- Nem jó ötlet, Chen. Hallasz?- Chanyeol megállás nélkül megpróbál lebeszélni a Min Jivel való randimról. De én csak szorgosan készülődöm, hogy találkozzak vele- Szerintem Xiumin nem viccelt...
- Ugyan már, Chanyeol! Mégis mit csinálna? Agyonverne, mert randizom? Ki nem állhat, és amúgyis semmi közünk egymáshoz- Minseok bekaphatja. Azt hitte, összeszarom magam, és inkább egyedül halok meg? Ugyan! Kész röhej!
- Chen, ez most vérkomoly! Láttad Xiumin arcát te is. Féltelek- felhorkantok az utolsó szó hallatára. Pfh...
- Nincs miért, Chanyeol. Azt hiszed, hogy ott lesz, ahol én? És ha rajtakap, akkor mi van? Rohadjon meg.
- Jól van, lehet, most azt hiszi, nem mész randizni... De ha valaki mástól tudja meg, ki leszel nyírva!- kétkedve nézek legjobb barátomra, akinek a szemeiben az őszinte aggodalmat látom.
- És mégis miért lennék kinyírva? Miért zavarja őt egyáltalán, hogy én randizom?!- szóra nyitja a száját, majd vissza. Nem tudja ő sem... De ez az a kérdés, amire mindketten tudni akarjuk a választ.
- Biztos tetszel neki- gúnyosan felnevetek, és megrázom a fejem.
- Én? Neki?
- Figyelj Chen, mi más lenne az oka? Lehet, érez irántad valamit... Vagy csak úgy érzi, az övé vagy, mert látott meztelenül- pár pillanatig síricsend van, majd mindketten egyszerre nevetünk fel, ahogy összenézünk.
- És minek kéne neki egy halom roncshalmaz? Amúgy meg már a tudtomra adta, hogy nem vagyok a legszebbek közül való.
- Ugyan már! Ezt te sem hitted el, Chen. A lányok sorjában bomlanak utánad, bármerre mész. Miért lenne lehetetlen, ha a fiúknál is ezt a hatást érnéd el?- beletúrok a hajamba, de inkább nem ismétlem meg, amiket Xiumin nekem mondott...
- Xiumin nem érdekel. Felőlem agyon is verhet. Legalább lesz egy fasza távolságtartási végzése...
A pénteki randi egész jó volt, bár Min Ji inkább barát, mint barátnő... Nem az én esetem. Nem beszéltünk meg másik randit, valószínűleg ő is így érzi a dolgot.
- Te... Hétfő van, és még élsz. Ezt plusszpontnak veszem- Chanyeol szavai ellenére úgy néz körbe minden második másodpercben, mintha attól félne, hogy rajtakapnak valamin.
- Engem nem versz át. Parázol, ugye?- szinte felnevetek az arckifejezésén, de megemberelem magam- Ne aggódj már, ha megtudja, én leszek szétverve, nem te- tény, hogy tegnap még én is piszkosul izgultam, mi lesz, ha Xiumin megtudja... De az Istenért! Nem csinálhat semmit. Teljesen logikátlan lenne, ha nekem esne emiatt. De a választ még mindig nem tudom, miért zavarja ez ennyire.
- Úgy tűnik, Minseok ma nem jött suliba. Egész nap nem láttam- elvigyorodom, és berakom a táskámba a könyveimet.
- Helyes. Ne is jöjjön, csak rontaná a levegőt- Chanyeol csak a szemeit forgatja a kijelentésre, és a mellkasomra bök.
- Ugyan! Teljesen begerjedsz tőle- köhögni kezdek, mintha félre nyeltem volna.
- Mégis miről beszélsz?!
- Be vagy indulva, hogy ilyen keményen bánik veled. Ez bejön neked, ne is tagadd- nem mondok semmit, csak szigorú tekintettel meredek legjobb barátomra- Beindít, ha falhoz vágnak, ismerlek ennyire.
- Hát te bekattantál, Chanyeol. Megint túl sok cukorral ittad a kakódat reggel?- dühödten fújtat egyet, és a vállamba boxol.
- Bunkó vagy. Tudd meg, ho...- hirtelen elhallgat, ahogy a folyosó végére mered, majd hátrébb lép tőlem- Fuss- felfogni sincs időm ezt az egy szót, máris a falnak ütődik a hátam, ahogy Xiumin nekivág.
- Mondtam, hogy nem mehetsz el senkivel, Chen- csak úgy szűri a szavakat a fogai közt, és már szinte arra számítok, hogy megüt. De nem, közvetlenül elém áll, így mozdulni sem tudok. Jó, talán mégis van ebben valami izgató... Már szinte az orrunk is összeér, amitől köpni-nyelni nem tudok.
- Én meg leszarom, amit te mondasz- megtámaszkodik fejem mellett két oldalt, de arca nem változik, ugyanolyan dühödt. De miért?- Nem vagy te senki nekem, hogy megtilts bármit is. Mi lesz a következő? Kikötözöl? Nyakörvet raksz rám?
- Nem is olyan rossz ötlet - közelebb hajol hozzám, így orrunk csupán pár miliméterre van egymástól, érzem a belőle áradó haragot. Ha Min Ji nem érdekli, akkor...mi a franc baja van?! Nem értem!
- Szállj le rólam- a falra csap a fejem mellett, de nem rezzenek meg, sőt...inkább az adrenalinszintem a magasba szökik, és megremeg a lábam az izgalomtól. Mi van velem?
- Mondtam, hogy nem mehetsz el senkivel. És miért pont egy ilyen agyonsminkelt Barbie baba utánzattal?!- felvonom egyik szemöldökömet, és próbálok nem elvigyorodni.
- Csak nem féltékeny vagy, Xiumin?- ha hozzám ér, nekem végem. Érzem, hogy akkor nem fogom bírni. Neki esek. Úgy.
- Mégis miért lennék?- légzése is szaporább lesz, ahogy tovább cukkolom, őszintén kezdem élvezni a dolgot.
- Ezt szeretném én is megtudni- keményítek a hangomon, kíváncsi vagyok, meddig képes elmenni. Megütne? Vagy...képes lenne megcsókolni? Megcsókolni! Hát Chen, te aztán jó hülye vagy! Ő? Megcsókolni? Engem! Ennél nevetségesebb már nem is lehetnék!
- Nem vagy olyan érdekfeszítő, hogy féltékeny legyek miattad- a homlokomat ráncolom a kijelentéstől. Nem a legelhihetőbb hangnemben mondta, hogy őszinte legyek. Vagy csak én akarom annyira, hogy féltékeny legyen?
- Akkor mégis mi a halál faszáért vagy most kiakadva?- egy pillanatra összeszorítja ajkaita, majd morran egyet.
- Nem vagyok kiakadva- morogja kimérten, amitől szinte felnevetek. Valóban?
- De igen. Rohadtul pipa vagy. De nem értem, miért!- lenéz ajkaimra, amin elidőzik a tekintete, majd nagy nehezen újra a szemeimbe néz.
- Elnézést, hogy közbeszólok, de mindenki... Titeket néz- Chanyeol pont a legjobb pillanatban szólal meg, szinte elvigyorodom Minseok arcát látva. Normális vagy, Chen?! Ha mosolyogsz, meg is fejel te szerencsétlen! Valahogy kétlem, hogy eddig elmenne... Sokkal inkább mást csinálna. Vagy én csinálnám? Elment az eszem!
- Ki nem szarja le?- Minseok dühödt hangjától legjobb barátom feltartott kezekkel tesz hátra pár lépést, de még hallótávolságon belül van.
- És most mi lesz? Állunk még így egy darabig, vagy végre fogod magad, és elmész?- összeszűkíti szemeit, de nem mozdul. Nem akar elmenni, vagy mi a halál?!- Vagy esetleg megbüntetsz, mert randizni voltam?
- Akarod, hogy megbüntesselek?- szemeim kissé kikerekednek, és köpni-nyelni nem tudok. Tudom, hogy semmi perverzség nem volt benne. Részéről! De basszus, én sokkal másképp fogtam fel a dolgot!
- Neee- Chanyeol szája tátva marad a kérdéstől, és muszáj leülnie. Nekem is le kéne, mindjárt összeesek!
- É...é-én...a...azt...h-hiszem...- összeráncolja a homlokát, ahogy dadogni kezdek, nem érti, miért vagyok zavarban. Addig jó!
- Csak nem azt akarod mondani, hogy igen?- egy önelégült vigyorra húzza ajkait, amitől megjön az eszem, és ellököm magamtól.
- Azt akarom, hogy szállj le rólam!- idegesen fújtatok is egyet, de ő áll még egy helyen, majd újra maga köré húzza az áthatolhatatlan falait, amitől olyan komornak és távolinak tűnik. Arca ismét érzelemmentessé válik, még csak azt sem látom rajta, hogy megvet-e az előbbiért...
- Utoljára mondom. NEM mész senkivel sehova. Világos?- feltettem a kérdést, de választ nem kaptam. Miért csinálja ezt?! Nem szólok egy szót sem, csak felkapom a táskámat és beviharzom a fiúmosdóba. A földre vágom a táskámat, és dühödten a falra csapok. Ingerülten fordulok azok felé, akik megszeppenve néznek rám. Csak még jobban felhúznak!
- TŰNÉS!- üvöltöm le a fejüket, amitől mindannyian kilódulnak a mosdóból. Nem értem! Nem értem, miért csinálja ezt, nem értem, én miért éreztem így! Nem értek semmit!
- Chen! Chen, jól vagy?!- Chanyeol aggódó hangjára felkapom a fejem, de nem mozdulok felé.
- Ezt nem hiszem el, Chanyeol!- megremeg a hangom és úgy kell visszafognom magam, hogy ne üvöltözzek.
- Mégis mi volt ez?! Az egyik pillanatban azt hiszem, agyonver, aztán azt, hogy mindjárt neked esik, és ledugja a nyelvét a torkodon, aztán...aztán... Ez mi volt?!- hangja kétségbeesettebb, mint az előbb volt, és eléggé tanácstalannak hangzik. Ismerős...
- Nem tudom! Nem tudom, mi volt ez! Megtiltotta, érted?! Az egész suli előtt!- ingerülten fújtatok egyet, és ökölbe szorítom a kezeimet. Felidegesített. Nagyon! Teljesen tétlen vagyok, nem értem, miért csinálja ezt- Összezavar bennem mindent.
- Szét voltál csúszva, Chen- egyre nagyobb lesz bennem a harag és csoda, hogy nem üvöltöm le a fejét. Ki nem szarja le, hogy mit éreztem akkor, ha azt sem tudjuk, ezt miért csinálta ő egyáltalán?!- Ne merd letagadni. Láttam rajtad, hogy bejött, hogy keményen bánt veled- egy félmosolyt villant, amitől robbanok.
- Hogy tudsz mosolyogni ebben a helyzetben? Én mindjárt mégőrülök, Chanyeol!- idegesen beletúrok a hajamba, de nem hagy tovább tombolni; elém áll, és a vállaimra teszi a kezét.
- Azért őrülsz meg, mert összekavar körülötted mindent, vagy azért, mert összekavarja az érzéseidet, Chen?
- Na? És most hova mész?- pár pillanatig hallgatok, és megigazítom a hajam a tükörben.
- Randizni- legjobb barátom szemei kikerekednek, és felpattan az ágyamról.
- Elment az eszed?! És ha Minseok megtudja?- kissé elvigyorodom, majd Chanyeol felé fordulok.
- Ez a célom. Másképp nem tudom kideríteni, miért csinálja ezt- igen, saját tervezésű akcióba lendülök, hogy megtudjam, Xiuminnak mégis mi baja. Lehet, veszélyes, de felőlem a földbe is döngölhet, ha elmondja. Valahogy csak kiszedem belőle!
- Öngyilkosság- Chanyeol hangja halk, és biztosra veszem, hogy félt. Mondanám neki, hogy nem kell, de süket fülekre találna. Én meg minek jártassam a szám feleslegesen?- És kivel mész?
- Min Ji.
- De azt mondtad, nem randiztok többet- a szemeimet forgatom, de csak úgy, hogy ne lássa. Nagy tockost szokott adni érte.
- Igen, és tulajdonképpen ez nem is randi. Csak látszólag, hogy valaki megint köpjön Xiuminnek. Kíváncsi vagyok, mi fog történni.
- Én tudom. Meg fogsz halni!- lemondóan felsóhajtok, majd zsebre vágom a telefonomat.
- Elkísérnél a buszmegállóig?- könyörgő pillantásomra betörik, és valamit morogva az orra alatt elindul ki.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése