Mocskos, perverz rohadék +18!

Sziasztok!^^ Külön kérésre írtam ezt a OS-tot, és mivel eléggé későn írtam, és igencsak sokáig... Eh, legyen annyi elég, hogy törött lelkekért nem vállalok felelősséget:’D.
...Na jó, még annyit, hogy én amúgy nem vagyok ilyen perverz...xd meg semmi ilyesmi, csak... csakhátna. Jót, és egy kis agyhalált akartam egy-két BangHim, azon belül is Bang fannak, de tényleg, csak ennyi;---;
Khm,jó olvasást^^

Szereplők: Yongguk x Himchan
Banda: B.A.P
Páros: BangHim

Himchan [POV] +18!

Rühellem ezt. Valahányszor vitázunk, valahányszor összeveszünk, mindig én vagyok a hibás, én vagyok az, aki rosszul jön ki az egészből, mert Ő a makacs, barom fejével képtelen felfogni az én nézőpontomat. Bang Yongguk egy paraszt! A világ legnagyobb bunkó tajparasztja azután a kijelentése után, hogy akár a menedzsernek is széttehetném a lábam a több fizetésért. Mégis miféle ribancnak néz? Úgy beszélt, mintha már fél Dél-Korea átment volna rajtam, miközben nagyon is jól tudja, hogy még nem volt dolgom fiúval! Nővel is csak egyszer-kétszer, és azután jöttem rá, hogy meleg vagyok... amit persze egyből elmondtam neki, hisz mégis csak a legjobb barátom. Ő azóta ilyen velem... Yongguk mióta tudja, hogy a fiúkat szeretem, teljesen eltávolodott tőlem, teljesen egyedül érzem magam miatta. Mi lett volna, ha azt is elmondom, hogy nem csupán egy puszta barátként tekintek rá? Ha elmondom, hogy... szeretem? Aish! Ezután még olyat mond, hogy én a menedzser hyung-gal... Hh, ne kérdezze senki, hogy hogyan lyukadtunk ki itt abból, hogy mit főzzünk bográcsban vacsorára... mert hát igen, neki ezen a napon is muszáj belém kötnie, mikor a banda a szokásos évi kempingjén van, amit a menedzser hyung kötelezővé tesz. A sok koncert, táncpróba, forgatás mellett jónak látja az ilyesfajta „csapatépítő tréninget”, amit mi is minden egyes alkalommal élvezünk. De most így...? Hát Bang bekaphatja! Mégis ki Ő, hogy ilyeneket mondjon? Attól mert Ő a leader, még nem mondhat ilyet. Hisz én is csak finoman vágtam a fejéhez, hogy egy hatalmas paraszt, ami meg sem közelített egy olyan beszólást, amit én kaptam. A gondolatra idegesen rúgok az egyik bokorba magam mellett, majd csak fújtatva indulok tovább, hogy minél messzebb kerüljek a sátraktól, a fiúktól, Bang-től. Rohadék! Hogy gázolhat így a lelkembe? Azt hiszi, nincsenek érzéseim, hogy velem ezt nyugodtan lehet?
- Himchan! – hallom, ahogy a hangja felcseng, amire csak egy túlfűtött mozdulattal vágok át két kisebb fa közt. Komolyan utánam jött? Még több vitát akar?
- Szállj le rólam! – morranok fel, amire hallom, ahogy idegesen felmorran, egyre közelebb ér hozzám, hiába gyorsítok. Imádom az erdőt, a természetet, a friss levegőt, de most rohadtul nem tudok a sok fránya bokortól, és szikladarabtól menekülni ezelől a barom elől.
- Állj meg! – ideges hangjára válaszként csak horkantok egyet, viszont a következő pillanatban megtorpanok, ahogy ujjai csuklómra fonódnak, majd magához ránt – Azt mondtam, kurvára állj meg! – villogó tekintettel mered rám, amire én összeszűkítem szemeimet, és idegesen fújtatva nézek vele farkasszemet.
- Takarodj vissza a többiekhez, Bang, mára elegem van a fejedből – mormogom elhalkulva, amire csak annyit érek el, ahogy elengedje a csuklómat, majd hirtelen közvetlenül elém lép, de nem ér hozzám. Miért csinálja ezt? Megöl! Csak hatalmasat nyelve, megszeppenve nézek vissza rá, egy pillanatra még haragom is megszűnik, ugyanis nagyon meglep, hogy ilyen közel merészkedik hozzám – Y... Yongguk... – szinte bele sem kezdek, máris félbe szakít, ahogy derekamnál fogva nekilök az egyik fának, amire fájdalmasan szisszenek, és úgy nézek rá, mint aki megőrült. Pár pillanat néma tátogás után végre ráveszem magam, hogy meg is szólaljak, de épphogy dadogva kinyögök egy „hagyj már”-t, hirtelen előre hajol egyenes ajkaimra, amire szemeim hatalmasra kerekednek, és a hatalmas sokktól moccanni sem merek. Bang... Bang megcsókolt? – Mhmm... – halkan nyöszörögni kezdek meleg ajkai alatt, és megpróbálom ellökni magamtól, de kezeivel maradásra bír, elállva előlem az utat, miközben egész testével hozzám préselődik. Szemeim egy idő után leragadnak, hiába harcolok, küzdök ellene, az iránta táplált érzéseim győznek, miközben testemen apró borzongás fut végig, ahogy megérzem, hogy a csípőmet ölelő kezének szorítása erősebb lesz, és egyre csak a kemény fának nyom. Viszont ahogy csípője kissé előre billen, szemeim kipattannak, majd visszatérve a való világba már nem viszonzom tovább a heves csókot, és ismét megpróbálom ellökni. Miután tovább nem vagyok hajlandó kinyitni a számat, úgy dönt, hogy majd megteszi Ő helyettem; kényszeríti ajkaimat, hogy elváljanak egymástól, majd nyelvét áttolva számba masszírozni kezdi enyémet, amire halkan tovább nyöszörgök jelezve, hogy hagyja abba, mert nem akarom. Végül, még csak nem is azért, mert én nem akarom, hanem azért, mert valószínűleg lassan már megfullad, elválik tőlem, hagyja, hogy ajkaink lassan elváljanak egymástól, miközben lihegve kapkodja a levegőt – Y... Yonggukh... – pihegem halkan hatalmas szemekkel meredve rá, amire Ő csak morran egyet, majd nyakamba hajolva szó szerint falni kezdi amúgy is érzékeny bőrömet – Á... állj le, Bang, f-fejezd be, khérlek –szinte már könyörgök egy halk nyögés kíséretében, de Ő mint aki magasról tesz rá, csak folytatja egyre nagyobb reszketést előidőzve bennem. Testem remegését csak egy elégedett sóhajjal értékeli, miközben tovább csókolgatja, és nyalogatja halvány bőrömet, vonakodó, apró borzongásokat váltva ki belőlem. Most... most jobban utálom, mint valaha, mégis megveszek érte. Hogy lehet egyszerre gyűlölni és szeretni valakit?
- Te sem akarod, hogy abbahagyjam - suttogja vissza teljesen berekedt hangon, majd nemes mozdulattal leheletvékony, szinte már átlátszó, fehér trikómba markolva letépi rólam azt, és tovább harapdál, szívogat, nyalogat és csókolgat ott, ahol csak ér, miközben kezeit lejjebb csúsztatja csípőmön. Abban a pillanatban, ahogy ujjai meztelen bőrömhöz érnek, levegő után kapva próbálom azonnal ellökni magamtól, ám Ő erre magasról téve, viszonzásul egyik kezével elkapja csuklóimat, majd kicsit hátrébb hajolva a fához szorítja azokat fejem fölött, majd mélyen szemeimbe néz – Nem utálhatsz, a hyung-od vagyok. Szeretned kell, imádnod, és epekedned utánam... ahogy én is teszem... – mormogja halkan, majd visszahajol nyakamhoz folytatva kényeztetésemet, néha még fogai közé is veszi már szinte lángoló bőrömet, és óvatosan beleharap. Épphogy egy kéjesnek mondható nyögés hagyja el ajkaimat, hátam kissé ívbe feszül, ahogy tenyerét végül ágyékomra tapasztja.
- B... Bhangh... – zihálom szorosan összezárt szemekkel, amire Ő csak érthetetlenül mormog, majd rámarkola legféltettebb kincsemre, amibe bele is feszülök, hisz még én is nagyon rég értem magamhoz, nem még hogy más.
- Akarsz még? – morogja felhevült bőrömre, miközben kezét lassan becsúsztatja melegítőm alá, és nem törődve azzal, hogy egy erdő kellős közepén vagyunk, hogy a fiúk bármikor felbukkanhatnak, mozgatni kezdi kezét férfiasságomon egyre könyörtelenebb tempóban.
- Nh...nhem! – nyögdécselem talán túl hangosan is, amire csak felhorkant kikapva kezét nadrágomból, majd végre elszakadva tőlem hátrébb lép, de épp csak annyi időre, amíg egy egyszerű mozdulattal letolja nadrágját, majd egy önelégült vigyor kíséretében felemeli arcomat fél kézzel, mikor tekintetemet még csak levenni sem tudom, aish, róla...
- Tetszik, amit látsz? - kérdezi lágyan, szinte már elfúló hangon fülemhez hajolva, és oda intézve szavait, majd utoljára még végignyalva fülcimpámon gyorsan belemarkol fekete tincseimbe, hogy a következő pillanatban durván lelökjön a földre. Amint térdeim fájdalmas reccsenéssel érkeznek a földre jelezve, hogy ez nem csak nekem, hanem pár faágnak sem esett jól, az Ő vigyora csak még nagyobb lesz.
- Mi a halált műv... – még csak azt sem hagyja, hogy befejezzem kérdésem, egy halk, mély morgás kíséretébe durván meghúzza fekete tincseimet, amire halkan felnyögök, már-már szenvedően.
- Hitesd el velem, hogy tetszik... hogy tetszem így, ahogy vagyok, hogy én irányítok. Hisz te is akarod, nem igaz? – morogja halkan, a hangszíne mégis indulatosabb, mint eddig bármikor. Félénken, de mégis megrázom fejemet, mire a hajamban pihenő ujjai ökölbe szorulnak ezzel egy halk kis nyikkanást csalva ki belőlem - Azt akarod, hogy könyörtelen legyek? – kérdezi, amire hatalmasat nyelve nézek fel rá kikerekedett szemekkel. Elment az esze? Mióta vagyok egy ilyen személy a szemeiben? Kinézi belőlem, hogy egy ilyen megalázó helyzetben én úgy viselkedek, mint egy ribanc? – Himchan! Nyisd ki a szád – parancsára újra megrázom a fejem, amire szabad kezével megmarkolja már teljesen feléledt férfiasságát, és egyenesen összepréselt ajkaimnak nyomja azt. Egy elnyújtott, szenvedő nyögést csikarok ki magamból, ahogy szorosan összezárt szemekkel próbálok elhúzódni tőle, de abban a pillanatban hátra rántja fejem hajamnál fogva hatalmas fájdalmat okozva ezzel. A mozdulattól ajkaim szétpattannak, ahogy levegő után kapok, egyből ki is használja az alkalmat, és máris csípőjét előre billentve behatol számba. Érzem, ahogy kissé megborzong, majd másik kezével is belemarkol hajamba, és egy durva, erőteljes mozdulattal tövig merevedésére tol. Majd’ megfulladok, ahogy férfiassága torkom hátuljának ütődik, egyből könnyek szöknek szemembe, miközben fejem arra van kényszerítve, hogy fel-le mozogjon merev férfiasságán. Kezeimmel fájdalmasan markolom combjait, és néha-néha erőt fejtek ki rá, megpróbálom eltolni, de Ő meg sem moccan, csak jólesően morog az a élvezetre, amit neki okozok akaratomon kívül is – Himchanh... – sóhajt fel hangosan, majd feje hátrabicsaklik az élvezettől, majd erősen markolva meg tincseimet ránt rá teljesen tagjára, és tart úgy pillanatokig – Basszah mheg! – szinte felhorkant a végén, majd végre kissé kijjebb húzódva számból hatalmas sóhaj hagyja el ajkait, majd hirtelen, váratlanul ellök magától, amire borzongva esek fenékre hátammal nekicsapódva a fának, és öklendezve az előbbitől.
- Eh... egyh állat vagy – a végén halk köhögés szakít félbe, ahogy lassan torkomra is csúsztatom tenyeremet, és magam elé meredek, hogy ne kelljen a szemeibe néznem. Látva zaklatottságomat többet hozzám sem szól, egyszerűen csak felránt magához, majd egy rémisztően egyszerű mozdulattal fordít meg. Lassan előre nyúl, majd hirtelen elkapja csuklóimat, így azoknál fogva kezeimet a fa érdes kérgére tapasztja.
- Ne mozogj – suttogja fülembe kezeit lassan elvéve enyéimről, majd nyakamba csókolva végül hátrébb húzódik. Bármennyire menekülni akarok, bármennyire el akarok futni, félek tőle. Félek, hogy bánt, hogy olyat tesz velem, amit soha nem hevernék ki, még az is lehet, hogy csupán ebbe beleroppanok. Egyszerű mozdulattal rántja le bokámig melegítőmet, majd elhelyezkedve mögöttem fenekemhez illeszti férfiasságát, és még csak annyi időt sem hagyva, hogy levegőhöz jussak, egyből tövig nyomja magát belém. Fejem abban a pillanatban előrebicsaklik, miközben felüvöltök a fájdalomtól, és hangos sírásom is kifakad torkomon, amíg Ő az élvezettől hörög, akár egy állat – Ezh... az enyémh... – morran fel minden kisebb döfése után, miközben belemarkolva hajamba felhúzza fejemet, és lejjebb hajolva beleharap vállamba, nyakamba, mindenhova, ahol csak ér, miközben körmeit belemélyeszti csípőmbe. Hangos sírásomat olykor-olykor egy nagyobb, fájdalmas nyögésem szakítja félbe, amit Ő le sem reagál, mintha hidegen hagyná, hogy szenvedek alatta. Úgy érzem, szétszakadok, reszketek attól, ahogy hozzám ér, ahogy egyik pillanatról a másikra máris őrült tempóban mozogni kezd bennem – A kuhrva... Himchan! Olyan szűk vagy... Te mégh szűz vahgy? – kérdezi teljesen berekedt, állatias hangon egyre erősebben hatolva fenekembe, amitől sírásom csak felerősödik. Ahogy nem kap választ, csak ismét nekiesik nyakamnak, így biztos, vörös foltokat hagy majd maga után. Olyan érzés, mintha szétrobbannék minden alkalommal, mikor belém hatolt, mégis Bang kéjes morgásaira valami megindul bennem, és érzem, hogy valami izgató bizsergés nagyon kis hullámokban, de megindul testemben – Nyögjh, a rohadth... életbeh... – morran fülembe két erőteljes döfése közt, amire ajkaim hirtelen kipattannak, hátam fájdalmas ívbe feszül, és még egy döfését kísérve egy hatalmas, kéjes nyögés szakad ki torkomból.
- Yho... Yonggukh! Méhg, ott! P-pont otth, még! – szinte felvisítok, amint kérésemet egyből teljesíti, egészen biztos vagyok benne, hogy önelégülten mosolyog. Hatalmas meglepetésemre lelassítja lökéseit, annak ellenére, hogy eddig az egész arra játszott ki, mekkora fájdalmat tud okozni. De mintha most egészen más lenne... Ahogy gyengéden tovább mozog bennem, elengedve hajamat, és hátamra simítva, az a gondolat fészkeli most túlfűtött, elködösült agyamba magát, hogy már nem elég neki, hogy zokog alatta. Azt akarja, hogy élvezzem. Lágyan megborzongok, ahogy egyre finomabban, egyre lassabban hatol belém, amitől az a bizonyos izgató bizsergés egy kész viharrá növi ki magát, és minden egyes nyögésembe kéj és vágy szökik, miközben zokogásom teljesen alábbhagy – Yonggukh... - nyöszörgöm halkan jelezve, hogy újra a durva, kíméletlen Bang-re vágyom. Mintha belém látna, máris durvábban billenti előrébb csípőjét, amivel egy elnyújtott nyögés a jutalma, azonban ezek után megáll.
 - Köhnyörögj értemh, Himchanh – mormogja fülembe suttogva, amire rosszallóan felsóhajtok, majd homlokomat zihálva kezeimre döntöm, és próbálok megállni a lábaimon.
- Gy-gyorsabbahn, Yonggukh! Gyorsabbanh... keméhnyen – nyöszörgöm szinte már könyörögve neki, miközben csípőmet hátrafelé nekitolom így még inkább magamban érezve Őt. Érzem, ahogy szavaim hallatán megremeg, majd egy szót sem szólva olyan keményen, durván, és gyorsan kezd el mozogni bennem, ahogy csak lehetséges. Szinte már első heves, erőszakos döfése után egy vággyal teli sikolyt hallatok, amire felmorran, és lehajolva nyakamhoz vad csókokkal hint be mindenhol, ahol csak ér - Bangh! Méhg! – sikítom gyakorlatilag elolvadva a fa már-már bőrömet irritáló kérgét karmolva, miközben hátam ívbe feszül, és érezem, hogy a bizsergés végig szánkózik egész testemen, majd megállapodik végül ágyékomban azzal fenyegetve, hogy mindjárt szétrobban. Yongguk mintha csak arra játszana, hogy minél elviselhetetlenebb legyen a bennem dübörgő gyönyör, irgalmatlanul újra és újra belém hatol, miközben egyik kezét lejjebb csúsztatva megragadja merev tagomat – Khh... kibahszottul meg neh áhllj! - hebegem alsó ajkamat harapdálva, nyüszítve és nyöszörögve még jobban nekinyomva magamat, miközben egész testemben remegek, reszketek a közeledő orgazmustól.
- H... Himchanh – még egy utolsó, erőszakos, durva lökéssel átrepít a mocskos gyönyör magas küszöbén, így ujjai közé élvezek hangos sikoly kíséretében – Ah... bahssza megh! - nyögi hangosan magának, ahogy teljesen rászorulok, amitől már Ő sem bírja tovább, hangosan hörögve ránt magára még utoljára, és megy el bennem a lehető legmélyebben. Hosszú pillanatokig csak lihegve állunk, amíg Ő végül ki nem húzódik belőlem egy halk cuppanás kíséretében, így én remegő lábaimnak hála a földre rogyok. Egyből megérzem hátamnak simulni mellkasát, és derekamon kezeit, ahogy leguggol hozzám, és arcomat csókolgatva próbálja csillapítani testem remegését – Ezth... ehzt soha neh felejtsdh el... – mormogja fülembe, majd maga felé fordítva arcomat egy érzéki, gyengéd csókba hív.