Gyerekek, erre most nem igazán tudom, hogy kitehetném-e a +18-as jelzést, hogy őszinte legyek. Szóval...jah, nem tudom, mitévő legyek, úgyhogy inkább csak annyit mondok, hogy készüljetek fel.
Minden esetre én előrem szóltam...x33
Daehyun [POV]
Talán túlzás volt azt mondanom neki... De kérem szépen, ha az enyém, akkor az enyém. Mégha Ő nem is így gondolja ezt. Én foggal, körömmel ragaszkodom hozzá, és ha kell, mindenkit elüldözök a közeléből. Azzal, ahogy csókolt, és ölelt magához, felnyitotta a szememet. Ő tényleg kell nekem. Mint ahogy a legelső alkalommal is megállapítottam...megszerzem magamnak. Lényegében már az enyém, mégha fizikailag nem is, azt hiszem, a szívét már elnyertem. Legálabbis nagyon reménykedem benne, hogy ez így van, mert az a helyzet, hogy engem már minden gyengéd kis szál hozzá fűz. Azt hiszem, teljes mértékben a szívembe fészkelte magát...
- Hol vannak már?- Jong Up hangja zökkent ki a gondolatmenetemből, akire csak fél szemmel pillantok. Bang mellett ácsorog, épp kenyérrel tömik magukat, hogy az alkohol, amit majd el fognak pusztítani a ma esti kiruccanáson, ne tudja kiütni Őket. Elég hülye látványt nyújtanak a szórakozóhely előtt így, de...nem, inkább erre nem mondok semmit. Olyanok, mint a galambok. Kibaszott galambok- Esküszöm, a nők nem késnek ennyit. Fogadjunk, hogy Himchan készülődik ennyit- Bang csak rosszallóan morran egyet a mellette álló szavaira, amire én csak a szemeimet forgatom, de nem szólalok meg.
- Azért Zelo se semmi. Múltkor is fél órát vártunk arra, hogy válasszon két póló közül a plázában- morogja Bang a lámpákkal kivilágított utcát nézve, hátha meglátja Őket valahol.
- Jó sok idő kell ahhoz, hogy valaki olyan lélegzet elállítóan jól nézzen ki, mint az angyalarcú. De jónak mondom, úgy tűnik, neked erről fogalmad sincs- morogja vissza kissé sértett hangon Jong Up, amire én csak egy nagyot sóhajtva vágom zsebre a kezeimet.
- Lányok, mindketten csinik vagytok, most már elég legyen az iszapbirkózásból- morranom le Őket eléggé idegesen, mivel már idegesít, hogy egymást basztatják, arról nem is beszélve, hogy Himchanéknek már tíz perce itt kéne lenniük... Hol vannak?! A hangomra egyből befejezik a civakodást, és inkább tovább tömik magukat kenyérrel. Az egyik kisbolt kirakatában megpillantom magam, ahogy visszatükröződik az alakom a hatalmas üvegen. Csupán egy fehér, szinte átlátszó ing és egy fekete farmer van rajtam. Nem vittem túlzásba, azt hiszem, így pont jó vagyok... Vagyis neki az vagyok, nem? Mármint...számít neki mit veszek fel? Nem, azt hiszem nem. És ha mégis? Ez nem túl egyszerű? Ah, Jesszus, ez már tényleg beteges!
- Dae, ne görcsölj már, inkább tömd ki a gyomrod te is, nem kéne berúgnod- nyújt felém egy egész szelet kenyeret Bang, amire én csak a fejemet csóválva lépek hátrébb egyet.
- Nem terveztem, hogy inni fogok- kijelentésemre együtt horkantanak fel, mintha lehetetlen lenne betartani ezt az elhatározásomat- Teljesen józan akarok lenni. Meg most a másnaposság gondolata sem csábít...- sóhajtom el a végét lemondóan, ahogy ismét magamra pillantok az üvegben- És Youngjae is velünk lesz...- morgom most már az utat bámulva abban reménykedve, hogy bármelyik pillanatban felbukkanhat.
- Igen, mintha ezt ma már említetted volna...vagy ötezerszer. Ember, mi van veled?! Rád sem lehet ismerni!- morogja Jong Up félig teli szájjal, a fejét csóválva.
- Én csak...én csak ideges vagyok, na. Ő tényleg annyira más...különleges- nagyot sóhajtva kezdek fel-alá járkálni, ahogy magam elé képzelem azt édes arcát, amikor fokozatosan vörösödik el.
- Dae...te fülig belezúgtál abba a szerencsétlenbe- Bang halkan felnevet, miközben a kenyér héjából csipeget látszólag eléggé unottan. Egy szót sem szólok, csak fapofával meredek a távolba tovább. Bangnek igaza van, és ezt mindhárman tudjuk.
- Neked könnyű erről beszélni, Himchannel már együtt vagytok- szólalok meg végül az orrom alatt motyogva- Nekem ez nem ilyen könnyű...- csóválom meg a fejem, aztán meglátom...a lélegzetem is elakad, ahogy tekintetem megállapodik a bőrgatyás, félvállas pulóverben lévő, kisminkelt Youngjaen, ahogy Zeloékkal épp ide tart. Nevet. Ezer közül felismerném ezt az édes hangot...
- Na végre!- szólal meg Jong Up talán túl lelkesen is. Hatalmasat nyelve mérem végig tetőtől talpig a kis Őzikémet, aki a kezét tördelve áll meg előttünk. Nem néz a szemembe, sőt a földön kívül nem is hajlandó máshová nézni.
- Sziasztok, akkor mehetünk?- Bang nem problémázik, máris színpadias mozdulatokkal kezdi a fiúkat a bejárat felé terelni. Egyből megragadom Youngjae csuklóját, aki a váratlan érintésemtől megtorpan. Csak némán állunk pár pillanatig, miközben én fekete szemveruzával kihúzott szemeiben gyönyörködöm. A haja eltérő módon most minden szabályt áthágva össze-vissza mered, ezzel szívdöglesztő hatást érve el. Legalábbis nálam.
- Gyönyörű vagy- búgom elég halkan, ahogy közelebb húzom magamhoz. Nagy bociszemekkel mered vissza rám, még a tompa fénynél is jól látom, ahogy fokozatosan vörösödik el.
- Köszönöm- motyogja fejét lehajtva, mint mindig, amikor zavarba hozom. Egyszerűen nem tudok betelni a látványával. Nem megy. Elengedem, de épp csak annyi időre, amíg elengedem csuklóját, és helyette a kezét fogom meg. Igen, ezzel eléggé meglepem, de mielőtt bármit is reagálhatna, a bejárat felé kezdem hurcolni. Egy nagyobb tömegben elvegyülve jutunk be, bár Bangéket már így is szem elől vesztettük. A hely nem olyan nagy, de ennek ellénre nincsenek is olyan sokan, ami most szerencsénkre válik, mivel a fiúkat így hamar megtaláljuk. Befoglalták az egyik boxot, ahová Youngjaet egyből le is ültetem, majd az asztalon megtámaszkodva a füléhez hajolok.
- Hozhatok neked valamit?- búgom úgy, hogy meg is hallja a zenén keresztül, miközben alsó ajkam fülcimpáját súrolja beszéd közben. Egész testében megfeszül, szemem sarkából látom, ahogy ajkát kezdi rágcsálni. Ezzel megöl. Pár pillanatig csak dermedten bámulja az asztalt, majd válaszként aprót bólint. Egy félmosollyal nyomok egy csókot ajkai szélére, mielőtt kiegyenesednék, de a szemeimet le sem veszem róla- És mit kívánnál?
- Valami...töményet- makogja ártatlan tekintettel nézve fel rám. Ismét meglep a válaszával, de hezitálás nélkül indulok a bárpult felé, ahol átpaszírozom magam a kisebb tömegen, majd a pultra könyökölve várom, hogy a pultos faszi elérjen hozzám. Nem adhatnék neki alkoholt, még csak 16...de mégcsak ide sem hozhattam volna. Ha ezt az Ő, vagy akár az én szüleim megtudják... Gondolatmenetemből a pultos csávó várakozó tekintete billent ki, mire rendelek is egy Bacardi rumot a kis Őzikének. Az alkohollal a kezemben töröm át magam az emberek közt, majd visszaérve a boxunkhoz Youngjae elé teszem a poharat- Csak lassan, a Bacardi rumnak 40% alkohol...- be sem fejezem, máris egy húzásra bevedeli a tömény alkoholt, amit kissé kikerekedett szemekkel nézek végig-...tartalma van.
- Már kettőt bevágott, amíg te távol voltál- ütögeti meg a vállamat Zelo egy hatalmas vigyorral az arcán- Ne lepődj meg- a sört is ilyen hévvel itta, úgyhogy meglepődnöm nem kéne ezen. De ez nem egy 3%-os sör. Nem égeti szét a nyelőcsövét?
- Jössz táncolni?- húzom fel magamhoz kezénél fogva, amire elég értetlen tekintettel válaszol. Felkapja az asztalon csücsülő whiskyt, amit egy húzásra leküld, majd a kezemet megragadva kezd vonszolni a táncparkettre. Hh, de bátor lett. Hirtelen megtorpan, majd ahogy felém fordul, egyből a nyakamat átkarolva húz oda magához, és kezd el a zene ritmusára mozogni. Nekem több sem kell, átkarolva a derekát egy mozdulattal teljesen magamhoz rántom, így teljesen hozzám kényszerül simulni. Szemeimet lehunyva kezdek mozogni én is, arcomat lassan a nyakába hajtom, amit lágy csókokkal kezdek behinteni. Érzem, ahogy egész testében megborzong, és egyre erősebben húz magához, miközben egyre jobban átadja magát a zenének. Egy idő után viszont egyre ügyetlenebb lesz, néha szorosabban kell fognom, nehogy elessen. Azt hiszem, ezt az alkoholnak köszönhetjük- Nem szeretnél lepihenni?- búgom fülébe úgy, hogy meg is halljon, de csak a fejét rázva válaszol. Hirtelen hátat fordít nekem, majd hátra nyúlva a hajamba túr, de egy pillanatra sem hagyja abba a mozgást. Hasánál fogva tartom Őt szorosan, de koncentrálni eléggé nehezemre megy, mivel pont ott simul és dörgölőzik hozzám, ahol nagyon, nagyon nem kéne.
- D...Daehh...- sóhajtja, ahogy hátra veti a fejét, így ajkai pont a fülemnél landolnak, ezzel belőlem egy halk nyögést kicsalva-...énh...- felemelem arcomat nyakából, és egy gyors puszit nyomok meztelen vállára, ami kivillan a félvállas pulóver alól.
- Jobb lenne, ha lepihennél egy kicsit- húzódom el tőle, mielőtt még olyat tennék, amit Ő józanon nem akarna. A kezét megragadva vonszolom vissza a boxunkhoz, ahol Himchan és Bang egymás szájában matatnak. Bangnek egy hatalmad tockost osztok le, így a fogaik összekoccannak.
- Idióta- morogja gyilkos tekintettel meredve rám, miután elvált a díva ajkaitól.
- Kimegyek mosdóba, figyeljetek Youngjaere. Sokat ivott, nem akarom, hogy szem elől veszítsétek- nagyot sóhajtva túrok a hajamba, és a kis Őzikére pillantok, aki üveges tekintettel mered az asztalra, miután a boxba huppan. Alig tud magáról bármit is- És NE adjatok neki alkoholt- ezzel el is indulok a mosdó felé, alig tudok átvergődni az embereken. Mennyien lettek bassza meg... Azt hiszem még jó, hogy nem ittam. Akár egy olyan Bacardi rummal a gyomromban már nem tudnék úgy uralkodni magamon, biztos, hogy letepertem volna még a táncparketten. Arról ne is beszéljünk, hogy még így hatalmas önuralomra volt szükségem, hogy megálljt parancsoljak. Elveszi az eszemet. Hatalmas sor áll a mosdó előtt, aminek beállok a legvégére hála a nyamvadt szükségleteimnek. Talán jobb lenne, ha az egyik növénybe pisilnék, nem hiszem, hogy észre vennék a dolgot. Mivel ebben kételkedem, mert valószínűleg az egész hely be van kamerázva, és egyből kidobnának innen, inkább kivárom a sort. Meglepetésemre elég gyorsan haladok előre, míg végül ki nem kötök a mosdóban. Két másodperc alatt elvégzem a dolgom, majd miután kezet mosok, máris kiviharzok, mivel elég gyomorforgató szagok terjengenek odabent. Alig teszem ki a lábam a helyiségből, máris megtoepanok, majd miután eljut az agyamig, mit mond mindenki egyszerre, újra útnak indulok.
- MÉG! MÉG! MÉG! MÉG!- az egész helyiség egyként kántálja ezt az egy szót újra és újra. Már szinte elvigyorodom a látványra; mindenki piával a kezében, vagy anélkül emeli azt a magasba a bárpult felé fordulva. Nekem mégis az első, ahová pillantok, az a boxunk, de Youngjae nem ül ott, sőt még Bangék is eltűntek. A tekintetem lassan vándorol a bárpult felé, de ebben a pillanatban le is dermedek egész testemben; ugyanis a kis Őzike a tetején áll, és szó szerint vonaglig a zene ritmusára kezében egy likőrös üveggel. Mondtam, hogy nem adhatnak neki alkoholt. Érzem, ahogy az összes szín eltűnik az arcomról, miközben eléggé tekintélyt parancsoló léptekkel közelíti meg a bárpult közepéből kijövő, plafonig érő rudat. Hiába akarok átvágni a tömegen, és lerántani Őt onnan, a lábam a padlóba gyökerezett, és per pillanat levegőt is alig kapok. A pultos csávó mellé hajítja a valószínűleg kiüresedett likőrös üveget, majd megfogja a rúdat, és a lábát beleakasztva csúszik le pördülve egyet. Mindenki sikítozni és ugrálni kezd, amit Ő egy huncut vigyorral értékel. Ahogy hasa a rúdhoz préselődik, a pulóver egészen mellkasáig csúszik fel a mozdulatsor közben, még akkor sem igazítja meg magán, miután kiegyenesedik. Tíz...kibaszott tíz percig voltam távol. A rúdnak szembe állva kezd tovább táncolni ágyékát végig a neon zöld, függőleges csőnek nyomva. Kezdek eléggé dühös lenni, hisz Bangék hagyták menni az orra után, de sajnos most nem tudom hol vannak, hogy kinyírjam Őket. A tömeg egyre hangosabban, megunhatatlan módon csápól és kántál tovább, amit a kis Őzike természetesen bíztatásnak vesz. Hátát a rúdnak dönti, pihegve áll egy darabig, majd nyakáról indulva lassan végig simít egész testén, mondanom sem kell, szemem keze útját követi egész végig. Mindenki füttyszót hallat, és tapsvihar kezd neki, ahogy Youngjae végig simít ágyékán. Ide látom, hogy dudorodik a gatyája. Egy hirtelen mozdulattal kézfeje már el is tűnik nadrágjában, amit mozgatni is kezd igen nagy hévvel. Hátra veti a fejét, ajkaival egy rövid szót formál újra és újra, de nem tudom kivenni azt, miközben arca eltorzul az élvezettől. Az agyam elborul, ahogy konkrétan maszturbálni kezd mindenki előtt, végre megindul a lábam, és dühöngve lökök arrébb mindenkit az utamból, majd ahogy odaérek hozzá, egy erős mozdulattal rántom le a pultról. Kikapom kezét a nadrágjából, majd a vállamra kapva kezdek a boxunk felé indulni vele. Mindenki korholni, és szitkozódni kezd, hogy 'elrontom a bulit', de erre mit sem reagálok. Azt hiszem, jogosan vagyok most rohadtul pipa. Levágom a puha, kibélelt ülésbe, és mielőtt a kezem eljárna, hogy egy kijózanító pofont osszak le neki, hátrébb lépek egyet haragos tekintettel nézve le rá. Ártatlan arckifejezéssel mered fel rám, fejét kissé félre biccenti, és próbál normálisan felülni, de a túl sok alkohol a fejében nem hagyja, így mindig hátra dől. Veszek három mély lélegzetet, majd azután a kezénél fogva rántom fel ülő helyzetbe, és piszoksul közel hajolok hozzá.
- Neked elment a józan eszed?- sziszegem az arcába eléggé ingerülten, ahogy egyre szorosabban markolom csuklóját- Mégis mi járt az elborult agyadban? Mi?!- egy szót sem szól, tulajdonképpen úgy néz rám, mintha kínaiul pofáznék hozzá- Mondj már valamit!- emelem fel a hangom, de a dübörgő zene miatt nem olyan hatást érek el vele, amit akarok. Sőt semmilyen hatást nem érek el.
- Nem tetszett?- fejét oldalra biccenti, lebiggyesztett szájjal bámul rám szinte teljesen ködös tekintettel. Hitetlenül meredek vissza rá, hatalmas önuralom kell ahhoz, hogy most ne kezdjek el üvöltözni.
- Nem, képzeld, nem tetszett! Hogy hihetted, hogy ez a helyén van?!- egyre nagyobb indulattal a hangomban beszélek hozzá, amit Ő szemmel láthatóan nagyon nem vesz komolyan.
- De ez jó volt- makogja remegő állal, mintha egy öt éves kisfiútól most kobozták volna el a kedvenc játékát.
- Nem! Youngjae, abba semmi jó nincs, ha az egész diszkó előtt vered ki magadnak- fújtatok is egyet idegesen, amire Ő a box háttámláján, és az asztalon támaszkodva próbál felállni, így én is kénytelen vagyok kiegyenesedni. Nagy nehezen felbirkózza magát álló helyzetbe, miközben csillogó szemekkel mered rám egész végig. Végig nyal ajkain, ahogy közvetlenül elém lép, és a vállamnál fogva tol hátra, majd egy erősebb mozdulattal lenyom, így az egyik távolabbi asztalhoz tartozó széken landolok. Hatalmasat nyelve nyugtázom, hogy nagyon fel lehet izgulva, mivel a nadrágja még az előbbinél is jobban dudorodik. Egy hanyag mozdulattal vágja magát az ölembe lovaglóülésben, és lassan a fülemhez hajol. Édes illata sajnálatomra most az alkoholszaggal keveredik, de még ez sem képes most kizökkenteni.
- Magamra hagytál. Folyton ezt csinálod- duruzsolja a fülembe sértődött hangon, miközben nyakam hajlatát cirógatja.
- Mit csinálsz?- kérdezem, ahogy alsó ajkát végig húzza fülem tövénél, szinte eléri, hogy felnyögjek.
- Csak kívánlak- a szemeim kikerekdnek vallomására, de reagálni sincs időm, mivel kissé ügyetlenül, de egyből feláll, így hasát szinte surolja az arcom. Egyből próbálom eltolni, ahogy táncolni, majd vonaglani kezd végig a mellkasomat simogatva, de attól tartok, hátra esik, így csak a csípőjét megragadva rántom vissza az ölembe.
- Tajrészeg vagy- morgom, miközben szorosan tartom, nehogy felkeljen. Hangom élével ellentétben, belül igencsak szétszort vagyok, hisz ezzel a kis jelenetével elérte, hogy Kicsi Dae éledezni kezdjen. Mondanom sem kell, az csak fokozza a dolgon, hogy jelen pillanat egész testében hozzám simul. Ott lent is.
- Nem igaz- a végén csuklik egyet, mire szája elé kapja a kezét, és kislányosan kuncogni kezd.
- Nem, tényleg nem- morgom szarkasztikusan, majd felállítom az ölemből, mielőtt tényleg olyat tennék, amit nem kéne. Én is felállok, majd a derekát átkarolva indulok vissza a boxunkhoz. Meglepődnöm sem kéne...most mind a négyen ott ülnek, és nevetnek valamin- Menjünk. Most- adom ki az utasítást, ahogy odaérünk, mindenki először rám, majd a részeg Youngjaere mered.
- Dae...bocs....azt mondta, utánad megy- kezd el mentegetőzni Himchan egyből, amire én csak gyilkos tekintettel válaszolok, majd egy szót sem szólva indulok meg inkább a kijárat felé. Utánam jön, persze...ezek az idióták meg el is hitték neki. Kiérve még egy pillanatra sem állok meg, ha jönnek, akkor jönnek, ha nem, akkor meg a kertben alszanak. Youngjae derekát végig szorosan tartom, amíg haza nem érünk, de még így is bukdácsol elég rendesen.
- Jó éjt- morgom, ahogy hozzánk érünk, máris felindulok a másodikra a kis Őzikét terelgetve. Majd Bangék megmutatják Zeloéknak, hol tudnak aludni. Nekem most se idegem, se kedvem nincs idegenvezetést tartani. Nem a saját szobámba viszem, most képtelen lennék egy ágyban aludni vele. Most nagyon, nagyon haragszom rá.
- Dühös vagy?- a hangja elcsuklik a kérdés végén, ám én egy szót sem szólok, amíg be nem csukom magunk után a vendégszoba ajtaját.
- Igen, és rohadtul pipa rád. Úgyhogy ne szólj egy szót se, csak feküdj be az ágyba- morgom, miközben az ágy felé terelem, majd ráfektetem.
- Miért vagy az? Én jól szórakoztam- szemöldökömet felvonva hajolok felé, és kezdem lehúzni róla cipőit, amiket a földre is hajítok.
- Azért vagyok az, mert hagytad, hogy mindenki lásson téged...olyan állapotban...- morgom egyre elhalkulva, amire megtámaszkodik könyökein, és rám mered. Nem szól egy szót sem, viszont a levegőt egyenesen kapkodni kezdi, ahogy még mindig kőkemény férfiasságáról kezdem lassan lehúzni a bőrgatyát. Hh, ne nézz oda, Dae, ne nézz oda. Ahogy sikerül leszenvednem róla, a közeli fotelbe dobom, majd feltérdelek mellé, és elkezdem pulóverétől is megszabadítani.
- Velem alszol?- pislog rám hatalmas bociszemekkel, de én képtelen vagyok most a szemeibe nézni.
- Nem. Egyedül alszol- ahogy leveszem róla a felsőjét is, már másznék is le az ágyáról, de abban a pillanatban a csuklómat megragadva kezd maga felé húzni. Egy mozdulattal kitéphetném magam ujjai közül, és mehetnék a saját szobámba, de valamiért nem teszem. Csak hagyom, hogy lehúzzon magához, és átölelje a nyakamat.
- Hiányozni fogsz- motyogja halkan, ahogy arcát karjára dönti. Lágyan végig simítok oldalán, amire szusszan egyet, és még szorosabban ölel magához- Mostanában sokat érzem ezt...folyton hiányzol nekem- szavaira egy kisebbet nyelek, muszáj egy kicsit elhúzódnom tőle, amire ijedten néz fel szemeimbe. Puha, meleg ajkai kissé szétnyílnak, ahogy közeledni kezdek felé, majd rájuk tapadva gyengéd csókba hívom azokat. Nyakamat továbbra is ugyanúgy öleli, egyből viszonozza is ajkaim játékát, de én végül egy halk cuppanással kénytelen vagyok elválni tőle, mielőtt még túlzásba esnék, és olyat tennék, amiért Ő holnapra valószínüleg már megutálna.
- Jó éjt- cirógatom meg arcát még utoljára, majd felkelek, és mielőtt visszatarthatna, ki is megyek onnan.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése