Bang [POV]
Igen, tudom, hogy nem volt valami szép így lepattintanom őt. De könyörgöm, hogy adhatja elő ilyen lazán, hogy rányomult valakire? Nekem! Amikor... Várjunk, én kattantam be. Basszus. Most valószínűleg megbántottam... Kurva életbe! Pedig most életemben először érzem úgy, hogy nagyon elszúrtam. Jó, lehet, mégsem olyan vészes a dolog... Vagy mégis? Jó, oké, bepipultam, és csak reflexszerűen jött, de... AHH.
- Bang, minden oké?- kíváncsi tekintettel nézek fel legjobb barátomra, akinek a tekintete...aggódó?
- Persze- válaszolom egy laza vállrándítással.
- Én nem úgy látom. Tegnap ebédnél négyen is eltűntök, de amikor visszajössz te, majd Himchan, mindketten el vagytok kenődve. Sőt azóta még csak még rosszabb a dolog. Mi folyik itt?- elmondjam neki? Vagy ne...? A pokolba, a legjobb barátom...
- Előbb inkább ülj le- meglepetésemre nem a saját ágyára ül le, hanem mellém, de a kíváncsi tekintetét még mindig rám szegezi- Tegnap, amikor Mr. Park kidobott óráról, elkezdtünk beszélgetni, aztán Himchan kibökte, hogy hozzuk össze Taot, és Krist, és...
- Apám, tökösebb a gyerek, mint gondoltam...- elismerően szakít félbe, de tisztában vagyok vele, hogy folytatást akar. Ritkán nyílok így meg még neki is, de jó érzés kiadnom magamból...
- A lényeg az, hogy tök lelkesen előadta, hogy a cél érdekében rányomult Taora- fejezem be lemondóan, de még mindig a folytatást várja.
- Ennyi?- aprót bólintok, amire felvonja egyik szemöldökét- Komolyan?- alig tudom megállni, hogy a szemeimet forgassam, de megemberelem magam, és várom a reakcióját- Had találjam ki, mi a vége a történetnek... Te bepipultál, és mint egy igazi bunkó paraszt, lepatintottad.
- Igen, lényegében- kimondva még szarabbul hangzik a dolog, de már mindegy... Megtörtént.
- De... Te bekattantál. Mit érdekel téged, hogy Himchan kire...- a döbbenettől még az arca is eltorzul, majd felpattan- Grr, te mocskos csődör, belezúgtál!- lemondóan hajtom arcomat egyik tenyerembe, és lehunyom szemeimet. Mit mondott? Mocskos csődör? Ez beteg.
- Nem zúgtam bele, csak szarul esett. Én soha senkibe nem zúgok bele. Bang Yong Guk egy kőszikla. Nincs szívem- hirtelen elkomorodik, és egy tockost oszt le nekem.
- Utálom, amikor így beszélsz magadról, Jepp- csak akkor hív így, ha haragszik rám, ami hosszú ideje most fordul elő először...- És te is tudod az ellenkezőjét, csak félsz. Ha nem lenne szíved, szóba se állnál azzal a fiúval- megrázza a fejét, majd felkapja a törölközőjét, és bezárkózik a fürdőbe.
Méghogy belezúgtam Himchanbe... Egy fiúba, könyörgöm! Ugyan már, nem vagyok olyan őrült, hogy hagyjam, bárki is elvegye az eszem... Ennél azért több önkontrolom van. Nem tudok aludni, a gondolatok csak úgy kavarognak bennem, így egy órával előbb kelek, mint a megszokott. Mit kezdjek magammal? Dae még alszik, és nem akarom felkelteni... Kimért mozdulatokkal kelek fel az ágyamból, majd a lehető legkisebb zajt csapva felöltözöm, és átmegyek a suliba. Fél hét van, így aztán a társaságom nulla. Nem is ülök be az osztályterembe, inkább megyek sétálgatni. Mit mondott Zelo? Hol van, amikor nem a szobályában? A...konyha előtt? Nem is tudom, miért reménykedem abban, hogy ott van, de egye fene, egy próbát megér. Minden második sarkon majdnem visszafordulok, de a lábam egyre csak előre visz, amikor meglátom; Zelo ott ül a konyhaajtó melleti padon, és olvas. Nyelek egyet, majd mielőtt meggondolnám magam, leülök mellé. Lassan emeli rám a tekintetét, ami zavart, és teljesen egyértelmű, hogy fél tőlem.
- Szia- hangom még a megszokottnál is rekedtebb, de most nem foglalkozom vele. Zelo a háta mögé, majd körül néz, de amikor leesik neki, hogy nincs itt senki, és hozzá beszélek, megköszörüli a torkát.
- Szia- válaszolja végül kimérten, és összecsukja a könyvet, aminek a borítóján egy nő ácsorog félmeztelenül. Hahaa, engem aztán nem tud átverni. Mindketten tudjuk, hogy Dae jobban izgatja a fantáziáját.
- Szeretnék beszélni veled valamiről- szemei kétszer akkorára kerekednek, mint ami lehetséges, de teljes figyelmét nekem szenteli.
- Himchanről van szó, igaz?- valami bennem legmélyen riadót fúj, és azt hajtogatja, hogy még nincs itt az ideje, hogy erről beszélgessek komolyabban. Majd ha beleszeretek, ahogy Dae mondja- ami soha nem fog megtörténni-, akkor majd leülök beszélni erről. De most lazán belesétáltam a szituba, és már nem tudok kifarolni. Találj ki valamit, Bang. Gyerünk!
- Nem- válaszolok végre, és megköszörülöm a torkom- Hanem... Beszéltünk ketten arról, hogy egy-ketten talán vonzódnak egymáshoz, és a segítségedet szeretném kérni, hogy Chanyeolt, és Baekhyunt összehozzuk. Ehhez Himchan, és én már kevesek vagyunk- kissé meghökken, hogy segítséget kérek. Pont tőle... Gratulálok Bang Yong Guk, ezt aztán összehoztad.
- Persze, szívesen segítek- még egy halvány mosollyal is megajándékoz, miután beleegyezik a dologba. Oké, nem hittem volna, hogy ez ilyen sima ügy lesz. Szóval Choi Jun Hong segít nekem. Ha másfél hónapja valaki azzak állt volna elő, hogy én, és Zelo együtt próbáljuk összeboronálni a barátainkat, valószínűleg körberöhögöm.
- Ti meg itt...ketten?- Himchan álmos hangjára felkapom a fejem, és nagy szemekkel nézek fel rá. Nem is tudom, mintha a szemeiben kis csalódottságot látnék, amit nem tudok hova tenni. Fáradtan dörzdöli meg a szemeit, és ásít is egyet.
- Himie!- Zelo egyből felpattan, és átöleli legjobb barátja nyakát- Jó reggelt- vigyorogja, ahogy ellép tőle.
- Ti meg...mit csináltatok itt...ketten?- az én szemeimbe néz, de ahogy Zelo izgatottan nyikkan egyet, ráemeli tekintetét.
- Képzeld, Bang megkért, hogy segítsek nektek összehozni Chanyeolt, és Baekhyunt!- izgalmában ugrik is egyet, amitől Himchan arca is felderül.
- Ó, csak ennyi?- halványan elmosolyodik, majd vesz egy mély levegőt, és kihúzza magát- Akkor viszont... Meg kéne beszélni, mit csináljunk- nem mellém ül le, hanem a pad legtávolabbi részébe, ami őszintén szólva piszkosul zavar. Zelo először értetlenül néz ránk felváltva, majd túllépve ezen közénk ül. Bang, te idióta. Még csak bocsánatot sem kértem tőle... De Zelo előtt hogy?
- Nálatok hogy megy eddig?- Zelo leül Baekhyun helyére, ami eddig üres volt, egyenesen Dae mellé, aki megbabonázva nézi a fiatalabbik hullámos, szőke tincseit, amik a homlokába lógnak- Himchan kész. Chanyeol már az üres töriteremben csücsül arra várva, hogy felmenjek beszélni vele az újonnan szerzett hoki meccs jegyekről- elvigyorogja a végét, és a végszóra még Himchan is megérkezik, és leül Jongup üres helyére, eggyel arrébb tőlem. Kris sincs itt, úgyhogy egy szabad szék mellettem is van, de ő inkább tartja a távolságot. Ennyire megbántottam volna két napja? Komolyan bocsánatot kéne kérnem ennyi idő után is? A többiek nincsenek beavatva, egyedül Daet értesítettük róla, mire készülünk.
- Mintha...kissé feszült lenne köztetek a légkör- jegyzi meg Dae rám, és a hajasbabára célozva, amire Zelo együttértően hümmög is egyet.
- Képzelődtök- vágja rá egyből Himchan, majd mintha semmi nem is történt volna, témát vált. Dae meglepetten dől hátra a székén, és inkább nem is fírtatja tovább a dolgot- Baekhyun?
- Ő ha jól számolom, öt perc múlva megérkezik, és leül közénk- válaszol Dae helyettem, és kihúzza magát- Szóval a helyetekben most eltűnnék innen, mielőtt meglát a mi asztalunknál- többet mondania sem kell, a hajasbaba egyből feláll, és egy szó nélkül átsétál az ő ebédlőasztalukhoz.
- Bocsánatot kérne kérned tőle, Bang- Zelora nézek, aho kitartóan állja a tekintetemet- Ne nézz így rám, tudod Himchan beszélt egy két órás faggatás után.
- És mit mondott?- nem szokásom a puhatolózás, szeretek a lényegre térni. Felvonja egyik szemöldökét, és pár pillanatig még hezitál, beszéljen-e.
- Mivel nem bírom már elviselmi a depis Himchant, ezért burkoltan felvázolom; paraszt voltál- Dae elvigyorodik Zelo nyersségén, és közelebb húzódik hozzá. Nem Daehyun, ne most nyomulj rá!- Megbántottad. Még én sem értem, miért vette ezt magára ennyire, ahogy azt sem, te miért így reagáltad le, de az a helyzet, hogy vissza akarom kapni a mosolygós Kim Himchant, úgyhogy legyél szíves, kérj bocsánatot, mert arra vár már két napja- meg sem várja a válaszomat, csak feláll, és legjobb barátja után siet.
- Le lettél cseszve. Van vér a pucájában- Dae vigyorogva bámul utána, majd rám néz, ahogy a lábába rúgok az asztal alatt.
- Miért nem jössz össze vele? Tudod, mit érez, és az az én megérzésem, hogy te is teljesen belezúgtál- felháborodottan rúg vissza, és felvonja egyik szemöldökét.
- Ne oktass ki, én legalább be merem vallani, hogy elcsavarták a fejemet- felmútatom középső ujjamat, de pont rosszkor. A dirinő ebben a pillanatban áll meg mellettem. Ez van, ha Dae össze-vissza beszél zagyvaságokat.
- Húha, Bang. Maga aztán nagyon merész- jegyzi meg elismerően, majd leül mellém- Mondja csak, ki csavarta el a maga fejét?- már majdnem mondanám, hogy hallgatózni csúnya dolog, de még időben észhez kapok.
- Himchan- Dae úgy csinál, mintha köhögne, de pont jól lehet érteni azt a bizonyos nevet. Most nem esek neki, nem akarok szemtanúkat, miközben elvágom a torkát.
- Csak azért kérdezem, mert nem igazán tudtam elképzelni, hogy Bang Yong Guk szerelmes. És őszintén az is nagyon meglep, hogy egy ideje semmi rosszat nem csinált. Talán ez is Himchannek köszönhető?- engem meg az lep meg, hogy még most is képes olyan hatást kelteni, mintha az Anyámmal beszélnék. Elképesztő. Nincs még egy olyan igazgató a világon, aki ennyire ismerné, és a szívén viselné a diákjai sorsát. Látni rajta, hogy tényleg érdekli, amit mond az ember, ezért mindig is tiszteltem.
- Én nem vagyok szerelmes, főleg nem Himchanbe. A hajasbaba fiú, ahogy én is. Már itt megbukott a dolog- mondom kimérten, amire Dae halkan felnevet.
- Hajasbaba? Így hívod, és azt állítod, nem érzel iránta még csak egy kicsike vonzódást sem?- kérdezi, de azért a szája szélén ott van az a bizonyos félmosoly.
- Igen, azt- válaszolok határozottan, és ebben a pillanatban el is hiszem, hogy így van. Ahhoz több kell, hogy valaki elcsavarja a fejem. Ahhoz meg még több, ha az illetőnek ugyanaz van a lába közt, mint nekem.
- Bárhogyis van ez, az tény, hogy amióta Himchan itt van, maga teljesen megváltozott- jelenti ki a dirinő még utoljára, majd fogja magát, és tovább áll.
- Halljátok... Mit akart Mis. Lim?- Baekhyun végre megérkezik, de Dae nem is tétovázik tovább, feláll, és belekarolva kezdi kifelé hurcolni, miközben be nem áll a szája. Még egy párost sikeresen összehozunk, de a gond az, hogy a mi viszonyunk Himchannel közel nem olyan felhőtlen. Mert gyáva vagy, Bang. A rohadt életbe, igen. Az vagyok.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése