Himchan [POV] (+18)
Papírok mindenhol, a tollam és a szövegkiemelőm eltűnt, ráadásul bennem is minden szanaszét van. A történelem előadásom kész már két napja, de fogalmam sincs, honnan lesz erőm előadni, hogy Bang is itt lesz. Elmegyek. Eddig csak Zeloéknak mondtam el, még az igazgatónőnek, és a szüleimnek egyáltalán nem is beszéltem erről. Úgy érzem, nincs itt az ideje, hogy erről komolyabban bárkivel beszéljek. Valószínűleg egyszerűen csak hazamegyek hétvégén, és soha többet nem jövök ide vissza.
- Himchan... Ne menj el, kérlek- Dae hangjára felkapom a fejem, majd fújtatok egyet.
- Kinyírom Zelot...- megrázza a fejét, és a tanáriasztal másik felére áll.
- Nem Zelo mondta el... A lényeg, hogy ne menj. Én már feladtam, hogy Banget noszogassam, így magam kérlek meg; maradj itt, ha tényleg szereted őt- lehunyom szemeimet, majd lassan, komótosan kifújom a levegőt.
- Nem bírok itt maradni...így- suttogom, majd ahogy kinyílnak szemeim, rá is nézek- Bang még ha így is érezne, ahogy én, akkor sem jönne ide, és mondaná, hogy maradjak. De nem érez irántam semmit. Ismered őt Dae, épp ezért nem mondom el neki- az asztalra támaszkodik, és közelebb hajol hozzám.
- Itt mindent neked köszönhetünk, Himchan; van valaki, aki szeret, és akit én is szerethetek. Segítettél abban, hogy mindannyian azzal lehessünk, akikre szükségünk van, akit szeretünk. De te... Te magadtól megvonod ezt, ha nem állsz Bang elé. Miért fosztod meg magad a boldogságtól? Inkább elmennél, minthogy szembenézz egy kis problémával?- türelmesen hallgatom végig, de nem vágom a fejéhez, hogy ez nem csupán egy kis probléma. Bang nem szeret engem. Innentől kezdve én nem tudok itt maradni...
- Elmegyek- jelentem ki lezárva a témát, mivel máris kezdenek belézengeni az emberek az osztályterembe.
Nem jött el... Nem volt ott a történelem előadásomon, amire mellesleg egy négyötödöt kaptam. Mégis hiányzott onnan annak ellenére, hogy így tudtam koncentrálni. Zelo teljesen maga alatt van, mióta közöltem vele, hogy elmegyek, de persze egyre több időt akar velem tölteni, mielőtt meg is teszem. Ő is csak nagy erőfeszítéssel tudott koncentrálni, de mivel utolsó óránk volt a mai nap, így inkább elment Daeval, hogy lehiggadjon egy kicsit. Percekig csak szemezek ruháimmal a szekrényemben, és azon agyalok, hogy most összepakoljak-e, és tűnjek el még ma... Talán ez lenne a legjobb. Ha most fognám magam, és felszívódnék. Egy mély levegővétel után leszedem a szekrény tetejéről a bőröndömet, amibe kissé remegő kezekkel kezdem belepakolni az első ruhadarabokat, amik a kezembe akadnak. Tényleg megteszem? Itt hagyok mindent, ami boldoggá tett engem az elmúlt másfél hónapban? Még csak ennyi ideje vagyok itt, de mintha egy egész év telt volna már el...
- Nem!- Bang hangja még mélyebbnek hat, ahogy beront, és felordít- Nem mehetsz el!- becsapja maga után az ajtót, és egyenesen elém sétál. Könnyeim egyből útnak is indulnak, de nem törlöm le őket.
- Menj ki, Bang- nem tudom, ki mondta el neki, hogy elmegyek, de ez most nem is érdekel. Döntöttem- Hagyj. Felejts el- az utolsó két szónál a düh hatalmas fénnyel csillan meg fekete szemeiben. Most félek tőle legelőször ilyen intenzíven... Egy durva, erős mozdulattal a szekrénynek lök, amitől fájdalmasan felszisszenek. Szorosan elém áll, de pár pillanatig, csak szemezünk egymással.
- Nem tudlak elfelejteni, Himchan. Soha ne kérj ilyet tőlem- homlokát enyémnek dönti, majd lehunyja szemeit, és végig simít egyik karomon- Szeretlek- elázott, könnyes szemekkel bámulom feldúlt arcát, amit megérezve kinyitja szemeit- Kérlek, ne hagyj itt...- szívem őrült módon kalapálni kezd, ahogy teljesen nekem simul, majd ajkaimra hajolva megkapom tőle életem első csókját, amit csak pár pillanat múlva viszonzok. Hogy tolhatnám el magamtól? Erre vágytam már hetek óta... De ha ő is ezt akarta, miért várt ezzel ennyit? Miért várt vele addig, amíg úgy döntöttem, hogy elmegyek? Ráérősen karolom át nyakát, ahogy ő derekamat öleli, és szorosan magához présel, mint azon a bizonyos szombat reggelen... Azon a reggelen, amikor végleg elromlott minden. Az ajtó halk nyikorgását mintha meg se hallanánk, tovább faljuk egymást. Nyelvével utat tör ajkaim közé, amitől a csókba nyögök, és erősebben húzom őt magamhoz. Halkan felmorran, és elválik tőlem, amikor nem hallani az ajtó gyanús nyikorgását, hogy távozott az illető. Szemeim lassan kinyílnak, és laposakat pislogva meredek Mis. Limre, aki mellett Zelo, és Daehyun áll. Egyből teljesen elvörösödöm, amikor az igazgatónő tágranyílt szemeivel találom szemben magam.
- Hát fiúk, nem éppen úgy tűnik, mintha Mr. Kim el akarná hagyni az iskolát- Zelo egy hatalmasat nyel, de szemei izgatottan felcsillannak, viszont egy tapottat sem mozdul. Bang ellép tőlem, majd a bőröndömet berúgdossa az ágyam alá alátámasztva az igazgatónő szavait. Nem megyek sehova. Ő döntött- Srácok, szerintem most nem alkalmas az időpont, hagyjuk őket magukra- Mis. Lim hatalmasat nyelve fordul meg, és hagyja el a szobát. Bang az egyik cipőmet vágja a fiúk felé, akik már menekülnek is kifelé, így surranóm csupán a becsukódó ajtónak csapódik. Nem tétlenkedik, megragadja egyik csuklómat, majd az ágyamra lök, és rám mászik. Jesszusom, most...most az fog történni! Ismét ajkaimra hajol, és egyre hevesebben falja őket, ahogy pólója alá simítom kezeimet. Csókjai átvándorolnak nyakamra, és ágyékát is ényemnek dörzsöli. Egy nyögés-sóhaj kombináció hagyja el torkomat, amitől reflexszerűen szám elé kapom a kezem. Nem tudtam, hogy én bármikor is adhatok ki ilyen hangokat... Kezemet egyből elveszi szám elől, és összefonja ujjainkat, de egy pillanatra sem válik el nyakamtól. Szabad kezemmel még mindig hátát simogatom, de abba kell hagynom, ahogy felül a csípőmön. Leveszi magáról, majd rólam is a feleslegessé vált pólót, és végig nyal ajkain, miközben visszahajol felsőtestemre. Olyat tesz, amire soha az életben nem számítottam volna; mellbimbóimat kezdi keményre izgatni nyelvével. Megállás nélkül ostromol, amivel halk nyögéseket csal ki belőlem. Fürge ujjaival máris áttér farmeremre, aminek gombját kibújtatja, és lehúzza cipzáromat is. Boxeren keresztül maszírozza már kőkemény férfiasságomat, amire ösztönösen felbillentem csípőmet, és neki dögölöm magam.
- Milyen türelmetlen vagy- nagy megkönnyebülést nyújt, amikor meglátom halvány mosolyát, de az egyből eltűnik, amikor hajába túrva húzom fel magamhoz, és hevesen csókolni kezdem. Kettőnk közé nyúlok, és kitartóan kezdem felfedezni két tenyeremmel izmos felsőtestét, de hamar felülkerekedik rajtam a kíváncsiság, becsúsztatom egyik kezemet boxerébe, és merev tagjára markolok, majd rántok rajta egyet.
- Hhhh, Himchan...ó...óvatosanhh- sóhajok sorozata hagyja el torkát, miközben a nyakamba borul, és viszonozza a kényeztetést. Nem hittem volna, hogy ekkora boldogságot nyújt, ha másnak ilyen élvezetet adok egyetlen érintéssel. Hirtelen lerobban rólam, és kapkodva próbál megszabadulni melegítőjétől, és boxerétől. Egy önelégült vigyorral ülök fel, és sietek a segítségére. Ráérősen akasztom be a felesleges ruhadarabok alá ujjaimat, és húzom le róla azokat. Hatalmasat nyelek, ahogy végig mérem a tökéletes testét, de ő csak beharapja alsó ajkát, amitől elveszi az eszem. Jesszus, ezt csinálhatná többször is... Kapkodása eredményeképp hamar megszabadít nadrágom, és boxerem fogságától, majd elfeketet, és elhelyezkedik rajtam. A lepedőbe markolok, amikor immár mindenféle ruhaanyag akadálya nélkül nekem dörgöli magát megállás nélkül. Pár perc mozgás után viszont felül, lábaim közé helyezkedik, és feltolja azokat. Nyelvével először belsőcombomra caap le, de rohamosan halad fenekem felé, amit pár másodperc után el is ér. Izgalmamban a takaró egyik felét szám elé szorítom, és szorosan összezárom szemeimet. Nyelevének a hegye ánuszom izomgyűrűin köröz, majd egy határozott mozdulattal fenekembe nyal. Mind közül a legnagyobb nyögéssel válaszolok, amitől felbátorodik, és eszébe se jut, hogy abbahagyja kényeztetésemet. Kéjes nyöszörgésbe kezdek, amikor nyelvét egy, kettő, majd harmadik ujjával is helyettesíti.
- El ne menj nekem, még dolgom van veled- hangja rekedt, és a megszokottnál is mélyebb, ahogy a fülembe suttog, majd bele is nyalint egyet.
- Bangh...csak csináldhh már...- elvigyorodik türelmetlenségemen, de eleget tesz kérésemnek, és felül. Ánuszomnak nyomja makkját, így előváladéka egy része rám kenődik, amit egyik ujjával szét is ken rajtam, majd saját magán is, így sikosítva be mindkettőnket. Lassan, óvatosan nyomul be fenekembe centiről centire, de ez sem tud tompítani a fájdalmamon. Mikor tövig ér bennem, felém hajol, és egy bíztató mosollyal ajándékoz meg, amit nem tudok nem viszonozni. Lassan mozogni kezd, de egy idő után ösztönösen gyorsít a tempón, amivel belőlem végevehetetlen nyögéseket, magából sóhajokat csal ki. A tempó viszont könyörtelenné válik, amivel néha már sikolyok is kicsúsznak a torkomon.
- Elmészh?- kérdése meglepetten ér, amitől el is akad a hangom, egy szót se, tudok szólni. Ez nem nyeri el a tetszését, szinte teljesen kihúzódik fenekemből, majd egy durva mozdulattal tövig vágja magát belém, ezzel választ csikarva ki a torkomból.
- Nemhh! Nemh megyekhh!- nyüszítem éles hangon, de a következő pillanatban már én vagyok felül. Csípője mozgásával buzdít mozgásra, amit felbátorodva meg is teszek. Hátra csapom a fejem, és hangos nyögéssel válaszolok, amíg ő torokhangon mélyről jövő hörgéssel mutatja ki, hogy igenis már elég közel jár az orgazmushoz. Csípőmre szorítja egyik tenyerét, másikat pedig férfiasságomra fonja, így mozgásunkkal ellentétes irányba fel-le kezdi húzogatni rajta a bőrt.
-Bangh!- körmeimet tökéletes mellkasába mélyesztem, ahogy egyre többször rándulnak össze az izmaim. Valami bizsergető érzés fut végig a gerincemen, majd ágyékomnál telepedik meg, és egyre nagyobbra nő, amíg végül el nem élvezek. Viszont tovább mozgok rajta, amíg ő nem kerül ilyen állapotba; egyre jobban lüktet bennem, ahogy fenekem is ráfeszül az utóhullámok eredményeképp.
- H...Himchanhh...- magára ránt egy utolsó mozdulattal, és elmegy bennem, amilyen mélyen csak tud. Lihegve hajolok ajkaira, miután leszállok róla, és elfekszem mellette. Gyengéden viszonozza a csókomat, miközben biztonságot nyújtó karjait is körém fonja.
- Szeretlekh...- kissé elkésve, de én is kibököm a vallomást, amitől édesen elvigyorodik, és hajamba fúrja orrát.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése