kikerekedett szemekkel nézi, elemzi magában a végeredményt. Azt mondta, szereti a rapet, ezért néhány tipikus ahhoz kötődő szimbolumot felhasználtam; a baseball sapkapából egy márkás Supra cipő jön ki, amit átdöftek egy mikrofonnal, és egy hatalmas nyaklánccal vannak összekötve, amiről egy dollárjel lóg- Te hallod, ez egyszerűen elképesztő. Ha ezt beadom, nem elég? Mert úgy érzem, bajok lesznek a kifaragással...
-Könnyű, csak...rá...kell érezni- motyogom, de megkönnyebbültem lehunyom a szemeimet, ahogy kicsengetnek, és nem kell tovább beszélnem vele. Ne, azért, mert bajom van vele, sőt egész jófej, de... GaYoonon kívül senkiben nem bízom- Elnézést...- felállok, majd egyenesen a fiúmosdóba viharzom, hogy kezet mossak. Percekig sikálom, de nagyon nem akar lejönni.
-Segíthetek?- pislogok párat, majd az ismeretlen hang felé fordulok. Meglepetésemre JiHoon áll mellettem, és néz rám félig vigyorogva. Így még nagyobbnak tűnik, főleg, hogy szemetől szemben egy egész fejjel magasabb, ha nem többel...
-Nem kell, köszönöm- mormogom visszafordulva még mindig szenes tenyeremhez. Pár pillanat múlva már azt hiszem elmegy, de nem, megfogja a kezemet. Teljesen ledermedek, utálom, ha hozzám érnek. Ha hozzám érnek, és az nem GaYoon. Szappant nyom szabad kezére a falon lógó szappantartóból, és dörzsölni kezdi kézfejemet, amitől a víz is elsötétedik, ahogy lemossa rólam a mocskot.
-Amúgy, JiHoon vagyok, de hívj csak Rain-nek- felvonom egyik szemöldökömet, majd elrántom tőle a kezemet, ahogy végzett.
-Eső? Hát ez találó...- motyogom kezemet az akasztón lógó törölközőbe törölve.
-Te Hyo, igaz?- biccentek egy aprót, majd elindulok kifelé. A folyosón hirtelen mellettem terem, amire a mellkasomhoz kapom a kezem.
- Jesszusom, de megijesztettél!- mondom a a megszokottnál hangosabban, mint ami tőlem telik általában- Mit akarsz tőlem?- halkulok el ismét, ahogy tovább indulok a termekből kizúduló tömeg közt.
- Semmi konkrétumot- megvonja vállait, miután ő is átszenvedte magát a diákseregen- Csak beszélgetni- hirtelen megállok, és kérdőn felnézek rá, ahogy ő elém áll.
-Neked mi bajod?- kérdésemre nem is kicsit lepődik meg, még a homlokát is összeráncolja.
- Ezt meg hogy érted?- továbbra is a szokásos, érzelemmentes arccal nézek fel rá.
-Miért akarsz beszélni velem? Ott van Youngjae, és rajtam kívül az egész suli, miért pont engem találsz meg?- komolyan nem értem, mit akarhat pont tőlem. Hisz az ilyen fiúk inkább elkerülnek, minthogy elém álljanak, és azt mondják, hogy beszélni akarnak velem. Velem! Kész röhej...
- Érdekesnek tűnsz- a kijelentésre még magasabbra szökik a szemöldököm, és pislohpk párat.
- Na az igen... Remélem, múzeumi kiállításra nem akarsz beadni- kikerülöm, majd magamat átölelve viharzom vissza a biztonságot nyújtó tanterembe. Jesszusom, mit mondott? Érdekesnek tűnök? Ez aztán karrier... GaYoon egyből a nyakamba veti magát, majd ahogy Rain is betéved, és Youngjaehez megy, a terem a tőlük legtávolabbi részébe vonszol.
-Youngjepae olyaaaan édes! Odajött, és nézd, mit adott- kezembe nyomja a rajzot, amit é csináltam még az órán- Azt mondta, piszok tehetséges vagy, és kár, hogy nem beszélsz vele- lebiggyeszti alsó ajkát, majd összemosolyog az előbb említettel.
- Ez remek, tényleg...- kikapom kezéből a rajzot, amit négy felé hajtok, majd a szemébe nézek-...És már kérdezted tőle, hogy vállal-e egész alakos testfestést?- összeszűkíti szemeit, majd ahogy leesik, mit mondtam, a vállamba boxol.
- Akkora egy rohadék vagy Kim Jong Hyo!- sipákolja elég hangosan, amire ismét mindenki felénk bámul.
- Na ne nézz így rám...- egy vonallá préseli ajkait, amitől akaratlanul is elnevetem magam, ami elég ritka nálam.
-Imádom, amikor nevetsz!- mosolyodik el egyből, és az arcomat kezdi bökdösni mutatóujjávval- JiHoon megint téged néz..vagyis inkább még mindig...- szemöldökeivel kezd játszani egy mosollyal az arcán, ami csak ,ég gyönyörűbbé teszi. Felhorkantok, de megkönnyebbülten sóhajtok is egyet, ahogy megszólal a becsöngő, és nem kell folytatnom ezt a párbeszédet. GaYoon dúdolva sasszézik vissza Rainhez, majd ül be a padba, és egyből beszélgetni kezd vele.
- Ooh, látom visszakaptad a rajzot- vigyorogja Youngjae a kezemben lévő papírra, miután mellé telepedek.
-Igen...- megköszörülöm a torkomat, majd visszahajtogatom a rajzot a padra- Azt mondtad, nem tudsz rajzolni. Akkor mit keresel a gragika szakon?- felé pillantok, majd vissza a rajzlapra.
- Csak füllentettem egy kicsit- mosolyogva vonja meg a vállát, és előrébb dől- Kíváncsi voltam, hogy rajzolsz, és úgy éreztem, hogy magadtól nem mutatnád meg- őszintén meglep, milyen eszes, és hogy milyen hamar rászedett.
- Akkor most te jössz- megfordítom a lapot, így az üres oldal köszön vissza rá, amire mosolya hatalmas lesz. Firkangatni kezd, amiből lassan kiformálódik egy női alak, eltátom a számat.
- De hisz...ez... GaYoon!- képedek el egy pillanatra, majd visszahajtogatom a lapot, és zsebre vágom.
- Hát...igen... Nagyon csinos lány, van barátja?- a kérdés már nem lep meg annyira ezek után, de egy pillanatig hezitálok. Biztos akarom, hogy ezek összejöjjenek? Attól félek, akkor Rain a nyakamon maradna, és azt nem akarom. De...mikre nem gondolok! Fosszam meg őket a boldogságtól csak azérr, mert nekem ez úgy kényelmesebb lenne? És amúgyis... Van egy olyan érzésem, hogy JiHoon nemigen fog majd békén hagyni ezen kívül is.
- Nincs- válaszolok végül, amire a görbület az arcán inkább édes lesz, mint szívtipró. A nap többi része, vagyis a következő 3 óránk azzal telik, hogy Youngjaék elől bújkálok, miközben GaYoon pont az ellenkezőjét csinálja. Az ebédmeghívást elutasítottam, így inkább hazajöttem. Hagytam, had legyenek el hármasban, úgysem tudtam volna ellazulni.
- Te szutyok, moss ki- a csoffadt hárpia reszelős, leszbikus hangjára egyből felugrok a kanapéról, és már indulok is vissza a fürdőbe, ahol fél órája még zuhanyoztam.
- Máris! - a gúnyos vigyort lekaparni sem tudnám az undorító képéről, de nem foglalkozom vele. Bepakolom a mosógépet, majd elindítom, amit az ajtóból néz végig. Épp a mosógép tetejét törölgetem, amikor vékony ujjai a hajamba túrnak, és fejemet a mosógép szélébe veri teljes erőből. Hangosan nyikkanva fekszem el a földön, és tapasztom homlokomra a kezeimet, amikre valami meleg, és ragacsos folyik. Vérzem. Egy ideje már indok sem kell neki, hogy hozzám érjen, és bántson, de persze mindig kitalál valamit.
- 40. Nem 50, hanem 40 fokon mossuk a ruhákat! Elment az eszed, te szerencsétlen?! Te fizeted a vízszámlát, te ostoba ringyó?!- találó szavak egy önbizalomhiányos, homoszexuális majdnem felnőttnek. Lassan szédülni kezdek, és fekete foltok jelennek meg a szemem előtt, aztán, mintha lekapcsolták volna a villanyt, minden sötétbe borul körülöttem. Amikor magamhoz térek, mindenem nehéz, és szétszakad a fejem a fájdalomtól. Pár perc szenvedés után sikerül felállnom, és beszedek két fájdalomcsillapítót. Kint már korom sötét van, így fel kell kapcsolnom a lámpát, hogy megtisztítsam a sebet. Jó fél percig kotorászok az elsősegélydobozban, amire a kezembe akad egy-két fehér miniragtapasz, ami összehúzva tartja a sebet, így nem kell összevarrni, rendesen beforr. A mosdókagyló mellett heverő kéztörlőkkel kezdem lemosni a homlokomra, és arcomra száradt vért, majd felrakom a ragtapaszokat. Még csak fel sem szisszenek a szinte elviselhetetlen fájdalomtól, de a fájdalomcsillapító lassan hatni kezd. Eltakarítok magam után mindent, mintha itt se lettem volna, és elvonulok a szobámba, szinte egyből elalszom, ahogy az ágyba zuhanok.

És íme a főszereplők^^ :