...Már azt hittem, nem létezel 5.

JR [POV]

Mark. Nem hittem volna, hogy ekkora szíve van. Segített Anyának új munkát keresni, hazahozta Yoorat délutánonként a suliból, ha úgy adódott. Látszik, hogy szereti a családomat, ami hihetetlenül sokat jelent nekem. És ami azt illeti, Mark igencsak szeretett személy lett az elmúlt egy hónapban. Főzött vacsorát, és többször is lecseszett, amikor nem pihentem le délután. Törődik velem. Odafigyel rám. Ő az én kulcsom. Tudom, hogy ő, csak azt nem tudom hogy közeledjek hozzá. Nem vagyok ehhez szokva. Suliban viszont nagyjából tartja a távolságot. Nem ér hozzám, tudja, hogy nem bírom elviselni az érintést. Legalábbis másét... Az övére vágyom. Nem is tudom, mintha szükségem lenne arra, hogy hozzám érjen. Hhh...
- Na! Ne szívass, tuti, hogy együtt vagytok!- ami még hihetetlenebb, hogy Jackson állítása szerint még nincsenek együtt BamBammel. Kész röhej! Minden második délutánt együtt töltenek, elmennek moziba, enni valahova, vagy csak sétálgatni. De ennyi. Se egy kézfogás, ölelés, a csókról meg inkább nem is beszélek. Nem lehet, hogy nincsenek együtt... Azt csinálják, amit mi...amit én és Mark. Amikor tehetik, együtt vannak, de még sem mondja ki egyikük sem, hogy többet akar. Én többet akarok, de azt nem tudom, Mark mit akar. Együtt akar lenni velem?
- Mondom. Mi nem vagyunk együtt Bhuwakullal...- Jackson morgását alig hallani. Ideges.
- Mert egyikőtök sem lép- mindenki értetlenül felém bámul, amikor megszólalok, amitől Yugyeom csak felhorkant.
- Te meg se szólalj, JR. Mark szinte könyörög azért, hogy legyen köztetek valami végre- felvonom egyik szemöldökömet, és csaknem fel is nevetek.
- Mégis miről beszélsz?- kérdésemtől csak kiegyenesedik, majd felül a lépcső korlátjára.
- Úgy néz rád, mint aki menten felfal, folyton vigyorog rád, és a szádat nézi, mintha már nem bírná, hogy nem érsz hozzá. Ha a képedbe ordítaná se esne le neked- rosszallóan megrázza a fejét, majd felsóhajt- Teljesen lerí róla. Mondjuk azt sem értem, ő miért nem veszi észre rajtad... Folyton mosolyogsz, amikor a közeledben van, és folyton a társaságát keresed- a térdén kezd dobolni, és körülnéz, mintha várna valakit- Ha valami, akkor ez aztán tök egyértelmű.

Mark...valóban érezne irántam valamit? Ha tényleg úgy van, ahogy Yugyeom mondta, akkor én miért nem vettem észre?
- Anyukádnak a kedvencét főzöm vacsira. Gondoltam... Segíthetnél- először értetlenül nézek Markra, majd leesik, miről beszél. Péntek van, és Anya állásinterviewn van- Persze, csak ha nem gond... Biztos fáradt vagy, és...
- Szívesen segítek- közelebb lépek hozzá, és megtámaszkodom feje mellett a szekrény ajtaján. Szemei kissé kikerekednek, hisz soha nem voltam még ilyen közel hozzá. Szóra nyitja a száját, majd lenéz kettőnk közé. Össze van zavarodva.
- A...akkor fél h-hétkor átmegyek- dadogásától muszáj vagyok elvigyorodni. Nem tudom, mi zajlik le benne, ahogy azt sem, veoem mi történt, hogy közeledek felé.
- Rendben- még közelebb hajolok hozzá, így alig hét centi van köztünk- De ne késs- nyel egyet végig a szemeimbe nézve. Zavarában a pólómra szegezi a tekintetét, és látom rajta, hogy hátrálna, de nincs hová. A falnak szegezem, és érzem magamon a tekinteteket.
- M...mindjárt becsönget...- lassan hajolok arca felé, amire végül egy hosszú csókot nyomok. Érzem, ahogy visszatartja a levegőt, és mozdulni sem mer-...nek- zavartan néz a szemeimbe, ahogy hátrébb húzódom. Nem mosolyog. Most mintha...megállt volna az idő. A csengő éles hangjától mindketten összerezzenünk, én még hátrébb is lépek. Lehet, túlzásba estem volna?
- A...akkor este fél h-hétkor- vesz egy mély levegőt, de egy tapottat sem mozdul.
- Mark, jössz? Elkésünk bioszról- BamBam sürgető hangjától kissé megrázza a fejét, majd kihúzza magát.
- P...persze...- még egy utolsó pillantást vet felém, majd eltűnik a lépcsők mögött.

Jó. Nyugi. Vagy ötezerszer volt már nálunk, de bennem mégis ott van a szűzkislányos izgalom. Nem tudom, miért. Hisz csak vacsorázni marad! Többször is előfordult már, hogy velünk evett... De ez más.
Ma arcon csókoltam!
Ezzel átléptem egy határt kettőnk közt, és közelebb kerültem hozzá. Még ha egy nagyon kicsit is, de egy lépcsőfokot akkor is megléptem. Lényegében minden van itthon, ami a vacsorához kelleni fog, ez pipa. Elmosogattam, feltakarítottam, kimostam, kiteregettem, összehajtogattam... De ezt mind miért? Hisz ő csak Mark! A hozzám illő kulcs. Mégis kiugrik a szívem, és egy szó sem jön ki a torkomon. Bármelyik percben itt lehet, de a lakás már csillog-villog. Basszus, bárhogy néz ki a lakás, ő pont leszarja! Idegesen állok az ajtó előtt, és a kilincset nézem. Beteg vagyok. Megőrültem volna? Annak ellenére, hogy megszólal a csengő, pár pillanatig mozdulni sem bírok. Mély levegő JR, mély levegő. Lassan nyitom ki az ajtót, és elég csak egy pillantás Markra. Tiszta sor; feszült. Teljesen lerí róla. A mosolya sem olyan őszinte, és a testartása...bármelyik pillanatban elfuthat. A délutáni arcra puszi az oka?
- Szia- arrébb állok az ajtóból, hogy bejöhessen, egyből kicsit ellazul, ahogy rámosolygok. Úgy jön be, mintha először járna itt, tétovázik. És most?
- Akkor? A... Vacsi...- vesz egy mély levegőt, de meg sem mozdul- Vacsi- ismétli magát, majd kimegy a konyhába, ahová követem. Elővesz egy serpenyőt, majd a tűzhelyre teszi. Egyértelműen átléptem egy határt. Egy határt, amit nem kellett volna... Van egy csomó imádóm, akinek felcsillan a szeme, ha lát, és aki az iskolában, ha másként nem megy, törött zsebtükrön keresztül próbál nézegetni. Vannak rokonaim, kedves emberek, van rendes otthonom. Nem, látszólag mindenem megvan. Csak ő nem. Mark a hiányzó kis részlet az életemből, amitől teljes lehetnék. Hiába van itt, pár méterre tőlem... Mégis hiányzik. Amikor fellobbant az első tűz, amikor elgurult az első kerék, amikor először kapott lángra az első gyufaszál, amikor először gyúlt ki az első izzó, amikor... És mennyi ilyen pillanat volt, ami megváltoztatta a világot. A pillanat, amikor valaki megálmodott valamit, vagy rájött valamire. Vagy a pillanat, amikor rám mosolygott. Ami ugyanígy megváltoztatta a világot. Az én világomat.
Az ő mosolya.
És ez hiányzik a leginkább... Az a gyönyörű mosoly, amivel kinyitotta azt a makacs, rozsdás zárat; engem.
- Yoora?- kérdése kissé kizökkent, de összeszedem magam és válaszolok.
- Yoora a barátnőjénél alszik- válaszomra megáll egy pillanatra, majd mintha semmit nem mondtam volna, tovább folytatja.
- És Anyukád? Mikor jön haza?- közvetlenül mögé lépek, és nézem, ahogy a húst szeleteli.
- Miért érdekel ennyire? Majd jön- megremeg a kést tartó keze, amit megfogok- Ha ekkora csíkokra vágod, nem fog beleférni a serpenyőbe- búgom lágy hangon, és a kezét irányítva szeletelem tovább a húst.
- Sz...szóval? Mikor j-jön?- szemeimet forgatom, és felsóhajtok, amitől nekem dől. Képzelődnék?
- Későn- megrántom vállaimat, és ellépek tőle. A köretet kezdem el csinálni; a tésztát felteszem főni, és amíg kész nincs, addig a tojást verem fel, amibe majd beleforgatom a tésztát egy szabad serpenyőben. Szótlanul áll, majd kapkodva beletuszkolja a felvágott húst a sercegő serpenyőbe.
- Megint távolságtartó vagy- felvonom egyik szemöldökömet. Komolyan annak tűntem az előbb?
- Te meg miről beszélsz?- vesz egy mély levegőt, és felém fordul. Egyenesen a szemembe néz.
- Mármint érzelmileg. Csak azt látom, hogy feszült vagy- valamiért nagyon felhúzom magam a megállapításon. Tévedek, vagy épp az előbb cseszett le?
- Te vonsz kérdőre engem?- hangomban van talán egy kis sértettség, és indulat. Mi van velem?- Öt perce még olyan voltál, mint egy rohadt fadarab- kijelentésemtől teljesen felhúzza magát, amitől alig tudom visszatartani a vigyoromat.
- Hogy a halálba ne lennék, ha a fél iskola előtt csókolgatsz?!- összeszorítja ajkait, és fújtat egyet. Rossz határt léptem át.
- Ó basszus, zárassanak be érte!- előre nyújtom a kezemet jelezve, hogy csattanhat a bilincs, amit ellök magától- Úgy csinálsz, mintha nem élvezted volna.
- M...mert...mert nem is!- felvonom egyik szemöldökömet, és közvetlenül elé állok, amitől ismételten visszatartja a levegőt.
- Ez annyira volt hihető, mint amikor Jackson azt próbálja beadni, hogy nincs együtt BamBammel- összeszűkíti a szemeit, majd eltol magától, és kiindul.
- Hát ez aztán...- mormolja az orra alatt, de nem hallom a végét. Elmegy. Komolyan nem élvezte? Yugyeom tévedett volna? Ő nem érez irántam...semmit. Semmit. Hallom, ahogy a bejáratiajtó nyílik, majd csapódik is, de én csak dermedten állok, és nézem a konyha bejáratát- A kurva életbe, akkora egy paraszt vagy!- morogja, ahogy gyors léptekkel siet vissza elém, és a pólómnál fogva ránt oda magához, megcsókol. Reflexszerűen ölelem át a hátát, és olyan erővel szorítom magamhoz, hogy felnyög. Válaszul átkarolja a nyakamat, és teljesen hozzám simul.
- Gyerekek képzeljétek, megkaptam a...- Anyám hangjára egyből szétrobbanunk, én a tűzhely elé lépek, és megkavarom a húst, nehogy odaégjen-...munkát. Hát ahogy elnézem, nektek is jó estétek volt- a megjegyzéstől Mark teljesen elvörösödik, és lehajtja a fejét.
- Nekem... Mennem kéne...- mormogja és elindul kifelé- Jó éjszakát...- Anyám a fejével utána bök, amire megindul a lábam és utána sietek. Az utcán érem utol, éd mivel tudom, hogy soha az életbe nem állna meg nekem, megragadom a karját.
- Miért mész el?- felém fordul, de nem jön közelebb. Tartja a távolságot.
- Ne haragudj...- elhúzza a száját, és a mellettünk tonyosuló házakat nézegeti.
- Miért haragudnék? Eddig is tudtam, hogy paraszt vagyok- halványan elmosolyodom, de ő nem néz rám, csak kirántja magát a szorításomból és elhátrál.
- A csókért ne haragudj. Hiba volt- nem hagyom, hogy a régi, rozsdás szögesdrót visszatekeredjen szívem köré, amivel távol tartottam magamtól minden mélyebb érzelmet. Magamhoz húzom, egyik kezemmel szorosan átölelem derekát, másikkal gyönyörű arcára simítok. Tenyereit mellkasomra teszi, mintha eltolni készülne, de nem fejt ki erőt rám.
- Azt mondod, hiba volt? Én miért érzem úgy, hogy csak megijedtél?- 16 éves...teljesen normális, hogy beparázott. Én is, nem tagadom, de én nem akarom őt elveszíteni. Kell nekem. Nyel egyet, és csak a közvilágítás tompa fényénél látom, ahogy beharapja alsó ajkát.
- Nem ijedtem meg- közelebb hajolok hozzá, és egy csókot nyomok homlokára, amitől összerezzen.
- Akkor miért tolsz el magadtól?- hátát kezdem simogatni, és a füléhez hajolok. Nem szólok egy szót sem, csak belecsókolok.
- É...én...- lemondóan felsóhajt, és egy halk nyögés kíséretében a vállamra dönti a fejét- Miért csinálod ezt velem?- másik kezemet is hátára csúsztatom, és orromat selymes tincsei közé fúrom.
- Mit?
- Nem tudhatod ezt, de én ismerem magam.... Ha nekem valami megtetszik, muszáj imádnom. Szinte megőrülök érte- felvonom egyik szemöldökömet, és hátrébb húzódom tőle. Mi a...
- Nem értem, miről beszélsz- jelentem ki, amitől vesz egy mély levegőt.
- Hát rólad, JR- önkéntelenül is egy halvány mosollyal az arcomon hajolok közelebb hozzá, majd egy csókot nyomok ajkaira.
- Megőrülsz értem?- csak a szemeit forgatja, majd elfordul. Cukkolásnak veszi a dolgot.
- Nagyon vicces, Jinyoung...- morogja, de hirtelen elcsendesedik, amikor a nyakába csókolok.
- Nem válaszoltál- fogaim köué veszem az érzékeny bőrt, és megszívom, egy lila foltot hagyok a rajta.
- Igen, megőrülök érted- lehunyja szemeit, és belekapaszkodik felkarjaimba- Kérlek, ne a szomszédok előtt vedd el a szüzességem- hallom, ahogy a helyzet ellenére perverz poénjától úgy kell visszafognia a kuncogást.
- Ha arra kerül a sor, hidd el látni nem, de hallani mindenki fog téged- hallom, ahogy benne akad a levegő, és köpni-nyelni nem tud.
Helyes.