Hát..egy kis erotika belecsúszott. Nem bírtam a véremmel, sorry! ^^ de csak ezek után fog a leginkább beindulni a dolog!:D
Chanyeol [POV] (+18)
Kai most visszakapja az összes beszólását. Még szerencse, hogy itt alszom! És a ráadás csak az, hogy Baekhyunnal... Oké, bevallom, hogy volt egy kis hátsószándékom is. Hisz basszus! Beleszerettem.
- Én a helyedben becsuknám a szám Kai- mondom, ahogy Jong In tátott szájjal mered a TVre. Épp Kyungsoo ölében ül. Hogy ők milyen rohadt mázlisták... So Ji már felment aludni, viszont Baekhyun mellettem ül, mindjárt elalszik. Kókusz illata van a tusfürdőtöl, amit élvez is. Folyton a csuklóját szagolgatja. Édes!- D.O még a végén azt hiszi, profi vagy a szakmában. Had éljen még abban a hitben egy darabig, hogy nem ment át rajtad a fél város- Kai a vállamba üt, de Baekhyun hangosan felröhög, hátra bicsaklik a feje.
- Bunkó vagy, Chanyeol!- sziszegi, és fújtat egyet.
- Chanyeol ne már. Ezt eddig is tudtam...- Kyungsoo elneveti a végét, de Kai csak felpattan, és elindul felfelé- Kicsim! Nem hagyhattam ki!- mondja, ahogy utána indul- Beszéljük meg!- én csak elmosolyodom, de nem rajtuk. Baekhyun horkant is nevetés közben. Lehetne ennél édesebb? Ahogy kinevette magát, lassan elcsendesedik, és inkább tovább nézi a TVt. Nagy nehezen elemelem róla a tekintetemet a TVre szegezem. Összejöhetnék vele. Most. Azonnal. Össze akarok jönni vele. De talán még várnom kéne. Hisz azt sem tudom, ő mit érez irántam. Talán viszont szeret... Feje hirtelen a vállamra dől, halkan szuszog. Elaludt! Próbálok úgy felkelni, hogy ne ébresszem fel, hogy kikapcsoljam a TVt, de mocorgni kezd. Nem érem el a távirányitót.
- Hagyd, majd én- szólal meg halkan So Ji, ahogy lejön a lépcsőn- Te inkább vidd fel Baekiet. Nagyon kimerült ma- egy hálás pillantással ajándékozom meg, amit mosolyogva fogad. Óvatosan Baelhyun háta mögé, és lábai alá csúsztatom a kezem, majd felindulok. Mormog valamit az orra alatt, de nem értem. Hirtelen átölelei a nyakam, és ismét motyog.
- Imádom az illatod, hyung...- szinte leejetem a meglepettségtől. Oké, félálomban van. De... Hhhh!
- Nagyon fáradt lehetsz-válaszolok neki hitetlen hangon- Mindjárt felérünk. Már csak másfél emelet- apró csókokat nyom a nyakamra, teljesen magán kívül van. Libabőrös leszek, ahogy tekt ajkai érzékeny bőrömet kényeztetik.
- Hozzád bújhatok, ugye?- szemei még mindig csukva, és egyre szorosabban ölel magához.
- Persze. Ha akarsz...- mormog valamit, amit abszolúte nem hallok. Talán jobb is.
- És te akarod?- megtorpanok. Hogy a fenébe ne akarnám?
- Igen- még egy csókot nyom a nyakamra, és ásít egyet.
- Akkor jó...- inkább tovább indulok, mielőtt olyat mond, amit holnap már megbánna, és meg sem állok a szobájáig. Befektetem az ágyba, majd nyakig betakarom, de még nem fekszem be mellé.
- Ne menj el!- szemeit szorosan összezárja, és magához öleli a takarót.
- Csak lefürdök- válaszolom, és bemegyek a fürdőbe. Ledobom magamról a ruháimat, és beállok a zuhany alá. Vajon komolyan gondolta? Nem is tudom...talán. Hátradöntöm a fejem, így a víz az arcomra folyik. Nagyon meleg. Hallom, ahogy a húzat ki-be hajtja az ajtót, de lusta vagyok normálisan becsukni. Egy hatalmasat csapódik, de még csak meg sem rezdülök. Remélem, Baekhyun nem kel fel tőle. Hirtelen egy mellkas simul a hátamhoz, amire egyből megfordulok- Baekhyun, mégis mit művelsz?!- a nyakamba hajol és szó szerint falni kezd. Meztelen! Akaratlanul is felsóhajtok, és oldarla biccentem a fejem, hogy nagyobb hozzám férése legyen- Baekieh... Fejezd be!- kérésemet teljesítve egyből abbahagyja, és a vállamra dönti a fejét. Zihál. Átöleli a hátamat, de nem simul hozzám
- Nemh kívánsz?- egy pillanatra lehunyom a szememet, eddig bírtam. Pördülök vele egyet, a falnak nyomom, és olyan hevesen kezdem csókolni, ami szinte lángra lobbant. Teljesen hozzásimulok, és már kemény férfiasságának dörgölöm az enyémet, amitől egy hangos nyögés a jutalmam.
- Nagyon kívánlak- búgom a fülébe, majd a fenekébe markolok. Átkarolja a nyakmat, és ajkaimra mar. Szabad kezemmel oldalát cirógatom, míg a másikkal folyamatosan fenekét maszírozom. Olyan kicsi! Folyamatos nyögések hagyják el tökéletes, telt ajkait, ahogy mozogni kezdek, és egyre gyorsabban dörzsölöm magam neki. Lágy csókokkal hintem be az arcát, amitől egy édes mosolyt csalok ki belőle. Kettőnk közé nyúl, és rámarkol férfiasságomra, majd egy idő után verni is elkezdi. Torokhangon nyögök fel, ahogy vékony, korához képest mégis kicsi ujjai kényeztetnek, amit viszonzok is.
- Ch...Chanyeolhh...- édes, vékony hangon nyöszörög, és hátra hajtja a fejét. El sem hiszem! A szégyenlős, zárkózott Baekhyun, akiért az életemet is odaadnám, most így nyögdös a karjaim közt. Végül egyik lábát felemeli, és átakasztja derekamon, de már reagálni sincs időm; makkomat ánuszához illeszti, majd szabad kezével a fenekembe markolva ránt magába.
- Idióta!- morranom le, ahogy egy kisebb sikoly hagyja el ajkait, de szorosan kapaszkodik belém, nem hagyja, hogy kihúzódjak belőle. Könnyei útnak indulnak, és halkan felszipog, miközben szorosan összezárja a szemeit- Engedj el, Baekie! Utálom, hogy fájdalmat okozok neked!- megrázza a fejét, és egyre szorosabban tart. Hogy lehet ennyire szűk?!- Engedj el!- sziszegem kissé bedühödve, összeszorított fogakkal. Kemény hangomtól kissé összerezzen, de azzal a mozdulattal átöleli a hátamat, és a nyakamba hajtja gyönyörű arcát.
- M...mindjárth jobb l-leszhh- szipogja, de elég közel van ahhoz, hogy elsírja magát. Ezt nem így akartam. Gyengéd akartam lenni, hogy ő minél jobban élvezze. Erre tessék!
- Még mindig elviselhetetlenül makacs vagy- érzem, ahogy édesen elmosolyodik, de egyre szorosabban ölel magához. Most befejezhetném az egészet. Elléphetnék, hogy ne fájjon neki. De nem tudok. Nem megy!- Bacon, kérlekh...
- Imádomh, ahogy teljesenh k...kitölteszhh- mormogja, amitől akaratlanul is kikerekednek a szemeim. Hogy mondhat ilyet?! Ezzel csak beindít!- Mozogjh- meg sem moccanok. Nem merek ugyanis. Félek, ha megtenném, csak még nagyobb fájdalmat okoznék neki.
- Baekie...nem...be kéne fejezni- megrázza a fejét, és már fojtogató öleléssel szorít magához.
- Kérlekh!- kérésének meleget téve lassan mozogni kezdek. Viszont amikor kéjes nyögéseket csalok ki belőle, és nem sziszeg a fájdalomtól, felbátorodom. Egyre csak gyorsítok a tompón, amitől úgy kapaszkodik belém, mintha elesni készülne. A lába megremeg, így mielőtt összeesne itt nekem, azt is a derekam köré fonom, és teljesen a falnak nyomom. A meleg víz csak még inkább felhevít, így aztán egyáltalán nem fogom vissza magam. Hozzám tartozik. De hogy mondhatnám el neki? Hogy öntehtném szavakba azt, amit iránta érzek? Hangosan sóhajtozom, néha fel is nyögök.
- Mmh! Chanyeolhh!- hátra veti a fejét, ahogy egy sikolyától dölnek össze majdnem a falak. Ajkai szétnyílnak, és arca eltorzul az élvezettől. Gyönyörű. Magamhoz ölelem, és lassú csókokat nyomok ajkaira, amiket viszoniz, majd egy gyengéd csókban forrunk össze. A tempó viszont könyörtelen még nekem is, de eszemágában sincs lassítani. A hangja... Kikészít!
- Sikítsh, Gyönyörűmhh- belepirul a becézgetésbe, de ahogy egy erőteljesebbet döfök, felsikít. Mennyire hangszigeteltek a falak?
- M-mindjárthh!- szinte ki sem mondja, egyből kettőnk közé élvez. Viszont ahogy teljesen rám feszül, én sem bírom. A nevét nyögve megyek el benne, majd leteszem, és lihegve támaszkodom meg mellette a falon. Még egy utolsó csókot kapok tőle, majd mellkasomra simítja a tenyerét, és lehajtja a fejét- Chanyeol, én...- nem mondja tovább, csak olyan távol húzodik, ahogy csak lehetséges. Eddig tartott. Boldog voltam fél órára. Nem azért, mert megvolt, hanem mert az ENYÉM volt!
- Aludnod kéne...- mondom kissé lemondó hangsúllyal, amikor tényleg nem folytatja. Kilépek mellőle, és megtörölközöm, követi a példámat. Minden egyes mozdulatánál felszisszen- Mi a baj?
- Nagyon fáj a fenekem- motyogha, ahogy magára húzza a boxerét és a pólóját. Én is felöltözöm, majd a karjaimba kapom, és visszaviszem a szobájába, az ágyba fektetem.
- Talán ha vártál volna...- csak a szemeit forgatja, majd egy csókot nyom az arcomra.
- Nekem megérte- mormogja lehunyt szemekkel. Ahogy mellé fekszem, nem mozdul. Nem bújik ide. Most együtt vagyunk? Vagy neki ez csak egy egyszeri eset volt? Lehet, szüksége volt az ilyesféle érintésre? Ennyi? Egyszerűen csak átvetem rajta a karomat, mivel nem bírom, hogy itt fekszik pár centire ebben a hatalmas ágyban és én nem érhetek hozzá! Megfeszül. Nem húzódik el...de valamiért úgy érzem, hogy kényelmetlenül érzi magát. Mit akart mondani a zuhany alatt? Hiba volt? Vagy esetleg szeret? MIT?!
- Mi? Ti lefeküdtetek, Chanyeol?!- Kyungsoo hangosan teszi fel a kérdést, amíg Sehun csak dermedten bámul rám. Engem akkor is az izgat a leginkább, hogy este nem álmodott semmit... Nem vert fel senkit az ordítozásával, meg sem mozdult egész este. Mert ott voltam. Magamhoz öleltem. Az enyém volt.
- Igen- aprót biccentek is, amitől leesik az álla.
- Végre! És? Oké, tudom, hogy együtt vagytok, de randi meg...
- Mi? Nem. Mi nem vagyunk együtt- D.O hirtelen ledermed, és egy pillanatig azt hiszem, elájul.
- Te most csak hülyéskedsz?- végre Sehun is megszólal, csaknem lesokkolt a hangja.
- Ez csak egyszeri eset volt. Bejött utánam zuhanyozni, de ennyi... Neki csak ez kellett. Én meg megadtam neki- Kyungsoo arca teljesen eltorzul, és le kell ülnie, hogy feldolgozta a dolgot.
- Utánad megy a zuhanyzóba...a legzárkózottabb, a legmagánakvalóbb fiú, akit valaha is ismertünk, és te azt mondod, neki elég volt ennyi?- szinte levegőt sem vesz, de nem szólok közbe. Tudom, hogy ennyivel nem elégszik meg- Te szerencsétlen, hát szeret téged! Eléggé durván, ha már arra kényszerül, hogy széttegye a lábát csak azért, hogy felfigyelj rá. NYISD KI A SZEMED!- ahogy felemeli a hangját, sokan felénk néznel a kajálda részlegen- Szeret téged. Épp annyira, mint te őt. Azt hiszi, ő ennyi volt neked. Miért hagyod szenvedni?
Baekhyun, mégis hogy mondjam el neked, mit érzek?...
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése