Mark [POV]
Hihetetlenül örülök, hogy visszajöttem Kaliforniából. Mások csak menekülnek Koreából, de nekem ez az otthonom... Rég voltam itt, de a virágok még mindig ugyanúgy nyílnak, a felhőket ugyanúgy sodorja a szél és a szokásos kellemes illat terjeng az utcákon. És ki hitte volna, hogy ,ár első nap a suliban meglátok egy olyan fiút, mint Jinyoung? Mit is mondott a húga, mi a beceneve? JR? A kávézónál eléggé fáradtnak, és idegesnek tűnt. BamBam nem tudott sokat mesélni róla; szinte kitűnő tanuló, és az elmúlt években mindent megtett Anyukájáért, és a húga sem szenved hiányt törődésből. Állítólag az Apja elhagyta őket. De olyan pletykák is terjengenek, hogy katona, és be kellett vonulnia, vagy épp menekül a hatóságok elől. Nem hinném, hogy erről lenne szó... Amikor a szemébe néztem, láttam benne a gyászt. Hogy pontosan mit jelent ez, még én sem tudom. Ennyi. Ennyit tudok róla. De meg akarom őt ismerni. Ami azt illeti, én nem vagyok az a szerelmes típus. Soha nem vágytam arra, hogy valaki szeressen. Sokkal többet jelent nekem a karrierem, hogy azt építgessem már most. Vagyis... Eddig pont elvoltam szerelem nélkül. Ha körülnézek, mindenhol olyan embereket látok, akik fejvesztve rohannak a szerelem után. Szeretni akarnak, és azt, hogy őket is szeressék. Mi lehet a szerelemben, ami ekkora függőséget okoz? Hhh... Ezt soha nem fogom megérteni.
- Oh, bocsánat- BamBam hirtelen megtorpan, és én vele együtt, ahogy belebotlik valakibe- Jackson...ohh...én...nem akartam... N-ne haragudj...- az előbb említett Jackson csillogó szemekkel néz vissza Bhuwakuléba, és úgy tűnik, megnémultak.
- Hallod- Youngjae oldalba bök és a fülembe suttog, hallom a hangján, hogy mosolyog- Ezek most...- én is elvigyorodom, hisz ha jól tudom, Jackson nagyonis BamBam nagy szerelme már óvodás koruk óta. Ez izgalmas lesz... Jackson mögött ott áll JR, de le se veszi a szemeit az előttünk toporgó párosról. Csak had lássam újra a szemeidet! Nézz ide! Megállt volna az idő? Ha jól emlékszem, Yugyeomnak hívják azt a fiút, aki egy mozdulattal BamBamnek löki Jacksont, így mindketten a földön kötnek ki. Leguggol melléjük, és megveregeti Jackson hátát.
- Szívesen, tesó- ezzel fogja magát, és elindul a pláza alsó emeleti fiúmosdója felé.
- Jó, mi...- hüvelykujjammal a kajáldák felé bökök, és hátrébb lépek-...azt hiszem most...hát...oké- megragadom Youngjae karját, ahogy ezek ketten felállnak, és beszélgetni kezdenek. Meg sem hallanak minket. Ez aztán! Lehuppanok az egyik nagyobb asztalhoz, mivel a kisebbek már foglalva, amíg Youngjae elmegy venni valami kaját.
- Remélem, ennyi elég lesz- mormolja, ahogy leül mellém. Nagy szemekkel nézem a hatalmas kajahalmot, egy egész hadseregnek elég.
- Hát az biztos, hogy éhes nem maradok...
- Sziasztok- szemeim kikerekednek, ahogy Yugyeom leveti magát az egyik székre, Youngjaevel szemben.
- Sz...szia- motyogom kicsit megszeppenve, és hátra dőlök a széken.
- Gondoltuk, ha már azok ketten összejönnek, akkor már meg kéne ismerkednünk. Van egy olyan sejtésem, hogy elválaszthatatlanok lesznek- Yugyeom belenyúl az egyik sültkrumplis zacskóba, és enni kezd.
- Mekkora egy paraszt vagy- JB egy hatalmas tockost oszt le beki, és leül mellé, amíg JR elém ül. Ilyen közel még nem volt hozzám. Mark, mi van veled?!- Ez az ő kajájuk, ne zabáld már fel te szerencsétlen.
- Nyugodtan...nem zavar...- valahogy egyre kisebbnek érzem magam a társaságukban, legszívesebben eltűnnék.
- Mi lenne, ha emberként viselkednétek? A frászt hozzátok rájuk- Jinyoung. JR. Ahm. A hangjára mindketten befejezik a vitatkozást, és ránk néznek.
- Bocs. Hülye szokás- JB megvonja a vállát, majd rám vigyorog- Te vagy az újfiú, Kaliforniából jöttél, ugye?- most komolyan rólam fogunk beszélgetni? Muszáj?
- Hát...i...igen- beharapom alsó ajkamat, amikor tudatosul bennem, hogy JR is engem bámul... Ó, egek! Jó, nyugi. Semmi para. Csak lazulj el. Szu-szá.
- És milyenek kint az emberek?- JR egyenesen a szemembe néz, ahogy felteszi a kérdést, de most nem tudok rámosolyogni, mint két hete, amikor először láttam. Gyönyörű szemek.
- Buták- megvonom a vállaimat, és beleiszom az előttem lévő üdítőbe. Annyira kiszáradt a torkom, hogy alig tudom kiejteni ezt az egy szót a számon.
- Hm, tényleg? Pedig az ember azt hinné, hogy kint Amerikában...-morogja az orra alatt JB, aki nagyban szemez az egyik hamburgerrel. Elétolom, és elmosolyodom.
- Edd meg- tekintete értetlen, és nem tudja, elfogadja-e.
- Komolyan?- bólogatok válaszként, amitől ő is elvigyorodik- Hát...köszönöm- teljesen máshogy viselkedik, ha a valaki emberként bánik vele. Jó, ezt megjegyzem.
- És miért jöttél ide? A lepukkadt Koreába...- felvonom egyik szemöldökömet, és oldalra biccentem a fejemet.
- Korea a leggyönyörűbb hely a világon- kijelentésemre csak felhorkantanak, ezért muszáj vagyok folytatni- Korea életem szerelme. Mindig is vissza akartam költözni ide- megvonom vállaimat, és én is enni kezdek. Éhen pusztulok- Ti nem esztek?- a fiúk elé tolom a tálcát, de úgy néznek rám, mint aki megőrült. Hát ez nem túl jó jel...
- Esküszöm, mintha JRt hallanám. Ugyanígy bele van buzulva ebbe a szar országba- JRre pillantok, aki nagy kitartással bámul rám mindenféle érzelem nélkül. Soha nem látok benne semmit... Mindig ilyen komor? Vagy csak velem szemben? Erőt veszek magamon, és édesen rámosolygok, amitől mintha szemei kissé megrezzentek volna.
- Nekem mennem kell- jelenti ki, és hirtelen feláll az asztaltól- Dolgom van otthon- ezzel fogja magát, és elmegy. Már itt sincs.
- Ne haragudj miatta. Nem egy nagy társasági ember...- Yugyeom elhúzza a száját, majd felsóhajt- De most komolyan ehetek? Éhen halok- először értetlenül nézek rá, majd nagy nehezen rábólibtok. Mi volt ez!? Ennyire nem bírna? Ha már most utál, mi lesz később?
- Nos, azt hiszem, ideje mesélned, Bhuwakul- Youngjae egy ezer wattos vigyorral néz BamBamre, aki egyből teljesen elvörösödik.
- Miről?- oda sem figyelek rájuk, csak várom, hogy vége legyen az utolsó órának. Rajz. Ez az az óra, amin soha semmit nem csinálunk, ,ég Youngjaenek is sikerült belógnia, mivel a tanár alszik. Pfh.
- Szerinted mégis miről? Jacksonről!- Youngjae hangja már türelmetlen, nagyon új információkhoz akar jutni.
- Nincs miről mesélnem... Nincs köztünk semmi, csak beszélgettünk- lemondóan felsóhajt, majd megérzem magamon a tekintetét- Mark. Mark itt vagy velünk?- a nevemre viszint már elkapom a tekintetemet az ajtóról, és ránézek.
- Igen- hangom talán túl halk, de örülök, hogy legalább ez az egy szó kijön a számon.
- Kit vársz?- felvonja egyik szemöldökét, majd hátra dől a széken- Ha JRre gondolsz, akkor üzenem, hogy felesleges. Tudom, hogy fura srác, de csak feleslegesen töröd magad a semmiért. Túl zárkózott, és magánk való fiú. Felejtsd el- komolyan el iéne felejtenem? Talán jobb, ha nem foglalkozom vele? Tény, hogy fura. Oké, kissé zárkózott, és talán magának való is... De szerintem több van benne ennél. Sőt biztos. Csak azt nem tudom, hogy tudnám kicsalogatni a csigaházából. Úgy tűnik, egy mosoly nem elég, sőt ha beszélek hozzá, az csak rosszabb. Akkor mégis milyen gesztust tegyek felé? Megbolondulok!- Még mindig rajta agyalsz. Látom rajtad.
- Jó, tudom, de... Ő olyan más. Nem is tudom- megrántom a vállaimat, amire csak elfintorodik, de egy mosolyt azért sikerül kicsalnom belőle.
- Mark, hidd el. Tényleg nem ér annyit...- hiába próbál Youngjae is győzködni, szinte meg sem hallom.
- Ti ismeritek őt?- BamBam csak hevesen megrázza a fejét.
- Csak Yugyeomék ismerik. Senki nem tud róla semmit rajtuk kívül...
Miért? Miért nem nyílik meg senkinek? Egyáltalán próbálnak közelíteni felé? Azt sikerült kivennem Youngjaék hangjából, hogy talán kissé félnek is tőle... De miért? Nekem egyáltalán nem tűnik olyan brutálisan komornak, sem furcsának, hogy féljek tőle. Inkább kétségbeesett... Azokban a gyönyörű szemekben csak a túlélést látom, semmi egyebet... Mást nem mutat meg magából. Miért?! Annyira kíváncsi vagyok!
Mutasd meg magad nekem, JR...
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése