Chanyeol [POV]
- Chanyeol, nyugi!- Kai fogja meg a karom, mielőtt felállnék és szét nem verném Lay arcát. Együtt vannak? Komolyan?! Nem értem miért, de...vagyok olyan vörös a dühtől, mint Suho- Chanyeol!- Kai csak még jobban lemorran, ahogy megint mozdulok. Baekhyun épp Layt fogdossa! Hogy a fenébe ne akadhatnék ki ezen?! Viszont ahogy leesik, hogy Baekhyun csak össze akarta hozni őket...lenyugszom. De ez Kainak nem elég, feláll, és elindul a mosdók felé. Vonszol maga után- Mégis mi a fene van veled? Képes lennél agyonverni az egyik legjobb barátodat?!- úgy morran le, hogy szinte elhátrálok. Hűha, nagyon felhúztam.
- Azért ki ne nyírj- morgom halkan, amire szúrós pillantás a jutalmam.
- Elképesztő vagy! Ez lett volna a harmadik eset, hogy neki mész valakinek Baekhyun miatt!- fúj egyet, majd vesz egy méééély levegőt- Azt hiszem ideje lenne elmondanod valamit- várakozó pillantása a lelkemig hatol, amitől nem bírom tovább.
- Oké, tetszik! Nagyon tetszik!
Utálom ezt. Bárhova megyünk, mindenhol megnézik Baekhyung. Mindenhol! Utána fordulnak az utcán, van, hogy füttyentenek is neki. De ő mintha észre sem venné, megy tovább. Lehet, tényleg mégcsak meg sem látja ezeket? Bár értem, miért van ez... Hisz gyönyörű arca van. És a teste...na hát igen. Arról ne is beszéljünk, hogy nagyon édes. Nagyon, nagyon édes.
Azt mondta, csak úgy korrepetál? Hát nem is tudom... Csak úgy, szívesség nélkül. Muszáj volt összeszednem magam, miután Kai elbeszélgetett velem Baekhyunnal... El sem hiszem, hogy bevallottam. Tetszik. Ez az egy hét, ami eltelt, mióta megkérdeztem, korrepetál-e csak még jobban ráébresztett. De ettől csak szenvedek... Hiszen velem szemben ugyanolyan zárkózott, és visszahúzódó. Most viszont itt állok Kaiék bejáratiajtaja előtt, és azt várom, hogy valaki ajtót nyisson.
- Chanyeol! Baekhyun már nagyon, nagyon várt téged!- So Ji egy hatalmas mosollyal invitál be, majd becsukja mögöttem az ajtót. Szóval nagyon várt. A ház még mindig ugyanolyan hatalmas, és rendezett. Viszont túl nagy három embernek. Egy nyaralónak tökéletes, de ezzel a 17 hálószobával hatalmas- Másfél óra, és kész a vacsi. Gondolom, addigra végeztek is.
- Chanyeol, azt hittük, már nem jössz. Baekhyun már várt téged- Kai megölel, majd leül a kanapéra- Mindjárt lejön- le sem ülök mellé, Baekhyun máris megjelenik a lépcsőn. Szemei kissé kikerekednek, ahogy meglát és ledermed.
- T...te már itt? Oh...öm...- csupán egy kinyúlt póló van rajta, és semmi smink, a haja szanaszét áll. Most látom először smink nélkül. Nagyon édes- Akkor menjünk, a konyhában már előkészítettem a cuccokat- kérdőn nézek rá, és egy tapottat sem mozdulok.
- Konyha?
- Igen. Kanapén nem célszerű tanulni. Elkényelmesedsz, és nem tudsz úgy figyelni- mormogja, ahogy konyha felé veszi az irányt. Megyek utána. Az asztalfőhöz két szék van húzva, azok előtt az asztalon kinyitott könyvek, füzetek, radír és ceruzák. Leül az egyik székre, én pedig mellé. Olyan közel vagyunk egymáshoz, hogy csaknem összeér a karunk. Kai is kijön, és leül az asztal túlsó végébe, amíg az Anyja a vacsorát csinálja. Mind a ketten idefigyelnek.
- Szóval akkor, melyik részét nem érted?- hatalmas szemekkel néz rám, amitől csaknem elmosolyodom.
- Őszintén? Az egészet. A függvények soha nem voltak az erősségeim- lapozgatni kezd a könyvben, majd jegyzetelni kezd az egyik füzetbe.
- Akkor ezen most változtatunk- halványan elmosolyodik, majd a kiírt példát az orrom elé dugja- Először is tudnom kéne, milyen súlyos a helyzet. Ezt oldd meg- először csak kihívóan szemezek a példával, makd belekezdek. Negyed órán át szenvedek vele, mire kész vagyok vele. Elé tolom, és várom, hogy nyilatkozzon- Oh, hát nem is olyan rossz. De ejtettél egy tipikus hibát- rám pillant, majd egyből visszaszegezi a tekintetét a füzetre, és megköszörüli a torkát- Nézd, jól vezetted le a függvény egyenleti részét, viszont az ábrázolást elrontottad- vesz egy mély levegőt, és kissé arrébb húzódik- Látod, hol?- kitartóan néz engem, de én csak az ábrázolt függvényt nézem üres tekintettel. Nem tudok koncentrálni, amíg így néz rám!
- Öhm...- érzem magamon Kai, és So Ji tekintetét, ahogy azt figyelik, mi történik.
- Jó, akkor nézd csak...- Baekhyun a combomra simítja a kezét az asztal alatt, de annyira ártatlan az érintés, hogy neki valószínűleg fel sem tűnik-...rossz helyen kezdted.
- Hohóó, hol a keze, Mr. Byun?- Kai hangjára elvörösödve kapja el rólam a kezét, és mintha semmi nem történt volna, folytatja.
- Bunkó vagy, kisfiam- morogja So Ji, majd inkább visszafordul a majdnem kész a vacsorához.
- Nézd, kettővel arrébb tetted le a tollat, és rossz irányba kezdted el húzni a függvény első szakaszát- még kiír nekem hat példát, majd hadja, hogy nekiessek. Még kissé nyirkos hajába túr, ahogy a füzetet figyeli. Lepillantok lábaira, teljesen felcsúszott rajta a póló, és csak egy boxer van rajta, ami teljesen rátapad. Ezért már megérte eljönnöm! Egy óra, mire sikerül végeznem a hat példával, épp kész a vacsora is. Amíg terítenek körülöttünk, Baekhyun átnézi a megoldásokat, majd édesen elmosolyodik.
- Hibátlan- a kijelentésre teljesen elképedek, és szinte tátott szájjal nézek le a füzetre.
- Csak viccelsz- megrázza a fejét, majd elkezdi összeszedni előlem a cuccokat, amiket ki is visz a konyhából valószínűleg a szobájába.
- Gratulálok, Chanyeol. Ha így haladsz, még a végén elhappolja előled valaki. Nem verhetsz örökké agyon mindenkit, aki hajt rá- erre most arra céloz, hogy meg kellett volna fognom a kezét? Lehet, tényleg kellett volna...
- Te szóltál közbe, Jong In- morgom elhalkuva, mivel Baekhyun visszajön. A vacsora mint mindig, úgy most is iszonyatosan finom, amikor So Ji főz.
- Mondd csak Chanyeol, itt alszol? Elég későre jár, és ami azt illeti, már reggel megágyaztam neked- Baekhyun félre nyel Kai kérdésére, így hangos köhögésben köt ki. Kai felé félő pillantást vet, aki olyan fejet vág, mint akinek most jutott eszébe valami.
- Jó ötlet ez? Tudod, hogy...
- Semmi baj nem lesz, oké?- még egy utolsó bíztató pillantást váltanak egymással, majd Baekhyun feláll a helyéről.
- Köszönöm a vacsorát. Viszint én most elmennék aludni... Jó éjt- , s ezzel elmis tűnik.
- Valami baj van velem? Nem akarja, hogy...
- Nem, nem erről van szó- vág a szavamba So Ji- De reméljük, jost nem is fogod megtudni, mitől aggódik ennyire.
Ez nekem magas. Mi az, amitől ennyire paráznak? Mindegy is, inkább nekem is aludnom kéne, mielőtt ülve elalszom az ágyon. Lekapcsolom a kislámpát, és nyakig betakarózom. Talán két perc, amire sikeresen el is alszom.
- Baekie!- Kai halad el a nyitott ajtóm előtt, egyenesen a hang irányába. Olyan mély hangról jövő, hisztérikus ordítás, amit a horrorfilmekben hallani. És sírás. A vér megáll bennem. Ölnek valakit?- Anya, hozz vizes rongyot! Lehet megint felment a láza!- egyből kikelek az ágyból és én is a hang irányába megyek.
- Itt vagyok- So Ji rohanva halad el mellettem egy ronggyal a kezében, és beviharzik Baekhyun szobájába. A hangos ordítás Baekhyunból jönne? Besietek én is, de megtorpanok az ajtóban. Baekhyun rángatózik, és úgy kapaszkodik a takarójába, mintha az élete múlna rajta. Fülsüketítő orbitális üvöltés, és végevehetetlen sírás. Ezt csinálja most. Én is odatérdelek mellé, de lesokkol látványa. Mi történik vele?
- Baekie! Baekie, ébredj- hirtelen felül, zihál. A sírása egy pillanatra sem halkul el, de legalább nem ordít. So Ji öleli magához, és simogatja a hátát. A póló teljesen rátapad, a hajából is csöpög a verejték. Rémálma volt.
- Csss, minden rendben...
- Mi van vele?- aggódva teszem fel a kérdést Kainak, aki rám néz, miközben Baekhyun karját simogatja.
- Rémálom... De soha nem mondta el, mitől- mormogja lágy hangon, amitől Baekhyun is kezd lenyugodni.
- Ezt hogy érted? Volt már ilyen?- akaratlanul is közelebb kúszom Baconhöz. A karjaimban akarom tartani. Aggódom érte!
- Minden este ez van...- ezt nem akarta, hogy tudjam. Ettől félt... Egyből a vállára teszem a kezem, amire felkapja a fejét So Ji nyakából, és rám néz. Az arca hófehér, és remeg, mintha szét akarna esni. Egyből az ölembe kúszik, és átölel. Szorosan átkarolom, és a homlokára csókolok, miután kismítom belőle a tincseket. Remegése lassan alább hagy, ahogy sírása is.
- Maradhatok? Veled aludhatok?- meglepetten pislog fel rám, ahogy a kérdésem eljut az agyáig, de alsó ajka még mindig remeg. So Ji a hátamra simítja egy pillanatra a tenyerét, majd Kaijal együtt kimegy. Kettesben hagytak vele.
- Ne...nem tudom- halkan felszipog, majd sírása újra kitör belőle, és a nyakamba borul. Szorosan ölelem magamhoz, és a haját csókolgatom.
- Minden rendben van, itt vagyok neked- mormogom, amitől mintha félbe vágnák a sírását, elhallgat, és hatalmas könnyes szemekkel néz fel rám.
- Nekem?- hosszú csókot nyomok a homlokára, majd leveszem róla a teljesen átizzadt pólót, és eldobom. Egyből átöleli magát, és szemei szinte kiesnek a helyéről. Szégyenlős? Édes!
- Mégis m-mit csinálsz?!- a hangja remeg, de a meglepettsége túl nagy ahhoz, hogy újra sírjon.
- Na aggódj már, semmi olyat nem fogok csinálni, amit te ne akarnál...- felsóhjatok, majd visszafektetem őt- Nem hagyhatom rajtad azt a pólót, még a végén tüdőgyulladást kapsz- morgom, ahogy befekszem mellé, és a vizes ronggyal átörölgetem a mellkasát, hogy könnyebben kapjon levegőt, majd az arcát, és nyakát is. Lefekszem mellé, és magunkra húzom a hatalmas takarót, magamhoz húzom. Tudom, hogy nem mondott igent. De leszarom! Semmi pénzért nem hagynám most magára... Szinte majdnem újra elsírja magát, ahogy valószínűleg átfut az agyán újra az álom. Hiába fordít hátat nekem, én így is átölelem őt. Megpróbál elhúzódni, de nem engedem, visszarántom magamhoz, és a nyakába csókolok- Ne menekülj. Ne akard, hogy kikötözzelek, Baekhyun- visszatartja a levegőt, de nem mozdul többet. Pár perc múlva légzése teljesen egyenletessé válik. Elaludt. Hogy én hogy hozzá tudnék szokni ehhez!
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése