Baekhyun [POV]
A karjaiban fekszem. Vagy egy órája ébren vagyok, de egyből, ahogy kinyitottam a szemem, szembe fordultam vele, hogy láthassam az arcát. Édesen szuszog, a haja a homlokát súrolja, és egyre erősebben szorít magához. Álmodik. Ajkai résnyire nyitva, amikre egy hosszú csókot nyomok, majd átölelem a hátát. Ez az én titkom marad. Az este további részében nem álmodtam semmit. Ez miatta van. Biztos vagyok benne, hogy az, ahogy magához ölelt egész este, elnyomta bennem a rossz emlékeket. Lassan nyitogatni kezdi a szemeit, majd ahogy tudatosul benne, hogy én fekszem itt vele szemben, elmosolyodik.
- Jó reggelt, hogy vagy?- nyakamig húzom a takarót, és lenézek kilógó kezére.
- Ne haragudj...én nem akartalak felkelteni az este, csak...
- Semmi baj- hirtelen vág a szavamba, amitől csendben maradok- De alaposan rám ijesztettél, Baek. Szeretném tudni, mi volt ez- egyből felkelek, és magamra kapom a selyemköntösömet.
- Az...az mindegy!- motyogom, és kimegyek az erkélyre. Talán reggel nyolc lehet, még eléggé hűvös a levegő. Viszont a táj mint mindig, úgy most is iszonyatosan gyönyörű.
- Ne szaladj el- mormogja, ahogy megáll mellettem, és rákönyököl a korlátra, ahogy a kilátásban kezd gyönyörködni- És nekem nem mindegy. Láttam, milyen állapotban voltál, tudod? Soha nem fogom tudni elfelejteni, de legalább had tudjam, miért van...- nem nézünk egymásra, mindketten előre meredünk, a távolba. Úgy szorítom a korlátot, hogy belefehérednek az ujjperceim.
- A bácsikám...Apám bátyja nagyon rossz ember, tudod?- veszek egy mély levegőt, és megköszörülöm a torkom, ahogy elcsuklik a hangom- Bocsáss meg, most beszélek erről legelőször...- lesütöm a tekintetemet, és átölelem magam- Mondjuk úgy, hogy sok mindent láttam, és átéltem, amíg Anyámék randiztak, és rá bíztak engem- beharapom alsó ajkamat, és lehunyom a szemeimet, hogy felidézhessem a dolgokat- Voltam illegális autóversenyeken, bunyókon, és ezeket élveztem is. Viszont amikor én voltam az, akit vertek, akkor...- felsóhajtok, mivel érzem magamon a tekintetét- Hét éves koromban eladott engem- érzem, ahogy benne akad a levegő, és egész testében megfeszül- Nagyon, nagyon sok pénzért. Fél év volt, mire hazakerültem. Időközben a bácsikám eltűnt, és a pénzt is magával vitte, amit értem kapott- nyelek egyet, és lehajtom a fejem- Oroszokhoz kerültem. Ők szeretnek ordítozni. Én meg kisgyerek módjára ilyenkor mindig sírtam. És ilyenkor sok mindet csináltak velem. Esténként mindig ezzel álmodom... Ezért sikítozok, ordítok és sírok...- felemelem a fejem, és teljesen a korlátnak simulok- De ahogy átöleltél az este, valahogy az, hogy szíjjal, láncokkal vertek, a tetőn kikötöztek, és napokig a tűző napon voltam éhen, szomjan, hogy megpróbáltak megerőszakolni...egyszerűen eltűnt. Volt, hogy egy este háromszor is így keltem, és Kaihoz is bújtam olykor-olykor, de eddig csak te hoztad ki belőlem, hogy semmit nem álmodtam. Az első estém, mióta itt vagyok, még ha csak egy fél éjszakára is, de nyugodt volt- lassan átöleli a derekamat, és magához húz. Nem nézek a szemébe, mégis érzem a belőle áradó sajnálatot, feszültséget és haragot- Egy időre azonban meg is szűntek régebben, csak mióta itt vagyok...
- És miért jöttek ezek vissza?- hangjából kicseng, hogy iszonyatosan nehezen fogja vissza magát, hogy ne akadjon ki.
- A bátyám öngyilkos lett két héttel azelőtt, mielőtt idejöttem, és persze az új környezet...- hosszú pillanatokig, talán egy-két percig síricsend telepedik ránk, aztán hirtelen szembe fordít magával, és az arcomra simít.
- Nem bírom elviselni, hogy bántottak téged- másik kezét továbbra is a derekamon tartja, és közelebb húz magához. Nyel egyet, mintha nagyon nehéz lett volna kimondania- De valamiért iszonyatosan örülök neki, hogy én lehetek az, aki elfeledteti veled azt az időszakot- lebiggyesztem alsó ajkam és átölelem a hátát. Ne most sírj, Byun!
- Gyereke...ooooh, zavarok?- Kai arca lefagy-persze a mosoly rajta marad...-, ahogy megáll az ajtóban, és nem tudja, hogy most menjen vagy maradjon.
- Nem- jelenti ki Chanyeol olyan hangon, mint aki nem tűr semmi féle beszólást.
- Jól van, gyertek reggelizni- motyogja Kai kicsit visszafogva magát, majd elmegy. Visszamegyek a szobámba, és magamra húzok egy pólót, majd lemegyek a konyhába Chanyeollal a nyomomban. Furcsán érzem magam. Van valami a levegőben, amit mindenki tud, csak én nem, de egyikük sem mondja ki.
- Hogy aludtatok?- szólal meg végül So Ji fel sem nézve a rántottájából. Megáll a levegőben a kezem, és inkább visszateszem a villát a tányérra.
- Én nagyon jól- mormogom, amitől mindenki más is ledermed. Erre a kérdésre általában mindig az volt a válasz, hogy nem akarok beszélni róla. Most meg...
- Komolyan?- So Ji elmosolyodik, és Chanyeolra néz, ahogy válaszként bólintok egyet.
- Gondolkodtam, és...- Chanyeol megköszörüli a torkát, majd kihúzza magát-...szerintem egy próbát megérne, hogy most egész este Baekhyunnal aludjak...- Kai arca eltorzul, csaknem felnevet. Én meg így maradtam. Jól hallottam? Tuti?!
- És mit vársz? Hogy nem fog ordítozva felverni mindenkit az éjszaka közepén?- Chanyeol tekintete gyilkossá válik, és biztosra veszem, hogy megrúgja Jong Int az asztal alatt.
- Igen, pontosan azt- morogja vissza, és tovább eszik, mintha semmi nem történt volna- És ha mégis, akkor nektek nem kell felkelnetek, ott leszek én- szóval Chanyeol velem fog aludni? Egész este? Lehetne ennél jobb?!
- Hát oké, de nincs tapizás. Úgyis megtudom- én teljesen belevörösödöm, amíg Chanyeol csak még dühösebb lesz, de nem szól egy szót sem. So Ji egy nagy tockost oszt le a fiának, és lemorranja.
- Paraszt vagy, kisfiam. Az ő dolguk, mit csinálnak egymással, és mit nem- ez még perverzebbnek hatott, mint Kai beszólása, amitől egy pillanatig köpni-nyelni nem tudok.
- Na jól van, akkor én inkább most felmegyek- morgom, ahogy felállok az asztaltól, és felindulok a szobámba. Elképesztő! Levetem magam az ágyamba, és a párnába fúrom az arcomat. Chanyeol illata van. Nyakamig húzom a takarót, majd bekapcsolom a TVt. Mindenhol televíziós vásárlás van...az összes kicseszett csatornán mást se adnak! Comedy Central az egyetlen, amit hajlandó vagyok nézni. Majdnem el is alszom, amikor besüpped mellettem a matrac.
- Chanyeol?!- riadok fel hirtelen, és felülök.
- A szívszerelmed már hazament- vigyorogja Kai, ahogy bebújik a takaróm alá, és ő is a TVre mered.
- Hülye- morgom halkan, amitől hangosan felnevet, szinte hátra csuklik a feje.
- Kár tagadni. Látom ám, hogy teljesen belehabarodtál!- megböki az arcomat, amire az orromig húzom a takarót.
- Nem- csak a szemeit forgatja, majd ásít egyet.
- Olyan kis ártatlanul simogattad a combját tegnap este, mintha minden nap ezt csinálnád. Észre sem vetted, mit művelsz. Be-le vagy zúg-va!- elhesegetem a kezét magam elől, ahogy mutogatni kezd. Felsóhajtok.
- Jó, mindegy. Talán ő észre se vette...- egy te-eszednél-vagy?! pillantással mered rám, és felhorkant.
- És én még azt hittem, kimagaslóan jó szemed van! Komolyan nem láttad? Úgy örült neki, mint majom a farkának- egy perverz mosoly jelenik meg az arcán- De akkor azt se vetted észre, amikor folyton a lábaidat nézte, igaz?- szemöldökeivel kezd játszani, amitől akaratlanul is elnevetem magam.
- Hülye vagy.
Mindenki kint van a téren kivéve Chanyeol. Nincs itt.
- Ne keresd annyira. Beszéltem vele, ma ki sem jön- mormogja Kyungsoo Chanyeolra célozva, amire akaratlanul is elmegy a kedvem- Na, valami életkedv? Úgy tudom, ma megint nálatok alszik. Addig csak kibírod- fájdalmasan felnyögök és a homlokomat a vállára döntöm.
- Nem bírom ki- motyogom, majd veszek egy mély levegőt.
- Gondoltam, hogy érzel iránta valamit, de azt nem, hogy ennyire belezúgtál- halkan felnevet, majd a hátamra simítja a kezét, magához ölel. Egy pillanatra felpillantok, Kai dermedten bámul ide, és kiejti a kezéből a kosárlabdát, majd elszalad.
- Basszus, Jong in...- mormogom lemondóan, ahogy ellépek D.O-tól, és homlokon csapom magam.
- Mi van Kaijal?- Kyungsoo arckifejezése kétségbeesetté válik, és csaknem utána megy.
- Most biztos hazament...gyere te is. Beszélnetek kell- megragadom a csuklóját, és minden erőmet belefeccöove magam után kezdem húzni.
- Baj van?
- Igen!- válaszomra kikapja magát a szorításomból, és rohanni kezd. Na ne már! Futok utána, de közel nem vagyok olyan gyors, mint ő- Kai!- elüvölti magát, ahogy beront a lakásba, de feleslegesen. Kai a kanapén ül, és sír. Sír!
- Takarodjatok innen mindketten!- szűri fogai közt egy-két pillanatra visszafolytva hangja remegését. So Ji jelenik meg velem szebben a szoba túloldalán, a konyha bejárata előtt.
- Mi a baj?- Kyungsoo úgy ül le mellé, mintha az előbb semmit nem mondott volna- Mondd el nekem...- én csak állok egy helyen, és nézem őket. Kai makacs, félek, elüldözi Kyungsoot. Bár D.O nem épp olyannak tűnik, mint ak el akar menni a közeléből.
- Menj a házamból. Tűnj el az életemből!- Kyungsoo arca teljesen eltorzul és felpattan.
- Nem!- elüvölti magát, és sértettem fellendíti a kezeit, majd vissza- Nem kérhetsz ilyet tőlem!- Kai is feláll, mintha észre se venne engem.
- Már miért ne tehetném?
- Mert szeretlek te idióta!- én megmondtam! Kai teljesen lefagy, de ez D.Ot nem érdekli. Egy pillanat alatt Kai felé mozdul, és olyan hévvel esik neki, amitől a kanapéra zuhannak. So Ji egyből visszamegy a konyhába, de az önelégült vigyorát elkaptam. Nem nézek hátra, hiába érzem, hogy valaki megállt mögöttem.
- Na mi van?- Chanyeol arca teljesen ledermed, ahogy meglátja az egymást faló párost a kanapén- Jesszusisten, ne már!- teljesen kiakad, és az egyik tenyerével eltakarja a szememet- Befejeznétek? A végén még megrontjátok Baekhyunt- morogja, amitől halkan felkacagok, és elveszem szemem elől a kezét.
- Kész a vacsi!- szól ki So Ji, amire egyből megindul a lábam. Éhen halok- Kyungsoo, ne merj elmenni! Már neked is megterítettem!- a gőzölgő tojásostészta már a helyemen vár, ami elé le is ülök. Ahogy mindenki más is leül, egyből enni kezdek. Érzem magamon a tekinteteket egy pillanatra, és szemem sarkából látom, ahogy elvigyorodnak- Szóval együtt vagytok?- Kai hangosan köhögni kezd a félrenyelt falattól, amíg Kyungsoo elvigyorodik.
- Igen, együtt- olyan büszkén és boldogan mondja, mintha az ötös lottót nyerte volna meg.
- De semmi tapizás. Úgy is megtudom- Chanyeol feléjük bök a villájával, amitől halkan felnevetek.
- Vicces Chanyeol, nagyon vicces- úgy érzem, igen érdekes esténk lesz...
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése