Utálom a plázát, de muszáj bejárnom, ha nem akarok éhen halni. Ez van! Mi kell még? Tejföl van, tejet nem iszom...rukkola, menta tea, narancs, ananászlé, hús, fűszerek, sajt pipa. Minden megvan. Akkor mehetek haza? Adta az ég! Csörögni kezd a telefonom, amot egyből kézbe kapok. Az azonosító név egyből jobb kedvre derít.
- Szia Apa- hatalmas mosolyom egyből lefagy, ahogy a hangja nem a legbiztatóbb hanglejtéssel cseng.
- Miújság? Minden oké?- mintha nem is érdekelné. Akkor minek kérdezi egyáltalán?
- Igen, minden a...legnagyobb rendben...
- Aha, oké. Anyád sírjára vittél virágot?- összeszorul a mellkasom, és hirtelen megtorpanok, szinte még a táskát is elejtem, amiben a most összevásárolt cuccok vannak.
- Igen, vi...
- Helyes. Nagyanyádéknak ugye nem vittél?- olyan erősséggel szorítom a táskámat, hogy belefehéredik az öklöm. Mintha húsgloffolóval ütlegelnének, megszédülök, és szinte elesem, amikor két kar tapad a derekamra.
- Foglak...- Jackson hangja szabad fülembe búg, amitől megborzongok. Hogy lehet, hogy mindig itt van, ha szükségem van rá?
- De. Vittem a nagyiéknak...- nyelek egyet, mivel tudom, mi lesz a reakciója.
- Mondtam, hogy NEM vihetsz nekik! Komolyan ekkora balfasz lennél, Bhuwakul?! Anyád miattuk halt meg, hogy tehetsz ilyet az Apáddal? Mi?!- csak nyugalom BamBam, minden oké...Jackson itt van veled. Olyan hangosan beszél, hogy el kell tartanom a fülemtől a telefont, nehogy megsüketüljek.
- Anya beteg volt, Apa. Kérlek ne kezd előről- lemondóan felsóhajtok, és kibontakozom Jackson öleléséből, majd ellépek tőle, nehogy hallja, amit Apám összehord.
- Ezt még megbeszéljük- bontja a vonalat, de én csak ostobán bámulom a képernyőt. Ez lenne az én Apám...
- Minden rendben?- Jackson maga felé fordít, de utána nem ér hozzám. Miért nem?! Fájdalmasan felnyögök, és mielőtt meggondolhatnám magam, átölelem a hátát, és arcomat a nyakába fúrom.
- Csak az Apám...- motyogom letörten, de egyből felvidulok egy picit, ahogy átölel, és a hajamba csókol.
- Szeretnél róla beszélni?- megrázom a fejemet, és felemelem a nyakából. Egyenesen a szemeibe nézek, de nem húzódom el tőle. Hogy tudnék ezentúl nélküle élni?
- Igazából...most, hogy így összefutottunk...- háta mögött a mozgólépcsők mellett megpillantom JBéket, akik kitartóan figyelnek minket. Gondolhattam volna, hogy Jackson nem egyedül jött plázázni... De ennek ellenére egyből idejött hozzám-...meg szeretném kérdezni, hogy...nálam aludnál-e ma este...- beharapom alsó ajkamat, amíg az ő arcára a teljes döbbenet ül ki. Pár pillanatig még dermedten szemez velem, majd miután visszatérnek az életfunkciói, a fenekemre simít, amitől kénytelen vagyok a pólójába markolni, mielőtt összeesnék. Olyan képet vág, mintha semmiről nem tudna, mintha nem is ő taperolna le... Miért hoz ennyire lázba?
- Persze. Hányra menjek át?- egy szívdöglesztő mosoly a jutalmam, amitől szinte megáll a szívem.
- Csak gyere át valamikor- motyogom. Kissé zavarban vagyok, hogy őszinte legyek...nem minden nap fogdos a nagy szerelmem a fél város előtt!
- Lehet, későn érkezem, nem baj?- lassan elengedem, és hátrébb lépek tőle.
- N...nem, dehogy...de akkor ne vacsizz. Főzök valamit- mormogom elvörösödve, és beletúrok a hajamba- Siess, oké?- megtettem. Elhívtam estére! Ahh, Bhuwakul! Most ezer százalék, hogy nem fog a kanapén aludni... Mielőtt láthatnám a reakcióját, hátat fordítok, és elsietek. Biztos vagyok benne, hogy vigyorog.
Bennem van a para. Teljesen! Vele fogok aludni. Jacksonnal! De...miért akarna egy olyan fiú, mint ő egy ilyen szerencsétlennel osztozni az ágyon? Ne is gondolj erre, BamBam! A vacsora már fél órája kész, és már háromszor végig takarítottam az egész lakást annak ellenére, hogy alapjáraton rend, és tisztaság van nálam. Izgulok. Nagyon, nagyon! Ahogy hozzám ért... Ühm! Este tíz van. És ha nem jön? Nem kíváncsi rám? Még csak egy kopogás sem hallatszik, ahogy nyílik az ajtó, amin Jackson lép be, és egyenesen hozzám sétál, miután kulcsra zárta a bejáratiajtó.
- Szia- egy hatalmas mosollyal köszönt, és egyből magához ölel. Mintha soha nem akarna elengedni. Bárcsak...
- Szia- arcára csókolok, majd zavaromból adódóan kissé ügyetlenül hátrálok el tőle- Már azt hittem, nem jössz- motyogom, ahogy kiindulok a konyhába, hallom magam mögött a lépteit. Veszek egy mély levegőt, mielőtt megállnék a szekrény előtt, és levennék két tányért, amiket a pultra le is teszek, hogy vissza tudjam csukni a szekrényajtót- Remélem, szereted a...- ahogy megfordulok egyből belém fojtja a szót, közvetlenül elém áll, amitől levegőt sem kapok.
- Ennyire vártál?- egy édes, alig látható mosollyal simít végig az arcomon, köpni-nyelni nem tudok. Miért kínoz?!
- Hát...hát igen...- motyogom egy zavart mosollyal, az arcom csak még vörösebb lesz, ezért le is hajtom a fejem.
- Folyton azt hiszem, hogy ennél édesebb már nem lehetsz...de mindig rácáfolsz valamivel- ujjai közé veszi az államat, és egy csókot nyom az orromra- Tudod, gondolkodtam valamin...- izgatottan szívom be a következő oxigénadagomat, és hatalmas szemekkel nézek övéibe.
- Min?- közelebb hajol hozzám, és rám mosolyog. Összeesem!
- Van egy szabad hálószoba, igaz?- válaszként bólintok egyet. Nem egészen erre számítottam, hogy őszinte legyek. Ha csak nem velem akar csinálni valamit abban a szobában, akkor nem fog tetszeni a vége- Anyámék Kínába akarnak költözni, de nekem muszáj maradnom valaki...valami miatt. Beköltözhetnék?- lakótárs...hát persze. Miért is gondoltam, hogy esetleg más féle kapcsolatot akar tőlem? Pont Jackson! Kész röhej.
- Igen, p-persze...- ahogy belemegyek a dologba, egyből hátrébb lép, és leül az asztalhoz-...és...- érzem magamon a tekintetét, de én csak kitartóan meredek a lábamra-...mikor költöznél be?
- Tavaszi szünet végén.
- Igen Mark, itt aludt, de nem történt semmi- legjobb barátom hitetlen tekintettel bámul vissza rám, és törökülésbe helyezkedik az ágyamon- Sőt...
- Mi ez a sőt?- felvomja egyik szemöldökét, de nem tudok most a szemeibe nézni.
- A kanapén aludt- mielőtt megszólalhatna, felemelem mutatóujjamat, így csendben marad- Nem jöttünk össze. Neki hátsó szándéka volt, Mark- most már a homlokát is ráncolja, de őszinte, komor hanglejtésemet halál komolyan veszi.
- Mit csinált? Bántott?- közelebb húzódik, de én csak megrázom a fejem- Akkor?
- Azért közeledett hozzám, hogy ideköltözhessen, mivel a szülei Kínába költöznek...- tekintete teljesen elsötétül, és máris érzem a belőle áradó haragot- Szóval pár nap, és ideköltözik.
- Hogy lehet valaki ekkora paraszt?! És te hogy lehettél olyan hülye, hogy igent mondtál?! Én a helyedben úgy rugdostam volna ki a lakásból, BamBam!
Elég sokáig tartott, amíg Mark kitombolta magát, de még mindig dühös. A lélek se tudta rávinni a dologra, hogy segítsen Jacksonnak ideköltözni. Pedig jól jönne a segítsége, megszakadok. Jacksonnak temérdek cucca van. Az összes bőröndöt, és táskát a szobájába teszem be, majd magára hagyom, hogy kipakoljon. Nem hiszem el, hogy együtt fogok élni azzal, akibe lassa három éve szerelmes vagyok. Menni fog ez egyáltalán? Oké, Apám belement, miszerint jobb, ha nem vagyok egyedül, mivel már két éve nincs velem senki. De ő Jackson. Jackson Wang!
- BamBam, nekem találkozóm van...valakivel- lánnyal találkozik. Szinte hallom is Mark hangaját, ahogy ezt a fülembe súgja. Nem nézek rá, csak tovább vágom az ebédhez a zöldségeket.
- Felőlem menj- morgom unottan, mintha azt se hallottam volna, mit mondott az előbb. Csak áll egy helyen, és szemem sarkából látom, ahogy engem figyel. Testtartása merev, és a konyha boltíves bejáratának a szélét fogja.
- Figyelj Bhuwakul, mióta ideköktöztem, pontosabban másfél hete, úgy viselkedsz, mintha nem is élnék- halkan beszél, úgy kell visszafognom magam, hogy ne horkantsak fel.
- Nem tudom, miről beszélsz- morgom még mindig a paprikával foglalkozva. Megáll a levegő, és egy pillanatra azt hiszem, mond még valamit. De nem. Elmegy. Hát ez elképesztő! Komolyan nem tudja? Nem vette észre, hogy feltétel nélkül és visszafordíthatatlanul beleszerettem?! Hallom a bejáratiajtó csapódását. De utána túl nagy a csend. Úgy érzem, szétrobbanok az idegtől.
- Igen?- Mark egyből beleszól a telefonba, amikor felveszi. A hangja betölti az egész konyhát, ahogy kihangosítom, és tovább csinálom az ebédemet- Baj van?
- Egy lánnyal találkozik, Mark- halkan felszipogova közlöm vele a tényt.
- Rohadjon meg...- inkább magának mondja, mint nekem, de jól értem- Bhuwakul, ne merj sírni miatta! Hallod?! Jackson nem ér ennyit! Jobbat érdemelsz...
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése