Hihiii!!!!^^ NamJin-nel jelentkezem, alias a LEGJOBB párossal a világon*O*
Szereplők: Jin (Seokjin) x Rap Monster (Namjoon) NamJin
Banda: BTS
Jin [POV]
Nem is tudom, eddig talán három órám ment rá, mire még mindig nem sikerült emberi külsőt varázsolnom magamnak. A hajam szanaszét áll, mintha agyonbaszott volna a 220, a póló lóg rajtam, és eltűntek a zoknijaim. A nadrágomat sem találom, de legalább a boxer tökéletesen áll rajtam.
- Kész vagy, Hercegnő?- Hoseok ajtóstul ront be a szobámba, amire Nam morgását megint hallani.
- Takarodás onnan, J-Hope! Előszöris Hercegnőnek csak ÉN hívhatom. Neked csakis hyung. Másodszor...- teljesen elhalkul, ahogy megáll az ajtóban és végig mér- Jin, veled meg mi a halál történt? Úgy nézel ki, mint aki betette a lábát egy terroristaövezetbe- jó tudtam, hogy szarul nézek ki, de hogy ennyire... Lenézek magamra, majd vissza rájuk, vagyis csak Namra, mivel Hoseok már mellettem áll.
- Ez Nam pólója- J-Hope kijelentésétől teljesen elvörösödöm, és lehajtom a fejem, ahogy nyakamnál a pólóba szagol- Igen, ez az övé! Mit keres rajtad Nam felsője?!- csak hiányzott Nam illata...ennyi az egész. Leaderünk viszont kíváncsi tekintettel bombáz, ahogy ő is elém sétál, és közelebbről is végig mér.
- Biztos, összekevertem valamivel- megrántom a vállamat, de túl fullasztó a közelségük ahhoz, hogy ellazuljak.
- Hoseok, menj már a közeléből!- morran fel ismét Nam, és arrébb hesegeti tőlem.
- Ne legyél féltékeny, Monster. Már úgyis mindenki tudja, hogy Jin szívét TE raboltad el- vigyorogja raperünk, amire egy hatalmas tockost adok neki.
- Szerintem most kéne kimenned- szűröm fogaim közt, amire halkan felkuncog, de végül magunkra hagy- Akkora egy paraszt...- morgom halkan, és a szekrényemhez lépek, amiből kikapom az egyik pólómat, hogy átvegyem. Leveszem magamról Nam pólóját, és az ágyamra dobom, majd ösztönösen süppesztem hüvelykujjaimat boxerembe, hogy azt is levegyem.
- Ne! Ezt inkább...hagyd magadon- szólal meg Namjoon, ahogy megfogja a csuklómat- Én még itt vagyok- nem is értem, ő miért van még itt. Kicsúsztatnám ujjaimat boxerem alól, de vasmarkától mozdulni sem tudok.
- B...bocsánat- motyogom halkan a szemeibe nézve- Azt hittem, kimentél...- megrázza a fejét válaszképp, és közelebb hajol hozzám.
- Nem...még mindig itt vagyok. És jobb lenne, ha magadra vennél egy pólót, mert...- lassan mér végig ismét tetőtől talpig felsőtestemen elidőzve-...megfázol.
- Megfázik, persze- Hoseok hangja cseng fel az ajtóm másik feléről, amire ha hihetek a fülemnek, TaeTae, és Suga nevet fel halkan.
- Ezt nem hiszem el...- morranok fel halkan, majd feltépem saját szobám ajtaját- Leszokhatnátok a hallgatózásról- morgom ingerülten, amire megszeppenve néznek rám, majd túllépve a kezdeti sokkon, elrohannak.
- Mindenki meneküljön!- komolyan nem hiszem el, hogy folyton ezt csinálják. Mindig. Minden egyes nap! Néha még azon is elgondolkodom, elbújjak-e valahova, hogy elkerüljem ezt. Szemeimet forgatva csapom be az ajtót, majd sétálok oda ágyamhoz. Nam kezébe nyomom a felsőjét, amit pár pillanatig el sem akarok engedni.
- Ez a tiéd- motyogom halkan, de nagy meglepetésemre egy édes mosollyal visszaadja.
- Neked jobban áll.
*
- Ki az a fogyatékos, aki kitalálta azt, hogy kempingezni menjünk az egy hetes szabadságunkon?!- Suga vagy hatezerszer kérdezte ezt, amióta beszálltunk az autóba, és ide nem értünk.
- A menedzseretek volt, Szívem- Suga barátnője, Jan Di is velünk tart, ez volt a feltétele, hogy beteszi a lábát az erdőbe.
- Nem igaz, Jungkook volt!- szólal meg Jimin éles hangon, majd felvihog, amikor Golden Maknaenk a vállába boxol.
- Fogd már be, hyung! Ne árulj már el semmit, oké?- felvont szemöldökkel hallgatom a történéseket, hisz lehet, hogy megúszom a sátorban alvást. Rossz emlékek.
- Várjatok, ugye nem kell a tigrisekkel aludnom?- Hoseok hülyeségén TaeTae akad ki a leginkább, és homlokon csapja magát.
- Olyan hülye vagy hyung! Az erdőben NINCSENEK tigrisek! Aish...- Nam csak halkan felnevet, amitől reflexszerűen elmosolyodom. Imádom ezt a hangot.
- Látjátok azt?- lihegi Jimin, ahogy felérünk a dombtetőre, és egy kb 200 méterrel távolabbi hatalmas villára mutat- Jungkookék nyaralója. Odaadták erre az egy hétre- vigyorogja teljes izgalomban.
- Tudtam, hogy nem hagytok szarban!- sóhajt fel Suga egy boldog, önelégült mosollyal, és magához rántja szerelmét, majd egy csókot nyom ajkaira.
- A mázlista- morogja mellettem Nam a gerlepárt nézve.
- Üühm, igen, Jan Di tényleg szép lány- nyögöm oda, amire leaderünk lassan rám néz.
- Nem a csaj. Hanem...Ő azzal van együtt, akit szeret- mormogja, amitől szemeim akaratlanul is kikerekednek.
- Csak nem szerelmes vagy, Nam?- kérdezem teljesen leblokkolva az új információtól. Szóval az aki a legközelebb áll hozzám...talán túl közel is, szerelmes?
- Igen, elméletileg igen. Gyakorlatilag meg...- nagyot nyelve méri végig arcomat, aztán előre fordul-...még jobban- egy világ törik össze bennem, hisz nem úgy hangzik, mintha egy kis fellángolás lenne.
- É...értem...- motyogom válaszképp, nem firtatom tovább a dolgot. Már így is többet hallottam, mint amit el tudok viselni.
Pár perc csupán, amíg odaérünk, és igen; közelebbről ezerszer nagyobb. Négy emelet magas, kívül-belül medence, kint egy 6 személyes dzsakudzi, a játékszoba tele biliárddal, csocsóval, sőt még bowling is van. 12 fős mozi terem, a konyha egy egész hadseregnek elég, és ne is beszéljünk a hálószobák számáról, ami ha jól számoltam, 30-31. Állítólag nem csak a család szokta itt tölteni a nyarakat, hanem rendszeresen hívnak meg akár egy hónapra is barátokat, és hozzátartozókat, sőt egy időben még a szobákat is kiadták nem is kevés pénzért.
- Jin, csak hogy te is kellőképpen élvezd ezt a hetet, ha balra befordulsz az első folyosónál, annak a legvégéből nyílik a két emeletes könyvtárunk- Jungkook mosolyogva mutogatja el az útvonalat, de azt se várom meg, hogy befejezze. A földre vágom a sporttáskámat, és elindulok a könyvtár felé.
- Remek, Jungkook, most vesztettük el Jint- morogja ha jól hallom, Hoseok, de nem foglalkozom vele. Eltéveszteni sem lehet, egy padlótól plafonig nyúló kovácsolt vassal keretezett üvegajtó jelzi, hogy jó helyen járok. Egy mozdulattal benyitok, és a várt hatást produkálom; állam a földet söpri, miközben szemeim fényesen felcsillannak. Gyönyörű márványlépcső vezet fel a a másodikra, a polcok roskadásig vannak pakolva súlyosabbnál súlyosabb könyvekkel, és a kellős közepén három kanapé, négy fotel, három asztal, és egy kicsi dohányzóasztal van, amik tökéletesen illenek a könyvtár hangulatához. Csupán tizenegy könyvet készítek elő, amiket át akarok nézni még az este. Az egyik nagyobb asztalhoz ülök le velük, ahol máris neki kezdek az olvasásnak. A harmadik könyv után már csak a hold fénye ragyog az égő lámpán kívül, ami fényt ad nekem. Szemeim is kezdik feladni, egyre nehezebben megy a pislogás is.
Két kéz nyúl alám, és kap karjaiba, amire reflexszerűen pattannak ki szemeim. Az édes, férfias illattól egyből megnyugszom, és átkarolom Nam nyakát.
- Reméltem, hogy legalább egy órára kijössz hozzánk...vagy hozzám- elsóhajtja a végét, majd kisurran a résnyire nyitott ajtón engem szorosan tartva.
- Tudtad, hogy átlagban 10 kiscicából 8 férgesen születik? Meg azt, ho...
- Cssss, Hercegnő. Már így is átléptél egy határt azzal, hogy ma semmit nem ettél a reggelin kívül. Ne akard, hogy ennél mérgesebb legyek rád- az utolsó mondattól kissé kijózanodom, és kérdő tekintettel bombázom fáradt arcát.
- Haragszol rám?- egy széles ajtó előtt áll meg, ami valószínűleg az én szobámat takarja, és lassan rám néz.
- Igen- szinte suttogásnak is alig nevezhető, de a nagy csendben tökéletesen hallom- Fontosabb neked egy roskatag könyv, mint én- ugyanolyan halkan, de sokkal sértődöttebben beszél, ami nagyon nem tetszik.
- De tudod, hogy ez nem így van...- motyogom, ahogy kinyitja az ajtót, és az ágyamhoz visz. Az éjjeliszekrényen lévő digitális óra hajnali fél egyet mutat, vagyis nyolc és fél órát töltöttem a könyvtárban.
- De igen, így van- lemondóan viszi le a hangsúlyt a mondat végén, ahogy még be is takar, és egy csókot nyom a homlokomra.
- Nem igaz!- egyből átölelem nyakát, és olyan erősen szorítom magamhoz, ahogy csak telik tőlem- Honnan veszed ezt a hülyeséget?!- morranom le felháborodottan, és lejebb húzom magamhoz. A nagy lendülettől szinte rám esik, de még időben támaszkodik meg mellettem két oldalt.
- Egyértelmű. Na, de engedj el! Mennék aludni- megforgatom szemeimet, de eszem ágában sincs elengedni. Haragszik rám, és ezt utálom, mert ilyenkor olyan, mintha bántottam volna.
- Miről beszélsz?!- morranom le egyből, és arcomat nyakába hajtom- Elment az eszed, Namjoon! Én nem szoktam a könyvekkel aludni- fél kézzel elrántom a takaró másik felét magam mellől jelezve, hogy feküdjön ide.
- Inkább alszom a saját szobámban... Jobban jársz, ha...nem osztod meg most velem az ágyad- egyik kezét csípőmre csúsztatja a takaró alatt egy pillanatra, majd visszahelyezi kezét. Felhorkantok, és egyből elengedem.
- Akkor menj...- morgom bedurcizva, és hátat fordítok neki.
- Na, Jin!- végig simít karom, amire lelököm magamról kezét- Most haragszol?- nem szólok egy szót sem, csak lehunyom szemeimet. Lemondóan felsóhajt, és a takaró alatt a hátamra simít- Naaaa, Hercegnő- búgja immár a fülembe, amitől kellemesen megborzongok.
- Nem menni készültél?- kérdésemtől egyből kiegyenesedik, de biztos vagyok benne, hogy elvigyorodott.
- Majd reggel kiengesztellek- arra kíváncsi leszek. Meglepetésemre egy csókot kapok halántékomra, de pár másodperc múlva már hallom az ajtó halk nyikorgását. Kiment.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése