Bang [POV]
Ez az este... Ez az este brutális volt! Szerencse, hogy egy kortyot sem ittam! Teljesen elment az esze, rá sem ismertem Himchanre... Az alkohol tette ezt vele? Jongupék még maradtak, de mi négyen inkább visszajöttünk. Dae Zelo ágyán ül, a fiatalabbik pedig közvetlenül mellette, amíg én Himchant az ágyába fektetem. Leveszem a zakóját, cipőit, és nadrágját is, amiket összehajtva az éjjeliszekrény elé teszek. Viszont a trikót, és a boxert egyértelműen rajta hagyom, majd derekáig betakarom.
- Durva egy este volt...- jelenti ki legjobb barátom, amire Zelo csak felhorkant.
- Az én hibám volt... Én vettem rá, hogy igyon- lemondóan túr bele hullámos hajába, de fel sem emeli a tekintetét a padlóról.
- Ha nem most történik, akkor később. És így volt a jobb, hogy mellette voltunk- válaszolom, miután leülök Himchan ágya elé. Zelo fájdalmas grimaszt vág, majd felsóhajt. Ő szenved ettől a legjobban, hisz teljesen magára vette a hajasbaba sorsát. Szentül hiszi, hogy az egész az ő hibája, és ha nem erőlteti ennyire, ez meg se történik.
- Bang, utálom ezt mondani, de ez tényleg az én hibám. Sok mindent mondtam neki egy bizonyos témával kapcsolatban, de nem tudtam, hogy ilyen rosszul viselte a dolgot. Majdnem öngyilkos lett miattam!- a végén halkan felszipog, és elcsuklik a hangja, amire Dae egyből átöleli a vállát, és egy csókot nyom Zelo halántékára. Igen, tiszta sor, hogy egymásba zúgtak. De miért nem jönnek össze végre?! Rossz nézni...
- Mit mondtál neki? És mivel kapcsolatban?- nem is értem, miért gyanítom, hogy esetleg rólam volt szó kettejük közt, de az tény, hogy akkor az sok mindent megmagyarázna.
- Nem hiszem, hogy örülne neki, ha elmondanám. Látod, azt sem bírta elviselni, hogy őt bombáztam ezzel, de akkor szóba se állna velem, ha téged is ezzel traktálnálak- úgy bújik mondandója közben Daehez, mintha mágnes vonzaná őket össze.
- Jól van, nem kell elmondanod. De akkor én lefeküdnék aludni- nyújtózkodom egyet, majd ásítva felállok a földről, és leveszem magamról a gatyámat. Zelo szemei hatalmasra kerekednek, és nyel egyet.
- Mégis mit csinálsz?- végül kérdőre is von, de én csak befekeszem Himchan mellé.
- Mégis minek tűnik? Vele alszom. Ma este szeretnék meggyőződni arról, hogy minden rendben vele- megvonom vállaimat, és magamra húzom a takaró másik felét.
- Oh... Reméltem, én is hozzá bújhatok valakihez, hogy visszatérjen a lelkibékém, de...o...oké- elmotyogja a végét, és feláll saját ágyáról. Dae egyből követi a példáját, és ismét átöleli Zelo derekát.
- Velem aludhatsz, ha gondolod...- végre haver, megjött az eszed! Úgy érzem, a beszélgetés többi része már nem tartozik rám, így lekapcsolom a kislámpát, amitől korom sötét lesz- Vettük az adást, máris lépünk- morogja válaszként Dae, amire Zelo halkan felsóhajt, és a Hold beszűrödő fényétől jól látom, ahogy egy csókot nyom legjobb barátom arcára. Abban a hitben, hogy nem látok semmit, Dae egy határozott mozdulattal hajol Zelo ajkaira, aki látszólag nagy élvezettel viszonozza a csókot. Ó, hogy én hogy irigylem őket...
- Gyerekek, inkább a másik szobában faljátok fel egymást, oké?- hangomra egyből szétrobbannak, de még egy "jó éjt"-tel sem dobnak meg, máris csapódik az ajtó. Végre ahogy kettesben maradok az édesen szuszogó Himchannel, felé fordulok, és szororsan átölelem hátulról. Egyből lehunyom szemeimet, és orromat frissen festett hajába fúrom. Igen, észrevettem, hogy ma befestette a haját, még akkor is, ha alig észrevehető. Ch... Nem felületes típus vagyok. Legalábbis most nem voltam az. Magamba szívom édes illatát, amitől kellemesen meg is borzongok, majd pár perc múlva már alszom is.
Halk mormogásra kelek, de ahogy nyitogatni kezdem szemeimet, egyből elvakít a napfény. Végül mire kitisztul a látásom, Himchan hatalmas bociszemeivel találom szemben magam, de én ugyanolyan erősen préselem őt magamhoz, mint az este.
- Nem emlékszem semmire- suttogja, miközben kezével a párnát gyűrögeti arcunk közt, és szemeiből is csak a kétségbeesést vélem felfedezni.
- Jobb is...- hát basszus, nem ezt kellett volna válaszolnom, mivel szemei kikerekednek.
- Mi...lefeküdtünk egymással?- most rajtam van a sor, hogy pánikba essek, és kirobbanok mellőle.
- Nem! Nem, egymáshoz se nyúltunk! Én, veled? Beteg vagy?! Undorító...- heves tiltakozásomra homlokráncolva ül fel, majd felemeli egyik kezét, és próbálja elrejteni előlem a sértettséget.
- Halkabban, szétrobban a fejem- motyogja lemondóan, és visszaesik a párnára. Hanglejtéséből leszűrve valószínűleg megbántottan... Bang, legalább ne hazudtál volna ekkorát... Nem, nem feküdtünk le, de belegondolva, hogy mi ketten... Megrázom a fejem, és hajamba túrok. Térj észhez, Bang Yong Guk!- Mi történt?
- Túl sokat ittál- ennél többet nem is vagyok hajlandó mondani, az a legjobb, ha nem emlékszik semmire. Ami azt illeti... Zeloék lelkére is rá fogom kötni, hogy egy szót sem mondhatnak neki a tegnap estével kapcsolatban. Túl sok lenne neki.
- És ezért aludtál velem? Te mennyit ittál?- most elmondjam neki, hogy nem ittam semmit? Nem, akkor végképp kíváncsi lesz, miért döntöttem úgy, hogy bemászom az ágyába. Azt meg még sem mondhatom el neki, hogy mit érdekli, hisz én élveztem... Bár már alapból kizökkentő tud lenni a dolog, ha valaki karjaiban kelsz fel. Valaki karjaiban, akinek már fogalma sincs arról, mit gondoljon. Aki most már teljesen össze van zavarodva. Bevallom, kissé igenis összezavart ez az egész- Történt valami sorsfordító az este?- elsóhajtja magát, ahogy rájön, hogy választ nem kap azokra a kérdésekre.
- Ami azt illeti, igen. Zelo, és Dae összejöttek- szemei kikerekednek, és felpattan.
- Te csak szórakozól velem!- a következő pillanatban a homlokára tapasztja a kezét, és felszisszen.
- Jó reggeeeeelt- Zelo halkan dalolva nyit be egy pohár vízzel, és valami tablettával a kezében- Hoztam fájdalomcsillapítót, gondoltam, szükséged lesz rá- a hajasbaba fintorogva veszi el a gyógyszert, majd három korty vízzel le is küldi azt.
- Köszönöm- végül egy gyenge mosolyt is elenged, majd megfordul, és visszaesik az ágyba.
- Neeee! Most ne feküdj vissza! Moziba megyünk, Himchan!- én csak egy helyen állva figyelem a párbeszédet, de ugrásra kész állapotban vagyok, ha Zelo túl messzire menne.
- Zelo, könyörgöm, most először vagyok másnapos életemben, had élvezzem ki, oké?- Himchan fájdalmasan felnyög a végén, de tudja, ennyi nem elég, hogy lerázza legjobb barátját.
- Ne legyél cinikus Himchan, oké? Tudod, hogy utálom- mormogja válaszként Zelo, és közelebb lép a hajasbaba ágyához.
- Inkább menj vissza Daehyunhoz. Ő biztos örülne neked... És egy bizonyos testrészednek- elvigyorodom Himchan szúrkálódásán, bár Zelo nem értékeli ennyire.
- Nem, hogy örülnél...hetekig ezzel traktáltál, most meg...- a végét csak elmotyogja az orra alatt, ahogy kimegy a szobából, de Himchan csak felszabadultan felsóhajt.
- Komolyan az ágyban akarod tölteni az egész napot?- kérdésemre fel sem emeli a fejét, csak felmorran.
- Inkább hagyjál, Bang... Menj ki innen- megsértettem. Basszus, de akkoris beparáztam! Hisz a kép a fejemben, ahogy kéjes arccal nyögdös alattam...hhh... Baszd meg, Bang!
- Hallod Bang, miért haragszik Himchan így rád?- Dae, és Tao ülnek mellettem, és ők is olyan izgatottan nézik a többiek meccsét, mint én. Négy a négy ellen megy a kosármérkőzés, csak az én helyemre most Changmin állt be.
- Ennyire nyilvánvaló, hogy haragszik?- kérdőn nézek a fiúk felé, akik viszonozzák a pillantást.
- Hát, eléggé haver. Szóba sem áll veled, és úgy kerül, mintha lángolnál- elhúzom a számat, de a nagy ordítozásra odakapom a fejem. Zelo éljenezve ugrik a hajasbaba nyakába, aki valószínüleg az előbb zsákolt. Nagyot nyelve nézem végig, ahogy leveszi a pólóját, és a pálya szélére hajítja, de fut tovább.
- Megutált- jegyzem meg, miután már tényleg nem tudok mit mondani. És azért, mert volt az a megszólalásom? Igaz, elég lett volna egy szimpla nem is, de én hülye a fejéhez vágtam, amit rohadtul nem kellett volna... Gondoltam, hogy megbántottam, de ennyire...
- Ami azt illeti...- Tao halkan szólal meg, mint aki egy hatalmas titkot készül közölni velünk. Mindketten várakozón ránézünk, amitől hangosan kifújja a bent tartott levegőt, és hezitál még egy darabig, hogy tovább mondja-e. Bökd már ki!- Nem, jobb, ha nem mondok semmit...- megrázza a fejét, és a hajába túr.
- Ne Tao, ne csináld ezt! Mondd el, kérlek- könyörgőn, mégis komolyan nézek rá, amitől lemondóan hajtja le a fejét, és felsóhajt.
- Ki leszek nyírva...- morogja inkább magának, mint nekünk.
- Nem. Senki nem fogja megtudni- Dae előttem szólal meg, és izgatottabbnak tűnik, mint én. Kétlem, hogy az, de tény, hogy ő mindig kimutatja az érzéseit velem ellenben.
- Bent voltam náluk tegnap este, és Zeloval beszéltem valamilyen koncertről, amikor Himchan vörös szemekkel jött ki a fürdőből. Épp fürdött, de biztosra tudom, hogy sírt- meglepetten pillogni kezdek az új információra. Dae sem fogja vissza magát, hatalmas szemeket mereszt Taora. Himchan sírt? Komolyan?- Zelo fura módon nem kezdte el faggatni, még neki is túl zaklatottnak tűnt. Hozzá sem szóltunk, csak néztük, ahogy hezitál, de pár perc múova fel-alá kezdett járkálni, és veszekedni kezdett magával- Daeval egymásra nézünk, majd lassan vissza az előttünk ülőre- Elkezdett hadonászni a kezeivel, és patakokban folytak a könnyei- beharapja alsó ajkát, és kétségbeesett tekintettel néz rám.
- Mit mondott, Tao?- ezer százalék, hogy rólam volt szó... Valamiért tudom, hogy miattam sírt.
- Sok mindent. Összehordott mindenfélét, amit Zelo megunt egy idő után, leültette az ágyára, és faggatni kezdte. Elmondta, hogy nagyon megbántottad a reakcióddal, amikor szombat reggel jelletted ébredt, és megkérdezte, hogy lefeküdtetek-e- Dae haragosan néz rám, sejti, hogy nagyon bunkó voltam ismét...- Mellesleg egy nem elég lett volna Bang, nem kellett volna hozzátenned azt, hogy undorító- legjobb barátom akkora tockost oszt le, hogy előre csuklik a fejem, de vissza fogom, és nem adom vissz neki.
- Ezt nem hiszem el, Bang! Hogy mondhattál ilyet neki?- Tao megköszörüli a torkát jelezve, hogy hamar túl akar esni ezen, ezért inkább megint rá figyelünk.
- Mondott még valamit?- reménykedve nézek rá Taora, aki köuelebb kúszik hozzánk, és lejebb tekeri a hangerőt.
- Azt, hogy szeret, és épp ezért el fog menni a suliból, vagy valami ilyesmit...- felvonom szemöldökeimet, és rámorranok Taora.
- Vagy valami ilyesmit? Mit mondott PONTOSAN, Tao?!- feltérdelek, és összeszorított ajkakkal meredek rá.
- Szó szerint, ha jól emlékszem; Hatalamas hülyeséget csináltam... Beleszerettem Bangbe... És ezért itt hagyom a sulit- Dae lefagy, de bennem csak a düh dolgozik.
Képes itt hagyni! Elmegy, mert szerelmes belém? Ilyen gyáva?! Hogy meri ezt megcsinálni velem?! Miért hiszi, hogy akkor kurva jó lesz minden? Lemondóan indulok vissza az ebédszünet utolsó pár percében, hogy beérjek történelemre. Állítólag Himchannek valami előadása van, vagy mi... Tegnap óta csak ezen rugózik az agyam, de nem szántam rá magam, hogy neki essek, és kérdőre vonjam...
- Bang! Bang, állj meg!- Dae utánam rohan, de hiába állok meg, a falnak lök és elém áll.
- Mi a baj, Dae?- homlokráncolva nézek rá, de az ő szemei szikrákat szórnak.
- Elegem van, hogy ezt csinálod! Nem vagy képes bevallani, mit érzel iránta! Unom! Tényleg hagynád, hogy elmenjen?! Bele tudnál törődni abba, hogy inkább hagyod elmenni csak azért, mert a büszkeséged nagyobb?! Így tényleg egyedül maradsz...- meg sem várja a válaszom, fogja magát, és elviharzik.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése