Chanyeol [POV]
Mit mondhatnék? Baekhyun. Hhh... Fura vagyok neki, talán még fél is tőlem. Nem igazán vagyok beszédes kedvemben, ha ott van. Nem tudom, miért. Egy hete van itt, de én egy szót sem szóltam hozzá. Sőt meg se szólalok, ha ő ott van. Három hét múlva vége a nyárnak, és egy fősulira fogunk járni. Eléggé zárkózott típus, úgyhogy semmit nem tudok róla, és úgy érzem, az egyetemen sem lesz másképp a dolog. Kirázza tőlem a hideg, de ezt érzem jónak. Hogy fél tőlem. Tartja a távolságot, mintha lángolnék, és én megynyugszom ettől. Lehet, bekattant bennem valami, de Istenem...
- Hallod, miért nem szólsz egy árva szót sem, ha Baekhyun felbukkan? Esküszöm, a frászt hozod rám!- Kai csak úgy leveti magát az ágyamra, amíg én a frissen mosott ruháimat a radiátorra terítem- Mi van, már velem is kezded?
- Nincs mit mondanom neki- megrántom a vállaimat, majd felülök az ablakba, ahogy végeztem a teregetéssel.
- De... Ez nem így megy. Baekie csak nagyon zárkózott fiú, ennek meg van az oka. Ettől nem kell utálnod- egy olyasféle ne-menjen-el-az-eszed pillantást küldök felé.
- Nem utálom. Nincs miért utálnom. Én csak...- beletúrok a hajamba, basszus, még én sem tudom miért csinálom ezt.
- Te csak mi, Chanyeol? Ez a legrosszabb, amit csinálhatsz! Tudod, hogy fél tőled?- vesz egy mély levegőt, és a hajába túr- Barátokra van szüksége.
- Ahhoz ott vagytok ti- egy gyilkos pillantás a jutalmam, amivel csaknem elvágja a torkom, és hozzám vágja az egyik párnámat.
- Nem értem, miért vagy ilyen- megrázza a fejét, majd felsóhajt- Nagyon aranyos fiú, és nagyon jó társaság, ha eléred, hogy megnyíljon. Csak egy kis törődésre van szüksége, tudod?
- Akkor törődj vele te. Engem nem érdekel- nem érdekel. Most minek törjem magam, ha még csak egy kicsit sem izgat?
- Akkora egy paraszt vagy!
Még egy délutánon vagyok túl a fiúkkal, és nem igazán érzek változást Baekhyunnal kapcsolatban. Én kattantam be? Mindenki odavan érte. Én valahogy nem... Kiráz tőle a hideg! Ilyen még nem volt. Le sem veszem róla a szemem egész végig, esküszöm bennem van a para, hogy fekete szárnyakat növeszt és elpusztítja a világot. Bár kétlem, hogy megfordulnának világmeghódítós-mindenkit-kinyírok-a-picsába gondolatok a fejében, de én úgy érzem, van benne valami...rossz. Valami rossz, ami arra késztet, hogy távol maradjak tőle. Nem, nem félek tőle! Ő fél tőlem, és ez így van jól.
- Baekhyuuun! Csináld megint!- a plázában ülünk, arra várunk, hogy bemehessünk a moziba, de addig még van negyed óra. Baekhyun lemondóan felsóhajt, majd alig észrevehetően körül néz. Szinte alig mozog.
- Látjátok azt a férfit azzal a nővel?- mindenki a kajáldák felé néz, ahol egy kb 35-40 éves férfi ül, vele szemben pedig egy pár ével fiatalabb nő.
- Házasok- jegyzi meg Luhan egy ártatlan arckifejezéssel, amitől Sehun szája a füléig ér, és biztos vagyok benne, hogy mindennél jobban át akarja most öleleni. Neki lököm. Luhan nagy szemekkel néz fel a fiatalabbikra, majd a fejét a vállára hajtja. Sehun egy értetlen pillantást vet felém, de átöleli a másik derekát. Teljesen egymásba zúgtak.
- Nem, nem azok- jelenti ki Baekhyun, amire Chen felmorran.
- De...hát ott a nőn a gyűrű- Baekhyun félre biccenti a fejét, és elvigyorodik.
- Igen, valóban. De nézzed meg még jobban- többet oda sem néz, csak belekezd a szokásosba- A férfi ujján csupán egy fehér csík van, ami a jegygyűrűje helyét mutatja. Vagyis nős. Éppen csalja a feleségét ezzel a nővel- Suho értetlenül megrázza a fejét, és le se veszi a kiszemeltekről a tekintetét.
- Honnan veszed? Lehet, csak barátok, munkatársak...- Baekhyun elmosolyodik, és előrébb hajol, mintha egy hatalmas titkot akarna elmondani, mindenki más is ezt teszi, kivéve én. Elmosolyodom.
- Először is a férfiről nem tudja, hogy házas. Ezért nincs rajta a gyűrű. Valószínűleg a nő fülig beleszerett, mivel még arra sem vette az erejét, hogy ő is levegye a gyűrűt. Nem érdekli, ha bárki más kiszúrja, hogy csak rajta van ott, és közben csókolózgatnak egymással- vesz egy mély levegőt, majd hátra dől a széken- És a férfi nyakán van egy piros folt, amiről azt hinné az ember, hogy valami kiütés, vagy csak megnyomta valami. Hát nem. Ki lett szívva a nyaka. Véraláfutásos is, amit a gallérjával próbál elrejteni, mivel átüt az alapozón, amit valószínűleg a nőtől kért kölcsön. Folyton odakap, hogy elrejtse- mindenki döbbent arccal mered rá, és először szóhoz sem jutnak.
- Ezt meg honnan látod?- Baekhyun megrántja a vállait, és elmosolyodik. Ezt soha nem fogom megszokni. Nagyon jó szeme van. Okos. Nem nézném ki belőle...
- Nem tudom.
És még egy nap, amikor én vagyok az egyetlen, aki nem szól hozzá... Úgy érzem, lassan kezdi őt zavarni a dolog.
- Chanyeol, odaadnád a sót?- Baekhyun. Most szólt hozzám először. Egy laza mozdulattal elé vágom, de nem mondok semmit. Egy hónapja van itt, de még egyszer nem hallotta a hangomat. Még csak a többiekkel sem beszélek, ha ott van... Kai egy tockost oszt le a paraszt viselkedésem miatt, és még le is morran.
- Ne legyél bunkó- sziszegi halkan, majd tovább eszik. Érzem magamon Baekhyun tekintetét, de nem nézek rá. Valószínűleg nem érti, miért vagyok ilyen... Tulajdonképpen néha nekem sem világos a dolog, ha jobban belegondolok.
Miért is vagyok ilyen? Belegondolva... Ahogy most ott kosarazik Layyel, egész aranyos. Az arca gyönyörű, nem látom értelmét, hogy letagadjam. Ahogy koncentrál, édesen felfújja egy kicsit az arcát, viszont amikor nevet, a hangja betölt mindent. Jól áll neki, hogy festi magát, és piszok aranyos, hogy ilyen kicsi. Majdnem egy fejjel magasabb vagyok nála.
- Chanyeol, velem vagy?- értetlenül nézek Kaira, aki sejtelmesen mosolyog rám- Rajta felejtetted valakin a tekinteted- lemondóan megcsóválom a fejem, és inkább visszafordulok.
- Tudod, hogy mindig figyelem- beszéltem már erről Kaijal...elmondtam neki, hogy azért figyelem, mert attól tartok, valami rosszat csinál. Nem bízom benne.
- Igen, de nem tudom, észre vetted-e, hogy fülig ér a szád... Igen, Baekhyun gyönyörű, és édes, de azt hittem, ez téged hidegen hagy- lekaparom magamról azt a hülye vigyort, és érzelemmentes üzemmódra váltok.
- Nem is hat meg- morgom vissza neki, amire csak megveregeti a vállam.
- Igen, hát persze- most rajtam a sor, hogy tockost adjak neki, amire szúrós pillantása a jutalmam.
- Baekhyuntól kiráz a hideg- mondom még utoljára, majd felülök az egyik padra. Visszatérve... Talán nincs benne semmi rossz. Csupán annyira elzárja magát a világ elől, hogy már rossznak, veszélyesnek látszik. Mindegy is, én NEM bízom benne. Viszont azt be kell látnom, hogy nem maradhatok néma örök életemre, amikor ott van.
- Chanyeol, vigyázz!- reagálni sincs időm, fejen talál a kosárlabda olyan erővel, hogy összeesem, és pár pillanatra elsötétül előttem minden.
- Úristen, ne haragudj!- Baekhyun térdel a fejem mellett, mindenki más körülöttem áll, és azt nézik, életben maradok-e - Annyira nem akartam!- hozzáér ahhoz a területhez, ahol a kosárlabda eltalált, amitől felszisszenek, és egy durva mozdulattal ellököm a kezét.
- Ne érj hozzám te idióta!- morranom le ingerülten, amitől a sarkára ül, és olyan tekintettel mered rám, amit még csak behatárolni sem tudok.
- Ne haragudj! Nagyon fáj?- nem szólok egy szót sem, csak lassan felülök- Nem akartam, én...
- Befognád a szádat? Megfájdul tőled a fejem- hirtelen csendbe marad, majd lassan feláll mellőlem, és Kaira néz, aki alig érezhetően, de a combomba rúg.
- De ugye jól vagy?- a szemeimet forgatom, és óvatosan feltápászkodom.
- Amíg itt vagy, nem- komor arccal nézek rá, szinte köpök is egyet- Itt vagy még?- szóra nyitja a száját, ahogy elé állok, de végül nem szól egy szót sem csak hátrébb lép. Fél tőlem. Nagyon.
- Kai, én...én otthon leszek, oké?- motyogja halkan, majd sarkon fordul, és elmegy. Tao, és Kris megy utána, de a többiek csak maradnak, és értetlen tekintettel merednek rám.
- Hogy lehetsz ekkora bunkó? Hisz véletlen volt!- morogja Kai, és szinte felpofoz- Pont erre nincsen szüksége!
- Ki nem szarja le, mi a jó neki?
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése