A legtöbb, amit kaphatok...4.

Bang [POV]

Percekig meg sem szólal senki, miután Himchan is elhagyja az ebédlőt, beleértve engem is. Rengeteg szempár rám szegeződik, köztük a fiúké is. Mi a halál volt ez? Jongup legelőször csak némán tátog, mint egy hal, majd megköszörüli a torkát.
- Nincs jobb dolgotok?!- üvölti el magát végül, amire mindenki hangos beszélgetésbe kezd, és a tányérja felé halol.
- Ez mi volt?!- kérdezi hangosan Dae, ahogy túljut a sokkon- Nem vicceltél Bang, ez a gyerek...- értetlenül az asztalra csap, majd kihúzza magát- Utána kell menned. Most! Menj, gyerünk- az ajtó felé mutogat, de egy tapottat sem mozdulok.
- Nem, Dae. Mit mondanék neki? És valószínűleg pont rám kíváncsi most a legkevésbé- legjonn barátom a szemeit forgatja, majd feláll.
- Lehetetlen vagy...- ,orogja az orra alatt, és egyenesen a hajasbabáék asztala felé sétál-...Himchan hova ment?- Dae Zelo mellett támaszkodii meg, és komoly tekintettel mered a fiatalabbikra. Zelo szemmel láthatóan nem csak meghökken, hanem zavarba is jön, mivel Dae most először szólt hozzá, mióta osztálytársak vagyunk.
- Nem tudom- ennyit nyög ki, de hangja határozott, és rendíthetetlen.
- Még csak sejtésed sincs?- kérdezi kissé lágyabb hangnemben, de egy ideig akkor sem kap választ.
- Nem véletlenül ment el. Valószínűleg egyedül akar lenni- Daenek szemmel láthatóan nem tetszik a válasz, ezért közelebb hajol, és mutatóujjával végig simít a mádik arcélén.
- Ne akard, hogy kikötözzelek csak azért, hogy kinyögd, hol van- morogja tovább még pár centit közelítve Zelo megszeppent arcához- Biztosíthatlak, hogy abból nem kínzás lesz, Gyönyörűm- a perverz befejezésre még én sem számítottam, de tovább nézem, hátha betöri. Bár hiába, sejtem, hogy a tetőn lehet, de belegondolni, hogy felmenjek hozzá... Nem is tudom.
- Nem kíváncsi rád- Dae szemmel láthátóan teljesen ledöbben a kijelentésre, hisz megmozdulni sem tud- Ha az lenne, egyből az öledbe huppant volna, nem gondolod?- legjobb barátom végül felvonja egyik szemöldökét, és perverzen elvigyorodik, majd lenéz Zelo ölébe.
- Igazad van...- mondja szarkasztikusan, majd fogja magát, és visszaül a helyére- Teljesen rám van indulva- jegyzi meg diadalittasan, ahogy hátra dől a székén.
- Faszt. Teljesen leveri tőled a víz- jegyzi meg Kris, de akkora rajtunk még a sokk, hogy senkinek nem megy még a nevetés. Még a fiúk sem álltak ki értem ennyi ember előtt ilyen határozottsággal, főleg nem a dirinő előtt nem. Mit tettem, hogy ezt érdemlem? Hisz a sok rosszért már megkaptam, ami járt; mindenki utál. De mi jót tettem, hogy Himchan ebbe a suliba jött?

-Bang! Kelj feeeeeeel!- Dae nekem dobja a párnáját, amire morogva ülök fel, majd felkapcsolom a kislámpát az éjjeliszekrényemen.
- Mi van?!- morranom le, miközben álmos szemeimet dörzsölöm. Mi a halált akar az éjszaka kellős közepén?
- Zelo, és Himchan nincsenek a szobájukba- hallom a hangján, hogy kissé izgalomban van. Mi? Mi a...?
- Ezt meg honnan tudod, te elmebeteg?- morgom tovább, és megnézem telefonomon az időt- Az Istenért Dae, hajnalai egy múlt öt perccel! Fáradt vagyok!
- Cssss, ne hisztizz, inkább kelj fel, és gyere át a szobájukba- szemeim kikerekednek a fertelmes ötletre, és visszadőlök a párnámra.
- Neked elment az eszed, Daehyun! Feküdj vissza- mormogom, amire lábamnál fogva ránt ki az ágyamból- Te flúgos paraszt!
- Inkább szedd össze magad, és gyere- halk léptekkel hagyja el a szobát, és nyitva hagyja az ajtót. Ez teljesen bekattant... Nem hagyhatom, hogy egyedül kapjon büntetést a hülyegyerek... És talán még lebeszélni is sikerülni fog. Lemondóan feltápászkodom, leoltom a kislámpát, és utána sietek. Mivel mi a 46-os szobán osztozunk, három folyosón is be kell kanyarodnunk, hogy a 87-eshez érjünk. Egy óvatos mozdulattal nyomja le a kilincset, amitől egyből kinyílik az ajtó. Daehyunnak igaza volt; nincsenek itt.
- Mégis honnan tudtad, hogy nincsenek itt?- azt sem értem, minek kellet idejönnünk, de egyenlőre elég, ha az első kérdésemre válaszol.
- Megnéztem...- válaszolja egy laza vállrándítással, és felkapcsolja a villanyt. Először elvakít a fény, és szemeimet kezemmel takarom.
- De minek?!- morgom azt nézve fél szemmel, ahogy kutakodni kezd- Mit csinálsz?
- Csitulj, és keress velem!- morran le, de megteszem, amire kér. Ő valószínűleg Zelo cuccai közt kutat, úgyhogy nekem Himchan oldala marad. Most eléggé mocskosnak érzem magam, mivel az első fiók amit kinyitok, a boxereit rejti. Pár pillanatig elgondolkozom rajta, belenyuljak-e, majd képzeletben homlokon csapom magam, és visszacsukom a fiókot. Nagyon rendezettnek tűnik, ami csak egy plussz pontot ad.
- Jesszus, ez a srác nagyon kupis- Dae megrázza a fejét, majd az ágy alá kukkant- Ez tetszik. Ha az ágyban is ilyen mocskos, átcsapok melegnek.
- Kétlem, hogy bármiféle gyakorlata is lenne sextéren, Dae. Nem egy sexéhes szajhára hasonlít- morgom, de tovább kutakodom, Isten tudja, mi után. Mit akar megtudni?!
- Ez tény, de ettől függetlenül el kell ismerned, hogy jól néz ki. És legalább én leszek az első, aki kipróbálj- felvonom egyik szemöldökömet, de nem nézek rá.
- Aki kipróbálja?- pár pillanatig hallgat, majd felsóhajt, ahogy felemeli a matracot az ágykeretből. Ez tényleg bekattant.
- Érted, hogy értem. Ha úgy alakul...- legszívesebben odamennék, és tarkón csapnám, de nem teszem.
- Ja, értem. Rá vagy kattanva a gyerekre ebéd óta azért, mert teljesen belevörösödött, ahogy a képébe másztál. Csupán csak szemközt nem köpött- szemeimet forgatom, de egyből odakapom a fejem, amikor újongani kezd.
- Mit találtam!- visszahajítja a matracot, majd ráül az ágyra, és belelapozgat a noteszba- Basszus, ez a naplója! Még naplót is vezet- egy hatalmas vigyorral az arcán, ami lassan le is fagy róla.
- Mi az? Mit találtál?- egyből leülök mellé, és belekukkantok a naplóba. Lehet nem volt hiába való ez az egész.
- Ebbe benne van minden, hallod? Teljesen mást ír, mióta itt van Himchan- valami érteometlen izgalom kerekedik felül rajtam, és fellelkesedem.
- Olvasd fel! Himchantől- lassan felém néz, és felhorkant.
- Méghogy nem érdekfeszítő, mi?- végre megteszem, amiről az elmúlt tíz percben csak álmodtam; egy hatalmas tockost adok neki, amitől megjön a maradék esze.
- Kezdenék úgy, hogy Kedves Naplóm, de egyrészt nem nőből vagyok, másrészt ez annyira elcsépelt- egy kis szünetet tart, majd hümmög egyet- Rég írtam utoljára, tudom, de most muszáj kiadnom magamból egy-két dolgot.. Még ide sem volt merszem leírni azt, hogy... Aish... Inkább kezdeném az elején, hol jutottam el addig, hogy papírra vessem a dolgot. Himchan. Ő az új osztálytársunk, és a szobatársam is egyben. Nagyon jó fej, eléggé közel kerültünk egymáshoz- pár pillanatig hallgat, majd felmorran- Ha olyan közel, ahogy én gondolom, akkor sajnálom Bang, de kiiktatom a gyereket- szemeimet forgatom jelezve, hogy inkább folytassa, amit meg is tesz- Már egy hónapja itt van, de olyat csinált, amit eddig még senki nem mert; kiállt Bangért az egész suli előtt másfél hete. És nem csak a sok gyökér előtt, hanem az igazgatónő előtt is. Hogy őszintén bevalljam, kezdek hinni neki... Bang talán még sem olyan borzalmas, mint amilyennek eddig láttam. Himchan ráadádul elég sok mindent mond Bangről, amikor a fiúkkal szóbahozzuk- mit mond Himchan? Mit?!- Mindig azt hajtogatja, hogy Bang szemében látja, milyen is ő valójában. Hiszek neki, hisz ilyenkor mindig hatalmas fénnyel csillan fel a szeme, és úgy fészkelődik egy helyen, mintha nagyon nagy izgalomban lenne. Olyan, mint egy gyerek, aki elé cukrokat dobálnak- halványan elmosolyodom, amit egyből le is törlök az arcomról. Elment az eszem? Mit vigyorgok ezen...?- Abban is biztos vagyok, hogy erről neki fogalma sincs. Nem is tudom, lehet van köztük valami furcsa vibrálás, és csak azt észleli. Persze ezt egyszer szóvá is tettem, amire egy hatalmas tockost kaptam tőle. Megérte. És még aznap történt valami... Eddig csak magamban harcolam aznérzés ellen, de persze mindig is tudtam, hogy hiába. Viszont Himchan kimondatta velem, ami után már meg sem próbálom letagadni; Teljesen beleszerettem Daehyunba- itt legjobb barátom elhallgat, majd lassan felém néz. Hát nem tévedett, valóban rá van indulva. Úristen, mi lesz itt... Ha ezek összejönnek, a mi szobánkba biztos nem fognak dugni... De akkor viszont Himchan lesz számüzetve hozzám éjszakákra. Hmm...- Hallod ezt, baszki?! Belém zúgott! Daehyun már a pasik körében is arat!- felugrik mellőlem, és diadalittasan a hajába túr
- Várj, ezt mikor írta?- kérdezem hirtelen, amire Dae egyből visszakapja a kezébe a naplót, és a dátumot kezdi felkeresni.
- Hat napja. Tudod, másfél héttel azután, amikor Himchan kiállt a dirivel érted. Az ebédlőben. De még bele is írta, nem emlékszel?
- Basszus Dae, menni kéne. Ki tudja, mikor jönnek vissza- későn szólok, tompa léptek közelítenek az ajtó felé, és halk nevetés szűrődik be.
- Basszus- leoltja a villanyt, és Himchan ágya alá bújik, nekem marad a Zelo szekrénye.
- Igazad volt Zelo, rám fért egy kiadós séta mégha a folyosókon is- Himchan mosolyogva veti le magát az ágyára, így pont jól látom felderült arcát a szekrény résnyire nyitott ajtaján, ahogy felkapcsolódik a villany.
- Mondtam én. Most már tudod, hogy a konyha előtti padokon találasz esténként- hallaninZelo hangján, hogy elvigyorodik, és az ágyán kutakodik- Héj, ezt így hagytam?- hangja kétkedővé válik, majd felsóhajt- Már teljesen kifáradtam. Mellesleg amit még nem fejeztünk be... Láttam ám, hogy néz rád Gongchan a zeneszakkörön. Felfalt a szemeivel- megvan a következő jelölt, akit ki kell ütnöm. M...mmmi? Tényleg bekattantam?! Pont leszarom, ki van rámozdulva Himchanre! De aki rá mer nyomulni, az meneküljön. Képzeletben felpofozom magam, és inkább tovább hallgatózom.
- Tudod, hogy a nők jönnek be- morogja Himchan elkormorodva, amire Zelo halkan felnevet.
- És Bang- nevem hallatán egy hatalmasat dobban a szívem, és meg kell kapaszkodnom vállfaakasztójában.
- Ugyan, ezt már megbeszéltük- Himchan legyint egyet, amire Zelo felhorkant- Hetero vagyok.
- Igen, ahogy én is. Mégis minden második reggel erekcióval ébredek, mert Dae álmomban eléggé lefoglal- szemeim kikerekednek a hallottakon, és abban is biztos vagyok, hogy Dae most Zelo fenekét stíröli a hajasbaba ágya alól.
- Zelo, de undorító vagy- Himchan barátjának vágja a párnáját, aki egy halk morgás után eltűnik a fürdőben. Hatalmasat nyelek, ahogy feláll az ágyán, és megszabadul pólójától, amit lábai elé dob, majd lassan letolja melegítőjét. Arcomról mindem érzelem lefagy, ahogy a tudta nélkül is sztriptízt ad nekem. Már csak a rúd hiányzik, és... Szemeim kikerekednek, ahogy boxere széle alá süppeszti ujjait, és lejebb tolja magán, majd megáll pont a lényegnél, és inkább leugrik az ágyról, és a szekrényéhez sétál. Feneke formás, és markolni való, még a legjobb csajoinak sincs ilyen... Majdnem felsóhajtok, ahogy egy kopott pólót húz felsőtestére, majd bedől az ágyába.
Még másfél órába telik, amire végre mindketten elalszanak, így halkan kiosonhatunk a szobából. El sem hiszem, hogy Himchan már több, mint egy hónapja itt van... És mennyi minden történt azóta. Amiket meg rólam mondott, azokat meg főképp nem. Ideje beismerne,;Himchan különleges.