A szerelem mocskos. 3.

Baekhyun [POV]

- Baekhyun! Baekie, ébredj!- megint. Mióta itt vagyok ismét előjöttek. Minden este sírok, és ordítok álmomban, és mint mindig, úgy most is Kai, és So Ji ül mellettem. Teljesen leizzadtam, a hajam és a pizsamám teljesen rám tapad- Minden rendben- So Ji magához ölel, és a fejem búját csókolgatja, amíg Kai a hátamat cirógatja. Remegek. Remegek az előbbi álmomtól, és még most is ordítani lenne kedvem. Utálom ezt... Soha nem mondtam el senkinek, mitől vannak az álmok, ilyenkor mit élek át. Egy ideig abbamaradtak, de mióta teljesen megváltozott az életem, minden visszatért; az életemért kapaszkodom a takarómba, miközben fülsüketítő üvöltözés közben még a lelkemet is kisírom. Aztán mindig ugyanúgy ébredek... Teljesen leizzadva, So Ji és Kai ölelésében. Csitítgatnak, és ennek hatására sérásom is alábbhagy, ahogy tudatosul bennem, hogy nincs semmi baj.
- Kérsz vizet?- Kai közelebb hajol hozzám, és kiszedi szememből a belelógó, csurom vizes tincseket. Válaszként csak megrázom a fejem, de még mindig úgy kapaszkodom beléjük, mintha az életem múlna rajta- Szeretnéd, ha veled aludnék?- pár pillanat hezitálás után viszont bólogatni kezdek, és odakúszom hozzá. Elkapom So Ji aggódó pillantását. Egyikőjük sem tudja, mi történik velem. Talán jobb is... Már így is lekiismeretem van, hogy így aggódnak miattam. Bárcsak megszűnne ez az egész!

Egyetem. Első nap. Minden tökéletesen megy, kivéve, hogy nem igazán van társaságom. Chen az egyetlen, aki velem együtt elsős, meg persze Chanyeol... De mivel ő kilőve, így csak Chen marad. Vagyis maradna, ha nem más szakra járna, mint én. Így aztán az egyetlen dolog, ami van nekem az a laptopom. Nem nézek senkire, csak leülök leghátulra pont az ajtó mellé az előadóteremben, hátha menekülnöm kell majd. Épphogy csak felpillantok olykor-olykor a laptopomból, amikor megpillantom Chanyeolt... Két sorral lejebb ül, és gépeli, amit a tanár mond. Jesszus, ugyanazon a szakon vagyunk?! Vagy...lehet, csak ez az egy tantárgy közös? Mióta leszólt, mert eltaláltam a labdával, jobban kerülöm, mint eddig. Emlékszem, mi futott át rajtam, amikor meghallottam a hangját. Egyszerűen azt hittem, kicsúszik alólam a talaj. A fenébe! Olyan mély hangja van, amitől le kell hunynom a szemem, hogy megjegyezhessem, és bármikor felidézhessem. Igen, kicsit tetszik... Hisz piszok helyes. Pont az esetem. De majdnem egy fejjel magasabb, mint én, amitől egy kis nyomorultnak érzem magam. Vele ellentétben nekem semmi önbizalmam nincs... Állítólag lenne mire, de aish. Én nem látom. Az egyetem keményebb, mint hittem. Itt nincs kegyelem, a tanár megállás nélkül beszél, így aztán ha valamiről lemaradok, akkor azt cseszhetem.
- Valakinek valami hozzászólás?- az előadóterem nagy, százan is simán beférnének, de csak huszan, vagy még annyian sem vagyunk most. Ráadásul a tanár hangja eljut mindenhová. Felteszem a kezem, amire egyből felszólít. Oh, matej.
- Elnézést, hogy magába kötök, de az utolsó előtti függvény hibásan van megoldva- mindenki felém fordul Mr. Heo hitetlenül fordul a táblához, majd felém int.
- Nem tudom, miféle hibát vél felfedezni Mr...
- Byun.
- Mr. Byun, de kérem, mutassa meg- remek. Már az első nap a figyelem középpontjába kerülök. Leteszem a laptopom, és lemegyek a nem is olyan hosszú lépcsősoron. Mély levegő Baekhyun, mély levegő. Letörlöm a rossz megoldást, és kissé remegő kezembe veszem a krétát. Érzem magamon a tekinteteket, de megpróbálom kizárni őket- A magyarázatot kérem ne felejtse el- remek, szóval beszélnem is kell? Nehogy összeess, Byun!
- Először is f(x) = |x^3-6x^2+12x-8|- hangom meglepően erúteljes, ahogy írni kezdem a függvény adatait- Először írjuk szorzattá, hogy tudjuk hol vannak a 0 helyei - hallom, ahogy néhányan gépelni kezdenek, néhányan összesúgnak, vajon jól oldom-e meg- f(x) = |(x-2)^3|. Vagyis transzformációkkal: fogjuk az x^3 függvényt, eltoljuk jobbra 2-vel, a negatív részét tükrözzük az x tengelyre- a koordináta rendszerre is felrajzolom a kijött adatokat- Ami így fog kinézni- mutatok a kész megoldásra. Mr. Heo arca teljesen megváltozik, ahogy átfutja a végeredményt, majd hümmög egyet.
- Mr. Byun, nem is rossz- meghajlok előtte, majd a karomat dörzsölve sietek vissza a helyemre. Chanyeol ismét érzelemmentes arccal mered rám. Hogy nézhet ki ilyen...nagyon, nagyon jól?! Nem ér!- Nos, köszönjük Mr. Byunnak a közreműködését, de akkor haladnánk is tovább...

Otthon, édes otthon! El sem hiszem, hogy vége az első napomnak. Aludni akarok, és holnao reggelig fel sem kelni.
- Milyen napod volt?- So Ji mosolyogva teszi le elém a vacsorát, amikor kivágódik az ajtó, és Kai viharzik be, majd egy önfeledett, boldog mosollyal ül le mellém. Le sem veszi rólam a szemeit- Hajjaj, mi történt?
- Anya, képzeld, Baekhyun közölte Mr. Heoval, hogy tévedett- So Ji felszisszen, és aggódó arccal néz rám, majd vissza fiára. Kai is erre az egyetemre jár, csakmő épp végzős. De basszus... Mr. Heonak ilyen rossz híre lenne?
- Nem voltam annyira durva...- mormogom, de mintha meg sem hallana, folytatja.
-...és ahelyett, hogy kivágta volna óráról, kihívta a táblához- Kai izgatottan ugrik egyet, és az Anyjára néz- Baekie hibátlanul megoldotta a feladatot, Mr. Heo tényleg tévedett. És most jön a lényeg...; megdicsérte!- So Ji elismerően hümmög egyet, majd leül a helyére, ahogy mind a hármunknak kiszedte a vacsorát- Miért nem láthattam...- pufgogja, de enni kezd.
- Honnan tudsz erről egyáltalán?- kérdezem, amire egy ezt-most-komolyan-kérdezed? tekintettel néz rám.
- Minenki erről erről beszélt...
- Csúcs! Már a legelső nap ki vagyok cépézve...- morgom, amitől a vigyora hatalmas lesz.
- Miről beszélsz? Maximum felnéznek ráf, mint lenéznek.
- Hát ezt Chanyeolról nem lehet elmondani- megáll a kezében a villa, és nem mozdul.
- Mondott valamit?- megrázom a fejem, amitől megkönnyebbül, és tovább eszik.
- Chanyeol... Ő egész helyes, nem?- So Ji rám mosolyog, de a kérdéstől Kai fel sem kapja a fejét.
- Igen. Ami azt illeti... Nagyon helyes- zavaromban elmosolyodom,, és lenézek a tányéromra, ahogy Kai felém kapja a fejét.
- Neked bejön!- jelenti ki, és arcán a döbbenet, és az izgalom keveredik.
- Kinek nem? Csak rá kell nézni- megvonom a vállaimat, de a mosolyom le sem jön az arcomról.
- Hát nem tudom...nem a leghelyesebb szerintem...- elhúzza a száját, amitől Édesanyja meglepetten néz felé. Ó, igen.
- Igen, tudom, hogy a te fantáziádat Kyungsoo sokkal inkább megmozgatja- meglepetten néz rám, és szinte félre nyel- Ugyan már! Teljesen egyértelmű. Ami azt illeti bejössz neki- arca teljesen eltorzul, és elkedvtelenedve leteszi a villát.
- Dehogy... Semmi esélyem...- megrántja vállait, és rám sem néz. Komolyan ennyire vak?
- Azt hiszed? Biztos azért ölelget, és puszilgat folyton. Arról ne is beszéljünk, hogy a keze mindig rajtad van- felé bökök a villámmal, ahogy lenyelek egy falatot- Elég lenne fél óra kettesben, és összejönnétek. Hívd el.
- Nem! Dehogy hívom... Hülyének fog nézni- morogja lemondóan, és felfújja az arcát.
- Szóval megvárod, amíg jön valaki más, és...- megdermed, és szúrós pillantással mered rám.
- Oké, oké... Talán elhívom majd.

- És mennyire tetszik?- négy nap telt el, mióta bevallottam, hogy vonzódom Chanyeolhoz. Mégis ennyi idő kellett hozzá, hogy Kai szóba hozza még egyszer. Épp a téren vagyunk, mindenki más kosarazik. Kivéve mi, a pinpong asztalon ülünk, és nézzük a fiúkat.
- Hát...egy kicsit- felvonja egyik szemöldökét, és felhorkant- Oké. Annál egy kicsit jobban. De most komolyan...- lemondóan felsóhajtok, majd legyintek egyet- Teljesen bele vagy habarodva Kyungsooba, Kai. Menj, és gyere össze vele- megrázza a fejét, és szinte leesik a pinpong asztalról, amikor valaki kettőnk közé ül.
- Te vagy Byun Min Woo öccse, he?- a bátyám nevétől minden izmom megfeszül, próbálpm nem felkapnima vizet.
- Igen, de te ki vagy?- Kai leszáll az asztalról, és a fiúkhoz megy. Nem érzi úgy, hogy rá tartozna ez az egész.
-Hm, gondoltam. Hasonlítasz rá. Az viszont mindegy, én ki vagyok- az arcomra simít, amitől egyből elhúzódom tőle. Remegek tőle. A bőrét itt-ott kisebb hegek terítik, egy kendő van a csuklójára kötve. Bandatag lehet.
- Honnan ismered a bátyámat?- hátrébb húzódom, de jön utánam. Valamiért úgy érzem, ő tudja, a bátyám miért lett öngyilkos. És mot akar tőlem?
- Régi ismerős- megrántja a vállait, makd rám vigyorog. Az arca helyes. Nagyon helyes. Mégis inkább kiráz tőle a hideg- De tudod, nem ezért vagyok itt...- a combomra simítja egyik tenyerét, amire lenézek, majd lesöpröm magamról.
- Hanem?
- Sokan mondták, hogy Min Woonak van egy édes kicsi öcsikéje. A saját szememmel kellett látnom, milyen kis helyes vagy- minimum hét évvel idősebb. Ahogy megint arcom felé nyúl, látom kivillanni rövidújjú pólója alól a tetoválását. Valamiféle szimbólum lehet.
- Megvolt. Most már mehetsz- lemászom az asztalról, és éppen indulnék a fiúk felé, akik idenéznek, amikor megragadja a karom, és visszaránt.
- Ne menj el, oké? Lehetne köztünk valami, nem?- egy perverz mosollyal lép elém, és összenyomja az arcomat- Kis édes vagy.
- Menj innen- ellököm magamtól, de talán rosszul tettem. Megragadja az állkapcsom, és úgy ránt magához. Nyikkanok egyet, ahogy szorít a fogásán, sőt még eltolnimis próbálom. Kőszikla, baszod.
- Én megpróbáltam szépen- rámarkol a fenekemre, és az utolsó pillanatban fordítom el a fejem, mielőtt lekapna. Ledermedek, ahogy Chanyeol egy mozdulattal a hajába markolva elrántja tőlem, és egy jobbost küld az arcába. Caak bámulok rá, de megmozdulni sem tudok, ahogy még bele is rúg a földön fekvő szerencsétlenbe. Suho, és Kris rántja vissza őt, és hagyják, hogy az a nyomorult elfusson.
- Mi lenne, ha nem erőszakoltatnád meg magad?- sziszegve áll közvetlenül elém, és dühödten mered le rám.
- Szerinted kurvára így akartam?- legyen már az én hibám! Ahogy visszaszólok, szemei kissé megrebbennek. Feldühítettem. Nagyon.
- Ha nem viselkednél ilyen kihívóan, talán nem mászna rád mindenki te szerencsétlen idióta!- szemeim kikerekednek, és szinte pofon vágom. Hogy merte?
- Mégis mi olyan kurva kihívó rajtam?!- széttárom a karjaimat, és úgy kell visszafognom magam, hogy ne üvöltsem le a fejét. Csak nyugalom. Lassan mér végig tetőtől talpig, amitől kissé zavarba jövök. Nem, Baekhyun, ne most vörösödj el!
- Elég!- vág közbe Kai, mielőtt Chanyeol válaszolna, és közénk áll- Elegem van ebből. Mindketten befoghatjátok a szátokat, mert már szétrobban a fejem!- Kai belém karol, és arrébb löki Chanyeolt- Te most jössz velem haza- mondja nekem, majd Chanyeol felé fordul- Te meg higgadj le a picsába- és ezzel vonszolni kezd maga után, szinte fut.
- Ne haragudj, csak felcseszett, és...
- Elég!- morran le ingerülten, majd hirtelen megáll, és maga felé fordít- Oké, mégis mi volt ez?!
- Tőlem kérdezed?! Egyszerűen nekem esett!- fújtat egyet, majd inkább tovább indul.

-Baek...Baekhyun, ébredj- hirtelen egy hatalmas, hisztérikus üvöltés közben ülök fel, miközben a könnyeim eláztatják az egész arcom, és a gyomrom görcsberándul- Css, minden rendben- So Ji az arcomat simogatja, és magához ölel. A pólóm és a nadrágom is teljesen rám tapad, a hajamról ne is beszéljünk. Még egy este, amikor az egész házat felverem...

De miért álmodtam Chanyeollal?