Egy hete nem voltam iskolában, mivel az orvos kiírt, így aztán Jacksonnal sem találkoztam. Persze Mark minden egyes nap átjött, és órákat fecsegett arról, hogy mi volt a suliban... Annyira le voltam gyengülve, hogy először kórházba akartak befektetni, úgy kellett lebeszélnem róluk, hogy erre semmi szükség.
- Izgulsz már? Holnap megint láthatod!- Mark hangja annyira izgatott, hogy szinte elvigyorodom.
- Nem is tudom, Mark... Félek, hogy csalódni fogsz. Azóta már biztos, elfelejtett- hallom, ahogy legjobb barátom lemondóan felsóhajt a vonal túlsó végén.
- Jó, majd meglátjuk, kinek van igaza. De egy biztos- ezer százalék, hogy most feltartja a mutatóujját- Mély benyomást keltettél benne. Úgyhogy holnap csípd ki magad, amennyire csak tudod!
Reggel túl korán kelek a bennem uralkodó izgalomtól, de egy cseppet sem maradtam fáradt. Ennek ellenére lefőzök magamnak egy adag kávét, amit a reggelimhez elkortyolgatok. Hülye vagyok. Egyszerűen csak elment az eszem. Én barom egy vörös bőrgatyát, és egy fehér, félvállas pulcsit veszek fel, ami teljesen a felsőtestemre simul. Hajamat hagyom édesen a homlokomra hullani, és szemhéjtussal kihúzom a szemeimet. Még egy utolsó pillantást vetek magamra az egész alakos tükörben, majd elindulok. Nem bírok többet pöcsölni otthon, egyszerűen már látni akarom őt. A suli előtti parknál viszont megtorpanok, amikor legjobb barátom a nevemet ordítja utánam. Pár pillanat, amíg elém ér, és lihegve támaszkodik meg a térdein.
- A fenébe Bhuwakul, de rohadt dögös vagy!- füttyent is egyet, ahogy körbejár, majd a fenekemre csap, amitől megugrom.
- Mark! Ne már!- morranom le kissé zavarba jőve, amitől halkan felnevet, majd megáll előttem, és a vállaimra teszi a kezeit.
- Figyelj rám, BamBam- komolyan néz a szemeimbe, ami semmi jót nem sejtet- Jackson az én véleményem szerint már eléggé kimutatta, hogy igenis vonzódik hozzád, csak te nem veszed észre- hagy egy kis időt, hogy mindezt feldolgozzam, majd folytatja- De nekem ez nem elég. Végre látni akarom, hogy feltétel nélkül boldog vagy, úgyhogy össze kell jönnöd vele. És ami ezt illeti, ezért adattam rád ezt a göncöt is- szemeim kikerekednek, és összehúzom magam. Ugye most ezt nem mondja komolyan?!- Először is teljesen kiélezzük rád. Azt akarom, hogy levenni se tudja rólad a szemeit. Ez az első része az egésznek, a többit majd ezután közlöm veled.
- Ez nem fog összejönni! Sokkal inkább egy könnyűvérű ribancnak nézek ki, mint valaki olyasvalakinek, akitől Jackson bármit is akarna!- morranom le legjobb barátomat, amire egy gyilkos pillantás a jutalmam. Belém is fojtja a szót vele.
- Ne legyél hülye, egyszerűen gyönyörű vagy! És dögös. Hidd el, aratni fogsz. Most viszont. Én bemegyek, utána te, oké? Látni akarom a reakciókat. A lépcső egyik felén ott lesznek Jacksonék, mint minden reggel, a másik oldalán foglak várni én. Gyere oda hozzám- meg sem várja a véleményemet, beindul a suliba. Jesszus! Marknak elment az esze. Teljesen bekattant! Pár percig állok, mire úgy érzem, hogy készen állok a dologra. Oké BamBam, csak lazán. Legszívesebben Mark arcába ordítottam volna, hogy hatalmas hülyeség ez az egész, de tudom, hogy süket fülekre talált volna az egész. Kissé remegő lábakkal állok meg a suli bejárata előtt, majd egy határozott mozdulattal megyek be a két lengőajtó közt. Előveszem a legédesebb mosolyomat, bár az őszinteség legkisebb szikrája is hiányzik belőle, és hangos léptekkel indulok Mark felé. Érzem magamon a tekinteteket, de nem merek máshová nézni. Ahogy Markhoz érek, üdvözlésképp átölel, mintha most találkoztunk volna először a mai nap, de nem enged el. A fülembe suttog.
- Te nem láttad! Jackson arca teljesen ledermedt, amikor beléptél azon az ajtón, Bhuwakul!- hangja izgatott, amitől kénytelen vagyok elválni tőle.
- Eléggé kényelmetlenül érzem magam, Mark... Át kéne öltöznöm- hallom, ahogy halk sutyorgások kezdenek neki, és érzem, ahogy szinte mindenki idebámul. A pulcsi alját kezdem gyömöszölni, amiért halkan le is morran. Nem beszélek hangosan, még én is tudom, hogy Jacksonék mindannyian idenéznek.
- Figyelj. Elment az eszed! Szenzációsan nézel ki- valaki megköszörüli a torkát, amire kénytelenek vagyunk mindketten odanézni. Jajj ne, most komolyan... Már csak ez hiányzott.
- BamBam...de jó újra látni. Már egy hete nem volt kinek a kerek fenekére meresztenem a szemeimet- az egyik legperverzebb személy, akit valaha ismertem, most épp mellettem áll, és csorgó nyállal mér végig tetőtől talpig eléggé feltűnően. Kihalászok a táskámból egy tollat, ahogy a vállamra teszi a kezét, és közelebb húzódik hozzám.
- Figyelj Kun Woo, én most piszok aranyos leszek veled- a tollat tenyere alá csúsztatom, és azzal szedem le magamról, majd egy törlőkendőt előhúzva letörölgetem vele meztelen vállamat, ahol ő érintett még az előbb- Adok esélyt, hogy fogd magad, és eltűnj a közelemből...- a tollal az oldalába bökve tolom el magamtól, amitől Mark hangosan nyikkan egyet, ahogy visszafolytja a röhögést-...vagy most szépen kimegyünk az udvarra, és élve eláslak a begóniák, és a kardvirágok közé- teljesen ledöbbent arccal mered vissza rám, de én hátrébb lépek tőle- Választhatsz- ahogy Mark már nem bírja, és hangosan felröhög, Kun Woo fogja magát, és elmegy. Undorodva hajítom az egyik kedvenc tollamat a kukába, majd a tenyereimet további nedves törlőkendőkbe törlöm meg- Hát ez elképesztő...
- Mekkora egy bunkó állat vagy, Bhuwakul- Mark még egy röhögőgörcsöt, és könnyeit visszatartva néz a szemeimbe.
- Baszod, mit fogdos? Örüljön, hogy nem fújtam körbe légfrissítővel, hogy elviselhetőbb legyen a jelenléte- morgom még egyszer megtörölve a vállamat, de Mark eltorzult arcát látva megállok. Nem tudom, hogy most örül-e, vagy sem- Mi az?- súgom oda neki, amitől elvigyorodik.
- Nem hallottad?- felvonom egyik szemöldökömet, és értetlen fejet vágok.
- Mit?- megfogja a csuklómat, és odaránt magához, a fülembe suttog.
- Jackson tök pipa- most már a homlokomat is ráncolom. Összezavar...
- És ez nekünk azért jó, mert...?- csak a szemeit forgatja, és felsóhajt.
- Ki van borulva. Hát nem érted? Féltékeny!- na, hát ez aztán már végképp hihetetlennek tűnik, ezért kénytelen vagyok elhátrálni tőle.
- Hallod magad? Ő? Ugyan, kérlek! Mégis mire?- válaszolna, de a csengő megelőzi, így elkezd az osztályterembe vonszolni.
Egész nap bámulnak, úgy érzem magam, mint egy aranyhal az akváriumban. Arról ne is beszéljünk, hogy minden második ember megdicséri a külsőmet, amitől a hányinger jön rám. Pfhuj! Marknak igaza volt, és a többiek mégis csak dögösnek látnak, nem ribancnak, de még így sem értem, mit esznek rajtam. Elmarad az utolsó két óránk, így még kevesebb ideig kell mutatkoznom ebben a szerelésben, amiért hálát adok az égnek. A mai nap folyamán vagy ötezerszer átkoztam el magam, hogy pont ezeket vettem fel. Most komolyan! Hol volt az eszem?
- Szia- Jackson hangja kissé komor, és úgy néz azokra, akik ide bámulnak, mintha a torkukat vágná el egyesével. Közvetlenül mellettem áll meg, amíg én a lépcső korlátjára dobott táskámban keresgélem a lakáskulcsom.
- Szia- próbálom eltakarni, mennyire zavarban vagyok. Idejött! Idejött hozzám!
- Örülök, hogy jobban vagy- a hátamra simítja a tenyerét, amitől végig fut rajtam a borzongás, és megremeg a lábam.
- Sokat segített, hogy vigyáztál rám a múltkor. Köszönöm- rámosolygok, amitől nyel egyet, és közelebb hajol hozzám. Atyaég! Milyen piszok közel van!
- Alaposan lerendezted Kun Woot. Mindenki erről beszélt egész nap- kezét lassan a derekamra csúsztatja, ahogy egyre több ember figyel felénk, és a fülemhez is közelebb hajol. Össze fogok esni!- És arról, milyen szemtelenül gyönyörű vagy- a hangjában mintha kis indulat is lenne. Mi a fene? Kissé elvörösödöm a kijelentéstől, bár nem értem miért...- Hogy őszinte legyek, nem tetszik, hogy mások is látnak ebben a ruhában- a hangja dorgáló, úgy mondja, mintha hibát követtem volna el. Jesszusatyaúristenmostsegítsmeg! Féltékeny?! Nem! Nem lehet! Jackson Wang soha nem az! Ahogy becsöngetnek a hatodik órára, és mindenki eltűnik az oszálytermekben, leereszti rólam a kezét, és hátrébb húzódik. Most mi van?! Így tartott távol mindenkit, vagy mi a halál?!- Jobban örülnék, ha holnap olyan ruhát vennél fel, ami...hhh...eltakar- felvonom egyik szemöldökömet, és befejezem egy pillanatra a kulcsaim keresését, de egyből folytatom. Nem zökkenthet ki!
- Ugyan, mégis miért?- kérdésemet úgy teszem fel, mintha nem érteném, min van kiakadva ennyire. Valójában tényleg nem értem...
- Azért...- ismét olyan közel hajol hozzám, hogy alig kapok levegőt-...mert rohadtul nem tetszik, hogy mások is látják ezt...- egy határozott mozdulattal markol bele a fenekembe, amitől egyből ledermedek, és kikerekednek a szemeim. M-meg fogta a f...fenekemet! Jackson Wang megfogta a fenekemet!!
- A...azt veszek fel, a-amit én akarok. Sajnálom, h-hogy a te tetszésedet nem nyerte el a dolog, de ebbe nincs bele...szólásod- pár pillanatig csendben áll mellettem, majd leveszi rólam a kezét.
- Erről szó sincs...- a fülembe suttog, és ahogy a forró lehelete nekem csapódik, épp olyan gyengének érzem magam, mint egy hete-...gyönyörű vagy, BamBam- az ostoba vigyoromat úgy kell lekaparnom magamról, de ha'la a jó égnek, Mark kiment a helyzetből.
- Elnézést, hogy megzavarom az édes eszmecserét, de Bhuwakullal dolgunk van- megragadja a csuklómat, és elránt Jacksontól, aki gyilkos tekintettel mered legjobb barátomra- Holnap találkoztok, meg miegymás. Addig is, viszlát Jackson!- Mark őrült tempóban vonszol maga után, mire a suli előtt megtropan, és nekem esik- Megfogta a fenekedet, BamBam!- hitetlenül lendíti fel a kezeit, és össze-vissza járkál- Az egy dolog, hogy úgy figyeli minden rezdülésed, hogy kit, mikor kell legyilkolni, amikor a közeledbe megy, de ezzel átlépett egy határt!- dühödten fújtat egyet, de nem áll meg, tovább gesztikulál- Hozzád ért! Ott, ahol csak az ötödik randi után szabadott volna!
- Várj, most nem értelek. Eddig az volt a baj, hogy szerinted távolságtartó volt, most meg az, hogy túl közel merészkedett hozzám?- a kérdéstől egyből megtorpan, és úgy néz rám, mint aki megőrült.
- Nekem valami itt nagyon zavaros! Ahhoz, hogy valaki így viselkedjen valakivel, akivel egy hete beszélt életében először...- elém áll, és a vállamra teszi kezeit, ahogy még a szemei is felcsillannak.
- Nem akarom hallani- jó kedve egyből elillan, ahogy lekaparom magamról a kezeit, és hazaindulok.
Két hete hozzám ért. Nem is akárhogy; megfogta a fenekemet! Ah! Mark úgy viselkedik, mint aki megőrült, és képes egész nap azon agyalni, vajon hogy hozhatna minket közelebb egymáshoz. Igen, Jacksonnal azóta még egy szót sem váltottunk, csak néha elkapom a tekintetét. Ennyi. Talán jobb is így...hiába vagyok egyre szerelmesebb belé. Ha ez lehetséges egyáltalán. Ha csak eszembe jut a hangja, a hipnotikus pillantása, mágneses vonzereje, akkor semmi mást nem akarok, csak vele lenni, most mindjárt. Még akkor is, ha... de erre nem akarok gondolni. Legalábbis nem itt, egymagamban. Mégis... Akármi történik, amint ránézek, vagy csupán az eszembe villan, megszólal bennem a hárfa, áram cikázik keresztül rajtam a talpamtól az ölemen át a fejem tetejéig, megremegtet, elgyengít. És ha tótágast állok, akkor sem tudom kivédeni, elnevetni, kisebbíteni. Legfeljebb dührohamot kapok a hitvány fiútól, aki bennem lakik. A nyavalygós, vágyakozó, szerelmes fiútól.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése