Himchan [POV]
Este elég keveset aludtam, mivel Zelo elvitt este sétálni egyet, és későn értünk vissza, így alig aludtam öt órát. Hulla vagyok, és ezer százalék, hogy állva is el tudnék aludni. Persze Zelon semmi nem látszik, valószínűleg ő mindig ugyanolyan jól néz ki, bármit is csinál. Viszont az én külsőm most csapni való; a hajam szanaszét áll szó szerint, mintha megtéptek volna, a pólót fordítva veszem fel, amit csak öt perc szenvedés után sikerül megigazítanom magamon. Felemás cipőt húzok legelőször, amit úgyszintés egy sor küszködés után javítok ki magamon. Egyfolytában ásítozom, így lelátni a boxeremig, ami sokaknak nem túl szép látványt nyújthat. Zelot előre bocsáltottam azzal az indokkal, jobb, ha csak én kések. Persze még becsöngő előtt beérek, de valami borzalmas látványt nyújthatok.
- M...mégis mi történt veled?- Youngjae hangosan felröhög, és az asztalra borul, ahogy megállok előtte. A többség már hozzánk szokott, így felénk se hederítenek, de valami furcsa módon most még intenzívebben érzem idefelé irányulni a "rosszfiúk" figyelmét.
- Akkora egy rohadék vagy, Jae! Úgy nézek ki, mint valami elcseszett kísérlet, és azon se lepődnék meg, ha hozzám érni sem mernének, mert attól paráznak, hogy fertőző vagyok!- fújtatok egyet a mondat végén, amire még Tao is elröhögi magát. Rohadékok.
- Ugyan már, nem nézel ki olyan szarul- legyintek egyet Zelo kedvességén, és ezzel a mozdulattal sikeresen magamra öntöm Chanyeol kezéből a tűzforró teát.
- A devlás rákba már, hogy vinne el delejes fertő te pusztulat!- fakadok ki talán túl hangosan is, amitől már Chanyeol, és Zelo is hangos vinnyogásba kezd. Az egész termet az ő nevetésük tölti be, amire csak a szemeimet forgatom.
- M...mégish milyen szavakath használszhh?!- visítva szegezi nekem a kérdést Chanyeol a hasát fogva, majd térdre borul, és a fejét az asztal szélének támasztja.
- Kapjátok be- felmutatom középső ujjamat, ami még nekem is új, hisz nem szoktam ilyen lenni. A fáradság ezt hozza ki belőlem, na...
- Annyira hülyehh...vagyh...- Tao letörli nevetsétől kicsordult könnyeit, de ahogy rám néz, újra rázendít. Megszólal a becsöngő, így mindenki a saját helyére ül, de hallom, ahogy vinnyogva próbálják visszafojtani a nevetést, amikor belép a tanár. Viszont Zelo nem bírja, így előre görnyedve röhög fel hangosan, amitől a többiek is megtörnek, és követik a példáját. Megtámaszkodom a padon, és lemondóan hajtom bele homlokomat egyik tenyerembe. Ez aztán...
- Mi folyik itt gyerekek?- Mr. Park kérdésére Zelo szólalna meg, de újra rátör a nevetés, amitől a többiekre is újabb roham jön rá. Ismerős az az érzés, amikor már úgy röhög valaki, hogy fókaügetésen, vagy éppen néma csapkodáson kívül nem jön ki más a torkán? Hát a többiekről ez elmondható, kivéve Chanyeolt. Egy retardált rozmárra hasonlít leginkább a hangja. Úgy tűnik, én vagyok az egyetlen, aki beszédképes, így erőt veszek magamon.
- Elnézést...e...ez az én hibám...- most már én is elmosolyodom, és lassan haladok a röhögőgörcs felé, ahogy Zelo mellettem kiesik a padból, és az arcát takargatja.
- A maga műve? Akkor menjen, maga nem itt tölti ezt az órát- szemeim kikrekednek, és szólalnék meg, amikor az az ismerős, mély hang csapja meg a fülem barátaim nevetésén át.
- Én voltam, tanár úr- meglepetten fordulok Bang felé, aki már fel is áll a helyéről, de Mr. Park egy legyintéssel megállítja. Mi a fene?
- Most akkor ki volt?- Yong Gukkal egyszerre nyitjuk a szánkat, de a tanár inkább lemondóan felsóhajt- Tudják mit? Nem érdekel. Mindketten hagyják el a termet- türelme lassan már a végét járja, így felkapom a táskámat, és gyors léptekkel haladok ki a teremből, mielőtt még valami olyasmit mondanék, amit nem kéne. Kezeimbe temetem arcomat, ahogy kiérek, és fájdalmasan belenyögök.
- Ez aztán kurva jól kezdődik- motyogom alig érthetően tenyereimbe, majd felsóhajtok.
- Hogy mondod?- Bang hangjára felkapom a fejem, és elhátrálok hirtelen közelségétől.
- É...én s-semmi...- dadogom, majd egy mély levegőt véve összeszedem magam- Inkább azt mondd meg, mi a halál faszáért vállaltad magadra?- hirtelen elfelejtem, kivel is beszélek, amitől egyből el is fehéredek- Ú...úgy értem...
- Harapós vagy ma, nemigaz?- félre biccenti a fejét egy halvány mosollyal, amitől akaratlanul is felszökik a forróság a nyakamra zavaromban. Elég furcsa úgy a szemébe nézni, hogy kiáltam érte annak ellenére, hogy nem is ismerem...
- Eléggé, Zelo...aish, mindegy is- fintorgok egyet, és megigazítom magamon a táskámat.
- Akkor felmegyünk a tetőre?- szemeim kikerekednek, és a padlóról felemelem rá tekintetemet.
- Fel...szeretnél menni velem a tetőre?- aprót biccent, és mosolya csak még nagyobb lesz- V...velem?- közelebb lép hozzám, és megfogja egyik csuklómat. Nyugi, Himchan, nyugalom... Szu-szá. Rossz ki, jó be.
- Csak gyere- nem tudom megszokni a hangját...egyszerűen olyan mély, hogy ahh...és az a rekedtség benne... Megőrültem. Egyértelmű. Gyors léptekkel halad, még a lépcsőfokokat is kettesével szedi, így aztán amire felérünk, kiköpöm a tüdőmet.
- Várjh...- felmutatom egyik mutatóujjamat, amíg másik kezemmel a térdemen támaszkodom meg lihegve. A szél egyből beletép a hajamba, de nem foglalkoztat. Már éppen ígyis elég szarul nézek ki.
- Minden oké?- a kérdésre csak hevesen bólogatni kezdek, majd veszek egy mély levegőt.
- Igenh...csak megful...ladokh- érzem, ahogy elvigyorodik, majd lehuppan a földre. Szótlanul követem a példáját, és törökülésbe helyezkedem, amikor arra a meghatározásra jutok, hogy túlélem. És most? Miről beszélgessek a nagy Bang Yong Gukkal? Egy órán át csak ülünk egymás mellett a tetőn, és nézzük a kilátást? Itt vagyok több, mint egy hónapja, és az egész világom körülötte forgott valamilyen szinten. És most itt ül mellettem, nem lehet, hogy nem beszélek vele! Az első alkalom, ami magától alakult így...és én megnémultam!
- A kérdésedre válaszolva...- szólal meg hirtelen, de a hangját hallva egy pillanatra még a szemeimet is lehunyom-...gondoltam, tartozom ennyivel, miután kiálltál értem- a forróság a nyakamról egyből tovább kúszik egyenesen az arcomra, ahol vérvörőssé válik zavaromban.
- Oh, az...az...semmiség volt- megrántom a vállam, de ő csak felhorkant.
- Ez alapból nem semmiség, mivel több száz ember előtt tetted...ráadásul a dirinő ellen elég szép teljesítmény. De számomra még azért nem semmiség, mivel így soha, senki nem állt még ki értem. Köszönöm, hogy nem ítéltél el azok ellenére, am...
- Én csak figyeltem rád, Bang- hirtelen elhallgat, ahogy a szavába vágok. Muszáj folytatnom, ez így elég érdekesen hangzott- Mármint figyeltem arra, ami igazából te vagy az álarcod alatt- lassan feléfordítom a fejemet, így találkozik tekintetünk. Fekete szemek, férfias arccsont, gyönyörű ajkak... Én meg bekattantam- Te nem az az egocentrikus, beképzelt, tesztoszteron túltengéses baromarc vagy, mint amilyennek a sok gyökér lát- pillanatokig csak szemezünk egymással, majd inkább előre fordul, és felhúzza térdeit, amiket át is ölel. Nem hittem volna, hogy ilyen simán el tudok majd vele beszélgetni... Annyira könnyen megy. Túl könnyen.
- Ez bonyolult. Tudom, hogy hibáztam, de...ha visszacsinálhatnám, nem tenném jóvá- meglepetten kapom felé a fejemet, amitől egy halvány mosollyal néz rám ismét- Mármint...- megint a tájra szegezi tekintetét, és felsóhajt-...én csak megvédtem magam. Engem mindig előbb bántottak, de ennek ellenére, mindig csak az a része került napvilágra, amikor én voltam rossz. És inkább választanám ezt az életet, minthogy valaki gyávának nézzen- erről papoltam annyit. Ő más! És tessék...nem hittek nekem. Csak egy kis odafigyelésre, és támogatásra volt szüksége. Ha bárki megtenné ezt, ezer százalék, hogy neki is megnyílna egy idő után.
- Nem kell így lennie, de az a baj, hogy az emberek szemetek. És fogalmuk sincs, milyenek a rossz emberek- lemondóan megrázom a fejem, és már így is katasztrófális hajamba túrok.
- És neked van fogalmad róla?- a kérdésre felvonom egyik szemöldökömet, de nem nézek rá. Kettőt tippelhet...
- Igen- szűkszavú vagyok, de ennél többet nem vagyok hajlandó mondani neki, amibe csak pár csendes pillanat után törődik bele. Hirtelen valami bekúszik az agyamba, amitől szemeim felcsillannak- Mondd csak Bang, segítenél nekem?- rávigyorgok, amitől tekintete kérdő lesz, és hezitál pár pillanatig.
- Miben?- érződik rajta, hogy kissé félve teszi fel a kérdést.
- Összehozni Taot, és Krist. Nem is beszélve a BaekYeol, JongJae és persze a DaeLo párosokról...- lemondóan felsóhajtok, amitől a szemei tányérnagyságúra kerekednek.
- Mi? Már mindenki?! Én eddig csak Daehyunékról tudtam... Dae folyton Zeloról áradozik, és legszívesebben leütném- hatalmas kő esik le a szívemről, ahogy eljut az agyamig, hogy Dae is épp úgy érdeklődik Zelo iránt, mint fordítva. Nem is lesz ez olyan nehéz.
- Én arra gondoltam, hogy először a TaoRis párosunkat kéne összehozni, mivel Tao eléggé... Hogy is mondjam. Szenved miatta. Sokat sír esténként Chanyeol állítása szerint...- Bang megköszörüli a torkát, és a tarkójára simít.
- Basszus, ez komolyabb, mint gondoltam... De legyen, benne vagyok.
El sem hiszem, hogy Bang Yong Guk, mint kerítő csatlakozik hozzám. Így talán nem lesz olyan nehéz dolgom, hisz a másik oldalról is noszogatásban lesz részük a fiúknak. Ebédnel úgy eszem, mintha napok óta éheztettek volna, és bevedelek két kávét is. Összenézek Banggel, akivel az előre megbeszélt tervehez készítjük elő a terepet.
- Tao... Mondd csak...- az előbb említett kíváncsi tekintettel mered felém, miközben egy sültkrumpli vége lóg ki a szájából- Eljönnél velem beszélgetni pár percre?- Krist nem látom az asztalnál, vagyis Bang már teljesítette a saját felét, és ha minden jól halad, akkor Kris Tao Chanyeonnal közös szobájában van. A pandaszemű lassan feláll, és máris mellettem terem, ahogy kiindulok.
- Baj van, Himchan?- aggódó szemeket mereszt rám, és lebiggyeszti alsó ajkát. Egyenesen a kollégiumba viszem át, de csak szépen lassan haladvaa, nehogy gyanút fogjon.
- Tudod, van valaki, aki már nagyon rég érdeklődik irántad- közelebb húzódom hozzá, amitől pillantása zavart lesz- És az a valaki kettesben szeretné tölteni veled az ebédszünetet- lassan dereka köré csúsztatom karomat, amitől ledermed, majd ellök magától, ahogy az ajtaja elé érünk.
- Ne csináld ezt! Én Krist szeretem, te is tudod!- fakad ki elég hangosan ahhoz, hogy kinyíljon az ajtó. Kris zavart pillantással mered Taora, akit egy pillanat alatt belökök a szobába, és becsapom az ajtót a kilincset szorosan tartva, mielőtt bármelyikőjük ki akarna jönni.
-Na? Mi történik?- Bang suttogva éűáll meg mellettem, majd a példámat követve, ő is az ajtóra tapasztja a fülét.
- Mit mondtál? Azt, hogy szeretsz? Szerelmes vagy belém?- Kris hangja először értetlen, és el tudom képzelni, milyen képet vághat, mivel Tao dadogni kezd.
- N...nem tudom, m...miről b-beszélsz. Én...- hirtelen síricsend lesz, és csak a gyanús, cuppogós hangnál rugackodom el az ajtótól.
- Ezek smárolnak- jelenti ki Bang a nyilvánvalót, amire csak a szemeimet forgatva rántom el az ajtótól.
- Ennyi elég volt a hallgatózásból, szerintem nem akarod hallani, ami ezek után következik- arca hirtelen eltorzul, ahogy lejátsza fejben, ahogy ők ketten, odabent...
- Mmmh, Krish...- kiráz a hideg Tao kéjes nyögésétől, amit csak alig hallani, de már így is túl sokat hallottam.
- Én megyek, mielőtt megrontanak- egyből elindulok vissza, de diadalittasan elvigyorodom. Sikerült.
- Köszönöm- mormogom, ahogy Bang utolér, és mellettem sétálva kísér vissza az ebédlőbe.
- Semmiség. Ez elég könnyű volt. Elég volt annyit mondanom, hogy Tao lopta el a kedvenc poszterét a faláról, ami persze most a saját szekrényében gubbaszt. De az volt az első, hogy felment előkeríteni- szépen megoldotta a dolgot, hogy őszinte legyek. El nem tudtam képzelni, mivel vette rá Krist, hogy Tao szobájában kössön ki.- De Tao hogy került be?- szemeimet forgatom a kérdésre, majd hirtelen leesik, hogy akkor ő még nem volt ott.
- Elintéztem, hogy Tao szinte sikítva mondja azt, hogy "Krist szeretem". Sima ügy volt. Elég volt nyomulnom rá, és tessék- Bang hirtelen nagyon komorrá változik, és ismét maga köré húzza az áthatolhatatlan falait- Valami rosszat mondtam?- pár pillanatig hallgat, nyel egyet, de arca nem változik.
- Nem- vágja rá kis idő után, majd gyorsít a tempón, nehogy meglássanak minket együtt.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése