A szerelem mocskos. 1.

Főszereplők: Baekhyun (Byun Baek Hyun, 18 éves, 174 cm) x Chanyeol (Park Chan Yeol, 18 éves, 185 cm)
Banda: Exo

Baekhyun [POV]

Új város. Új emberek. Kivéve Kai. Őt már évek óta ismerem, és most, hogy Szöulba vettek fel egyetemre, hozzájuk is költözöm. Nem ismerek ott rajta kívül senkit. Lehet, ezzel lesznek problémák... Eléggé szégyenlős vagyok. Ami azt illeti, túlzottan is. Emiatt nem vagyok képes értelmes mondatokat kinyögni ismeretlen emberek előtt, akik mind engem figyelnek. Jól hangzik, mi?
- Nos, ez lenne a te szobád- Kai büszkén nyit be az egyik ajtón, majd előre enged. A ház túlméretezett, főleg, hogy rajta kívül csak hárman lakják. Most már négyen, velem együtt. Várjunk csak...Kai nővérei már férjhez mentek. Vagyis még nagyobb, és csendesebb lesz a ház, hogy ők elköltöztek, és csak hárman . Nem tagadom, a szüleivel és a két nővérével mindig jó viszonyom volt.
- Ez nagyon...szép, köszönöm- nem tudtam túl jutni egyelőre a hivatalos hangvételen, de nagyon igyekszem.
- Ahhoz képest, hogy egy igazi rocker vagy, nem vagy túl beszédes- megveregeti a hátam, és rám mosolyog- Hamarosan kész az ebéd, utána viszont kimegyünk a térre. Be akarlak mutatni a fiúknak- még egy bíztató mosolyt is kapok, de utána magamra hagy. A szoba tényleg szép, jól fogom itt érezni magam. Persze, ha egyáltalán túl fogok jutni valaha is a kezdeti sokkon. Aish. Rocker. Így hívott volna? Oké, tény, hogy egy kicsit tényleg...olyan vagyok. Talán a szegecses bokacipő, és a bőrdzseki mondtatta vele. Meg az, hogy festem magam, és talán a korom fekete szín is, ami beterít mindenhol. Egyből neki kezdek kipakolni a ruháimat a bőröndökből, és a személyes csetreszeimet is a számomra szimpatikus helyekre teszem ki. Egyelőre úgy érzem magam, mint egy hotelban. Hisz a szoba úgy is néz ki. Mint az ***** hotelekben. Nekem talán kicsit túl nagy is, hogy őszinte legyek. Hatalmas, beépített gardrobszekrény, három, majdnem négy személyes franciaágy, egy nagy LCD TV, két fotel, egy kis dohányzóasztal, két kisebb éjjeliszekrény az ágy mindkét oldalán és még ssaját fürdőszobám is van. Az erkélyről ne is beszéljünk, amire ha kimegyek, a hatlmas birtok érintetlen területe tárul elém, ráadásul a mesterségesen kiépített tónak a csücskét is látni, ami még Kaiék tulajdona. Nagy a hely, az biztos. Viszont az könnyen megeshet, hogy az ágy elnyel az este. Lehet, a földön alszom majd.
- Baekie! Gyere, ebéd!- felsóhajtok, majd amilyen gyorsasággal tőlem telik ebben az álmos, fáradt állapotomban, már haladok is lefelé. Atyaég! Muszáj volt PONT a harmadikon szobát kapnom? Vagy esetleg egy liftet beiktatni?
- Gyere, had nézzelek meg- Kai Anyja, So Ji az egyik leggyönyörűbb nő, akit valaha láttam. Vállaimra teszi a kezeit, és édesen rám mosollyog- De jó újra látni téged. Nem is lehetnél ennél helyesebb- aranyosan fintorog is, amitől kicsit zavarba jőve lehajtom a fejem. Meleg vagyok, ennek ellenére ő az egyetlen nő, aki képes ilyen reakciót kiváltani belőlem.
- Titeket is jó látni...- egy óvatos mosollyal nézek rá ismét, amitől a dejét csóválva lép el tőlem, és folytatja a tálalást.
- Még mindig ugyanolyan zárkózott, és ártatlan vagy, mint öt éve- Kai csak legyint, ahogy ránézek jelezve, hogy ne is figyeljek So Jire. Hiába, hiszen igaza van. Semmit nem változtam, sőt talán még zárkózottabb lettem. Mind a hárman leülünk az asztalhoz, és egy gyors meghajlás után enni is elkezdünk. Még mindig ugyanolyan finoman főz, mint öt éve. Isteni!- Mesélj magadról. A szüleid hogy vannak?- hirtelen ledermedekk de tudom, hogy neki elmondhatom.
- A szüleim...ők jól vannak- mormogom a tányéromra meredve.
- És a bátyád? Vele miújság? Bekötötték már a fejét?- hatalmas a mosolya, amitől összerándul a gyomrom. Nem tudok többet enni. Lerakom az evőpálcikákat, és hátra dőlök.
- A bátyám meghalt... Öngyilkos lett két hete- megáll a levegőben So Ji keze, és egy bocsáss-meg pillantást vet felém.
- Anyu, mi most...- Kai leteszi az evőeszközt ezzel megtörve a csendet, és feláll-...kimegyünk a térre, oké? Bemutatom Baekhyunt a fiúknak- én is felállok, de Kai köszönni sem hagy időt, máris vonszolni kezd maga után- Sajnálom, Baek- tóbbet nem is mond, biztos nem akar túlságosan belemenni a témába. Hát én sem. A bátyám halála nagyon megrázott, és egy hétig nagyon magamba voltam zuhanva. De nem gyászolhattam, tudtam, hogy össze kell szednem magam. A környék valami eszméletlenül gyönyörű, ráadásul a tér is, ahová állítólagosan megyünk közel van. Csupán tíz perc séta, és annak ellenére, hogy van egy focipálya, pinpong asztalok, kosárpalánkok, és egy csomó pad, alig vannak. Csupán néhányan fociznak, de egy csapat a padok körül beszélget. Ha jól számolom, tizen vannak. Feléjük vesszük az irányt a macskakövekkel kirakott ösvényen, aminek mindkét szélén színes virágok sorakoznak, közéjük pedig kertilámpák beleszúrva. Jó a szemem, szinte mindent egyből kiszúrok.
- Sziasztok- Kai mindenkivel összeölelkezik, vagy lepacsizik, de én csak állok egy helyen, ahogy a tőlem tíz méterre lévő fa. Mit csináljak?- Gyerekek elhoztam valakit, akiről már annyit beszéltem. Ma költözött be hozzánk- mosolya hatalmas, és maga mellé húz. Biztos akarom én ezt? Tuti?- Ő itt Tao, és Kris- ahogy belekezd, még mutogatni is elkezd- Suho, Kyungsoo, Lay, Chen, Xiumin, Luhan, Sehun...- vesz egy mély levegőt, mivel egy szuszra hadarja el, és rámutat arra, akinek még a nevét nem tudom. Majdnem egy fejjel magasabb nálam, az arca valami elképesztően helyes, a teste vékony, mégis izmos. Csak egy bökkenő van. Ő az egyetlen, aki komor arccal mered rám, szinte nem is pislog. Mi a fenéért ilyen? Már most félek tőle!-...és végül Chanyeol. És srácok, ő itt Baekhyun. Egy nagyon régi barátom- a bemutatkozás végén mindenki átölel üdvözlésképp, kivéve ő. Nem is sajnálom, hisz lehet, ennél több érintést elviselni sem tudnék. Nem szeretem, ha valaki hozzám ér. Feleslegesnek, és felületesnek találom az ilyesféle 'ismerkedési' módszereket. Nem tudom, miért, de na... Chanyeol meg sem mozdul, le se veszi rólam a tekintetét, mintha egy veszélyes bűnöző lennék, akinek a fejére vadászik. Fasza!- Baek, ülj csak le- Kai a padhoz terel, amire le is ültet, mindenki felém fordul. Atyaisten!
- Zárkozott vagy, mi? Vagy megnémultál?- emlékeim szerint Chen teszi fel a kérdést, akinek Xiumin oszt le egy nagy tockost, amire a másik morogva simít a tarkójára.
- Ne haragudj miatta, Chen egy paraszt- morogja Xiumin Chen felé gyilkos pillantást küldve. Biztosra veszem, hogy van köztük valami. Az apró mozdulatok, ahogy egy pillanatra egymáshoz érnek, ahogy pár másodpercekig bámulják egymást.
- Rocker vagy?- szinte felvonom egyik szemöldökömet a kérdésre, majd inkább szimplán Lay szemeibe nézek.
- Nem. Csak szeretem a...feketét- olyan halk vagyok, hogy szinte magamat is alig hallom. Szedd már össze magad!
- Mindenestre jól áll a stílus. Dögös- az édes mosolyától hirtelen kicsit zavarban érzem magam. Nem szoktak megjegyzéseket tenni a külsőmre. Főleg nem pozitív megjegyzéseket...
- Köszönöm- mormogom lenézve kezeimre, majd képzeletben tarkón baszom magam. Nem viselkedhetek így! A leendő barátaim előtt...!
- Miért költöztél ide?- Sehun hangjára sem kapom fel a fejem, csak veszel egy mééély levegőt.
- Egyetem- megvonom a vállamat, de szemem sarkából a tőlem balra eső párost figyelem- Mióta vagytok együtt?- nem bírtam tovább. Muszáj volt megkérdeznem! Tao és Kris hatalmas szemekkel néznek rám, kitartóan állom a pillantást.
- Mi? Hát már lassan két éve...de...honnan tudtad?- Tao szinte dadog, amit felettébb élvezek. Háháá! Tudtam!
- Lényegében teljesen lerí rólatok; öt másodpercnél tovább szemeztek egymással többször is úgy, hogy egyikőtök sem kapta el a fejét zavarában. Mindketten keresitek egymás társaságát úgy, hogy mindenkinek szemet szúr, de senki nem hozza szóba, ami szerint már rég tart a dolog. De leginkább a testtartásotokból észrevehető. Mindkettőtök lábfeje a másik felé néz, és egyikőtök sem feszül meg, ha egymáshoz értek- lazán megvonom a vállaimat, de síri csend telepedik mindenkire. Fasza, ennél jobban már nem is kerülhetnék a figyelem középpontjába.
- Kai, mondtad, hogy jó fej, de azt nem, hogy egy kész megfigyelőszett lett a fejébe építve- halványan elmosolyodom, az ilyen megjegyzéseket mindig bóknak veszem.
- Én nem tudtam...- motyogja Kai még mindig elképedve válaszként Suhonak, majd vesz egy mély levegőt- De úgy érzem, ez még hasznunkra lehet- jegyzi meg, majd elismerően hümmög is egyet.
- Maradjunk annyiban, hogy én azt is látom, amit ti saját magatok nem, pedig az orrotok előtt van- Xiuminékra nézek, akik legszívesebben elfutnának. Igen, kicépéztem őket. Had élvezzem már egy kicsit a mai napot!- Mint mondjuk Chenék- Suho felé fordulok, neki mondom. Szeretném látni, mennyire képes kiakadni- Szemmel láthatóan megvesznek egymásért, de egyikőtök sem szól, ami azt jelenti, hogy régebben próbáltátok összehozni őket és nem ment, vagy épp túl friss a dolog, és még nem jutottatok el odáig. Pedig egyszerű lenne a dolog... Titkon érnek a másikhoz az arcukról leolvasva abban a reményben, hogy a másik nem veszi észre. Már annyira izzik körülöttük a levegő, hogy elég lenne bezárni őket egy szobába. Két perc múlva már egymást falva feküdnének a földön- Chen teljesen elvörösödik, amíg Xiumin alsó ajkát harapdálva mered rá. Igen, lehet, még ma összejönnek. Jó lenne, ezt rossz nézni... Mindenki Chenékre néz, majd vissza rám, amitől egyre kisebbre zsugorodom.
- Okééé, azt hiszem...- Luhan végül nem folytatja, ahogy Xiumin keze Chen derekán landol, majd egy csókot nyom az alacsonyabb ajkaira. Mosolyognom kell. Illenek egymáshoz-...lehidalok- Chenékről rám emeli a tekintetét és folytatná, de inkább visszazárja a száját. Érzem magamon valaki tekintetét. De nem is akármilyet. Mintha belém akarna látni. Odakapom a fejem, amire Chanyeol szemeivel találom szemben magam. Kitartóan bámul vissza, de az arca nem változik, ugyanolyan érzelemmentes. Érzem, hogy vele gondjaim lesznek.

- Imádtak!- Kai egy ezer watttos mosollyal veti le magát a kanapéra, és a plafont bámulja, majd nyikkan egyet.
- Miről beszélsz? Ennél rosszabb nem is lehetett volna!- morgom, miközben cipőimtől és a dzsekimtől szabadulok meg- Mindenkire csak a frászt hoztam...- értetlenül néz rám, ahogy megtámaszkodik maga mögött a karjain.
- Ugyan, Baekhyun! Oda voltak érted- a végén rám is mosolyog- Ráadásul már három éve próbáltuk összehozni Chenéket. Imádtak téged. Mindenki- nem hazudik. Látom rajta. De nekem akkor sincs rendben minden.
- Mindekni? Ja, Chanyeol örül, hogy a világon vagyok-morgom cinikusan, ahogy felindulok a szobámba. Késő van, aludnom kell.
- Chanyeol fura fazon. Majd hozzászoksz!- üvölti még utánam, de már alig hallom.