XiuChen!:33
Szereplők: Xiumin (Kim Minseok, 18 éves, 173 cm)x Chen (Kim Jong Dae, 16 éves, 173 cm)
Banda: Exo
Ui.: Az egész Chen szemszögéből fog íródni.
Sötét van. Zuhog az eső. A legrosszabb konbináció a világon! Nem is tudom, miért nem indultam el hamarabb Chanyeoltól... Mondjuk még sötétedés előtt, amikor még nem hordok ki lábon szívinfarktusokat a kisebb-nagyobb neszezések miatt. Bőrig áztam, és így is csupán egy sima fehér póló és egy sötétszürke farmergatya van rajtam, de már olyan, mintha a saját bőröm lenne. A hajam is teljesen a koponyámra tapad. Esküszöm, mintha ruhában fürödtem volna a Han-folyóba! Eleve nem a legbiztonságosabb helyen lakom, így aztán még nagyobb bennem a para, mint általában, amikor egyedül vagyok az utcán.
- C-c-c-cica- mintha meg sem hallanám a reszelős hangot, megyek előre, de a hang egyre közelebb ér hozzám, hiába gyorsítok lépteimen- Cicafiúú. Hova sietsz, Aranyom?- átölelem magam, és próbálom kizárni magamból a hallottakat. Van itt valaki. Hozzám beszél!- Ugyan, beszélgessünk egy kicsit- a hang közvetlenül előttem terem, és sikeresen neki is ütközöm a hang tulajdonosába.
- H...hagyjál...- megremeg a hangom, ahogy visszafolytom a sírást.
- Hogy tehetném? Csinos kis pofid van- végig húzza egyik ujját arcélemen, és csak a tompa fényeknél látom a perverz mosolyát. Ő is csurom víz, bár őt látszólag nem izgatja annyira a dolog.
- Nincs nálam p-pénz!- halkan felnevet, és megragadja a csuklómat. Bár feleslegesen, a félelemtől földbe gyökerezett a lábam, nem tudnék futni.
- Kinek kéne a pénzed, Szívi? Nekem más kell- belemarkol a fenekembe, amitől akaratlanul is kifakad belőlem a sírás. Szabad kezemmel a mellkasát ütlegelem, amire egy hatalmas pofon csattan az arcomon. A váratlan ütéstől a földön kötök ki, beverem a fejem. Az utolsó, amit látok ahogy már a nadrágját gombolja ki, de hirtelen elvágódik, ahogy valaki egy éles csattanással súlyt le rá. De én végképp feladom, minden elsötétül előttem.
A fejem zsong, és fázom. Hallom, ahogy az eső még mindig ugyanúgy zuhog. Viszont valami puhát érzek magam alatt, mocorogni kezdek. Ágyban fekszem. A fejembe nyilal a fájdalom, amitől nyikkanok egyet, és odakapok.
- Csss, maradj nyugton- egy férfi hang. Nem azé, aki megtámadott az utcán. Ez más... És imserős. Nagyon. Megpróbálok felülni és szemeimet ahelyett hogy kinyitnám, szorosan összezárom őket- Chen, mondtam, hogy nyugalom- ahogy a nevemet hallom, kénytelen vagyok felnézni a hang tulajdonosára. Szinte teljesen leblokkolok a felettem tornyosuló fiú arcát meglátva.
- X...Xiumin?- a hangom rekedt, és még most sem tudom elhinni, hogy ő néz velem farkasszemet. Egy suliba járunk... Én tizedikes vagyok, ő viszont már végzős. Soha nem adódott alkalmam vele szóba elegyedni. De honnan tudja a nevem?
- Hogy érzed magad?- nyelek egyet, a szám teljesen kiszáradt. Nem csoda, hogy be vagyok rekedve.
- Hát... Kicsit szédülök, de...
- Ne. Maradj így, oké?- hangja kissé dorgáló, ahogy a vállamnál fogva tart vissza, nehogy felüljek. Lassan körülnézek, majd vissza rá.
- Hol vagyunk?- egy vízes törölközőt tesz a homlokomra, amitől lassan csillapodni kezd a zsongás a fejemben.
- Nálam. Azt hittem, már soha nem kelsz fel- halványan elmosolyodik, majd az ajtó felé kapja a fejét, ahogy az kinyílik.
- Na, hogy van?- egy szelíd női hang cseng fel, ahogy beljebb jön, majd megáll az ágy mellett. Xiumin ágyában fekszem.
- Most kelt fel, Anya- Anya?
- Biztos szomlyas vagy- mosolyogva hajol lejebb hozzám, és az éjjeliszekrényre teszi a kezében lévő poharat.
- Köszönöm- halványan elmosolyodom, de az arcom egyből eltorzul a belém hasító fájdalomtól, ahogy felülök. Kissé remegő kezembe fogom a poharat, és beleiszom a vízbe.
- Hogy érzed magad?- lassan ránézek; kedves arca gyönyörű, a szemei az aggodalomtól csillognak, fekete haja lófarokba fogva.
- Furcsán... Szédülök még egy picit- tarkómra simítok, és elhúzom a számat. Nem megy ki, leül mellém. Mi a fene?
- Értem. Nagy szerencséd, hogy Minseok arra járt az este. Elég csúnya vége lett volna, ha nem avatkozik közbe- a homlokomra teszi a kezét, és amikor biztos benne, hogy nem vagyok lázas, megkönnyebülten felsóhajt.
- Nincs hányingered?- válaszként csak megrázom a fejem. Elveszi tőlem a poharat, és visszateszi a szekrényre- Oké, nincs nagy baj. Ezek szerint agyrázkódásod nincs, a szédülés meg idővel el fog múlni. Csak pihenned kell- ismételten rám mosolyog, majd feláll- Viszont enned is kéne. Megyek, összedobok valami könnyűt- vállamra teszi a kezét egy pillanatra, majd kimegy.
- Köszönöm- hirtelen csak úgy kicsúszik a számon, ahogy Xiumin felé fordulok. Ő csak kitartóan állja a pillantásomat, majd visszafektet.
- Nincs mit- lemondóan megrázza a fejét, de azért betakar. Egy szó nélkül megy ki a szobából, és én magamra maradok. Egyedül hagyott! Haza kell mennem. Lassan kelek fel az ágyból, viszont ahogy lehull rólam a takaró, dideregni kezdek. Jesszusisten! Csupán egy boxer van rajtam, és még az sem az enyém! Á...átöltöztetett? Komolyan?! Akkor...ő...ő látott engem úgy? Látta a kicsi Chent?! Gondolkodás nélkül tolom le az egyetlen ruhadarabot magamról, de abban a pillanatban kivágódik az ajtó. Xiumin kikerekedett szemekkel mér végig, majd a tekintete megakad egy bizonyos ponton.
- Menj már ki!- szinte sipákolok, ahogy magam elé kapom a takarót, hogy eltakarjam magam. Ő csak dermedten áll, majd amikor leesik, hogy mire várok, már csukódik is az ajtó. Hát ez elképesztő!
- Miért nem maradtál ágyban?- hangja felcseng az ajtó túloldaláról. Szemeimet forgatom, és az ajtónak vágom az egyik párnát.
- Menj el!- hallom, ahogy rosszallóan felsóhajt, de egy helyen marad. Tudom, hogy nem ment el. Magamra kapom a boxert és átölelem magam. Hideg van!
- Felöltöztél?- felnyögök a kérdéstől, és a ruháim keresésére indulok.
- Igen- egyből nyílik az ajtó, és úgy lép be rajta, mintha semmi sem történt vilna az előbb.
- Jobban vagy?- közvetlennül elém áll, és a homlokomra teszi a meleg tenyerét.
- Haza kell mennem. Anyuék már biztos aggódnak miattam... Szombaton mindig én csinálom az ebédet...és...
- Anya már beszélt a tiéddel tegnap este, amikor hazahoztalak. Megígértem, hogy ma hazaviszlek hozzá. De először venned kéne egy forró fürdőt, és...- a szekrényéhez sétál, amiből előkap egy törölközőt, és hozzám dobja-...enni se ártana. Vézna vagy- felvonom egyik szemöldökömet a kijelentésre és felhorkantok. Ez aztán...
Oké, megmentett. És igen, hálás vagyok érte. De ki látott már ekkora bunkót, könyörgöm?! Jó fej volt kb még öt percig, de utána egész végig oltogatott, sértő megjegyzéseket tett és egy legyintéssel elintézte a dolgot, amikor elköszöntem, mert Anyukám értem jött. Paraszt.
- Nem hiszem el, hogy Kim Min Seok mentett meg, és az ő ágyában aludtál az éjjel!- Chanyeol hüledezve dől előre, ahogy sorolja az egy napja történteket.
- Ne is mondd... Elég volt egyszer átélni- megrázza a fejét, és az asztalra csap.
- Az a pasi egy álom!- felvonom egyik szemöldökömet, és hozzávágok egy darab sültkrumplit. Vasárnaponként mindig elmegyünk mekizni, de most sajnálom, hogy eljöttem. Ráadásul bennem van a para is, mi kesz holnap. Hisz holnap suli. És látni fogom. Vajon levegőnek fog nézni? Ó, nagyon remélem...
- Beteg vagy...
- Dehogy! Nem látsz a szemedtől? Egy félisten! A leghelyesebb fiú a suliban, persze kizárólag Baekhyun után... kész főnyeremény!
- Egy bunkó. Ezt kihagytad- a homlokomra bök, majd hátra dől a széken.
- Bunkó? Mégis miért lenne?- a kérdésre elvigyorodom, majd lassan felnézek legjobb barátomra.
- Azután a beszólás után, hogy "A helyedben elállnék a tükrpör elől, mielőtt összetörik. Ez az egyetlen hasznáható a lakásban.", vagy "Mit szólnál, ha adnék egy zsákot, amibe belebújhatsz? Ennél már csak jobban nézhetsz ki."- szemei kissé kikerekednek, és inkább beleiszik a fantájába.
- Hát...nem a legudvariasabb, tény...
- Paraszt. Ő rohadt nagy paraszt, Chanyeol.
Hétfő reggel, tíz perccel becsöngő előtt. Legszívesebben otthon aludnék még. Alig aludtam az este, mivel Chanyeolnak kedve támadt Baekhyunról beszélni egész este. Elképsztő... És most szinte kiesem a padból, pedig még csak az első óra sem kezdődött el.
- Szóval Xiumin bunkó...- Chanyeol még mindig ezen van fent akadva... Az arcomat kezdi bökdösni, ahogy a padra borulok és lehunyom a szemeimet- Chen! Ne aludj! Ennyire fáradt azért nem lehetsz- csak morgok az orrom alatt, amitől felsóhajt, de tovább beszél hozzám. Mikor mehetek haza végre?
Egy, kettő, aztán három... Csak ennyi órán vagyok túl a hétből. Nem hiszem el! Aludni akaroook!
- Chen! Ott van...Xiumin- Chanyeol izgatottan nyikkan egyeg, és oldalba bök. Úgy döntött helyettem is, hogy ezt a szünetet a folyosón kell töltenünk, hátha látunk valami izgalmasat. (Izgalmas=Baekhyun).
- Nem érdekel- morgom, fel sem nézek a telefonomból.
- Épp téged néz- megragadja a karomat, és a fülembe suttog- Biztis rólad beszélnek.
- Ja. Kitárgyalják, mekkora egy nyomorék vagyok- motyogom egyhangúan. Mikor száll le a témáról?
- Inkább azt, milyen dögös vagy- zsebre vágom a telefonomat, és egy nem-hiszlek-el-Chanyeol arckifejezéssel meredek fel rá, de ügyet sem vet rám.
- Elment az eszed- az én verzióm sokkal hihetőbbnek tűnik, főleg, hogy Xiuminék hangosan felnevetnek- Én megmondtam, Chanyeol. Rajtam röhögnek...
Utolsó óra előtti szünet. Csupán tíz perc, de minél rövidebb, annál hamarabb érhetek haza aludni.
- Xiumim megint téged néz! És mit keres itt? Neki most angolja van a földszinten- összevonom szemöldökeimet, és lassan ránézek legjobb barátomra.
- Xiumin itt van?- nem merek odanézni, így csak biccent- És még ki?
- Baekhyun, Kris és Suho. Ott állnak a folyosó végén, és mind ide néznek- lehunyom szemeimet, és tovább szorongatom a biológia könyvemet.
- Remek. Lassan suli szinten leszek lealázva, ha még többen lesznek...- mormogom, de abban a pillanatban valaki előttem terem.
- Szia, Chen- Min Ji egy hatalmas félénk mosollyal áll meg előttem, és egy hosszú világos barna hajtincset a füle mögé gyömszöl.
- Szia- reflexszerűen elmosolyodom, bár nem tudom, mit akarhat tőlem a suli egyik legszebb lánya.
- Már rég figyeltelek...és...- lenéz lábaira, majd vissza rám és félre biccenti a fejét-...és gondoltam, elmehetnénk valahová...minketten- egy hatalmas vigyorrá alakul szelíd mosolyom, és már szóra nyitnám a számat, amikor...
- Bocs Szívi, neked tipli van innen- Xiumin hangjára felé kapom a fejem, Chanyeol viszont dermedten áll egy helyen. Ezentúl sem lesz hanyagolva a téma...
- T...tessék?- Min Ji hatalmas szemekkel né Minseokra, akinek az arca komor, kissé talán...dühös? A lényeg, hogy ezen kívül érzelem mentes az arca.
- Nem hallasz nyakigláb? Menj, és kenj magadra még egy kis alapozít, még látom a bőröd- most...most miért csinálja ezt?!
- Xiumin, fejezd már be! Neked van tipli, Min Ji marad- mintha meg se hallana, csak Min Jivel szemez, aki összeszűkitett szemekkel bámula mellettem állóra.
- Paraszt vagy, Xiumin...
- Tipli!- az egyik legszebb lány, akit valaha láttam most fújtatva fordul meg, és viharzik el barátnőihez.
- Mekkora egy rohadék vagy. Mégis mi volt ez?!- egy erősebb mozdulattal a falnak lök, és közvetlenül elém áll.
- Ez...- az arcomba tartja mutatóujját, és szinte sziszeg hozzám-...kibaszott rossz húzás volt tőled- felvonom egyik szemöldökömet, és ellököm a kezét. Ez aztán rohadt abszúrd... Lemaradtam valamiről?!
- Esetleg a barátnőd, Minseok? Mert ha rohadt unalmas parti lehetsz- megfeszül az álla, ahogy ellent mondok neki. Szét fog robbanni?
- Ő nekem senki, Chen- jó, most már végképp össze vagyok zavarodva. Akkor most mi van?
- Akkor min kaptad fel ennyire a vizet? Ha nem vagytok együtt, szabadon elvihetem randizni- összeszorítja ajkait és a falra csp a fejem mellett.
- Nem ajánlom, hogy elmenj bárkivel is- ennyit mond, makd fogja magát, és elviharzik.
- Várj, m-most megtiltotta, hogy randizni menj?- dühödten vágom a földhöz a könyvem, és szinte utána indulok.
- Ez elképsztő! Hogy van képe ennek az öntelt, egocentrikus vadállatnak beleszólnia az ÉN életembe?!- Chanyeol nyugtatólagosan elém lép, és azt jutigatja, hogy vegyek mély levegőket.
- Féltékeny! Egyértelmű!- értetlenül nézek legjobb barátomra és egy tockost osztok le neki.
- Komolyan azt hiszi, félek tőle?! Akkor meglátjuk, komolyan gondolta-e...- meg sem hallom Chanyeol "Mire készülsz?", "Ne csinálj őrültséget!" mondataira, Min Ji elé sétálok, aki megszeppenve néz vissza rám- Ráérsz pénteken?- csak egy hatalmas mosolyt kapok, és csókot az arcomra.
- Tanítás után igen.
- Eljönnél ve...
- Igen!
Te akartad, Minseok...
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése