Életmentő törődés 4.

Kris [POV]

Csak telnek a napok a randi végeztével, de Tao sem a telefont nem veszi fel, még csak egy SMSt sem ír. Egyetlen reményem Hyuna maradt, aki már otthon lábatlankodik. Ő fél órával közelebb lakik hozzám, mint ahol a kórház van, így most nem sietek annyira. A környék ugyanolyan; jönnek-mennek az emberek még kora este is, nagy a nyüzsgés, mindenki elfoglalt és az emberek fele minimum telefonál. Kiábrándító tud lenni számomra ez az életforma. A nagy gondolkodásban észre sem, hogy már a ház előtt állok, és a csengőt nyomogatom. Feszült vagyok.
- Kris- Hyuna Anya egy ezer wattos mosollyal köszönt, majd beinvitál- Hyunához jöttél?- a kérdésre a válasz egyértelmű, de nem zavarja. Kitartóan várja, hogy szóra nyissam a számat.
- Igen- válaszom igencsak tömör, amit inkább nem kérdőjelez meg, csak becsukja mögöttem a bejárati ajtót.
- Hát ő fent van a szobájában. Menj fel hozzá nyugodtan- már el is indulok uncsitesóm szobájába, ami a második emeleten van. Pont elég nagy a ház, hogy ők hárman elférjenek benne, de négynek már zsúfolt lenne. Viszont a berendezés még mindig ugyanolyan. A régi szőnyeg a nappaliban, ugyanazok a függönyök lógnak az ablak előtt és Hyuna ajtaján ugyanaz a rózsaszín keretes tábla lóg, de most nincs semmi ráírva. Egy halk kopogás után belépek, Hyuna éppen az ablakban ül, és olvas. Tekintete lassan átvándorol rám, és halványan elmosolyodik.
- Szia- leteszi a könyvet, majd leszáll az ablakpárkányról, és idejön hozzám, megölel.
- Hogy vagy?- hangom kimért, de próbálom elrejteni a dolgot.
- Jól... De ahogy elnézem, te nem- felsóhajt, és leültet az ágyára- Tao, igaz? Reméltem, hogy egyszer eljössz...- lemondóan megrázza a fejét, majd kiegyenesedik- Mindjárt jövök, és átbeszéljük- ezzel kilép az ajtón engem magamra hagyva. Szóval ő beszélt a pandaszeművel... Neki felvette a telefont, válaszolt, amikor Hyuna kereste. Két perc múlva tér vissza egy tábla csokival, bonbonnal és egy palack sprite-tal. Leül mellém, és felbontja a tábla csokit, amiből egy sort egyből átad nekem- Ne haragudj rá, Kris.
- Hogy ne haragudnék rá? Felszívódott, teljesen semmibe vesz, mintha nem is léteznék- válaszom nem tetszik neki, mivel fintorog az orrával.
- Nem. Én minden nap beszéltem vele, és hidd el, nem erről vam szó...- mindent harapófogóval kell kiszednem belőle?!
- Akkor?
- Az Anyja azt mondta, kidobja otthonról, ha még egyszer találkozik veled- megáll a szám előtt az utolsó kocka csoki, és meredten bámulok Hyunára. Hogy mi? Az a hülye hárpia...
- Most csak viccelsz velem- megrázza a fejét, majd lenéz az ölébe.
- Meg akar szökni. Azt mondta, hiányzol neki- miért érzem úgy, hogy ezeket nem mondhatná el nekem? Hiányzom neki. Már az első randi után! Tudom, mit érez.
- De el lett tiltva tőlem. Tao jó fiú... Nem fog csalódást okozni az Anyjának, hiába egy elviselhetetlen szipirtyó az a nő...- halkan felnevet, majd megajándékoz még egy sor csokival.
- Azt mondta, már nem érdekli az Anyja... Van egy pasija, akivel utálják egymást, és az Anyja azt teszi, amit a pasi mond. Azért lett ilyen haragos a viszonyuk Taoval- kibontja az üdítőt, amit meghúz, majd átadja nekem. Kicsiket kortyolok, majd visszanyújtom neki.
- És most mit tegyek? Ő is hiányzik nekem hogy őszinte legyek...- tarkómra simítok, amire az ölembe dobja a bonbont.
- Menj, és vidd el ezt neki... Azt mondta, egyfolytában csak csokit akar enni a randi óta. És valami olyasmit is mondott, hogy azt is imádta, amikor megrontottad őt. Biztos a kajára gondolt- megvonja a vállait, és betömi a maradék édességet is- Még itt vagy? Menj már! A szobája a másodikon van, és a hátsó udvarról fel tudsz mászni a fán az erkélyére. Sok sikert- most komolyan menjek oda? És ha meglát az Anyja? Nem kockáztathatok. De viszont már annyira látni akarom, hogy muszáj megtennem. Elmegyek. Egy csókot nyomok Hyuna arcára, kezembe kapom a bonbon, és elindulok Taoékhoz. Innen csupán öt perc az út, de már így is korom sötét lesz, mire odaérek. Az egyik szobában ég a villany, és ha jól látom, ketten vannak bent. Tao Anyja és egy ismeretlen férfi, aki valószínűleg a pasija. Átmászom a kerítésen, majd halkan osonva megyek át a kert legsötétebb zugain, amíg végre a hátsó udvarba nem érek. Egy hatalmas diófa nyúlik az egyik erkéky előtt, ami ezek szerint Tao szobája. Onnan nem szűrődik ki fény, sötét van. Hát akkor legyen. Pólóm alá dugom a doboz bonbont, és felhúzódszkodom az első ágra, ahonnan már szabad az út, egy falétra vezet felfelé, amin fel is mászom. Két vastag ág nyúlik az erkély felé, amiken lassan elindulok. Csak le ne essek. Le ne essek! Pár lépésből átérek az erkélyre, és hálát adok az Égnek, hogy túléltem a dolgot. A bonbont egyik kezembe kapom, de mégis szemezek a sötétítőfüggönnyel. Alszik? Pillanatokig állok az erkélyajtó előtt, mire összeszedem a bátorságom, és kopogni kezdek az üvegen. Veszek egy mély levegőt, ahogy felkapcsolódik a lámpa, ami tompa fényt ad, valószínűleg a kislámpát izzította be. Kis zörej után nyílik az erkélyajtó és egy álmos, meghökkent Tao áll előttem. Csupán egy póló és melegítő van rajta, amitől elfog a vágy, hogy vele aludjak. Ahhahahahaaaaaah...
- Kris...te...Anyám kinyír, ha meglát téged! El kell menned, Yi Fan! Ha itt...- nem hagyom tovább beszélni, közvetlenül elé állok, az ágyra dobom a csokit, és hajába túrok, mielőtt elhúzódhatna. Egy pillanat alatt lecsapok ajkaira, és úgy csókolom, mintha a legutolsó lenne. Most nem válok el tőle olyan hamar, mint másfél hete a randinkon. Viszont most egy idő után viszonozza ajkaim játékát, és belemarkol a pólómba, amitől felbátorodva befelé kezdem tolni. Lassan átöleli a hátamat, és a csókba nyög, amikor nyelvemmel utat török ajkai közé. Megrezzen, és elhúzódik tőlem, amikor nyelveink találkoznak, és lenéz kettőnk közé.
- Azért egy SMS jól esett volna...- homlokomat övének döntöm, de egyből ellép tőlem, és az ágyra ül.
- Sajnálom, Kris...de Anya...
- Tudom- hirtelen szakítom félbe, és mellé ülök. Szemeiben látom, hogy nem érzi jól, és talán szenved is...- Szólhattál volna. Engem nem érdekel az Anyád, Tao. Engem CSAK te érdekelsz, semmi más- leülök mellé, és az ölébe teszem a bonbont.
- Hoztál nekem csokit?- szemei felcsillannak, és egy rohadt édes kisfiús pillantást vet felém. Megzabálom!
- Igen- elmosolyodom, ahogy egyből elkezdi kicsomagolni, és élből két csokidarabot dob a szájába. Jól esően hümmögni kezd, majd megdörzsöli a szemeit- Felébresztettelek?- hevesen bólogatni kezd, és csak úgy tömi magába az édességet.
- Szerintem most híztam öt kilót- lebiggyeszti alsó ajkát, félre teszi a dobozt az asztalra, és elfekszik. Esküszöm olyan, mintha éheztetnék...
- Helyes- mondom magabiztosan, majd mellé fekszem, és arcára csókolok, ahogy magamhoz ölelem. Egész testében megfeszül, ami szerint ismét túlzásba estem. Hh... Elkapom róla kezemet, és még el is húzódom tőle. Hozzá akarok érni. Akarom, hogy hozzám érjen! Olyan nagy kérés ez? Pár pillanatig meg sem mozdul, majd hatalmas meglepetésemre hozzám bújik, és arcát nyakamba fúrja. Szorosan átölelem, és feje búbjára csókolok.
- Hiányoztál, Tao...- halkan felkuncog, amit nem igazán tudok hova tenni magamban. Felemelem arcát, és kérdőn nézek szemibe. Mosolyog.
- Tiszta tündérmese- mi? Tündérmese? Arcomtól kitör belőle a hangos nevetés, és visszaejti a fejét a nyakamba. Az a hang. Édes.
- Tao van bent valaki?!- a hárpia hangjára egyből felpattan mellőlem, és eszeveszett mutogatásba kezd, hogy bújjak a szekrénybe.
- Nem Anya!- válaszolja, majd kinyitja az ajtót. Kulcsra volt zárva? Hmm... Csupán a hangokat hallom, és a trapolást, ami szerint Tao Anyja betette a lábát a szobába. Most mocskosnak érzem magam...
- Biztos nincs itt senki? Miért van nyitva az erkélyajtód, kisfiam?- hallom az ajtó gyanús nyikorgását, miszerint becsukta azt.
- Melegem volt, Anya- Tao hangja a szekrény mellől cseng fel, és mintha félne. Fél a saját Anyjától! Ez egy házisárkány...
- És mi van azzal a...meleg gyerekkel?- mintha átkot szórna, egyből leesik, hogy én vagyok a meleg gyerek. Leszarom, minek hív, csak Taot ne sértse meg...
- Kris. Krisnek hívják, Anya- egy pár pillanatig síricsend telepedik mindenkire, majd a hárpia felhorkant.
- Ki ne ejtsd a nevét. Megbeszéltük, hogyha találkozol vele, kidoblak- legszívesebben kirobbannék, és beolvasnék ennek a perszónának. Ez nevezi magát Anyának... Az én szüleim, és Hyuna szülei is maximálisan pártoljál az alakulóban lévő kapcsolatomat Taoval. Ez az!
- Tudom. És nem találkozom vele. Csak Hyunával beszélek...
- Helyes. Ehhez tartsd magad- pár másodperc múlva már csapódik az ajtó, és hallom, ahogy Tao kulcsra zárja azt. Kilépek a szekrényből, és Taot finoma  a falnak nyomom, ahogy felém fordul, szorosan elé állok.
- Mikor leszel 18?- a kérdés meglepetten éri, és már majdnem elküld melegebb éghajlatra, amikor kíváncsisága felülkerekedik rajta.
- Két hónap...- el mosolyodom, és lejebb hajolok hozzá. Ajkai szétnyilnak, és laposakat pislog; a csókomat várja.
- Ha betöltötted, Hyunáékhoz költözöl- elfehéredik a kijelentéstre, majd némán tátogni kezd.
- Nem, Kris. Ez nem lehet...én...nekem...- egy rövid csókot nyomok ajkaira, és lassan átölelem a derekát.
- Én veled akarok lenni. És ha ez csak így lehetséges...
- Nem érted. Nem hagyhatom itt az Anyámat- megremeg alsó ajka, amire ráharapok, ezzel egy halk, alig hallható sóhaj csúszik ki a torkán.
- De ha ez kiderülne, erőszeretettel dobna ki téged. Vagy ez, vagy nem lehetünk együtt...- ő egyáltalán velem akar lenni? Akar engem?
- Addig még bármi megtörténhet, Kris...Ezt...- beharapja alsó ajkát, és lehajta a fejét.
- Ezt...mi? Fejezzük be?- szorosan lehunyja szemeit, majd lassan rám néz
- Ezt köztünk... El tudnánk titkolni a szülinapomig?- felvonom egyik szemöldökömet, de elvigyorodom.
- Persze- válaszolom végül, hajolnék ajkaira, amikor egyik ujja az enyéimen landol ezzel megállítva.
- De akkor felállítok bizonyos határokat- meglepetten pislogok párat, de kitartóan várom a folytatást- Ölelés, és egyéb érintés csak, és kizárólag Hyuna, Hyuna szülei, és a te szüleid előtt lehetnek. És persze, amikor kettesben vagyunk... Csók viszont egyáltalán nincs.
- Mi? Azt mondod, hogy nem csókolhatlak meg?!- egy pillanat alatt teljesen kiakadok, majd fújtatok egyet, amikor elmosolyodik.
- Igen. Csak kibírod...- megütögeti a mellkasomat, és félre biccenti a fejét, amitől reflexszerűen hátrálok tőle.
- Így nézel rám, és elvárod, hogy ne essek neked?!- meglepetten pislog rám párat, majd elém lép.
- Igen- elkuncogja a végét, majd megy és kinyitja az erkélyajtót- Viszont most menned kéne, mielőtt Anyám megint feljön- felvont szemöldökkel sétálok mellé, majd felhorkantok.
- Kettünk közül nem csak én akarom, hogy még jobban megrontsalak- imádta, amikor megrontottad őt. Folyton Hyuna szavai zsongnak a fejemben... Most viszont még egy ölelést sem kap tőlem, elindulok kifelé. Majd rájön, hogy túl sokat kér...