Tao [POV]
Szóval most járok Krissel? Tényleg?... Mondjuk ez nem éppen tündérmese. Bújkálnunk kell, különben Anyám kidob, és akkor Apámhoz kerülök vissza, Kínába. Korea a mindenem és ezt észben tartva csinálok bármit is. De viszont ha betöltöm a 18-at, már szabadon lakhatok ott, ahol akarok. Ha továbbra is Krissel leszek, és meglépjük ezt a hatalmas akadályt, akkor már megéri, hogy titokban tartsuk. Azon leszek, hogy minél jobban megismerjem őt, de attól félek, hogy egyre csak fontosabb lesz nekem. Viszont ha ő úgy dönt, hogy ennyi volt, abba bele fogok pusztulni... Akarok én szerelmes lenni? A fenébe is, csak a csókja jár a fejemben, ahogy nekem esett az erkély ajtajában! A csókja lágy volt, végtelenül gyengéd. Mélyen felkavart, a pulzusomat az egekbe lökte. Ártatlan volt, bensőséges, a lelkemet perzselte, ahogy hátradöntötte a fejemet, hogy felfedezzen, mintha most csókolóznánk utoljára. Jesszus, remélem, nem így volt... Remélem, több is lesz. De basszus! Én mondtam neki, hogy nincs több csók. De hogy is gondolhattam komolyan? Hisz igaza van. Nem csak ő akarja, hogy még jobban megrontson. Kurva életbe!
- Tao! Miújság így hajnali fél kettőkor?!- Hyuna hangja fáradt, ahogy beleszól a telefonba, de mégis izgatott. Tudja, hogy Kris itt volt, ahogy én is, hogy ő küldte ide... Máskülönben Kris honnan tudta volna, hogy mi a helyzet Anyámmal?
- Bocs, hogy későn zavarlak...- motyogom a plafonomat bámulva, bár szart se látok, mivel korom sötét van.
- Tudod, hogy rád mindig van időm, és bármikor hívhatsz...- halványan elmosolyodom, majd nyakamig húzom a takarót. Kint rázendített az eső, amitől a levegő is lehült- Szóval?
- Először is... Mondtam, hogy ne mondd el Krissnek!- morranom le indulatosan- Másodszor meg, köszönöm, hogy elmondtad neki- biztos vagyok benne, hogy most a meglepetségtől hallgat.
- Mi történt?- pár pillanatig még csenbe marad, majd hallom az ágyának a gyanús nyikorgását, ahogy hirtelen felül- Lefeküdtetek!- szinte sikítja, amitől én is reflexszerűen felülök.
- Nem! Nem feküdtem le Krissel!- morranom le, amitől csalódottan felsóhajt- Együtt vagyunk fogjuk rá...
- Fogjuk rá? Ajj Tao, mégis mi az a fogjuk rá?
- Háááát...- elhúzom a számat, és hátra dőlök-...titokban kell tartanunk, gondolom, ez tiszta sor...csakhogy megszabtam, mit szabad, és mit nem- fájdalmasan felnyög és hallom, ahogy homlokon csapja magát.
- Mégis mit szabad? Rád nézhet egyáltalán?- szemeimet forgatom, ennyire nekem sem ment el az eszem...
- Igen...- motyogom válaszként, de nem éri be ennyivel.
- Ölelés?
- Igen...
- Csók?- nyelek egyet, és a nyakamra simítok.
- Háááát ami azt illeti...- mormogom halkan, és beharapom alsó ajkamat.
- Na ne, Tao! Nem lehetsz igaz!- nem akad ki jobban, mint Kris, de azért ő sem kímél- Azt mondod, hogy itt meghúztad a határt? Még csak meg sem csókolhat?! Még jó, hogy nem kötözöd ki, és vered ki magadnak annak a szerencsétlennek a szeme láttára!- egyből elvörösödöm, hisz a sex nem tartozik a kedvenc témáim közé.
- Hyuna! Milyen hülye vagy!- halkan elneveti magát ezzel enyhítve a helyzet kínosságát.
- De most komolyan... Érzel iránta bármit is?- nehéz erre válaszolni, mivel lassan csak egy hónapja ismerem őt. De érzek iránta valamit? Úgy érzem...
- Igen. Azt hiszem- érzem, ahogy elmosolyodik, majd felsóhajt.
- Akkor magaddal is rendesen kicsesztél, Tao.
Három hét. Ennyi telt el, és ölelésen kívül semmi nem történt köztünk. Eddig minden tökéletesen ment; bármikor találkoztunk, Anyám még csak nem is sejtette, bár egyszer-kétszer kerültünk veszélyes helyzetbe. Kris sokszor meglepett azzal, hogy felmászott hozzám az éjszaka közepén, csakhogy láthasson. Édes... Igen, én is egyre jobban várom minden este, hogy felmásszon azon a diófán, és kopogtasson az ajtón. Akarom. Piszkosul hiányzik... Ehelyett szobám ajtaján kopogtatnak, majd egy egyszerű mozdulattal berontanak rajta.
- Takarodj le a nappaliba! Most!- Anyám ordít, ahogy a torkán kifér, és mutogat is mellé. Ledermedve kelek fel az ágyamból, és indulok meg lefelé, ahogy mondta, de nem tudom hova tenni magamban a dühét egészen addig, meglátom őt a nappaliban. Min Seok. Szemeim egyből összeszükülnek és reflexszerűen felveszem a harci beállásom. Izmaim megfeszülnek, és fújtatok egyet, amikor eszembe villan... Miért van itt, és Anyám miért akarta, hogy lejöjjek- Min Seok volt olyan kedves, hogy elmondta; Te jársz Krissel- Anyám hanhja hűvös, és minden érzelmet elzár előlem- Látott titeket valamilyen cukrászdában nem is egyszer. Mondtam, mi lesz, ha ez történik, nem igaz?
- De ezt nem teheted! Ez a nyomorult semmit nem tud!- Min Seok felé lendítem a kezem, aki egy undorító vigyorra húzza ajkait.
- Elég legyen! Most azonnal hívd fel Krist, és mondd meg, hogy ennyi volt, különben eltakarodhatsz a házamból!- Kwang, Anyám pasija kiteszi a lábát a dolgozószobából a hangos ordítozásra.
- Mi történik?- hangja kimért, és mégvetően méreget, mint mindenki más is. Most...
- Tao átcsapott buzinak, Kris dugogatja- Anyám szinte a padlóra köp a mondat végén. Szart nem tudnak erről... Kris egy ujjal nem ért hozzám, és tiszteletben tartja a kéréseimet. Csendben figyelem, ahogy az állítólagos családom a saját fülem hallatára ócsáról. Miért nem tudnak úgy kezelni, ahogy mindenki más? Miért nem tudják ezt elfogadni?!
- Én nem akartam, hogy ekkora szégyenben legyen részük...- Min Seok diadalittas pillantást vet felém, miközben Anyámék kitárgyalnak. Ez nem lehet igaz. Kövtett volna? Követett, és bizonyára elég rég, hogy tudja, Anyám mit reagálna erre...
- Nem a te hibád, Min Seok- Anyám hangja elismerővé, és hálássá válik, ahogy ahhoz a féreghez beszél- Szóval. Most felhívod Kr...
- Nem!- vágok a szavába, amitől elhallgat. Meglepi a kifakadásom- Én Krissel maradok! Fontos nekem!
- Akkor viszont takarodj innen. Takarodj, és soha ne gyere vissza! Ekkora szégyent zúdítasz a fejemre, és hagyod, mindenki megtudja! Ostoba, naív vagy még, és szart sem tudsz! De ha ezt választod helyettünk, menj- a lábam nem mozdul, földbegyökereztem. Hagyjak itt mindent? Az egész életemet, Anyámat, a szobámat, ahol biztonságban lehettem, ahol Kris titkon felmászott a diófán, hogy találkozhasson velem? Képes vagyok erre? Megtehetem ezt egyáltalán? Nem, nem! Nekem szükségem van arra a szobára, és a csendre, nyugalomra és kellemes magányra, amit ott kaphatok. Viszont Kwang döntött helyettem, kivág a lakásból, és az orrom előtt csapja be az ajtót. Dermedten állok még pár pillanatig, majd hátrálok pár lépést, amikor nyílik a bejárati ajtó. Csak Min Seok jön ki rajta, majd megáll előttem.
- Mondtam, hogy nem végeztünk- sziszegi, majd szinte fellökve elmegy mellettem, és tűnik el az éjszaka sötétségében. Nincs otthonom. Nincs családom. Egyedül vagyok. Lábam megindul egy idő után, amikor már csak Anyámék hálószobájában ég a villany. A célom egyértelmű; Hyuna. Szükségem van rá. Olyan gyorsasággal futok, ahogy majdnem két hónapja, az a bizonyos napon, mikor legjobb barátnőmhöz siettem a kórházba. A szokásos öt perc most másfél, mire odaérek, és dörömbölni kezdek az ajtón. Könnyeim elindulnak, és úgy érzem, megfulladok. Egyedül vagyok.
- Tao!- Hyuna Anyja aggódva néz rám, és egyből magához ölel, ahogy meglátja elázott arcomat- Hyuna!- szólítja lányát, aki lusta léptekkel jön a nappaliba, de ahogy meglát, elejti a kanalat a kezéből.
- Tao! Tao, mi a baj?!- egyből magához húz, így Édesanyja karjai eltűnnek rólam. Hallom az ajtó csapódását, és a hangokat magam körül, de nem hallok semmit. Sokan mondják, hogy már semmi egyebet nem éreznek, csak ürességet. Viszont én összetörtem... Darabokra hullottam. Pillanatok múlva már a kanapén találom magam, és a puha plédet a vállamon, amit egy mozdulattal lehajítok magamról. Életem nagy részét annak szenteltem, hogy igyekeztem nem sírni azok előtt, akiket szeretek, és akik engem szeretnek. Összeszorítom a fogamat. Felnézek a magasba. Azt mondom magamnak, hogy ha sírni látnak engem, az fájni fog nekik. Viszont ha én egyszer sírni kezdek, akkor úgy néz ki, hogy nem tudom többet abbahagyni. Ledolgozom előre a kisebb boldogtalanságok sírásadagját is.
- Min Seok...- Hyuna szemei kikerekednek, és a hátamra simít.
- Bántott téged, Tao?- hevesen megrázom a fejemet, de a zokogástól még mindig nem tudok egy összefüggő mondatot kiejteni a számon- Akkor? Mi a fene történt? Mit csinált az a balfasz, hm?!
- Eljött h...hozzánk, és...el...elmondtah Anyáméknak, hogy járokh K...Krissel. Kidobott otthonról- Hyuna Anyja megdermed, majd máris leül mellém, ahogy Hyuna felpattan, és elviharzik egy másik szobába. Hoza tűnik? Hova megy? Miért hagy itt?!
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése