+18!
5. rész
Furcsán érzem magam. Utálom ezt, de ennél tovább nem tudtam aludni, mivel az eső viharba torkollott és felkeltem rá. És most azt hiszem, reggel fél hat van, a vihar még mindig ugyanúgy tombol és lassan egyedül maradok a házban. Anyu dolgozni megy... De az már biztos, hogy én ma a lábamat ki nem teszem a lakásból. A hangját hallom folyton a fejemben, ahogy énekelt. Olyan gyönyörű hangja van... Alsó ajkamat beharapva kelek fel inkább az ágyamból, de abban a pillanatban meg is torpanok; az íróasztalom előtt álló széken ott van a fehér pulóverem, amit még Suhora adtam este. Lassan az erkélyajtóm felé nézek, ami tárva-nyitva van még mindig és vizes lábnyomok nyúlnak szét a padlón. Az erkélyajtótól az asztalomig. Az asztalomtól az...ágyamig. A szívem kihagy egy ütemet a gondolatra, hogy Ő itt járt nem is olyan rég. És odajött...az ágyamhoz... Aztán ki. A lábnyomok ágyamtól egyenesen az erkélyajtóig vezetnek, amik a küszöb után el is tűnnek. Hirtelen ajkaimhoz kapok, nem tudom, miért, de most a kelleténél is jobban zsibbadnak. A gondolatra, hogy Ő csókot lopott tőlem, amíg aludtam, megszédülök. Elment az eszem...hogy gondolhatom azt, hogy Ő esetleg...? Hisz a háta közepére nem kíván. Mégis, ahogy hozzám bújt este, mikor hazafelé jöttünk...nem, erre nem szabad gondolnom. Már ígyis csak rajta kattog az agyam. És ha én gondolom rosszul? Az a sok minden...a reakciói; ahogy elvörösödött, valahányszor ránéztem és lágyabban szóltam hozzá, ahogy a kezét kezdte tördelni lehajtott fejjel, amikor a közvetlen közelébe kerültem. Ahogy percekig képes volt kitartóan bámulni rám... A gondolatmenetre megkapszkodom íróasztalomban, de ezzel a mozdulattal sikeresen a földre is söprök egy összehajtogatott lapot, aminek az egyik sarka az egyik vizes lábnyomban landol. Homlokomat ráncolva veszem fel azt, majd leülve a székemre kihajtogatom. Pár pillanatig csak szemezek a hosszú sorokkal, egy idő után viszont értelmezni is kezdem azokat. Hozzáteszem, leesett állal;
"Lay...
Nem tudom kiverni a fejemből azt, amikor legelőször megláttalak.
És őszintén, azóta is éjjel-nappal csak rád tudok gondolni.
De láttam, te mennyire nem élvezed a társaságom...
...Ez fájt.
Rosszul esett.
De úgy voltam vele, hogyha te így, akkor nekem is ez lenne a legjobb.
Ha távol maradok tőled.
Nem találkoztam még senkivel, aki ilyen szinten, fenekestül felforgatta volna az egész életemet, de neked sikerült.
Az első pillanatban, ahogy megszólaltál.
Épp ezért nem tudtalak figyelmen kívül hagyni.
Nem ment...
Minden éjjel csak arra tudtam gondolni, hogy egyszercsak kopogtatsz az erkélyajtómon és befekszel mellém az ágyba.
Minden éjjel veled akartam aludni...
Minden éjjel megbántam, hogy akkor, amikor megtehettem volna, én nem bújtam hozzád.
Azt hiszem, beléd szerettem.
Már az első pillanatban.
És még a tegnapi kijelentésedhez fűzném hozzá ezt; én vagyok neked.
Ha akarod, én örökké leszek neked..."
A gyomrom bucskázik egyet, ahogy újra és újra átolvasom, majd kénytelen vagyok letenni a levelet. Szóval tegnap este tényleg hallott mindent. Mindent, amit Anyu nekem mondott és, amit én neki. Azt, amikor azt mondtam, nekem nincs senkim... Ez volt az a mondat, ami betett neki? Ez volt az, ami idejuttatta? Hisz szerelmet vallott nekem. Arcomat tenyereimbe rejtem, amibe fájdalmasan bele is nyögök. Azt írta, szeret...az első pillanattól kezdve. Ezért volt olyan furcsa nekem. Ezért volt mindig olyan zavarban a közelemben. És én bántottam Őt. Bántottam, pedig...elérte azt, amit más soha. Elérte, hogy viszont szeressem... Ami azt illeti, pont ezért voltam olyan rideg. De közel került hozzám. Valahányszor megláttam, hallottam a hangját, mindig valamilyen szinten közelebb éreztem magamhoz. Mégha csak fizikálisan nem is, de érzelmileg minden gyengéd szál hozzáfűz. Nem véletlenül vágyom a közelségére folyton. Hiszen beleszerettem! A gondolatmenet végére érve fel is pattanok a székről és kiviharzom az erkélyre, hozzáteszem, a még mindig zuhogó esőbe. Egyenesen dübörögni kezdek az erkélyajtaján, ami pár pillanat múlva már ki is nyílik. Hatalmas bociszemeire ügyet sem vetve lépek be hozzá és arcára simítva egyből ajkaira marok. Pár pillanat múlva viszonozza is a csókot ugyanolyan hevességgel, mint ahogy azt én teszem. Úgy érzem, a Mennyekben járok, most már értem, miért nem engedtem senkit a közelembe. Rá vártam. Végig Suhora vágytam... Remeg. Egész testében remeg... Nem tudom ezt mire vélni, így inkább csak azt teszem, amit jónak látok; egyik kezemet arcáról hátára csúsztatom, amíg a másikkal dús tincsei közé túrok, amivel a lehető legjobb reakciót váltom ki belőle, hisz a remegése teljesen megszűnik. Ettől felbátorodva nyelvemmel végigszántok ajkai közt, amiket egyből széttár, így szabad utat adva nekem. A csókba nyög, ahogy nyelvünk találkozik egymással, egyből átöleli nyakamat és húz magához minél közelebb. Szinte már folytogató erősséggel ölel magához, amikor villámlik egyet. Összerezzen, majd ellöki magát tőlem és szája elé kapja mindkét kezét. Végig nyalok ajkaimon végig a szemébe nézve, azt hiszem, meggyulladtam...tüzet lobbantott bennem.
- E...e-ezt én ne...nem é-értem...- dadogja, ahogy leengedi kezeit, de hátrál még egy lépést tőlem, miközben hatalmas szemekkel néz vissza rám.
- Mégis mit nem értesz ezen?- lépek utána egyből, majd derekánál fogva nyomom neki a falnak és teljesen hozzásimulva tapadok ismét azokra a telt, tökéletes ajkakra. A csókot most nem viszonozza, de a teste elárulja, hisz úgy remeg a térde, mintha bármelyik pillanatban összeeshetne. Remegő kezekkel simít mellkasomra és tol el magától, de én csak egy egészen kicsit vagyok hajlandó hátrébb húzódni tőle.
- S...semmit n-nem...- a hangja elcsuklik és már csaknem kónnyek égetik a szemét. Ne sírjon...nem tudnám elviselni, ha megint miattam sírna. Kissé elmosolyodom, ahogy teljesen elvörösödik, valószínűleg eszébe jutott a levél, amit nekem írt. Amiben szerelmet vallott.
- Én csak akarom, hogy legyél nekem...örökre...- búgom halkan, ahogy homlokomat övének döntöm végig a gyönyörű szempárba nézve-...mert szeretlek- az utolsó szónál nem csak Ő nem vesz levegőt. Most mondtam ki életemben először ezt a szót. Amit Ő valószínűleg sejt is, mivel gyönyörű, ónix fekete szemei hatalmas fénnyel csillannak fel.
- Én is nagyon szeretlek!- lelkesedik fel egy pillanat alatt, ahogy nyakamat átkarolva mar ajkaimra. Mondanom sem kell, egyből viszonzom a heves, szenvedélyes csókot. Végül halk cuppanással válunk el egymástól, csupán egy vékony nyálcsík árulkodik arról, hogy mi is történt az előbb.Kapkodva juttatunk egy kis oxigént tüdőnkbe, majd egymáshoz feszülve újra egy csókban forrunk össze, miközben ágya felé kezdem terelni. Az ágya felé, amit még együtt szereltünk össze... Pár pillanattal később már felette tornyosulok egy szál semmiben, ugyanis idefelé jövet megszabadultam minden felesleges ruhadarabomtól. Sápadt ujjaim feltolják lila trikóját, majd fejtik le azt hófehér bőréről. Ujjaim megkezdik kacskaringós útjukat édes nyakától, mellkasán át, egészen a fekete melegítője tetejéig, ami most csak éppenhogy eltakarja a kis durcis ágyékát. Az érintések hatására a mélyvörös lepedőbe markol és nyögve veteti hátra a fejét, ami most meglehetősen vörös színben pompázik. Kihasználva az alkalmat lágyan beleharapok hisztikirálynőm nyaka hajlatába, hogy aztán egy vörös foltot hagyva magam után végig járjam nyelvemmel a most hevesen fel-le emelkedő mellkast, a már kőkemény mellbimbókat, a feszes hasfalat… Útom nyomán itt-ott vörös foltocskák borítotják felsőtestét, amire halk lihegéssel és édes nyögésekkel 'kommentálja' a dolgokat. Meglazítom melegítőjét, majd a felesleges ruhadarabot egy határozott mozdulattal lerántom róla és egyből ujjaim közé fogom kemény férfiasságát. Amint megérez lábai közt térdelni és kényeztetően hűvös ujjaimat a legérzékenyebb pontján, idegesen felnyög- Layh...Yix...ingh...Ne...Neh!- könyörög szemeit egyre szorosabban összezárva.
- Miért is ne?- kérdezem pimaszul és végignyalok egész férfiasságán. Erre nyögve markol világos barna tincseimbe, de továbbra is erősen próbálkozik, hátha lebeszélhet a dologról.
- Ahh! N-neh...ezh..ez nem jóh...ez...!- nem vitatkozom, de meglehetősen élvezem, hogy miattam küszködik a beszéddel és a levegővétellel. Gyengéden rálehelek férfiasságára, majd a számba fogadom azt. Lágyan szopogatom és néha egy kisebbet szívok is rajta- Yih...xingh!- nyögi hangosan, mikor nyelvemmel is kényeztetni kezdem. Viszont mikor már teste össze-összerándul, elengedem, még mielőtt elmehetne. Egy halvány mosollyal hajolok fel hangosan pihegő szerelmem tökéletes ajkaira, hogy egy forró csókot lopjak róluk. Nagy vonalakban, lustán végig nyalom nyaka ívét, közben teljesen lesegítem róla a nadrágot, amit egy mozdulattal a szoba egyik végébe is hajítok. Mutatóujjam rózsaszín, telt ajkai közé nyomom, majd mikor eléggé nedvesnek találom, egy vékony csíkot húzok állától, át hevesen remegő hasán, forró férfiasságán, míg végül elérek bejáratához. Lassan tolom fel vékony lábait, majd óvatosan kényeztetni kezdem az érzékeny pontját, miközben ajkaimmal hófehér, tökéletes combjain időzök, amikről eddig csak fantáziáltam. Épp olyan tökéletes az ízük, mint amilyen észbontónak látszanak kívülről. Ahogy belehatolok mutatóujjammal, ijedten nyög fel a szokatlan érzésre- Layh! Kérlek! E...ezthh ne!- próbálkozik a felüléssel, de mikor megérezi magában második ujjamat, halk fájdalmas, nyögéssel hanyatlik vissza a puha párnák közé.
-Ez az első, igaz?- vigyorodom el elégedetten a gondolatra. Már érthető, miért olyan feszült, hisz én leszek neki az első. Ahogy Ő is nekem. Csak az enyém lesz...- Ne félj, vigyázok rád, Babám...- suttogom fülébe, majd még egy pillekönnyű csókot nyomok ajkaira, mindeközben folytatva előkészítését. Szavaim hallatán megnyugszik, legalábbis annak a látszatát kelteti. Látom, hogy nagyon is ideges.
- Ahh! Layh...Layhh! Neh...többeth ne!- veti hátra a fejét, ahogy hangja is elcsuklik. Egy halvány mosolyra húzom ajkaimat, miközben a harmadik ujjammal is fenekébe hatolok. Erre ujjaival görcsösen kapaszkodik a mélyvörös takaróba, miközben igyekszik minél jobban visszafogni azt a megállíthatatlan remegést, ami a benne mozgó ujjaim miatt keletkezett. Mikor azok hirtelen kicsúsznak belőle, egy kellemetlen nyögéssel adja tudtomra nemtetszését. De a 'hisztinek' azonnal vége, mikor már meleg két tenyerem simul belsőcombjára- Layh...Hmmm...-nyögi még erősebben kapaszkodva a lepedőbe. Egy óvatosabb mozdulattal rántok egyet gyönyörű testén, mire egy pillanat alatt teljesen elmerülök fenekében- Mmmmh! Layh! E-ez...na-nagyon fáj!- arcát lágy csókokkal kezdem behinteni, hogy eltereljem a figyelmét egy kicsit.
- Cssss...Az elsőh mindig fájh...Majd enyhülhh, csak...csakh lazuljh el...- egyből követi tanácsomat és igyekszik lazítani- Jobbh márh?-búgom halkan fekete tincsei közé, amire átölel karjaival és lábaival is egyaránt, ezzel választ adva. Felbátorodva lassan mozogni kezdek, néha nagyobbakat döfve benne. Az intenzív érzéstől kissé ijedten nyög fel és egyből kezem után kap, amire én összekulcsolom ujjainkat. Biztos vagyok benne, hogy ezzel egy édes mosolyt csaltam ajkaira...
- Gy...gyorsabbh...anhh...!- nyöszörgi kéjes hangon, ahogy arcát nyakamba fúrja. Ahogy gyorsítok, egyre mélyebbre is kerülök benne, míg egy lökéssel eltalálok egy érzékeny pontot, így kisebbet sikítva és körömmel kap valami szilárdan álló dolog után, amin levezetheti azt a tömérdeknyi energiát, ami valószínűleg ott dübörög benne.
- Szóvalh...-erőltetek némi önuralmat magamra, ami most eléggé nehéz, amíg így nyög alattam- Ott jóh? Otthh?!- ismét eltalálom azt a pontot, csak sokkal nagyobbat döfve benne.
-Ahh! Istenemh, Layh!… Mégh! Többet! Többeth!- örömmel nyugtázom magamban kérését, és igyekszem a végletekig gyorsítani, amit egy hatalmas, kéjes nyögéssel jelez, hogy igenis jó úton haladok. Ahogy közelünk az orgazmus felé, az általam diktált ritmus egyre kiszámíthatatlanabb... Végül szerelmem nyögve hátraveteti fejét, mikor elér a csúcsra, így kettőnk közé élvez. Egyből ajkaira hajolom és a csókba nyögve élvezek el én is. Suhi pihegve, engem szorosan ölelve próbálja visszaszerezni önkontrolját és próbálja csillapítani azt a rettentő remegést, ami folyamatosan a testét rázza. Végül felemelkedek és kicsusszanok még mindig össze-össze ránduló fenekáből, amit Ő egy halk, kellemetlen nyögéssel nyugtáz.Kezeivel a takaró után kezd tapogatózni, majd ahogy azt megtalálja, kissé szenvedő mozdulatokkal, de végül ránk húzza. Gondolkodás nélkül húzom magamhoz és zárom szorosan karjaim közé még mindig pihegő testét. Mosolyogva fúrom orromat tincsei közé, ahogy átöleli a hátam és arcát nyakamba fúrja.
- Örökre az enyém vagy...- búgja erőtlen hangon, majd nyakamra lágy csókot nyom.
- Te meg az enyém...- búgom lehinyt szemekkel, majd csak hallgatom, ahogy lassan szuszogni kezd és elalszik a karjaimban.
Minden este ezt akarom hallani lefekvés előtt... Mostantól minden estét velem fog tölteni...egy örökké valóságon át.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése