Chanyeol [POV]
Megláttam, hogy fogdossa. Ki ne akadt volna ki rajta?! Mindenki odament volna, hogy elküldje azt a pedofilt a büdös picsába! Mit tehettem volna? A többiek meg sem mertek mozdulni a sokktól. Aish! Már így is mindenki Baekhyunról beszél az egyetemen, amin még jobban feldühít. Semmi közük hozzá! Jó, talán rám férne egy indulatkezelés...
- Chanyeol, ismered Baekhyunt, nem?- az egyik csoporttársam bökdös oldalba, miközben az ebédlő másik végében ülő Baekhyunt figyeli, aki Chennel, és Kaijal beszélget. Oda kéne mennem. Oda akarok menni.
- De. Mert?- egy olyan hangot hallat, mintha az ágyéka mondatná vele.
- Jól néz ki. Nagyon- igen, azt én is látom. De mit akar ezzel?- Mondd csak, bemutatnál neki? El akarom hívni randizni- megrándul az arcom, de lassan felállok, követi a példámat. Elindulunk feléjük, ő viszont motyog valamit az orra alatt, amit én nem értek.
- Tessék?- nem nézek rá, berögzülten Baekhyunt figyelem.
- Igazi kis szajhának néz ki. Mennyire bevállalós?- kezem akaratlanul is ökölbe szorul, és gondolkodás nélkül vágom az arcába, amitől hangosan nyüszítve fekszik el a földön- Megőrültél?!- vinnyogja az orrát fogva. Mindenki ránk néz, Kaiék máris mellettem teremnek, és visszafognak, nehogy folytassam a dolgot. Kivonszolnak az ebédlőből egyenesen az udvarra, ahol leültetnek az egyik padra.
- Ez mégis mi volt, Chanyeol?! Az elmúlt három napban ez a második eset, hogy neki mész valakinek!- Chen hangjából egyszerre cseng ki az értetlenség, és a kétségbeesés.
- Tedd össze a két kezed, hogy ne törjön el az orra- mormogja Kai, ahogy leül mellém, és a kezemet kezdi méregetni. Csak vörös egy kicsit, semmi komoly. Baekhyun csak áll előttem egy méterre, és engem néz. Nem szól egy szót sem.
- Én...inkább megnézem, mi van...vele- motyogja, ahogy beindul, de én egyből felpattanok.
- Ne!- kell a halálnak, hogy összejöjjenek! Hangomra egyből megdermed, és felém fordul- Ne menj a közelébe. Nem véletlenül kapott az arcába- szemei kikerekednek, és tesz egy lépést hátra.
- Jó, akkor...inkább megyek, öt perc múlva becsöngetnek- motyogja, majd eltűnik.
- Na jó, mi folyik itt?- Kai visszaültet, és komoly arccal mered rám, de én csak Chent nézem.
- Azt hiszem, én inkább...hát...oké...Baekhyun...- mormogja az orra alatt, és ő is eltűnik.
- Szóval?- felsóhajtok, de nem nézek Kaira.
- Az a buzi...- a fejemet csóválva hagyom félbe mondatot, amire Kai le is morran- Megkért, hogy mutassam be neki Baekhyunt, aztán meg is tettem volna, csak benyögött egy olyat, hogy igazi szajhának néz ki, aztán még volt képe megkérdezni, mennyire bevállalós. Én meg ütöttem- megrántom a vállamat, végig az udvar tulsó végébe meredek.
- Szóval azért törted be majdnem az egyik csoporttársadnak az orrát, mert Baekhyunt akarta ágyba vinni? Ha jól emlékszem, ugyanemiatt estél neki annak az ismeretlen faszinak is a téren- szemeimet forgatom, majd inkább felállok mellőle, és beindulok órára.
- Milyen napod volt, Kincsem?- Anyu egy hatalmas, édes mosollyal ül le mellém a kanapéra, a TVről ráemelem a tekintetemet.
- Verekedtem- megrántom a vállaimat, amitől eltorzul az arca, és alig vesz levegőt.
- Megint?! Ez a második az elmúlt három napban! Mégis mi van veled?- felsóhajtok, és inkább visszafordulok a TV felé.
- Felidegesítettek- mormogom végül.
- Jajj, Kincsem, azért remélem, ez többször nem fordul elő. Mindegy is... Mi van a matekkal?- elhúzom a számat, és szinte felnyögök.
- Nem megy... Valamiért még mindig nem értem...- a combomra teszi a kezét, és rám mosolyog.
- Akkor kérj korrepetálást. Ti is mondtátok Kaijal, és Chennel, hogy Baekhyunnak nagyon megy. Biztos benne lenne a dologban, és legalább közelebb kerülnétek egymáshoz is.
Hogy Baekhyun korrepetáljon? Engem?! Ugyan! Előbb lőné fejen magát... Anyám miket ki nem talál. De bevallva, tényleg jól jönne... Nem akarok rossz jegyet matekból, és nem hallok bele, ha Baekhyun ad nekem órákat. És ott lenne Kai is valószínűleg... Igen, talán ez korrekt megoldás lenne.
- Szóval Chanie...- Suho olyan, mintha mindannyiunk apja lenne a bandában. Néha vele tudok a legjobban elbeszélgetni...- Hallotam a tegnapi bunyódról. Mondd csak, mégis mi van veled?- komolyan, még hányan fognak kioktatni ezzel kapcsolatban?
- Nem volt az bunyó, csak a földre küldtem valakit- helyesbítek végig azt figyelve, ahogy Baekhyun a pólójától szabadul meg kosarazás közben.
- Azért a szádat csukd be- vigyorogja, amitől gyilkos tekintettel meredek rá.
- Baekhyun jól néz ki; gyönyörű arca van, és jó teste. Nem tagadom- felülök az egyik pinpong asztalra, Suho követi a példámat- És én sem vagyok vak, megnézem. De ennyi- védekezőn felemeli kezeit, majd felsóhajt.
- Oké, én ezt értem. De azért mégis csak miatta küldtél két embert is a földre. Ilyet még soha nem csináltál. Sőt nem is tudtuk, hogy bárkit képes lennél bántani...- megveregeti a hátamat, majd hátra dől, és az égre mered- Én csak azt mondom, lehet beszélned kéne vele végre- én is elfekszem, és a különös formájú felhőket nézem az égen.
- Héj, csak akkor oktass ki, ha már leszel annyira tökös Lay elé állni, és a szemébe mondani, hogy odavagy érte- halkan nevetve apmeglöki a vállamat, de ne, szól semmit.
- Baekhyun! Baekie, jól vagy?- reflexből ülök fel Suhoval együtt Luhan sipákolására, majd én le is pattanok a pinpong asztalról, és odaindulok- Bacon!- Luhan hangja megremeg, ahogy Baekhyun még a kis bökdösésekre sem reagál, csak fekszik eszméletlenül a földön.
- Mi történt?- letérdelek a másik oldalára, de nem érek hozzá.
- Kosaraztunk, aztán egyszercsak...összeesett, és...nem kel fel!
- Baekie?!- Kai hangja cseng fel a focipálya másik végéről, és egyenesen hozzánk rohan, majd ő is letérdel- A fenébe...
- A fenébe? Eszméletlenül fekszik itt egy perce, és csak a fenébe?!- morranja le Luhan Kait, aki csak legyint egyet.
- Ne pánikolj már. Ez már előfordult vele korábban is, amikor nagyon kimerült. Ez a szerencsétlen meg inkább kijött kosarazni, minthogy aludt volna- lemondóan megrázza a fejét, és Baekhyun arcára simít.
- Miért jött ki akkor?- Tao kérdésére Kai csak rám néz, és így marad.
- Azt...azt inkább hagyjuk, oké?- mormogja, és visszafordul Baekhyun felé- Inkább valaki adjon vizet- Xiumin egyből árnyújt neki egy fél literes ásványvizet, áminek a negyede máris Baekhyun arcán landol. Nyitogatni kezdi a szemeit, majd lassan a homlokára simít- Na végre, hogy... Úgy érzem, van miről beszélgetnünk, nem gondolod?- Baekhyun fájdalmasan felnyög, miután felül, majd óvatosan feláll, aztán én is.
- Ne már, Jong In! Csak elfáradtam egy picit- legyint egyet, de az ásítása félbeszakítja. Nem tudok megszólalni. Félmeztelenül áll tőlem pár centire, és nyújtózkodik. Hátrébb kell lépnem tőle.
- Haza kéne menned. Aludni- mindenki ledöbbenve néz rám. Most szóltam hozzá először. Normálisan.
- Hát...igen...kéne. De tök jól vagyok- már így is kócos hajába túr, majd hátrébb lép tőlem. Szigorú pillantással nézek le rá, amitől összehúzza magát- Oké, akkor megyek most. Sziasztok- pufgogja fellendítve a kezeit, majd elindul. Kai a pólóját felkapva rohan utána, tőlünk egy intéssel elköszönve.
- Hú de szót fogad neked- jelentimki elismerően Kyungsoo, de le se veszi a szemét Kai fenekéről.
- Ugye a nyálad nem fog kifojni?- szemeit forgatva boxol a vállamba, de én csak elvigyorodom. Egy lépéssel közelebb kerültem ahhoz, hogy rákérdezzek, korrepetál-e... Bár én magam sem értem, miért, de úgy érzem, csak úgy simán nem állhatok elé. De most nem szórt villámokat a tekintete, ahogy rám nézett, és még csak egy kicsit sem volt indulatos velem szemben. Talán még jól is fogok kijönni ebből az egészből.
Hogy én hogy rühellem az egyetemet! Az igazgatóiban ülök a tegnap előtti kirohanásomért az ebédlőbe. Nem, én nem verekedtem. Én vertem. Ha kicsapnak... Már a második héten, akkor nem tudom, mit kezdek magammal. Fasza!
- Mr. Park, bemehet- szól nekem az igazgató titkára, amire egyből felpattanok, és egy halk kopogás után bemegyek, és meghajlok az igazgatónő előtt.
- Mr. Park. Kérem, üljön le- helyet foglalok az asztala előtt lévő széken. A haja szoros kontyba fogvak és egy szögletes, fekete keretű szemüveg ül az orrán. A hangja hivatalos, a testtartásával párhuzamban- Hallottam, mi történt tegnap előtt az ebédlőben. Úgy hiszem, bátran kijelenthetem, hogy ez a viselkedés az egyetem falain belül egyértelműen és teljes mértékben elfogadhatatlan-ujjait összekulcsolja az asztalon, és előrébb dől- Nem rúgom ki. Ez még édes kevés ahhoz, viszont bümtetésre számíthat- nem szólok egy szót sem, várom, hogy kijelentse a végitéletet, és utána elhúzok- Mr. Lee közelébe nem mehet- felsóhajtok a megkönnyebüléstől. Annak a baromnak úgy sem mennék a közelébe többet.
- Igenis, igazgató nő. Mindent megteszek- egy aprór biccent ezzel helezve, hogy távozhatok. Felállok, makd egy gyors meghajlás után kimegyek. Belegondolva megérte a dolog. Baekhyun biztonságban, és egy gyökérrel kevesebb.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése