...Már azt hittem, nem létezel 1.

És most...egy új sorozat!^^ Kérésre Horváth Andreának:33

Főszereplők: Mark (Mark Tuan, 16 éves, 175 cm) x JR (Park Jinyoung, 17 éves, 178 cm) [MarkJin]
Banda: GOT7

JR [POV]

Minden ugyanolyan, mint az elmúlt években. Apám nincs, Anyám temérdek munkától szenved, gondoskodnom kell az húgomról, aki csupán négy évvel fiatalabb nálam, és én... Én egyedül vagyok. Vagyis nem... Magányos vagyok. Igaz, tele vagyok barátokkal; Jackson, JB, Yugyeom, akik a legközelebb állnak hozzám, és ott vannak a többiek... Más osztályokból, a városból, de valahogy senkiben nincs az, ami nekem kell. Szingli vagyok, de leginkább az én hibámból; túl válogatós vagyok. Már rég tudom, hogy nem a lányok jönnek be, de csak őket füzögetem. Tisztában vagyok azzal is, hogy mindenki tud erről, de a lányok vannak olyan ostobák, hogy mégis leállnak flörtölgetni. Bolondok. Ez valahogy kiűzi belőlem a gondolatot egy kis időre, hogy egyedül halok meg. Visszajön az önbizalmam, de mindig visszaesek, csalódnom kell. Egy idő után végleg be kellett látnom, bármennyire is fontos a lélegzetvétel, nem ad élményt, nem ad örömet az embernek. Legtöbben nemcsak nyugalmat akarunk, de vágyunk arra a múlékony, bolydult állapotra, arra a zaklatott boldogságra, aminek szerelem a neve. És épp ezért világéletemben egy boldogságtól fűtött szerelemre vágytam. Olyan regényesre és olyan drámaira, mint amilyen csak a filmekben van. Minden zárhoz tartozik egy kulcs, minden kulcs keres egy zárat. Zár nélkül minden kulcs értelmetlen, kulcs nélkül a zár csupán holt tárgy. Megtalálni a megfelelő zárat sok időbe telhet. Türelem kell hozzá, elszántság, bátorság, és főként: őszinte vágy. És kitartás. Keresni, keresni a zárat. Előfordulhat, hogy találsz olyat, amelyhez majdnem illeszkedik. De az nem olyan, ami a te záradat nyitja. Miért próbálnád beleerőszakolni abba a zárba a nyamvadt kulcsot, ha más épp erre vár? Hogy az a kulcs rátaláljon, mert az az ő zárát nyitja? Ez az elv, ami miatt nem ragadok le egyetlen egy valaki mellett sem. Érzem belül, hogy ő nem az én kulcsom, már értelme sincs, hogy magam mellett tartsam... És ha nekem nincs kulcsom? Nincs az, ami a szívemet nyitja?
- Héj... Az ki?- JB kérdésére mindannyian odanézünk, de egyedül Jackson szólal meg.
- Biztos az új gyerek- jól megnézem magamnak; tőlem egy picivel alacsonyabb, vörösre festett haja az égnek mered, a szemei csillognak, de ami a leginkább magával ragad, az a mosolya. Telt ajkai alól kivillannak hófehér fogai, és kacagása betölti az iskola első emeletét. Az a hang. Egyszerűen ragyog. Az arca szép, vonzza a tekintetemet. Nem, a szép nem elég. Ő gyönyörű. A szívem, mintha különálló életet élne, össze-vissza ver. Vékony testét egy farmer halászgatyával, és citromsárga pólóval takarja. Mintha tekintetem tábort vert volna rajta, nem hajlandó más is szemügyre venni, csak a mosolya létezik. Az a varázslatos, szívdöglesztő mosoly. Épp felém  pillant, de úgy érzem, nem most teszi először. Egyenesen a szemembe néz, amitől megindul bennem valami. A mosolya csak még nagyobb lesz, és sokkal inkább édes, mint szívdöglesztő. Rám mosolygott. Nem tudom viszonozni a gesztus, olyan hirtelen fordul el, hogy még csak rendesen felfogni sincs időm.
- Új?- kérdezem végül, de le sem veszem róla a szememet.
- Ja. Egy évvel alattunk van, tizedikes. Kaliforniából jött- Yugyeom megrántja a vállát, majd Jackson hátát veregeti meg- Tesó, épp BamBammel beszélget. Te mikor leszel már elég tökös, hogy odamenj hozzá?- hát, ami azt illeti, Jackson már óvodás koruk óta bele van zúgva BamBambe. 3 éves koruk óta ismerik egymást, de soha nem kerültek egy társaságba, így soha semmi nem lett köztük. Kár. BamBam aranyos. Illik Jacksonhoz... Talán ő a Jacksonhöz illő kulcs.
- Hogy hívják?- faggatózásom csak most kezdődik igazán, többet akarok tudni erről a fiúról.
- Passz. Ha érdekel, menj oda- Yugyeom csak úgy megrántja a vállát, majd felhorkant- Anyukád hogy van?- a kérdéstől egy gomboccá kuporodik a gyomrom, és köpni-nyelni nem tudok.
- Rosszabbul. Attól félek, hamarosan be kell feküdnie a kórházba. Túl sokat dolgozik, kimerült- ez az, amitől a legjobban rettegek. Elvesztem az Édesanyámat. Egyszerűen annyit dolgozik, hogy már alig bírja cérnával. Attól félek, beleroppanhat a dologba. Szükségem van rá!- Ma én megyek el a húgomért, a bébiszitter nem ér rá, úgyhogy nélkülem kell mennetek a bárba, srácok- JR csoffadt képpel vereget hátba, majd magához ölel. Hihetetlenül jól esik. Ők itt vannak, és segítenek átvészelni ezt az egészet... Sokszor segítenek be otthon a húgom, Yoora körül.
- Hát rendben, remélem, holnap már velünk jössz...

A napok hihetetlen lassúsággal telnek el. Még csak nem is látom többet olyan gyakran azt a gyönyörű mosolyt az újfiútól, amit nagyon sajnálok... Éreztem valakinek magamat tőle. Mintha felszívódna időnként... Sietek a húgom sulijához, hogy minél hamarabb hazaérjünk. Megint én viszem haza, a bébiszitternek dolba adódott. Ismét. Tudom, Anyukámnak szüksége van rám, számít arra, hogy segítek neki. Én minden tőlem telhetőt megteszek érte. Mindent. Anyám a munkába temetkezik, és engem egyre inkább húz magába a sötétség. Nem, nem nyúlok droghoz, se cigihez. Én magamba fordulok... Nem szeretek senkit traktálni ezzel kapcsolatban. Mindig magamban tartottam a dolgot, és most úgy érzem, megfulladok.
- Mi volt ma a suliba, húgi?- összeborzolom a haját, amitől csak rosszallóan fújtat egyet, de tudom, hogy élvezi, amikor ezt csinálom. Épp a lakóparkok közti kis belvárosrész szerűségnél vagyunk a kávézók, és a kisebb butikok közelében. Érzem magamon valakik tekintetét, de nem foglalkozom vele.
- Kaptam egy ötöst matekból- mindig is ő volt a koponya a családban. Amíg nekem csak érzékem, neki tehetsége volt a dolgokhoz. Így hát, ha valami elromlik, két másodperc alatt szinte újjá varázsolja.
- Az jó. Anyu örülni fog neki- szinte vonszolja a táskáját maga után, ami kétszer nagyobb nála. Egyszer még sérvet kap a sok könyvtől...- Várjál, add oda a táskádat- Elveszem tőle, majd az egyik vállamra kanyarítom, de megállok. Tudja, mi jön. Lemondóan felsóhajt, és inkább hagyja magát. Leguggolok, és megigazítom rajta a ruhát, amit a táska gyűrt össze.
- Jinyoung! Muszájtezt az egész város előtt?!- morogja idegesen, és eltol magától. Ismerős halk kuncogást hallok magam mögül, majd BambBam kissé rekedt hangját. Szóval az újfiújék itt vannak. Mit meg nem tennék, ha most újra láthatnám azt a mosolyt... De nem, a húgom az első. Az én 'szívemvágya' most még várhat.
- Yoora!- morranom vissza, és magamhoz húzom- Viselkedj!- kiegyenesedem, és lenézek rá- Bírjál a véreddel kölyök- összefonja karjait mellkasa előtt, és kihívían mered vissza rám.
- Különben?- dacosan felszegi az állát, és a lábával kezd dobolni.
- Ne akard, hogy a hátamon vigyelek hazáig- hangosan felnevet, és a hasához kap.
- El se bírsz!- ebben a pillanatban lehajolok, és szabad vállamra kapom. Egyből mocorogni, fészkelődni kezd, és a hátamon dörömböl- Oké, oké erős vagy, csak engedj el, oppa!- ügyet sem vetek rá, csak megfordulok, és tovább indulok- Valaki! Valaki segítsen! Pedofil! PEDOFIL!- egyből levágom az egyik kávézó kinti székébe, és gyilkos pillantással meredek rá. BamBamék jó műsort kapnak, csupán három asztalnyira ülnek innen, de rájuk sem figyelek.
- Elment az eszed, Yoora? Anya rohadtul nem örülne, ha az őrsről léne kihoznia- morgom idegesen, amitől összehúzza magát.
- Bocsánat- lebiggyeszti alsó ajkát, amitől lemondóan elsóhajtom magam...
- Mehetnénk haza? Két napja nem aludtam, és már nagyon szükségem lenne egy kis pihenésre- egyfolytában elpillantgat a vállam felett, majd egy huncut mosollyal rám néz.
- Azok a fiúk téged bámulnak- fiúk...mégis ki... BamBamék. Ó, valóban? Legalább ők szórakoznak- Az egyik az előbb kérdezte a másiktól, mikor fordulsz már meg- 13 éves, de olyan füle van, hogy a suttogást is üvöltözésnek hallja. Ezt mindig is irigyeltem tőle- Szerintem bejössz az egyiknek- csak a szemeimet forgatom, majd hátrébb lépek.
- Befejezted a hülyeségeidet, és mehetnénk haza?- mintha meg sem hallana, felpattan a székből, és kikerül. Mit csinál?! Egyenesen BamBamékhez megy, és leül az egyetlen üres székre. Most Youngjae is ott ül, és kíváncsian nézik a húgomat.
- Sziasztok!- egy nőies, tekintélyt parancsoló mozdulattal könyököl rá az asztalra, majd a fejével felém bök- Ismeritek a bátyámat?- homlokon csapom magam, majd odamegyek. Ennek elment az esze... Teljesen bekattant!
- Ne haragudjatok, egy kanállal több került a kakaójába reggel- gyilkos tekintettel fordul felém, és rám ölti a nyelvét.
- Én még nem ismerem. Mark Tuan vagyok- az újfiú egy hatalmas mosollyal néz rám, amitől a szívem ismét zakatolni kezd. A mosolyával ölni lehetne... Gyönyörű. Nem szólok egy szót sem, helyettem megteszi a húgom.
- Ő Jinyoung. De jobban szereti JR-t- oldalra biccenti a fejét, és elvigyorodik.
- Yoora, mi lenne, ha hagynád a fiúkat, és hazamennénk, mielőtt lehozod őket az életről?- kicsi húgom csak ölbe teszi a kezét, és felfújja az arcát, amíg a fiúk elvigyorodnak. Ma sem fogok aludni...
- Tudtátok, hogy szingli? Szabad a terep, ha...
- Kapsz fagyit- lehalkítom a hangomat, de le se veszem ról a szemeimet.
- Mehetünk- kitolja a széket maga alól, és feláll- Öröm volt veletek beszélgetni- boldogan sasszézik el az egyik fagyis standhoz, és máris a kínálatot vizslatja.
- Bocsánat. Hiperaktív...- lemondóan megrázom a fejem, de BamBam csak a székre bök.
- Ülj le nyugodtan. Úgy tűnik, a hú...
- Köszönöm, nem. Sietek haza- ezzel ott hagyom őket, de érzem magamon a tekinteteket. Yoora táskáját szorongatva lépek mögé, és én is végig nézem, mik a lehetőségek.