Himchan [POV]
Csupán két és fél hete járok ide, mégis olyan zsongás van körülöttem, hogy már aludni is nehezemre esik. Napokig harcoltam Zeloval, hogy rakjon rendet, de csak akkor volt rá hajlandó, amikor a drágábbnál drágább ruháit el akartam adományozni rászorulóknak. Fél úton a suli, és az alapítvány közt ugrott rá a hátamra, és megverekedett velem a szemeteszsákért, ami a gönceit rejtette.
- Neked elment az eszed, Himchan!- úgy morrant le, mintha bármelyik pillanatban képes lenne elvágni a torkomat.
Most már csak jót röhögök rajta, de ő nem hajlandó úgy felfogni a dolgot, ahogy én teszem. Viszont a másik az, hogy szó szerint minden Bang körül forog. Mindig szóba kerül, sőt Chanyeol folyton Baekhyunról beszél. Biztos vagyok abban, hogy vonzódnak hozzájuk, csak nem merik kimondani. Biztosra állítják, hogy mindannyiuk hetero, de erre erősen rácáfolt az, amikor a diri elég kínos helyzetbe hozta Jongupot, és Youngjaet az ebédlőben. Igen, Youngjae olyan zavarban volt, hogy még velünk sem tudott normálisan beszélni, dadogott. Egyszer ígyis-úgyis ki fogom deríteni, ki kibe van beleesve. Nincs ellenemre, egyáltalán nem zavar, hisz mégis csak évek óta fiúkkal vannak összezárva, és női jelenlétnek csak a tanárok körében örülhetnek, így nem meglepő, ha elkezdtek vonzódni a fiúkhoz. Minden esetre én tovább pártolom a nőioldalt...
- Hallod, Bangék miért bámulnak megint?- fel sem nézek történelem könyvemből, eddig is éreztem, hogy valaki figyel, de most legalább biztos lehetek benne- Történt valami, amiről lemaradtunk?- felvonom egyik szemöldökömet, hisz mindig faggatnak, és már kezd unalmas lenni. De akkor most én jövök...
- Nem tudom, de ti mesélhetnétek, oké?- mindenki kíváncsi tekintettel néz rám, és leteszi, ami épp a kezében van- Az eddig tiszta sor, hogy mindannyiótok vonzódik a "rosszfiúkhoz". Ne nézzetek hülyének, se vaknak...- ujjaimmal idézőjelet mutatok a megfelelő résznél-...csak azt nem értem, miért titkoljátok előlem- az asztalra könyökölök, és jelentőségteljes pillantással nézek végig mind a négyükön.
- Ez nem ilyen egyszerű, Himchan ez bonyo...
- Ugyan Zelo, engem nem zavar, csak mondjátok el őszintén, kinél mi a helyzet, hogy el is higgyem, hogy megbíztok bennem. Mert ha valaki, akkor én aztán nem mondom el senkinek- síricsend telepedik ránk, és egyikőjük sem hajlandó szóra nyitni a száját. Én viszont kitartóan hallgatok, és várom, hogy valamelyikük erőt vegyen magán.
- Kris...- Tao egy pillanatra összeszorítja ajkait, majd kifújja a bent tartott levegőjét-...valamiért Kris nekem...- megvonja vállait, és egy zavart mosollyal lehajtja a fejét, majd tarkójára simít. Senki nem lepődik meg, valószínűleg ők is sejtették a dolgot.
- Neked legalább lenne esélyed Krissnél, egyfolytában téged néz. De nekem aztán abszolút bukta lenne Baekhyunnál...- Chanyeol csupán csak az orra alatt morog, de éppen jól értem, amit mond. Látom Youngjaen, hogy lassan őt is betöröm a várakozó pillantásommal.
- Jól van, tetszik Jongup, ennyi az egész...- fakad ki hirtelen, de beszél olyan halkan, hogy csak mi halljuk. Ez volt a legnyilvánvalóbb mindegyik közül. Hatalmas mosoly kúszik az arcomra, nagyon jól esik, hogy így megnyílnak előttem. Mégis csak nem rég ismernek, de máris ekkora hatással vagyok rájuk.
- És te Zelo?- az előbb említett felkapja a fejét, és teljesen elkomorodik- Had találgassak... Bang?- szemei kikerekednek, és teljesen elpirul.
- Nem! Nem, dehogy!- olyan hevesen kezd tiltakozni, hogy még fel is pattan a helyéről, és a "rosszfiúk" ismét felénk néznek, sőt...az egész osztály- Hogy juthat ilyen az eszedbe?!- még mindig olyan hangosan beszél, hogy valószínűleg még a földszinten is hallják a hangját- Bekattantál Kim Himchan?!
- Akkor? Ne akard bemagyarázni, hogy egyikőjük sem, mert felesleges lenne. Csak. Mondd. El- dühödten fújtat egyet, majd visszaül és bedurcizva mereszti rám hatalmas szemeit.
- Daehyun.
- Tudtam!- most rajtam a sor, hogy felpattanjak a helyemről, és egy diadalittas mosollyal nézzek le rá.
- Ja, mindegy...- megragadja a csuklómat, és visszaránt maga mellé.
- De ne szégyeld- felcsillannak szemeim, és az asztalra csapok- Összehozlak velük, mit szóltok?!- teljes izgalomba jövök, és már terveket kezdek szövögetni magamban, hogy is tehetném.
- Nem is tudom, Himchan. Nem valami jó ötlet. Semmi esélyünk- hogy a fenébe ne lenne? Komolyan azt hiszik, folyton engém néznek? Ugyan már...
Tegnap óta mindig csak azon kattog az agyam, hogyan tudnám összehozni őket. Krissel és Taoval nagyon könnyű a dolgom, mert szemmel láthatóan teljes mértékben kölcsönös a vonzalom, de a többiek... Nem. Először koncentrálok Taoékra, és csak aztán következik Youngjae és Jongup ügye, meg persze Chanyeol és Baekhyun. Viszont Zeloékkal lesz a legnagyobb problémám. Ott fogalmam sincs, hogy Daenak egyáltalán bejön-e Zelo... Hahj. Milyen problémás az életem!
- Egy pillanat- fel is mutatom egyik ujjamat, hogy mindjárt jövök, amikor megcsörren a telefonom. Zelo elmutogatja, hogy az ebédlőbe mennek, majd eltűnnek a csapóajtók mögött.
- Szia, Anyu.
- Szia Bogaram, mizújs veled? Minden oké?- mit mondjak? Hogy a barátaimat akarom összehozni a suli rosszfiúival? Pfhűha, lenne mit magyaráznom...
- Igen, minden rendben. És otthon minden oké?- el is mosolyodom, ahogy kifújja a bent tartott levegőt, és felsóhajt.
- Örülök, hogy minden rendben veled, Bogaram. Oh és igen... Bár nagyon hiányzol...- tarkómat vakargatva sétálgatok ide-oda, amikor neki megyek valakinek. Már a cipőjéről tudom, ki az, de ahogy ránézek Bangre, a gyomrom bucskázik egyet. Lassan egy hatalmas mosolyra húzza ajkait, és már azt se hallom, amit Anyu mond a telefonba.
- É...én épp...megyek e...ebédelni, Anya- motyogom a fel nem tett kérdésre még mindig az előttem álló szemeibe nézve.
- Jól vagy Bogaram? Olyan furcsa a hangod...- nyelek egyet, majd veszek egy mély levegőt, hogy lenyugtassam heves szívverésem.
- I...igen öhhm...nekem mennem kell. Majd beszélünk. Szia- egyből bontom a vonalat, és a hátsózsebembe süppesztem a telefonomat- N...ne haragudj. Megint. Én n-nem akartam neked...öhm...- beharapom alsó ajkamat, hogy elhallgatassam magam, ami eddig a legjobb ötletem. Szólalj már meg! Had halljam a hangod! Valamiért olyan fullasztó a közelsége, hogy levegőt is alig kapok tőle. És igazam volt... Bang nem rossz ember. Csak a szemébe kell nézni, és tessék!
- Hé, haver, megyünk?- Dae Bang vállára csap, amire az előttem álló bólint egyet, majd se szó se beszéd kikerül, és a többi fiúval együtt ő is eltűnik az ebédlőben. Állok még pár végtelenségig nyúló másodpercig, majd mozgásra bírom lábaimat.
- Mi tartott ennyi ideig?- Zelo egyből kérdőre von, ahogy leülök szokásos helyemre. Az ebédem már előttem virít a piros tálcán, de nem tudok most egy falatot sem enni. Mi...ismétlem mi volt ez?!
- Csak Anyu hívott- legyintek egyet, majd hátra dőlök a széken.
- Nem eszel?- megrázom a fejem, de Youngjae pillantása mögém vándorol.
- Talán nem ízlik az itteni étel, Mr. Kim?- felnézek az igazgatónőre, aki mellkasa előtt összefont karokkal néz le rám, és várja a válaszom.
- De igen, igazgatónő. Csak nem vagyok éhes- nem magyarázom túl a dolgot, ami szemmel láthatóan tetszik neki.
- Értem. És megtudhatnám, mi az oka?- Bangék asztala felé pillant, majd vissza rám, miközben kitartóan várja a válaszom. Most csak a fél ebédlő bámul felénk, de már ez is éppen elég...
- Nem tudom- ennyi. Ennyi telik tőlem, több nem. Ez a válaszom már kevésbé nyerte el a tetszését, megtámaszkodik mellettem, és lejebb hajol.
- Figyeljen, én csak jót akarok magának. Kerülje el Banget- nem hiszem el, hogy megint kezdődik! Egyszerűen nem hiszem el!
- Bang jó ember- épp olyan hangosan mondom, hogy mindenki hallja az ebédlőben, amitől egy hangos csörömpölés után síricsend lesz. Egyszer...csak egyszer néznének úgy a szemébe, ahogy én! És ha tényleg, igazán kíváncsiak lennének rá, mit dugdos magában legbelül, akkor látnák, amit én. Le se veszem a szememet teli tálcámról, csak akkor, amikor Mis. Lim kiegyenesedik. Homlokán most látom legelőször a kétkedő ráncokat, és meghökkent arckifejezését. Nem hisz nekem.
- Honnan veszi ezt?- oldalra biccenti a fejét, de tudom, hogy nem akar se az én, se Bang lelkébe tiporni. Egydzerűen csakmkíváncsi a válaszomra.
- Maga honnan veszi, hogy az?- csak az igazgatónő mögött látom csupán az arcokat, amik fájdalmasan eltorzulnak a kérdésemtől.
- A tényekből. Gondolom, maga is hallott már róluk, Yong Guk miket művelt- Bangnek milyen rossz lehet, hogy a fél iskola előtt beszéljük ki, de egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne mondjam ki mindenki előtt. Nem igaz, hogy ők nem látják! Az igazgatónő felé irányuló tiszteletemből adódóan felállok, és így beszélek tovább vele, amit még egy meglepett pillantással értékel.
- A tény az, hogy sok mindemt csinált, de nem véletlenül. Mindennek meg van az oka, és az a probléma, hogy itt mindenki úgy ítél, hogy semmit nem tud róla- Mis. Lim megköszörüli a torkát, de egy tapottat sem mozdul.
- És maga mivel tud többet, mint mi?- talán megsértettem egy kicsit azzal, hogy őt is belefogalmaztam a leszúrásba, de héj. Én csak őszinte vagyok.
- Nem csak nézek, hanem látok is- most már meg sem próbálja elrejteni, hogy teljesen megleptem az elmúlt percekben sokadjára. Végig húzza manikűrözött körmét egyik szépen ívelt szemöldökén, majd felsóhajt.
- Elnézést, hogy megkérdezem, de mégis mit lát benne?- nem tudom, mennyire gyakori, hogy valaki így felkelti az igazgatónő érdeklődését, de ezt egy plusszpontnak veszem.
- Azt, hogy jó ember- többet nem is mondoi ezzel jelezve, hogy lezártnak tekintem a témát, amit egy apró biccentéssel el is fogad. Ismét Bangék asztala felé néz, majd megfordul, és elindul kifelé.
- További jó étvágyat- mondja még utoljára, majd eltűnik a lengőajtók mögött. Én sem tudok itt maradni, úgy érzem, megfulladok.
- Órán találkozunk- nyögöm oda fiúknak, de rájuk sem nézek. Gyors tempóbam szedem a lábaimat kifelé, de miután elhagyom a helyiséget, még akkor is néma csend uralkodik bent. Egyenesen a tetőre megyek, ahol reményeim szerint nyugtom lesz egy kis időre. Ahogy kiérek a friss levegőre, csupán pár lépést tudok megtenni. Térdeim feladják, és egy tompa puffanással érkezek a földre. Lábaimat magam alá húzom, és sarkaimra ülök. Valahogy a város látványa mindig megnyugtat, de ezen most akkor sem tud segíteni. Ez mi volt? Miért csináltam ezt? Ezeket komolyan én mondtam?! Kiálltam egy olyan fiú mellett, aki ki lett taszítva, mert volt néhány rossz döntése? Igen, és büszke vagyok magamra! Ezer százalék, hogy ezt más nem merte volna meg... De én miért csináltam?...
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése