Tao [POV] (+18)
Egy nap. Kettő, aztán három... Csigalassúsággal telnek a napok. Meghalok itt. Kris iszonyatosan hiányzik... Ráadásul Apámmal egy fedél alatt élni borzalmas. Egész nap nincs itthon, de amikor hazaér, percekig falják egymást azzal a cafkával, és elvárják, hogy főzzek, mossak rájuk és takarítsak el utánuk. Hát persze, baszd meg. Két napomba telt, mire találtam munkát; éjjelente bébiszitterkedem, napközben egy kávézóban dolgozom. Két hét alatt összejött a pénz a borravalókból, már csak meg kell szöknöm... Legszívesebben hívtam volna Hyináékat minden nap, de Apám eldugta a széfébe az összes telefont a házból, és egyetlen egy valaki adta csak oda a telefonját egy SMS erejéig, de azt is két nap könyörgés után. Bárcsak hallanám a hangját... Csak remélni tudom, hogy Kris vár rám. De leszállok a gépről, taxiba szállok, és egyenesen Krishez megyek. Hozzá fog vezetni az első utam...
- Kész a kajcsi?- az ostoba cafka egy hajtincsét csavargatva veti le magát az asztalhoz, miközben azt nézi, mit tevékenykedem a tűzhely előtt.
- 5 perc...- morgom, de rá sem nézek. Így is biztosra veszem, hogy mélyen kivágott topp van rajta, amiből a köldöke is kint van, meg egy farmer szoknya. Kiábrándító tud lenni...
- Taociii, am boldog szülcsit neked- hosszú, manikűrözött körmeivel az asztalon dobol, érzem magamon a tekintetét. Ő nem rossz ember...csak buta. Nagyon buta.
- Köszönöm- Apámmal ellentétben ő legalább felköszöntött... De holnap ilyenkor már Koreában leszek. Távol innen. Most csak két személyre terítek, én nem eszem. Úgy kavarog a gyomrom, hogy egy falat nem menne le a torkomon. Izgulok. Hisz délelőtt elmegyek, mintha dolgozni indulnék, de a reptér a célállomásom... Ha szerencsém lesz, egyedül leszek itthon, és feltűnés nélkül kivihetem a bőröndömet.
- Milyen érzés végre felnőttnek lenni?- hát az eszed alapján neked fogalmad sincs róla.
- Mintha repülnék- elvigyorodom, és kiszedem neki a tányérra a vacsoráját, majd felmegyek a szobámba. "Apa" majd szed magának. Mindenem össze van pakolva, egyedül a holnapi ruhámat hagytam elől. Semmi többet. Az este további részében ki se mozdulok a szobából, inkább lefekszem aludni.
Automatikusan reggel kilenckor pattannak ki a szemeim, de pár percig meg sem mozdulok. Eljött a nap... Ahogy összeszedem magam, felkelek, és megyek körül nézni a lakásban. Egyedül vagyok. Egy papír, és toll keresésére indulok, amiket meg is találok a konyhaszekrény egyik fiókjában. Üzenetet hagyok, miszerint már nagykorú vagyok, így visszamentem Koreába. Nem érdekelnek a következmények. A hűtőre aggasztom a papírfecnit, majd felmegyek elkészülni. Egy sima farmert, és az egyik kedvenc pólómat veszem fel, majd leviszem a bőröndömet a bejáratiajtóhoz. Szóval van három órám a gép indulásáig, viszont este hétkor már Koreában leszek. A repjegy a zsebemben, de egy óra múlva már a reptéren kell lennem. Hogy hívok taxit? Felmegyek Apámék szobájába, és kutakodni kezdek. Egyik fiókba sincs telefon, a szekrényben csak a zárt széf van. A francba. Hogy jutok ki a reptérre? Hirtelen ötlettől vezérelve átviharzom az egyik szomszédhoz, aki még csokit is adott, amikor idejöttem és először találkoztunk. A nő olyan 40-45 éves lehet, de nem érdekel, milyen öreg, ha kivisz a reptérre. Megnyomom a csengőjét, amiután szinte egyből nyitódik az ajtó. Kedves mosollyal fogad, és beinvitál, de meg sem mozdulok.
- Üdv. Elnézést a zavarásérr, szívességet szeretnék kérni- egyből fogja a kocsikulcsait, és máris az autójához terel. A bőröndömet a csomagtartóba teszem, majd behuppanok mellé az anyósülésre.
- Időben vagyunk...- jelenti ki az órára nézve.
- Nem tudom, hogy hálálhatnám meg mindezt, Mrs. Jeong- egy édes mosoly jelenik meg az arcán, de nem néz rám.
- Ugyan, semmiség. A családod már biztos nagyon vár téged. Fogadni merek, Anyukádnak nagyon hiányzol már- ha tudná...tudná, hogy ő száműzött ide. A mosolya levakarhatatlan, és ujjaival dobol a kormányon. Miért nem lehetett ilyen az én Édesanyám? Folyton mosolygós, kedves és törődő.
Ahogy a gép leszáll, a gyomrom egyrr kisebbre zsugorodik. Láthatom. A bőröndömet magam után húzva vonszolom át az aulán, aminek az ajtaja mellett ott áll...Hyuna. Egyből rohanni kezd felém, majd a nyakamba ugrik. Szorosan átölelem, és lehunyom szemeimet. Mennyire hiányzott!
- Azt hittem, már soha nem jössz meg...- a hangja csak úgy cseng a boldogságtól, és nem hajlandó elengedni. És Kris?
- Fél órát késett a gépem. Honnan tudtad, hogy most érkezem?- egy idő után viszont elenged, és máris kiindul, szorosan mellette sétálok.
- A neten fent volt, hogy ma csak ez a gép jött Kínából. Tudtam, hogy ezzel jössz...- a mosolya egy pillanatra sem tűnik el az arcáról. Az anyósülésre ülök, hagyom őt vezetni- Milyen volt kint?
- Apám cafkája kiábrándító. Ostoba, és utcasarokra való. Ha szimplán az utcán látnám meg, bbiztosra venném, hogy nagyban űzi az ipart. Mostam, főztem, takarítottam rájuk...- elsóhajtom a végét. Itt vagyok. Ó, Korea!
- És Apád milyen?- kicseng a hangjából a kíváncsiság, de az utat figyeli. Mennyire hiányzott... A kislányos mosolya, a vékony hangja... Hiányzott a legjobb barátnőm.
- Nem beszéltem vele. Talán csak egy-két szót összesen- megvonom vállaimat, és elhúzom a számat. Nem akartam többet találkozni vele... Nem szeretem őt.
- És a pénz? Hogy gyűlt össze?- beletúrok a hajamba, próbálok nem felsóhajtani.
- Napközben pincérkedtem, este bébiszitter voltam...- szemeim kikerekednek, amikor Krisék háza előtt parkolunk le. Eddig egy dzót sem szólt róla. Nem mondta, mi van vele, cagy hogy várt-e egyáltalán...- Kris...hogy van?
- Menj, és nézd meg magad- látom rajta, hogy nem óhajt kiszállni a kocsiból- Nálunk fogsz lakni a vendégszobában. Szóval ha hazajössz, tudd, hogy az a tiéd, és ott lesz a bőröndöd- ahogy befejezi, még kell pár másodperc, amíg összeszedem magam. Nyugalom, Tao. Ahogy kiszállok, Hyuna egyből elhajt, így most már muszáj bemennem. A házból halk, lassú zene szól, és egészen tompa fény szűrődik ki. Lassan nyitok be, de elakad a lélegzetem, ahogy meglátom, mi a halvány fény forrása; gyertyák. Mindenhol égő gyertyák, rózsaszirmok a padlón, a magnóból lágy zene szól. A nappali közepén két személyre van megterítve, és az egész szobában vanília illat terjeng. Halkan becsukom magam mögött az ajtót, majd beljebb lépek. És ott van ő. Kris az asztal mellett áll egy hatalmas rózsacsokrot szorongatva. Egy fehér ing van rajta, és fekete farmer; arcán egy hatalmas, szívdöglesztő mosoly játszik. Végre megindul a lábam, és a nyakába ugrok; lábaimat derekára fonom, és olyan szorosan ölelem a nyakát, ahogy csak telik tőlem. Kénytelen a földre ejteni a rózsákat, ahogy viszonozza az ölelést, majd a csókot is, ahogy egy szó nélkül ajkaira marok. El se hiszem. Itt van. Kris épp engem csókol, és úgy ölel, mintha soha nem akarna elengedni. Azt hittem örökre csak álom marad majd számomra. Ajkai követelőzőn csókolnak egyre nagyobb szenvedéllyel, hevesen. Úgy csókol, mintha az utolsó lenne. Tündérmese.
- Hiányoztál- nyögöm, ahogy elválok tőle, és homlokomat övének döntöm.
- Te is nekem. Piszkosul...- már olyan erőséggel szorít magához, hogy alig kapok levegőt, amit megérezve letesz a földre. Csillogó szemekkel nézek körbe újra, egyszerűen nem tudok beteoni a látvánnyal. Teljesen hátamnak simul, és az oldalamat cirógatja, miközben a nyakamra édes csókokat nyom- Boldog születésnapot, Baba- elmosolyodom, imádom, amikor így hív.
- Köszönöm- ellép tőlem, majd kihúzza az egyik széket nekem, amire le is ülök. Eltűnik a konyhában, majd két hatalmas hamburgerrel tér vissza. Ezt nem hiszem el...
- Remélem éhes vagy- mosolyogja, ahogy leül elém, le se veszi rólam a tekintetét.
- A Brutál Falóból hozott hamburgert bármikor képes vagyok megenni- mormogom elégedetten válaszként- Sajnálom, hogy nem tudtam elköszönni...- motyogom két falat közt. Az asztalon heverő lezemre teszimaz övét, és rám mosolyog.
- De most már itt vagy- viszonzom az édes mosolyt, és áthajolok az asztal fölött, hogy egy csókot nyomjak ajkaira. A hamburgert mint mindig, úgy most is egy pillanat alatt eltűntetem, és elégedetten dőlök hátra.
- Jöhet a desszert, Baba?- meg se várja a válaszom, kiviszi a piszkos tányérokat a konyhába, és két hatalmas kehellyel jön vissza. Ühm... A Hisztérika Cukrászdából hozatta. Nem hiszem el! Elmosolyodom. Mennyit dolgozott nekem. Felállok, ahogy leteszi elém az édességet, amitől tekintete kérdővé válik. Megragadom a kezét, és egyenesen a hálójába viszem. Az egész ház gyertyafényben úszik úgy, ahogy a szobájában is. Az ágy körül temérdek rózsaszirom, nem is látni a padló világos barna színét.
- Kint volt időm gondolkodni bőven kettőnkről- mondom, ahogy felé fordulok, és átölelem a nyakát. Szemei értetlenül csillognak, ahogy belekezdek- És arra jutottam, hogy piszkosul akarlak- alig ejtem ki az utolsó betűt, máris úgy csókol, amitől bizsergés kúszik le a gerincemen egyenesen ágyékomba, amitől halkan felnyögök. Úgy tűnik, ő is hasonlóképp érez, nekem nyomja ágyékát, majd az ágyra dönt. Lassan gombolja ki az ingjét, majd hagyja a földre hullani végig a szemeimbe nézve. Szívem egyre gyorsabban tempóban ütközik bordáimnak, légzésem is szaporábbá válik. Tökéletes felsőtestéről le sem tudom venni a szemem, kivéve, amikor a nadrágját gombolja ki, majd tolja le magáról boxerével együtt. Istenem, Istenem, Istenem! Nyugi Tao! Csak nyugalom! Teszem, amit ő is, leveszem magamról felesleges ruháimat, hiába remeg piszkosul a kezem. Hhh... Tao, nyugalom. Kris vigyázni fog rád. Ahogy elhajítom az utolsó ruhadarabot is magamról, óvatosan rám mászik, és olyan gyengédséggel kezd csókolni, amitől a borzongás egyre nagyobb hullámokban tör rám. Neki nyomom ágyékomat, amivel egy hangos sóhajt csalok ki belőle. Hmmm. Keze felfedező útra indul rajtam, majd megállapodik lábaim közt. Gyengéden maszírozni kezdi már merev férfiasságomat, amitől halk nyögések csúsznak ki a torkomon. Egyik kezemet levezetem kettőnk közé, és viszonzom a kényeztetést, míg másikkal beletúrok szőkére festett tincseibe, és magamra nyomom ajkait, ahogy a nyakamat kezdi falni.
- Uhmm, Krishh- oldalra fordítom fejemet, hogy nagyobb hozzám férése legyen. Érzem, ahogy elvigyorodik a reakciómtól. Hirtelen fájdalmasan felszisszenek, ahogy középsőujjával máris tágítani kezd, majd mutató, és gyűrűsujjával is. Fáj. Nagyon fáj!
- Lazuljh el, Babahh- búgja a fülembe, miközben egyre gyorsabban mozgatja bennem ujjait. Szorrosan lehunyom szemeimet, amikor kihúzza belőlem ujjait, és férfiasságát fekemenek nyomja. Csak csinálja már! Lassan hatol belém, de a tágítás után is iszonyatos fájdalom nyilal belém. Szétszakadok. Egy-két könnycsepp útnak indul arcomon, amiket édes ajkaival tűntet el rólam- Lazuljh, el- lehelete perzseli a bőrömet, szinte lángra gyújt. Pár perc elteltével mozogni kezd, ezzel egy hatalmas kéjes nyögést csalva ki belőlem. A tempó lassan könyörtelenné válik, és ennek hatására kéjes nyöszörgésben kötök ki. A hangom elvész a romantikus zenében, de talán jobb is. Már így is eléggé zavarban vagyok a saját nyögéseimtől...
- Krish!- hátra vetem a fejemet, es két kézzel a hátába kapaszkodom. Úgy érzem magam, mint aki zuhanórepülésben van. Szinte csillagokat látok, és mindenem remeg az élvezettől. Egyrr nagyobb hullámokban tódul végig rajtam egyenesen ágyékomba, amitől ösztönösen emelgetni kezdem a csípőmet.
- Hmm?- fülemhez hajol, így nem látom a szemeit, amitől felbátorodom.
- Krish én...énh szeretlekh!- beharapom alsó ajkamat, így visszafogom egy kisebb sikolyomat, amikor egy nagyobbat döf.
- Én ish...szeretlekh, Babahh- hangjából kicseng a boldogság, és az elégedettség. Mintha már tudta volna, csak arra várta, hogy kimondjam. Körmeimet a hátába mélyesztem, így egy mélyről jövő, hörgéshez hasonlítható hangsorozatot csalok ki belőle, és egy hatalmasat döf, amitől a hátam ívbe feszül. Szapora légzésem, mintha ragályos lenne, ő is ugyanolyan hevesen kapkodja a levegőt, ahogy én. Nyakára lágy csókokat nyomok, a brutális tempóval ellentétben, ezzel csak még inkább felhergelem. Azt hittem, ennél durvább már nem lehet, de mégis; szinte teljesen kihúzódik belőlem, majd tövig belém vágja magát, így egyre közelebb hozva a csúcshoz. Testem övével párhuzamban feszül meg egyre többször, és többsuör, míg végül egyszerre élvezünk el. Lihegve omlik rám, és a lepedőt markolja mellettem. Egyik kezével lágyan cirógatni kezdi az arcomat, majd egy hosszú csókra foglalja le ajkaimat.
Ez az én Tündérmesém.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése