A legtöbb, amit kaphatok...2.

Bang [POV]

- Te, ez mi volt?- Daehyun egyből kérdőre von, ahogy visszaülök az asztalunkhoz. Mindenki abbahagyja eddigi ténykedését, és kitartóan várják a válaszom. Nem hinném, hogy magyarázkodnom kéne bármiért is...
- Mármint mi?- felvonom egyik szemöldökömet, és jelentőségteljes pillantással meredek vissza legjobb barátomra.
- Rámosolyogtál. Bang Yong Guk nem szokott rámosolyogni senkire - megforgatom szemeimet, ahogy Kris is csatlakozik, és hátradőlök a széken. Beszélnek itt faszságokat...
- És? Csak egy jelentéktelen mosoly volt. Ez a szerencsétlen meg nem olyan érdekfeszítő, hogy akármilyen szinten is foglalkoztasson- mormogom, és egy paradicsomszeletet dobok a számba, amit jóízűen rágni kezdek. Még mindig nem értem, miért is kell magyarázkodnom... Azt csinálok, amit én akarok, és hiába nem tetszik még Daehyunnak se, nem érdekel. Még pedig arra mosolygok rá, akire én akarok, és kész. Innentől lezártnak tekintem a témát, amit a többiek egyből fognak is, és váltanak.
- Akkor? Megyünk este?- Baekhyunra viszont rávigyorgok, amikor szóba hozza azt, amivel foglalkoznunk kéne valójában.
- Hogy a fenébe ne mennénk?- vágja rá egyből Jongup elégedetten hátradőlve a széken. Hasára simítja kezeit, és fájdalmasan felnyög- Gyerekek, szülni fogok!- jelenti ki kidomborodó hasára célozva, amire hangosan felröhögünk. Kris poénból gyomron vágja, amire hangosan nyikkanva egyenesedik ki- Elment az eszed, te elmebeteg?! Hát kurvára lehánylak!- fakad ki sípoló hangon, majd fújtat egyet, ahogy magamról megfeledkezve borulok a padra hangos röhögésem közben. Az egész ebédlőt a mi, helyesbítek...az én hangom tölti be, ami nem meglepő, hisz a mély hangom miatt még a suttogás is kiabálásnak hangzik.
- Mr. Moon, már éppen elégszer beszéltük meg, hogy tudja, mi a véleményem a káromkodásról- a dirinő pont mellettem áll meg, de Jongupról le se veszi a szemét.
- Elnézést, Mis. Lim. Nem szándékos volt, én csak...
- Nincs semmi 'én csak', itt csak 'igen, Asszonyom' van. Világos?- a jómadár aprót biccent jelezve, hogy felfogta, de a diri nem éri be ennyivel- Youngjae, kérem, jöjjön ide- az új fiú asztalához int, ahonnan az egyik régi osztálytársunk egyből feláll, és nagy szemeket meresztve az igazgatónőre sétál elé.
- Tanítson Mr. Moonnak némi jómodort- Youngjae szemei kétszer akkorára kerekednek, és némán tátogni kezd. Jongupra pillant, aki épp úgy meg van illetődve, mint az idősebb.
- Igazgatónő, én...én... Nem is tudom... Őmmh...hogy...jó ötlet-e ez...- beharapja alsó ajkát, és kézfejeit kezdi tördelni, amikre le is néz, de el sem tudja takarni, hogy egy kis pír szökött az arcára. Nekem lehetetlen, hogy bárki így reagáljon, ha arra utasítanák, hogy velem foglalkozzon. Legfőképp rettegnek tőlem az emberek, amit ki is harcoltam magamnak. A szüleimnek is csak egy jó döntésük volt egész életem során, miután kénytelen volt Anyám megszülni; ide irattak be suliba. Persze, mit is vártam volna? Hisz Észek-Koreából a legegyszerűbb, ha szó szerint az ország másik végébe száműzik a gyereket. Én csak Bang vagyok, akit mindig szörnyű példának hoznak fel, de már évek óta nem tud lázba hozni.
- Csak nem attól fél, hogy Mr. Moon leharapja az egyik nemes testrészét?- még én is meghökkenek Mis. Lim kérdésén, de röhögésemet úgy kell visszafojtanom. Kris, Baekhyun, és Dae épp olyan kitartással várják, mi lesz a reakció, mint én. Mi a...
- Én ahhoz a részéhez aztán hozzá nem érek!- fakad ki egyből Jongup még mindig a hasát fogva. Számíthattam volna rá, hogy ez lesz a következő, mégis halkan felnevetünk. Baekhyun vinnyogva kapaszkodik meg az asztal szélében, ahogy visszafogja a hangját. Igen, valóban röhejes a helyzet...
- Hogy maga mihez ér hozzá Youngjaen, és mihez nem, az már a maguk dolga, de magára igen erőteljesen ráférne egy kis nevelés, nem gondolja?- nem mutatja ki, de ezer százalék, hogy a diri és épp úgy élvezi az egészet, ahogy mi. Bár ez Youngjaeről nem mondható el... Szemmel láthatóan legszívesebben elbújna az egyik asztal alá.
- Benne vagyok a nevelésben, ha ő veszi a szájába- Baekhyunnak itt végleg vége, hangos, végevehetetlen röhögőgörcsét kiadva magából leesik a székről, és átöleli magát, miközben össze is görnyed. Mindenki minket néz ismételten, de nekem azt magyarázza már meg valaki, Youngjae miért olyan vörös, mint az előttem heverő paradicsomgerezdek?!
- Jó, mielőtt tényleg elkezdik nekem űzni itt az ipart, én kivonnám magam a szituációból. További jó étvágyat, és Jongup, maga meg vigyázzon a szájára- jegyzi meg még utoljára a diri, majd magas sarkúja hangos kopogásával tűnik el az ebédlőből. Youngjae egyből kihasználja az alkalmat, és inkább visszaül Zeloék asztalához, ahol mindenki halk sutyorgásba kezd. Nem is foglalkozom velük tovább, inkább szenvedő barátom felé fordulok.
- Ha ő veszi a szájába?- felvonom egyik szemöldökömet, de vigyoromat eltűntetni sem próbálom.
- Héj! Láttad milyen ajkai vannak? Csupán ránézek, és képes vagyok elmenni- Baekhyun röhögése alább hagy, és visszatápászkodik a székére Jongup vallomására.
- H...hogy m...ith mondtálh?- megtörli könnyes szemeit, és visszatérve közénk teljes figyelmét a másiknak szentelei, aki csak a szemeit forgatja, és jobbnak látja témát váltani.
- Inkább azt mondjátok meg, hánykor megyünk- elásítja a végét, és mint egy igazi paraszt, még a nyakát is megvakarja.
- Fél hétkor találkozzunk egy sarokkal arrébb a sulitól. Ne felejtsétek el hozni a cuccokat.

Egy hete, hogy Himchan idejár, de az ebédlős sztori óta még csak a közelembe sem jött. Az ő fejét is biztos telepumpálták a sok rossz döntésemmel, és inkább meg sem próbál közeledni felém. De mégis miért tenné? A kellemes széltől mindig ellazulok, ezért járok fel általában a tetőre tanítás után fél órára, amikor nincs szakkör. Nem cigizem, annál többre tartom magam, de az alkoholt már nem vetem meg annyira. Szimplán csak állok, és felmérem a város egy kis részét, ami elém tárul. A kutyafuttató betonfalán megakad a dzemem, ahová egy hete mentünk este. Bár nem tudom, mi olyan felszabadító ebben, akkoris telegrafitiztük az egész kócerájt. Nem tudom, ott vannak-e még a kamerák, de ha igen, legalább a biztonságiőröknek lehet egy-két fasza hete, amíg a többszáz banda közül megtalálják a tetteseket.
- Hát a tető...- Zelo hangjára az egyik szélesebb kémény mögé bújok, onnan figyelem a két fiút. Éppen Himchant vezeti körbe, aki elámulva néz körbe-...ide bármikor jöhetsz, amikor kedved szottyan. Bár csak óvatosan, Bang is erőszeretettel jár ide- Himchan barna hajkoronája csak libben egyet, ahogy a 'túristavezető' felé kapja a fejét.
- Bang nem olyan borzalmas, ahogy ti azt gondoljátok...- egyre kíváncsibban figyelem a történéseket, hisz a többség akkor se mondana ilyet, ha pisztolyt tartanának a fejéhez.
- Szerinted, Himchan. De hidd el, Bang Yong Guk nem az a srác, aki mellett biztonságban vagy, hiába mosolygott rád, ami hidd el, hatalmas csoda. Először azt hittem, meg fog ölni... De ennek is egy hete, el kéne felejtened, és az eszedbe vésned, hogy ő nem az a fajta. Azt sem értem, a haverjai hogy tudják elviselni- a szőke, begöndörített hajú osztálytársam lemondóan rázza meg a fejét, amíg a barna hajasbaba inkább a tájat bámulja. Nem találnak szíven a szavai, de persze jobban esne, ha nem a világ legelcseszettebb tagjaként vázolna fel.
- Nem, Zelo. Én láttam, hogy nem borzalmas- nem értem, Himchan miért áll mellém, hisz még csak nem is ismer, ráadásul amit hallott rólam, nem egy leányálom...
- Hol láttad te azt?- kíváncsian vizslatja új barátja arcát, amit én sajnos most nem látok.
- A szemében, Zelo. Tudom, milyenek a rossz emberek. Bang nem az- vesz egy mély levegőt, és ezalatt próbálom megemészteni a hallottakat. Honnan tudná azt, milyen a rossz?- A régi sulimban voltak rossz emberek. Ott egy ilyenért már három tálcával ütlegeltek volna, és mivel nem vagyok a legstabilabb, személyes tapasztalatból beszélek- mintha csak a magamban feltett kérdésre válaszolna, majd felhúzza pólóját, épphogy kilátszódik medencecsontja, és végig húvva rajta az ujját. Ilyenkor nem én állok Zelo helyén!- A rossz emberek ilyenek.
- Bang is rossz, de ő egészen másképpen. Neki állítólag a szülei...- honnan tud ez a szüleimről, mi? Még ki tud róla?!
- Nem, Zelo!- Himchan úgy vág a szavába, mintha vérig sértette volna ezzel a másfél mondattal- Komolyan az az első dolog, hogy megbélyegzed azért, mert a szüleivel nem olyan a kapcsolata? Képzeld el, szegény mennyi mindenen ment keresztül, hogy ide jutott. Biztos nincs szüksége arra, hogy így beszéljetek róla- szegény. Ezt a jelzőt még soha nem aggadták rám. Hisz inkább a borzalmas, és az elcseszett állja meg a helyét, ha rólam van szó. De ő egyszercsak betoppan, és felforgatja az egészet. Legalábbis próbálja, de a lényeg a gesztus maga... Miért védene meg? Hiszen csak rámosolyogtam, és visszaadtam a nyamvadt szalvétákat.
- Nem, nem a szülei miatt ítélem el. Hanem amiatt, amiket tett. Neki nincs szíve- ez valahogy ott talált el, ahol nem kellett volna. Nincs szívem? Akkor ez miért esett ennyire rosszul?
- Nincs szíve? Hallod magad? Csak egy fél percre tedd félre ezeket magadban, és nézz a szemébe. Úgy igazából... Igen, az arca érzelemméntes, és semmit nem tudsz kiolvasni belőle. De a szeme...valami teljesen mást mond. Fáj neki, és szenved. Van szíve. Mindenkinek van, de lehet, ő azt akarja, hogy az ellenkezőjét lássátok- nem. Én nem akarom, hogy ezt higgyék. Hogy nincs szívem. Igen, tisztában vagyok azzal, miket tettem; verekedtem, de csak szigorúan azokkal, akik megérdemelték, és nem azért, mert valaki nekem jött az ebédlőben, szívattam másokat, a földig tiportam lelkileg, de senki nem tud arról, mi folyt a háttérben. Engem mindig előbb bántottak, így hát visszaadtam, nem hagytam magam. De mit tud ő ezekről? Nem is ismer. Főképp azt nem értem, miért áll ki mellettem...- Bang más, mint aminek hiszitek.

Bang más, mint aminek hiszitek. Honnan tudja ezt? A szemembe nézett, amit sokan nem mernek, és ebből máris leszűrte volna?
- Bang, figyelsz rám?- Dae felé kapom a fejem, ahogy kiránt a gondolatmenetemből, és értetlen tekintettel mered rám.
- Elbambultam. Bocs- megvonom a vállamat, és állom a pillantását. Felvonja egyik szemöldökét, és megrázza a fejét.
- Jól van tesó, de a kérdésemre nem válaszoltál- értetlenül pillantok félre, majd vissza rá. Azt mondtam, elbambultam, és azt hiszi, meghallottam, amit mondott?- Komolyan nem figyeltél rám?!
- Ha figyeltem volna, tudnám, mit kérdeztél...- dühödten fújtat egyet, és a fejemhez vágja a labdát. Ez a szar abban, ha tesi órán akar velem beszélgetni.
- KIM HIMCHAN! Maga jön!- a tesi tanár sem fogja vissza magát főleg, amikor felmérés van- Fekvőtámasz. Addig csinálja, amíg bírja. 50től ötös, azalatt egyes. Kezdheti- a hajasbaba elhelyezkedik, majd egy egyenletes tempóban mozogni kezd.
- Egész jól csinálja...- jegyzi meg elismerően Kris, majd lazán elmosolyodik, ahogy átvándoról máshivá a pillantása. Szemeim kissé kikerekednek, amikor Tao elkapja a tekintetét, és a pólójának az alját kezdi gyűrögetni. Komolyan szemeztek egymással? Inkább nem szólok egy szót sem, és visszafordulok legjobb barátom felé.
- Mi volt a kérdés?- Dae pár másodpercig úgy néz rám, mintha megőrültem volna, aztán...
- Ó...óó...óóóóó! A kérdés...- lemondóan sóhajtok egyet, amire végre kiböki- Tudom, hogy hetero vagy meg minden...
- Nem Dae, nem fekszem le veled- szemei kikrekednek ahogy félbe szakkítom, de a többiek csak felröhögnek.
- Jól van Mr. Kim, ötös...- a lihegő hajasbaba arrébb vonszolja magát, majd zihálva omlik a földre, és a plafont bámulja.
- Akkora hülye vagy- morran le Dae, amire ismét rá figyelek- A kérdés az lenne, hogy akkor miért bámulod folyton Himchant, hmm?- oké, tény, hogy néha-néha rápillantottam, de nem véletlenül. Ennyire feltűnő lett volna...?
- Hallottam, amikor Zeloval beszélt fent a tetőn három napja...
- És mit mondott? Nálad nagyobb szemetet még nem látott?- elfintorogja a végét, amire vigyorogva a vállába boxolok. A többiek szerint nem vagyok borzalmas, ők minden baklövésemnél ott voltak, és jól tudják, mit miért csináltam. Ja igen, és erőszeretettel poénkodnak ezen, bár elmondásuk szerint semmi vicces nincs ebben. Én meg mit tehetnék...nevetek velük.
- Megvédett- hirtelen a halk sustorgások is alább hagynak a körünkben, és még Jongup is nagy szemekkel néz rám.
- Megvédett? Az?- háta mögé bök hüvelykujjával, egyenesen Himchanre.
- Igen. Azt mondta, hogy nem vagyok rossz ember, és meg van győződve arról, hogy más vagyok, mint amilyennek a többiek hisznek- Dae zavartan a hajasbaba felé fordul, majd vissza néz rám.
- Az a Himchan?- biccentek, és szó szerint eltátltja a száját- Kezdem megkedvelni a vakarcsot- elismerően hümmög egyet, majd feláll, hisz ő a soros a felmérést illetően.