A legtöbb, amit kaphatok...7.

Himchan [POV]

A "rosszfiúk", és mi igencsak összeszoktunk az elmúlt egy hétben, hála annak, hogy Tao és Kris elszakíthatatlanok. Másfél hónapja vagyok itt, de még egyszer sem láttam Taot ilyen őszintén mosolyogni, mint amikor Kris randbom csak úgy magához húzza, és átöleli. A BaekYeol párosról ne is beszéljünk, egyfolytában egymást csókolgatják. A számukra titkos érintéseket egyből kiszúrom, ahogy végig simítanak egymás hátán, karján, és ilyenkor, mintha a szívemet döfködnék. Nekem soha nem jutott ki az ilyesféle szeretetből. Egy barátnőm sem volt még, és ilyen helyzetben én vagyok az egyetlen itt, mindenki közül. Az örök vesztes. De belegondolni, mi a legtöbb, amire szükségem van... Nem sok. Csupán valaki, aki szeret, és én viszont szerethetek. Ennyi lenne. Nincsenek nagy elvárásaim, sőt szentül hiszem, hogy mindenkiben másba szeretünk bele teljesen, így még csak ideálom sincs. A lányok, akik velem egykorúak, nem többek egy egyéjszakásaknál. Ők még azt tartják menőnek, ha ágyról ágyra ugrálnak. De könyörgöm, mégsem mozdulhatok rá a húsz évvel idősebb igazgatónőre... Viszont az a gáz, hogy rajta kívül nagyon nincs női jelenlét a környékemen. Magyarul megszívtam rendesen, de legalább vannak barátaim, akik mégis csak többet érnek.
- Sziiiiiasztooooooooook- Jongup dalolva huppan le a helyére, és végig néz mindenkin egy hatlmas vigyorral. Oh, igen el is felejtettem... Két asztal össze lett tolva az ebédlőven, így már a "rosszfiúkkal" osztozkodunk. Bang mellettem ül, de nem szólok hozzá. Igen, valószínűleg túlreagálom, de egy hete még csak el sem jutott az agyáig, hogy egy bocsánat kérésre várok. Nem vagyok flúgos úgy, ahogy olyan szemét bunkó sem, akikkel így viselkedik. Tudtommal én nem bántottam, akkor ő miért tette? Hahj...
- Mi az, ha?- Kris unottan teszi fel a kérdést, de Jongup jókedvét lelombozni sem lehet.
- Péntek van. És mivel mindannyian maradunk itt a hétvégére, elmehetnénk inni az este. Bulizzunk egy kicsit- nyelek egyet, és kiegyenesedem a széken a hallottakra.
- Szerintem mindenki benne van- vágja rá Youngjae egy ezer wattos vigyorral, amire Jongup összecsapja a tenyereit.
- Hát, én nem is tudom, gyerekek...- elhúzom a számat, és fintorgok egyet az orrommal. Hogy hátráljak ki ebből? Hogy őszinte legyek, nekem semmi kedvem ehhez.
- Ugyan már, Himchan! Te is kelles oda! Ki kell használni az alkalmat, hogy mindenki együtt lesz, és hétvégenként éjjel-nappal szabad bejárás van a kollégiumba, ha meg van a kód a kapuhoz. Nekem meg van!- felemel egy papírcetlit, amit a következő pillanatban már zsebre is vág.
- Jó lesz, iszunk egy kicsit, és te is ellazulsz végre egy picit...- Zelo a fülembe suttog, hogy csak én halkjam, majd oldalba bök.
- R...-hezitálok még pár pillanatig, és lehunyom a szemem-...Rendben.
- Nem tudom, mit mondtál neki Zelo, de egy Isten vagy- lemondóan temetem arcomat egyik kezembe, amivel az asztalon támaszkodom. Ki fognak csinálni... Nem fogok inni. Egy kortyot sem.

- Izgulsz már?- zavartan pillantok oldalra Zelo kérdésétől. Nem értem, miről beszél.
- Kéne?- megforgatja szemeit, és felránt egy mozdulattal az ágyamról, így az egész alakos tükörben tökéletesen látom magam.
- Igen- jelenti ki, mintha teljesen egyértelmű lenne- Bang miatt. Nem ugrik ki a szíved véletlenül?- óvatosan pugatolóznimkeze, ahogy mögém áll, és a vállam felett mér végig a tükörben- A madarak azt csiripelték, hogy nagyon ki akarja csípni magát este...valamiért- el is vigyorodik, amitől csak nyelek egyet.
- Azért, hogy összeszedjen valami csajt?- kérdetem, amire felvinja egyik szemöldökét, és elhátrál.
- Ne légy cinikus, Himchan. Mellesleg tudtad, hogy Bang hajasbabának hív téged?- szemeim kikerekednek, és legjobb barátom felé fordulok. Jól hallottam?
- Hajasbaba?- egy sejtelmes mosollyal kezd bólogatni, majd rám kacsint- Ez de gáz!
- Miről beszélsz, nagyon édes!- hangosan kifújom a levegőt, és inkább visszafordulok a tükör felé. Valóban az... Hajasbaba. Sejtelmem sincs, hogy jött ez neki, de inkább nem is akarom tudni. Homlokráncolva mérem végig magam; a hajam be lett festve sötétebb barnára, de a különbség alig észrevehető, ráadásul az égnek mered, hála Zelo "kell egy kis extra" kijelentésének. Egy szürke zakó, fehér trikó, és egy szétszaggatott fekete csőgatya van rajtam, és persze a kedvenc Supra-s cipőm. Elismerem, jól nézek ki, nem látom értelmét, hogy letagadjam.
- Himchaaaaaan. Kifesthetlek?- Zelo egy százas vigyorral, és egy fekete szemceruzával áll meg mellettem. Reakcióm egyértelmű; undorodva tolom el a kezét, amire ő csak az alsó ajkát biggyeszti.
- Vidd azt a közelemből- morranom le indulatosan, amitől csak felsóhajt.
- Ha nem sminkelhetlek ki, akkor leitatlak. Melyik legyen inkább?- felhorknatok, és eltolom magam mellől.
- Egyik se?
- Akkor mindkettő- lelök az ágyamra, és elém térdel.
- Hagyj már békén!- a halk kopogásra fel sem kapja a fejét, csak felnyög jelezve, hogy szabad.
- Ti meg mit műveltek?- Dae arca mintha kissé kétségbeesett volna, de Zelo szemei egyből felcsillannak.
- Gyere, és fogd le ezt a szerencsétlent!- szólal meg végül, és nagy meglepetésemre Dae megteszi. Mögém helyezkedik, egyik kezével lefogja csuklóimat, a másikkal pedig a fejemet tartja erősen.
- Zelo! Zelo ne csináld!- rám sem hederít, egyenesen lecsap, és kis mozdulatokkal kezdi befesteni a szememet- Ne kérleek! Hagyjatok!- komolyan kell a halálnak, hogy úgy nézzek ki, mint egy elcseszett leszbikus! Egyre jobban ficánkolok, amire Dae brutálisan rászorít fogásán- Ez fáj! Nagyon fáj, te állat! Engedjetek máár!- hirtelen kicsapódik az ajtó, és Zelo is eltűnik előlem, ahogy valaki az ágyára hajítja. Dae is elenged, és abban is biztos vagyok, hogy az ágyamról is lemászott.
- Baszki Bang, meg ne üss, a kurva szádat! Nem bántottuk! Nem bántottuk, nyugi!- kell pár pillanat, amire kitisztul a látásom, és milyen kátvány tárul elém? Bang egy vörös farmerben, és egy világos szürke trikóban áll Zelo előtt, aki leginkább az arcát védi.
- Gratulálok nektek, azt hittem épp ölik Himchant, ti gyökerek. Mégis mi a halált csináltatok?- Bang mennydörgő hangjára reflexszerűen hunyom le szemeimet egy másodpercre, majd felpofozom magam képzeletben a reakcióm miatt. Szedd össze magad, Himchan!
- Megprobáltuk kisminkelni- Bang hirtelen megáll, mintha kővé dermedt volna. Lassan felállok, és morogva indulok a fürdőszobába, hogy lemossam magamról ezt a borzalmat ott hagyva mindenkit. Hál' Istennek, nem vízálló a festék, így azzal, és több sminklemosó koronggal egy kis küszködés után nagyjából le tudom magamról szedni. Zelonak szerencséje, hogy ennyi piperecucca van.
- Jól vagy?- rá sem nézek Bangre, csak próbálom letörölni a maradékot a szemhéjaimról.
- Ja, csak megszorongattak egy kicsit- megvonom vállaimat, majd a csap melletti kiskukába hajítom az összepiszkolt vattapamacsokat.
- Bocsánat, Himchan. Tudom, hogy késtem vele...egy hetet, de...tudod...huhhh...- lemondóan felsóhajt, szemmel láthatóan nincsen hozzászokva, hogy bárki bocsánatáért esedezzen. Megrázom a fejem, majd elé sétálok.
- Jól van, semmi gond, csak hagyd abba az értelmetlen dadogást- elrejteni sem tudom ostoba vigyoromat, inkább magára hagyom, és Zeloékra ügyet sem vetve még a szobából is kimegyek.
- A többiek?- Jongup van a legnagyobb izgalomban, hogy végre mind az tizen egyszerre megyünk bulizni. Hát ez vakmeleg lesz...
- Bang gondolom mindjárr jön, Zeloékat meg leszarom- Kris felszisszen, és még szorosabbannfinja karját Tao köré.
- Mi történt?- Youngjae még Kris előtt szólal meg, de nem válaszolok. Legyintek egyet, és elindulok kifelé.

Úgy döntöttünk, nem megyünk discoba, inkább összedobjuk a pénzt, és veszünk pár üveg piát az egyik kisebb boltban, ahoo nem kérik el érte az igazolványokat
- Lazulj már el!- morran le vagy ötvenezredszerre Zelo, de csak a szemeimet forgatom. Már mindenki ivott Bang, Baekhyun és az én kivételemmel természetesen. Senki nem vitte túlzásba, és van egy olyan sejtésem, hogy nem is fogják, mivel emlékezni is akarnak holnap valamire.
- Tudod, hogy nem szoktam inni- Zeloban két sör, és egy kis vodka is van, épphogy be van csiccsentve. A szemeit forgatja, és a kezembe nyomja a vodkásüveget.
- Pár év múlva, ha visszagondolsz az első bulinkra, arra szeretnél emlékezni, hogy nem mertél inni?- szemezek még vele egy ideig, amire csak a fülemhez hajol- Igyál, és felejtsd el végre pár órára Banget, hamár közeledni nem mersz felé- csak rugózik az agyam a két lehetőség közt. Igyak, vagy ne? A gondolat, hogy végre kiverhetem Banget az agyamból pár órára, túlságosan csábító. Tisztában vagyok vele, hogy ez nem megoldás, de a rohadt életbe, másra most nem is vágyom, csakhogy legyen egy tiszta gondolatom, amibe Bang nem mocskolhat bele. De... Megéri, ha alapból itt van most is másfél méterre tőlem, és éppen azt nézi, mit művelek? Ha egész este ezt fogja csinálni, egy korty nem lesz elég. Döntöttem. Számhoz emelem az üveget, amiből alig a negyede hiányzik, majd egy laza mozdulattal az ég felé emelem. Nagy kortyokban vedelem magamba a túl erős szeszesitalt, ami feléget belülről.
- Elég ennyi, hallod?- Zelo egy önelégült kis vigyorral veszi el tőlem az üveget, de túl későn, már a fele a gyomromban kavarog- Milyen mohó vagy, Kim Himchan- szinte egyből kijön rajtam egy kicsit, hisz nem vagyok alkoholhoz szokva. Mély levegőket kell vennem, hogy ne jöjjön vissza az előbb legyűrt vodka, de sikeresen bennem marad.
- Himchan jól vagy?- Dae a hátamra simít, és aggódva méregeti arcomat, amitől egyből elvigyorodom.
- Én? N... Naná!- egyenesedem ki hirtelen, de megtámaszkodom a vállában.
- Ittál?- ő is ugyanúgy egy elégedett mosolyt varázsol magára, és felém nyújtja a jégert, amit el is fogadok. Azt is megdöntöm, de ebből fele annyit nem bírok meginni. Legalábbis egyszerre. Torkomhoz kapom a kezem, úgy érzem, felgyulladok. Tíz perc, és még pár korty whisky után már kezdek elszállni. Értelmetlen kuncogásban török ki, és megkapaszkodom az egyik villanypóznába.
- Jól vagy, Himchan?- Bang mély hangjától ugrok egyet, sőt még fel is sikítok.
- Mit ijeszgetsz!? Aszittem, lámpa vagy!- morranom le, majd ismét felkacagok- Te kis huncut- megbököm az arcát, amire szemei kikerekednek.
- Nem kéne többet innod- jelenti ki érzelemmentes arccal, végig a szemeimbe nézve- Már így is háromszor annyit ittál, mint a többiek. Egy korty bőven elég lett volna.
- Nyugi Apu, minden fasza!- beleütök a vállába, amitől meg se moccan, ellenben én megbotlok, és csak a nyakába kapaszkodva tudok talpon maradni. Magamtól lassan kiegyenesedem, de mintha két kéz is segített volna. Vagy csak képzelődöm?
- Megtudsz állni magadtól, vagy vigyelek kézben?- kérdezi, ahogy ide-oda billegek, majd ismét megkapaszkodom a karjában.
- És a gyűrű hol marad?- saját kérdésemtől hangosan elröhögöm magam, és egyik kezemet a hasamra kapom, ahogy kissé össze is görnyedek.
- Na jól van Himchan, én most visszaviszlek a kollégiumba- átkarolja derekamat, és már indulna el, amikor Zelo ujjai fonódnak a csuklómra, és elránt Bangtől.
- Hagyd már szórakozni egy kicsit! Eddig is leszartad, most sem kell másképp lennie- morranja le legjobb barátom azt, akihez pia nélkül soha az életben nem merne így beszélni.
- Én nem szartam le őt, Zelo! Ne tudd jobban, mit...
- Arra van a Han folyó!- szemeim felcsillannak, és kirobbanva közülük rohanni kezdek, amerre a tábla mutatja. Ahogy elsietek Kris mellett, kikapom a kezéből a kókuszlikört. Nem bírtam tovább hallgatni, ahogy rajtam veszekednek. Miért nem tudom elfelejteni végre ezt az egészet? Legalább öt kerek órára had legyen szabad az elmém! Ahogy lehúzom a maradék édes alkoholt, elhajítom az üveget, miközben tovább futok. Néha-néha bukdácsolok is, ahogy a még több alkohol teljesen elveszi az eszem, és már nem érzek mást, csak azt, hogy repülök. Legalábbis akarok, mindennél jobban.
- Himchan! Hova mész, állj meg! Állj már meg!- egy hirtelen jött ötlettől vezérelve egyenesen a hídra rohanok fel. Megállok, majd pár másodperc ügyetlenkedés után sikerül felállnom a korlátra. Most, és mindenkorra végetvetek ennek a borzalomnak...
- Szállj le onnan, leesel te elmebeteg!- Zelo úgy ordít, ahogy a torkán kifér, és teljesen pánikba esik- Kérlek, gyere le onnan!- megremeg a hangja, és már a sírás határán van. Hirtelen Dae terem mellette, de Bang sehol nincsen. Itt állnak ketten előttem, de én mégis csak egy valakit akarok látni... De ő nincs itt.
- Himchan, gyere, és szállj le. Túl sokat ittál, hallod?- oldalra biccentem a fejem, de nem mondok semmit.
- H...Himchan, mit művelsz ott?- ösztönösen hátra lépek egyet Bang hangjára, amitől Zelo könnyei útnak indulnak- Gyere le!- szemeiben most látok először igazi aggódalmat, és nyúlna utánam, de még egyet lépek, amitől mind a hárman megdermednek.
- Most sí...írhattok... De arra nem gondoltatok, mi lesz, ha elkezditek teletömni a fejem minden sz-szarral! Mert most úgy érzem, szétrobbanok!- elüvöltöm a végét, és ökölbe szorítom kezeimet.
- Himchan, miről beszélsz? Gyere le onnan, kérlek!- Bang hangja teljesen meglágyul, és arcáról is csak a kétségbeesést tudom leolvasni.
- T..te meg se szó...ólalj! Te is épp úgy gázoltál belém, ahogy a sssok szerencsétlen gyökér régen!- arca ismét érzelemmentessé válik, és elkomorodik. Aztán...
- Himchan, ne haragudj rám. Kérlek- egészen a korlátnak simul, ahogy felém nyújtja a kezét, tekintete is teljesen megváltozik. Ismét aggódó, és talán a remény kis fénye is megcsillan benne- Csak fogd meg a kezem. Bízz bennem- beharapom alsó ajkamat, de egy tapottat sem mozdulok. Se előre...se hátra- A legtöbb, amit kaphatok...ha lejössz onnan- nem tudom, miért, de kinyújtom a kezem, amit egy pillanat alatt megragad, és leránt magához. Az egész világ forog körülöttem, és kettőt látok mindenből.
- Sz...szédülök...- motyogom, de Zelo egy cseppet sem törődik ezzel, magához ölele, és az életemet is kiszorítja belőlem.
- Kussolj, és ölelj vissza, te flúgos idióta!- halkan felszipog, de nem tudom viszonozni a gesztust, mert abban a pillanatban seggre esem.
- Nincs lábam! Nincs lábam!!- úgy üvöltök, mint akit éppen ölnek, és a lábamra mutatok. Legalábbis a helyére.
- Mi volt abba a likörbe?- Dae kérdésére mind a hárman összenéznek, majd rám, ahogy sikítani kezdek, mint egy kislány.
- Nyugalom, hajasbaba- Bang hirtelen közelségétől elnémulok, és hatalmas bociszemekkel meredek rá. Ahogy leguggol mellém, arca csupán tíz centire van, de mozdulni sem merek.
- De eltűnt a lábam- mérhetetlen aranyosággak gügyögöm, mint egy öt éves, és lebiggyesztem alsó ajkamat, amitől egy hatalmas vigyor jelenik meg az arcán- Szédülök...- motyogom, és a homlokomra simítom egyik tenyeremet- Nagyon. Énh...- az utolsó dolog, amit látok az az, hogy Dae közvetlenül Zelo mellé áll, és átöleli a derekát, amire legjobb barátom felé kapja a fejét. Bang hangja egyre tompább lesz, ahogy a nevemet hajtogatja, majd az alkohol végül győz, és mindent sötétségbe borít körülöttem.