Életmentő törődés 3.

Tao [POV]

Mind emlékszünk a gyermekkori esti mesékre; a cipő Hamupipőkére illik, a békából királyfi lesz, Csipkerózsika felébred egy csóktól, Fiónát lehozzák a toronyból. Egyszer volt, hol nem volt és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Tündérmesék. Amolyan álmok. Csak az a baj, hogy a tündérmesék nem válnak valóra. Azok a mesék, amelyek egy sötét, viharos éjjelen kezdődnek és rettenetesen végződnek, vagyis a rémálmok, azok általában valósággá válnak. Most sincs másképp. Az eső zuhog, az ég dörög, és hatalamas villámok fényesítik az eget olykor-olykor. Randi...Kris és én...Egy óra múlva! Jesszusisten!! Ebből semmi jó nem fog kisülni. Soha nem randiztam még és félek, hogy mindent elcseszek. Ha jót akar magának, nem fog közeledni hozzám. Nem szoktam közel engedni magamhoz senkit, mert mindig az a vége, hogy irányítani akarnak, mint az Anyám. Erre viszont nincs semmi szükségem, főleg hogy így is elég balszerencse ért az elmúlt hetekben. A csengőszóra Anyám nyit ajtót, és ledöbbenve fordul felém, majd vissza.
- Kris. Mi járatban?- hangja komor, és ellenséges, amire csak magamra kapom a csukám, és kislisszolok Anyám mellett az ajtón.
- Krissel programunk van mára. Későn jövök...- becsapom az ajtót, majd Kris felé fordulok, aki még mindig némán áll egy helyen az esernyőt tartva.
- Szóhoz sem hagytál jutni- bóki ki végre, és mintha hangja kissé sértett lenne.
- Bunkó volt veled, és nem vártam meg, amíg elküld. Ráadásul korán jöttél. Kellett volna még az a fél óra, amíg elkészülök...- morgom, és úgy helyezkedem, hogy még egy kis részem se lógjon ki a kicsi esernyő alól.
- Így is jól nézel ki, nem értem, mi a problémád- válaszolja, ahogy elkezd az autó felé terelni. Konkrétan ömlik az eső, és az orromig se látok. Nagy nehezen sikerül beülnöm úgy az anyósülésre, hogy semmim nem lesz vizes, bár ez Krisről nem mondható el. Itt-ott sötétebb foltok tarkítják kék pólóját, és szőke haja is nyirkos, amibe bele is túr. Elkapom róla tekintetemet, és inkább a semmit bámulom magam előtt. Beindítja az autót, amiben fél perc után már kellemes meleg lesz.
- Hova is megyünk?- kérdezem, mivel nem emlékszem tisztán a helyek nevére.
- Először a Brutál Falóba, aztán a Hisztéria Cukrászdába- egy hatalmas vigyor telepedik meg az arcán, miközben az utat figyeli. Komolyan lát bármit is? Konkrét halálfélelmem lenne más helyzetekben, de ő olyan nyugodtnak tűnik, hogy semmi aggódalom nincs bennem- Odaleszel érte. A két kedvenc helyem- rám néz, és egy lehengerlő mosoly jelenik meg arcán. Az a mosoly.
- Én már egy szem mazsoláért is összetenném a kezem, ha lenne bármiféle kalóriatartalma...- nyögöm lecsúszva az ülésen. Érzem magamon a tekintetét, és hatalmas önuralom kell ahhoz, hogy ne nézzek rá.
- Hát akkor most spaklival kell majd felnyalábolnom téged a földről, mert ezektől még a könnyed is ki fog folyni.
- Már az első randin megsiratsz? A következőn meg is versz?- halkan felnevet, majd leállítja az autót. Mi? Máris ott vagyunk? Kíváncsian nézek körül, de Kris csak kipattan esernyővel a kezében, megkerüli az autót, és máris nyílik az ajtó az oldalamon. Óvatosan szállok ki, és megkapaszkodom Kris alkarjában, amikor pofára akarok esni. Hát ezt nem hiszem el. Már az első alkalommal képes vagyok fejre esni... Amikor biztos benne, hogy talpon maradok, bezárja az autót, és megindul velem befelé. A hely nem több egy csárdaszerűségnél, de piszkosul tetszik hogy őszinte legyek. Semmi giccs, és túlzott elegancia a szemfényvesztő csillogásról nem is beszélve. Itt roskatag hordókon ülnek az emberek, egy raklapnyi szalvétát kapnak, és kézzel esznek. Egy két személyes asztalhoz visz, amire egy kártya van téve Foglalt felirattal.
- Te foglaltattál asztalt?- meglepetten nézek rá, ahogy leül elém, és egy hatalmas mosollyal válaszol legelőször.
- Sokan járnak ide, és ez a törzshelyem... Itt nem szoktak ilyet megtenni, de mivel jóban vagyok a tulajdonossal és a dolgozókkal, örömmel megtették. Remélem, tetszik...- hatalmas szemekkel nézem, ahogy egy tányérról lelógó, telepakolt hamburgert szolgál fel a pincérlány, majd hozzánk jön.
- Már most imádom!- fakadok hirtelen, és felcsillanó szemekkel fordulok vissza Krishez.
- Sziasztok. Mit hozhatok?- egy ezer wattos mosollyal néz ránk felváltva, amitől még nagyobb izgalomba jövök.
- Én egy olyat kérek- bökök az előbb kihozott hamburger felé, két asztallal távolabbra.
- Nem evett még ilyet- jegyzi meg Kris, amitől a pincércsaj először meghökken, majd egy édes, őszinte mosolyt varázsol magára.
- Akkor egy olyat készítek csak neked, amitől ezer százalék, hogy mindig idejössz majd enni- a vállamra teszi a kezét, majd miután Kris is leadta a rendelést, elsasszézik. Most...rám mozdult? Krisre nézek, aki ledöbbenve néz vissza rám.
- Most komolyan rád nyomult?- sértetten teszi fel a kérdést, majd az éppen becsapódó lengőajtó felé bámul.
- Wu Yi Fan, te féltékeny vagy?- halkan felnevetek, de jókedvem egyből tovaszáll, amikor szúros pillantással fordul vissza felém.
- Nem, nem vagyok féltékeny. De tök egyértelmű, hogy velem vagy itt, erre Heo Yonnak még van képe...- a végét már alig értem, ahogy elmotyogja, de sikeresen kiveszem a szavakat. Tíz percbe telik, mire kihozzák a két hamburgert, majd Kris még kér két fantát Heo Yontól. A hangja kissé haragos, a tekintete pedig szikrákat szór a lány felé, aki észre se veszi, mivel most a hátamra simít, mielőtt eltűnne szem elől- Hát ez elképesztő...- morogja inkább magának, mint nekem, majd feláll és közvetlenül mellém húzza a hordót, és leül. Ahogy Heo Yon kijön a konyhából és meglát, egy pillanatra megtorpan, amitől Kris arca felvidul, és átkarolja a derekamat. Most komolyan? Tényleg, Kris? Istenem... Gondolja, hogy lelécelek a csajjal, mert szépen pislogott rám? Vele vagyik itt, vagy nem?
- Itt van...a...két fanta- Kris elvigyorodik, majd hosszú csókot nyom ajkaimra. Mozdulni nem tudok, és a szívem is örült tempóba kezd. Atyaég...
- Köszönjük, Yon- mondja kimérten, majd a tányérját is maga elé húzza. A pincérlány meghökkenve áll még egy darabik, majd egy szó nélkül eltűnik szemelől. Az arcom vérvörössé válik, ahogy visszagondolok puha ajkaira, amik még fél perce az enyéimen voltak. Ez most... Csak azért csinálta, hogy elüldözzön valakit? Semmi másért? Pillantása átvándorol rám, amikor még mindig nem nyúlok az ebédemhez. Hirtelen megáll a szzája előtt a hamburger, amit lassan visszahelyez a tányérra.
- Tao...ne haragudj...- hangja sokkal kétségbeesettebb, mint amire számítottam, és állam alá nyúlva maga felé fordítja dermedt arcomat- Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni- pislogok párat, majd veszek egy mély levegőt.
- Hát pedig sikerült- válaszolom tömören, amitől összeszorítja ajkait egy pillanatra- De ő biztos élvezte a műsort.
- Te azt hiszed, csak azért csináltam, hogy leszálljon a földre?- felvonom egyik szemöldökömet, és szóra nyitnám a számat, de már egy hang sem jön ki a torkomon. Egyből lecsap ajkaimra, és olyan gyengédséggel kezd csókolni, amitől valami izgató borzongás szánkózik végig a gerincemen- Tudom, hogy első randin nem illik, de ha rólad van szó nem tudok várni- az sem érdekli, hogy a döbbenettől nem viszonoztam a csókot, csak ajkaim szélére puszil, és visszaül a helyére.
- De...
- Igen, tudom... Csak egy hete ismerjük egymást, de valamiért nagyon vonzol magadhoz az első pillanattól kezdve- Tündérmese. Gyomrom az izgatott gombócból lassan visszaveszi eredeti formáját, és méretét, és hangot ad éhségének. Nyelek egyet, majd neki kezdek az evésnek. Jól hallottam? Vonzom magamhoz? Hiába játszadozik a számba a bacon, a marhahús, a cheddar sajt és a többi egyéb íze a számban, ajkaim még mindig a csókjától zsibbadnak. Soha semmit nem élveztem még ennyire. Megőrültem? Hisz hagytam, hogy megcsókoljon... Engem. Nem tudtam távoltartani magamtól, hiába próbáltam. Hhh... Próbáltam egyáltalán?
- Na milyen?- izgatottan várja a reakciómat, és beleiszik a fantájába.
- Szétfolytam- nyögöm teljes extázisban, és lassan ránézek.
- Tudtam, hogy ízleni fog- mondja magabiztosan, és egy önelégült vigyort varázsol magára. Fél óra alatt betolom a hatalmas adagit, majd felállok.
- Akkor mehetnénk a cukrászdába?- kérdezem, amitől teljesen meghökken.
- Azt hittem, ezek után egy falat nem megy le a torkodon- felhorkantok, majd izmos felkarjánál fogva húzom fel őt magam mellé.
- Komolyan Kris? Azt hitted? Inkább menjünk, mert már belém ültetted a dolgot, és kíváncsi vagyok!- kisfiús ujjongással fújom fel az arcomat, amitől elvigyorodik, és elindul fizetni. Egyből kiindulok, és meglátva, hogy elállt az eső, még a helyiséget is elhagyom, és a kocsi felé indulok. Úgy érzem, egy egész tehenet megettem, de biztos vagyok benne, hogy még fér belém.
- Már azt hittem, meglógtál...- Kris egyik keze derekamra csusszan, majd kinyitja az ajtót nekem, de még nem szállok be, felé fordulok.
- Most rontottál meg, és élvezem a dolgot. Folytatást akarok- lenéz ajkaimra, majd vissza a szemembe.
- A csókról beszélsz, vagy az evésről?- egyből forróság gyűlik az arcomba, és nyelek egyet, amikor szemei lecsukódnak, és ismét ajkaim felé hajol, amikor az eső újra rázendít. Kipattannak szemei, majd lemondóan megkerüli az autót, és beszáll mellém, nehogy megázzon. Beharapom alsó ajkamat, ahogy tudatosul bennem, most is hagytam volna, hogy megcsókoljon. Huang Zi Tao, szedd már össze magad az ég szerelmére! Gyenge vagy! Hagyom, egy pár gyönyörű szempár, és édes mosoly levegyen a lábamról. Nincs több csók. Nincs több érintés. Távolság van. Negyed óra alatt érünk a cukrászdába, de egy szót nem szólunk egymáshoz. Valamiért ő is tartja a távolságot, mintha tudná, hogy messzire ment. Helyes. Így nekem is könnyebb dolgom lesz. A hely hatalmas, két szintes, a kínálatról nem is beszélek inkább.
- Kíváncsi vagy, mi a legfinomabb édességük, hm?- Kris közvetlenül mellettem áll meg, és a válaszomat várja.
- Hogy a fenébe ne lennék!- vágom rá egyből, amitől elmosolyodik, majd máris a kasszához siet, hogy rendeljen. Egy hatalmas tálcával tér vissza hozzám, majd fejével az egyik kettes asztalhoz bök, ahová le is ülünk. Hét féle süteményt vett, amiket sorrendbe tesz, és egy szedres-kávés muffinnal kezdünk. Egy nagyobb szeletet vág le belőle a villával, majd ujjai közé veszi, és a szám felé nyújtja, amit készségesen elfogadok, ajkaim közé fogadom.
- Ühm, Kris. Kikészítesz- halkan felnyögök, és a második sütire szegezem a tekintetemet. Mindegyik süti előtt mond valamit, így 4 óra, mire eljutunk az utolsóig, ami előtt még a villát is leteszi. Rákönyököl az asztalra, majd komoly arccal néz rám.
- Ha ezt most megkóstolod, soha többé nem akarsz majd mást enni. Biztos akarod?- hevesen bólogatni kezdek, és lenézek a málnás, mascarponés, kekszdarás édességre, ami egy hatalmas kehelyben tornyosul előttünk. Egy hatalmas kanállal nyújtja felém, de ahogy a számba veszem, csak még többet akarok. Kicsit sem túlzott; eszméletlenül finom.
- Azt hiszem, szerelmes vagyok- duruzsolom végig az édességre szegezve a tekintetemet.
- Én megmondtam- hátra dől a széken, édesen elmosolyodik és le sem veszi rólam a tekintetét, ahogy magamba kezdem tömni a maradékot.
- Mi az?- félig teli szájjal kérdezem, amitől mosolya csak még nagyobb lesz.
- Édes vagy, tudod?- én is hátra dőlök a széken, ahogy kiürül az összed tányér, és ártatlanul nézek vissza Krisre.
- Én...nem...- motyogom halkan, majd a pocakomra simítom a kezemet- Azt hiszem, így maradtam- váltok témát egyből, mielőtt elmélyülnénk benne, amitől lemondóan felsóhajt, majd elmosolyodik.
- Örömmel rontottalak meg- elvigyorodom, majd lassan felállok. Piszkosul tele van a hasam.
- A csókról beszélsz, vagy az evésről?- felvonja egyik szemöldökét, ahogy őt idézem, de vigyora levakarhatatlan.
- Szerintem tudod a válaszomat...- hülye kérdés, Tao. Ő is feláll, makd hátamra simítja a kezét, aoogy  kikísér a kocsiig, de ezen kívül nem ér hozzám. Fogta az adást. Szótlanul telik el az a fél óra, amíg hazaérünk, de a csend nem kínos. Mintha az ő agya is megállás nélkül pörögne. Ismerős... Már sötétedik, amikor kiteszem a lábam, ahogy a házunk elé érünk. Tisztes távolságban megy mellettem, ahogy a házig kísét. Viszont amikor az ajtóhoz érünk, mindketten megtorpanunk. Kris felé fordulok, és egy hatalmasat nyelek, ahogy közvetlenül elém áll. Szívem ismét őrült tempóba kezd, ahogy kezei óvatosan derekamra csúsznak, majd elkapja őket rólam. Nem tudja, megteheti-e. Aish... Összeszedem minden erőmet, és lassan átölelem a nyakát. Lélegzetvisszafojtva várom, hogy átöleljen, amit meg is tesz; körém fonja karjait és arcát a nyakamba hajtja. Miért esik ilyen jól? Hisz alig több, mint egy hete találkoztam vele először, mégis... ezt hozza ki belőlem. Mi van velem? Komolyan ennyire szükségem van valakire? Hhh... Tündérmese. Hosszú percekig állunk így, mire végül elhúzódik tőlem, de nem engedem el a nyakát.
- Köszönöm, hogy megronthattalak- csupán suttogásnak nevezhető ez a három szó, de engem nem zavar. Lassan közelít ajkaim felé, amit most eszembe sem jut megszakítani, helyette megteszi más. Az ajtó hangos csapódással nyílik ki, amiben Anyám dühödten áll, és látszólag magyarázatra vár. Egyből elengedjük egymást, én még el is hátrálok.
- Egy fiúval?! Tao, elment az eszed? Itt játszod a mocskos buzit a szomszédok előtt!?- kínomban lehunyom szemeimet, és Kris felé fordulok, de látszólag meg sem hatják Anyám durva szavai, viszont tekintetében a csupa megvetés gyülemlik fel. Már most utálják egymást. Kurva jó.
- Annyira sajnálom...- mondom Krisnek Anyámra ügyet sem vetve, és egy csókot nyomok az arcára- Majd hívj, oké?- aprót biccent, majd egy csókot nyom arcomra.
- Köszönöm a mai napot- nagyon nem akar elmenni annak ellenére, hogy Anyám tüzet hány az ajtóban, és hozzánk szövegel. De én meg sem hallom... Ahogy Kris sem.
- Én köszönöm- mégnegy hakvány mosolyt is kapok, mielőtt elmenne. Végig nézem, ahogy elhajt, majd mérges Anyám felé még egy pillantást se vetve bemegyek mellette az ajtón. Sipákolva jön utánam valami olyasmiről pofázva, hogy ki mit szólna ehhez, és hogy mindenki el fog ítélni. Ítéljenek.
- Megtiltom, hogy ezzel a fiúval legyél, és hogy bármikor találkozhass vele- egyből felé fordulok, és érzelemmentes arccal nézek vissza rá.
- Nem teheted...
- De igen! Az Anyád vagyok, és azt teszed, amit én mondok...- szűri fogaimközt, amitől felmegy bennem a pumpa.
- Nem érdekel. Életemben először éreztem magam jól valaki mással Hyunán kívül. Ezt nim tilthatod meg...
- Ha még egyszer meglátom őt a közeledben, kidoblak az utcára- sziszegi még utoljára, majd eltűnik a konyhában. Hogy mit mondott? Kidob?