A szerelem mocskos. 5.

Baekhyun [POV]

Mit is mondhatnék? Chanyeol meglepett. Most volt először, hogy nem üvöltött le, nem vágott a fejemhez semmit. És olyan közel volt hozzám, hogy alig kaptam levegőt! Igen, piszkosul tetszik, napról napra egyre jobban. Nem tudom, miért nem bír a közelembe jönni, de azon leszek, hogy kevésbé legyek elviselhetetlen. Bár nem értem, hogy tehetném, hisz eddig sem csináltam olyan dolgokat, amikért kijárt volna ez a bánásmód.
- Hallasz?- Lay az arcomat bökdösi, ezzel visszatérít a gondolatmenetemből, és hülye fejet vág, amitől akaratalanul is halkan feknevetek, majd ellököm a kezét.
- Persze- mosolygom válaszként, és lenézek a lábamra.
- Akkor? Jössz?- először értetlenül nézek rá, majd leesik, mit akar.
- Nem is tudom, Lay. Suho sokkal szívesebben kísérne el vásárolni, tudod?- arca egyből vérvörössé válik, és először csak tátog, mint egy hal.
- Suho? M-miért pont ő?!- még a keze is remegni kezd, amitől mosolyom vigyorrá alakul át.
- Látom, mit érzel iránta. Ne is tagadd, mert ha valaki, akkor én aztán látom- hirtelen még az életkedve is elmegy, és szomorúan lehajtja a fejét- Mi a baj?
- Már túl rég szeretem őt, Bacon...- a hátára simítom a kezem, amitől lassan felnéz rám- De ő engem nem.
- De, de igen, szeret. Látom- hitetlen képet vág, és már szólalna meg, amikor megelőzöm- Akarod, hogy bebizonyítsam?- először pár pillanatig hezitál, majd bólogatni kezd. Oké, akkor hajrá- Gyere- a plázában vagyunk, a fiúk pedig még kajálnak, viszont én kikísértem Layt a mosdóba. De most megyünk vissza, ahol mindenki egy naaaagy mosollyal fogad. Mintha ezer éve nem láttak volna. Megállok pont Suho mellett, és átölelem Lay derekát, amire mindenki elcsendesedik.
- Tudjátok, én és Lay...összejöttünk, és...- Suho arca teljesen eltorzul, és ökölbe szorítja a kezeit. Féltékeny. De ez még nem az, amit én ki akartam hozni belőle-...gondoltam, megünnepelhetnénk- egy hosszú csókot nyomok Lay arcára, és kezemet a pólója alá csúsztatom a medencecsontját kezdem cirógatni.
- Ne nyúlj hozzá!- Suho szinte vicsorogva pattan fel, és ellök Lay mellől. Majdnem elesem.
- Talán valami problémád van?- már teljesen elvörösödött a dühtől, már csak egy kicsi kell és kicsikarom belőle a dolgot- Lay az enyém, és...
- Lay nem a tiéd!- sziszegi eléggé hangosan ahhoz, hogy megfagyjon a levegő körülöttünk- Nem lehetsz ennyire gerinctelen! Tudod, hogy szeretem!- Lay szája tátva marad, és meg sem mer mozdulni. Suho arca viszont teljesen ledöbben, ahogy rájön, miért csináltam mindezt.
- Szeretsz engem, Suho?- Lay kettőnk közé, közvetlenül Suho elé áll. Mivel én ide nem kellek, inkább visszaülök a helyemre, és folytatom az evést, mintha semmi nem is történt volna, de azért kitartóan nézem a történéseket. Suho pár pillanatig hezitál, majd elhúzza a száját.
- Háát...nem is...
- Na ne máár!- szólok közbe teli szájjal, amire Suho gyilkos pillantással néz rám egy pillanatra.
- Igen, szeretlek- vallomása után mindenki visszatartja a levegőt, de nem csak mi. Elég sokan bámulnak ide, és várják a reakciót. Lay egy szót sem szól, csak egy hirtelen mozdulattal átöleli a másik nyakát, és megcsókolja. Diadalittasan elvigyorodom, és hátradőlök a széken. Győzelem! Nagy meglepetésemre az egész kajálda részleg tapsban tör ki, amire Suho mosolyogva válik el Laytől, aki valami olyasmit motyog az orra alatt, hogy 'szeretlek'. Édesek!

Elég későn érünk haza, de nem baj. Hisz péntek van! Kainak elég jó kedve van, le sem lehet törölni a vigyort az arcáról.
- Mi az?- olyan hülye vigyor ül a szája szélén, hogy nekem is muszáj mosolyognom. Leveti magát az ágyamra, de le sem veszi rólam a szemeit.
- Bejössz Chanyeolnak- kiesik a kezemből a vállfa, amire épp a bőrdzsekimet akasztom fel, és eltorzult arccal fordulok Kai felé.
- Mégis miről beszélsz? Ha így lenne, hidd el, láttam is volna... És biztosíthatlak, hogy ki nem állhat- izgatottan feltérdel és olyan hangot hallat, mintha az ajtó nyikorogna.
- Tetszel neki!- egy olyasféle megőrültél? tekintettel nézek rá, majd inkább visszafordulok a dzsekimhez.
- Honnan veszed?- izgatottan felnyög, és belemarkol a takaróba maga melett.
- Amikor előadtad, hogy együtt vagytok Layjel, eltorzult az arca, kb mint Suhonak, és először azt hittem, neki megy Laynek. Úgy kellett visszafognom! Ha nem fogom meg időben a karját, akkor Lay törött orral ment volna haza, és Chanyeol most ki lenne tiltva a plázából- felsóhajt, majd hátra dől az ágyon- A szerelem mocskos. Nem?- vigyora egyre nagyobb lesz, miközben a plafont bámulja.
- Milyen szerelemről hadoválsz? Beverted a fejed?- lemondóan megrázom a fejem, majd megpróbálom lehesegetni az ágyamról- Aludni szeretnék- mormogom, amitől minden izma megfeszül.
- Bacon...úgy érzem, beszélnünk kéne erről az álomodban ordítozós, sírós dologról- komoly arccal ül fel, amíg én csak nyelek egyet.
- Ne haragudjatok rám, én nem tehetek róla...- leülök mellé, a,ire egyből a lábamra teszi a kezét.
- Én nem haragszom. Anyuval mi csak...aggódunk érted, tudod? Tudni szeretnénk, ilyenkor mi történik veled. Tudnunk kéne, mit álmodsz, ho...
- Nem akarok róla beszélni- vágok közbe, majd felsóhajtok- Vagyis...nem tudok beszélni róla. Annyiszor próbáltam már elmondani nektek, de nem megy...- a tenyereimbe temetem az arcom, és belenyögök- Tudom, hogy minden este felkeltek miattam, de nem tudom elmúlasztani...

Szombat. Óóó, édes szombat! Kár, hogy kezd elromlani az idő. Végülis lassan itt az október, és a levegő nagyon lehült. Egy elég vastag pulcsi van rajtam, és de mindjárt megfagyok. A pinpong aszalon ülni nem a legjobb választásom volt, tény. Lassan az ilyen időszakokat, amikor a téren vagyunk, a plázában kell töltenünk a hideg miatt. De mindegy is, csak a fiúkkal legyek.
- Most, hogy így összehoztad Layéket... Nem akarod végre Sehunékat is?- Tao suttog a fülembe végig a párost bámulva- Már rossz nézni- elvigyorodom, de tekintetem akaratlanul is átsiklik Chanyeolra, aki elmélyülten beszélget, és nevetgél Kyungsooval.
- Te is simán összehozhatnád őket. Érd el, hogy kettesben legyenek. Öt perc lenne, ahogy elnézem. Vagy...- ismét visszanézek a HunHan párosra, akik szemtelenül közel hajolva beszélgetnek egymással-...most ha odamész és meglököd Luhan fejét, akkor máris meg van oldva- szemei kikerekednek, de hirtelen feláll egy nagy mosolylyal.
- Esküszöm, megcsinálom- a tenyereit dörzsölve indul meg a páros felé. Csendesen Luhan mógé settenkedik, és egy olyan tockost ad neki, amitől a feje előre csuklik, így Sehun szájára tapad. Amíg Tao vihogva rohan vissza hozzám, Luhan ijedten kapja el a fejét, és a szájához kap. Sehun mint aki leszar mindenkit, elveszi Luhan szája elől a kezét, és megcsókolja. Mindenki csak egy fél pillantást vet feléjük, és elmosolyodnak. Igen, ez is sikerült!
- Szia- Chanyeol áll meg mellettem, amitől ka hátam mögé nézek. Ja, hogy hozzám beszél!
- Sz...szia- mormogom, és lenézek a kezemre. Mit akarhat?
- Szeretnék tőled egy szívességet kérni...- elém lép, épp hogy nem ér hozzá a pinpong asztal szélén lelógatott lábamhoz.
- Igen?- nem nézek fel rá. Nem azért, mert félek. Nem merek. A fenébe már!
- Szeretném, ha korreperálnál matekból...cserébe kérhetsz, amit akarsz, é...- meglepetten nézek fel Chanyeolra, aki tofább beszél, összehord minden zagyvaságot, de meg sem hallom.
- Szívesen korrepetállak szívesség nélkül is, Chanyeol- elmosolyodom, amitől köpni-nyelni nem tud.
- Tényleg?- mosolyom csak még nagyobb lesz, majd visszanézek a kezeimere, amiket tördelni kezdek.
- Persze. Jövőhéten szombaton kezdhetnénk is. Gyere át...

-Baekie! Bacon, ébredj- zihálva ülök fel, és átölelem magam. Ismét rámtapad a hajam, a pólómról ne is beszéljünk, ráadásul úgy érzem magam, mint aki alól kihúzták a talajt- Minden rendben- most Kai ölel magához, amit egyből viszonzok, miután sikerül kiműtenem a kezemből a takarót- Ez furcsa volt- mormogja halkan, miközben a hátamat cirógatja.
- M...mégis mi?- kérdzem, miután elcsendesedem. Mostanában egyre többször álmodom Chanyeollal. Mindig valamilyen szinten benne van az álmaimba, és nem tudok szabadulni tőle. Nincs is annál rosszabb érzés, hogy az, aki miatt ezek az álmok vannak, boldogan él valahol. Tudom, hogy boldog, hogy hatást gyakorolt az életemre még akkoris, ha ennek a hatásnak a következtében engem életem végéig rémálmok gyötörnek majd, és soha nem fogok tudnimszabadulni a kínzó emlékektől. De most, hogy Chanyeol is benne van, mert rettegek érte, mindennél jobban rühellem azt az illetőt.
- Mert végig Chanyeol nevét ordítottad...