Álomból valóság - VHope

Szereplők: V (Kim Taehyung) x J-Hope (Jung Hoseok)
Banda: BTS

V [POV]
Hideg van. Kint vihar van. Én meg félek! Aish. Mindig is utáltam a viharokat. Nagyapa mindig azt mondogatta, ilyenkor az ég tíz kilométerrel lejebb jön, és két év múlva agyon nyom minket, olyan közel lesz. Most hiszek-e ebben? Á, dehogy! De hallottam olyasféle rémtörténeteket, hogy valakit agyon csapott a villám, és a többi. Lehet, flúgos vagyok. Sőt, biztos. Lassan felkelek az ágyamból, és a sötétben tapogatózva keresem meg az ajtóm kilincsét. Halk léptekkel osonok végig a folyosón, elmegyek Jin, Namjoon és Suga ajtaja mellett, mire eljutok Hoseok szobájához. A hatalmas villámok néha vakító fénnyel világítják meg a lakást, ezzel kiégetve a retinámat. Óvatosan benyitok J-Hope szobájába, bár az ajtó még így is nyikorog. Ugyanolyan halkan csukom be magam után az ajtót, majd az ágyához settenkedem. A Hold tökéletesen megvilágítja őt, így mindenféle affér mélkül odatalálok hozzá. A hátán fekszik, csupán a derekát takarja a takaró, és félmeztelen... Nincs rajta póló.
- Hyung- bökdösni kezdem az arcát, amire morran egyet- Hyung!- suttogásom sokkal hangosabb, mint az előbb, amire nagy nehezen kinyitja a szemeit.
- Te vagy az, TaeTae?- mormogja, ahogy megdörzsöli a szemeit, és nyújtózik egyet- Mit akarsz így az este közepén, hmm?- kissé haragos is a hangja, hisz mégis csak felkeltettem... Negyed kettőkor.
- Én...én csak szeretném megkérdezni, hogy...hogybaludhatnék ma veled, hyung- motyogom lepillantva a kezeimre.
- Félsz a vihartól?- pár pillanatig csak állok egy helyen, és hallgatok, majd megemberelem magam, bólintok válaszképp. Nem is olyan ciki, TaeTae! Hatalmas meglepetésem az ágy egyik végébe húzódik- Siess, mert mindjárt elalszom- motyogja álmos hangon. Átmászom rajta, így a fal mellett kötök ki, és elhelyezkedem. Tudja, mennyire imádok a fal mellett aludni...hh. Rám teríti a takaró másik felét, és közelebb húzódik hozzám. Mivel egy személyes az ágy, kettőnknek elég kicsi... De ha már itt vagyok, had élvezzem is! Átölelem a hátát, és az arcomat a nyakába rejtem. Imádom az illatát. Ő is átölel engem, és a hajamba túr, amitől szó szerint a mennyben érezném magam. Ahogy lehunyom a szemem, pillanatok alatt elnyom az álom.
A szemeim elég nehézkesen nyílnak ki, de úgy sem látok túl sokat, mivel még mindig Hoseok nyakába vagyok bújva. Nyammogva emelem fel a fejem, ijedtemben majdnem felsikítok. Három szempár szegeződik ránk, kíváncsian nézve minket. Jungkook nem bírja tovább, halkan felnevet, majd Suga is, amitől J-Hope is ébredezni kezd. Ahogy meglátja a többieket, teljesen elvörösödik a haragtól.
- Mi a fenét csináltok itt?!- morranja le a fiúkat, ahogy felül.
- Az a kérdés, ti miért vagytok egymásra fonódva, mint két inda?!- Jimin vigyora felvesz egy perverz árnyalatot, amitől én csak elvörösödöm.
- Teszem hozzá, félmeztelenül-- vihogja Suga, amire Hoseok rám pillant, majd inkább le se veszi a fiúkról a tekintetét.
- Nem történt semmi! TaeTae félt a vihartól, de most takarodjatok ki a szobámból!- ahogy egyikük sem mozdul, Hoseok felpattan, és szinte rájuk vicsorít- Gyerünk!
- Futás!- mind hármuk lába megindul, majd hangosan csapódik mögöttük az ajtó.
- Ezek betegek- hyung a fejét csóválva megy a szekrényéhez, és magára kap egy pólót. Én halkan felkelek, és kisettenkedem, amíg J-Hope még kutakodik a szekrényében.
- Szálljatok már le róluk! Az ő dolguk, mit csinálnak kettesben- Nam dorgáló hangjára megindul a lábam a konyha felé. Ő majd megvéd. Meg Jin hyung...
- Amúgyis, hogy volt képetek bemenni Hoseok szobájába? Az az ő magánszférája- Jin hangja se különb Naménál, aminek felettébb örülök. Még nem megyek be, megállok az ajtó mellett- Amúgyis, ti is tudjátok, hogy J-Hopenak barátnője van- tekjesen ledermedek, és mozdulni sem merek. Hyungnak...van valakije? És nekem nem mondta el? Mi rosszat tettem, hogy ennyire nem bízik bennem? Tudtommal a legjobb barátja vagyok... Ezek szerint még sem. Ezek után eszembe sem jut bemenni hozzájuk reggelizni, bemegyek a szobámba, magamra húzok egy elfogadható göncöt. Talán én rontottam el valamit? És ki az a lány? Mivel jobb, mint én?
- Még mindig ez a téma? Akadjatok már le rólunk- hallom Hoseok hangját is, valószínűleg ő is a konyhában van már. Lábujjhegyen settenkedem a bejáratiajtóhoz, ahol magamra húzom a cipőm, és mérhetetlen óvatossággal megyek ki az ajtón. Korán van még, ezért a levegő is kellőképp hűvös. Egy pulóver nem ártott volna. Egyedül még soha nem jöttem le. Valaki mindig velem jött, nem szeretik, ha egyedül császkálok. Épp ezért jöttem el egy szó nélkül, valaki biztos, egyből pórázt kötött volna rám. Csak így lehetek egyedül. Engem viszont nem érdekel, jó a környék, és a fejemet is ki kéne szellőztetnem. Egyszerűen nem tudom felfogni! Úgy ölelt magához este, mintha soha nem akarna elengedni... J-Hope miért szereti őt? Miért nem engem szeret? Mi van benne, ami bennem nincs? Én miért nem láttam azt a lányt soha? Végülis Hoseok kész férfi lett ezzel az új kinézetével, viszont én még mindig ugyanaz a kisfiú maradtam. Az a baj, hogy a szemében is. Én...nem tudom, hogy lehetnék több a szemében, hogy válhatnék olyanná, aki képes elvenni az eszét? És még Jungkook sem mondta el! Pedig ő az egyetlen, aki tudja, mit érzek Hoseok hyung iránt!
J-Hope [POV]
- V! TaeTae, hol vagy?!- mindenki őt keresi. Egyszerűen nem tűnhetett el!
- Taehyung! Gyere már elő!- tanácstalanul nézünk össze a többiekkel, ahogy összetalálkozunk a nappaliban.
- Egyik szobában sincs, se a fürdőben, konyha eleve kilőve... A telefonja viszont itthon van- sorolja Jin, ő sokkal higgadtabb, mint mi. Ő mindig a helyzet élén van, ha kell. Ő tartja bennünk a lelket minden esetben, amíg Nam rendet tart.
- Az egyik cipője nincs a helyén- állapítja meg Suga, ahogy a bejáratiajtó felé kukkant. Szóval elment. Elment egy szó nélkül! Érzem, ahogy az arcom eltorzul a dühtől, és elindulok kifelé.
- Hoseok, mégis hova mész?- Jungkook úgy siet utánam, mintha az élete múlna rajta, makd elállja az utamat; a bejáratiajtónak dől.
- Megkeresem- hevesen megrázza a fejét, és nem hátrál meg, hiába látja, hogy teljesen felhúztam magam.
- Talán elfelejtettétek, hogy TaeTae már nagyfiú. Igaz, szólhatott volna, de biztos jó oka volt rá, hogy eltűnt- ökölbe szorítom a kezemet, és közelebb lépek Golden Maknaehez, aki szemmel láthatóan fél most tőlem. És ha valami baja esett?
- Takarodj az utamból, Jungkook!- Jimin az utolsó pillanatban áll kettőnk közé, és ellök tőle.
- Ne Jungkookot bántsd, mert haragszol magadra- sziszegi egyre hátrébb tolva.
- Nem haragszom magamra- felvonja egyik szemöldökét, és oldalra pillant a többiekre.
- De igen. Nem figyeltél rá, és ez dühít téged. De ezért ne azt bántsd, aki a legkevésbe tehet róla- szólalnék meg, amikor Nam ránk morran, hogy nyugodjunk le. Ellépek Jimintől.
- Jó, most hogy ez megvolt, üljetek is le- morogva vetem le magam a kanapéra Jin és Suga közé, és teljes figyelmemet Namnak szentelem- Lemondtam a mai interviewkat, úgy hogy nem megyünk ma sehova. Megvárjuk, amíg TaeTae hazajön, és elbeszélgetünk vele- Jungkook egy lemondó sóhajjal áll fel a helyéről, és fellendíti a kezeit, majd vissza.
- Van oka, hogy miért ment el! Még engem is elengedtek egyedül sétálni, viszont róla azt hiszitek, hogy életképtelen. Könyörgöm, tud magára vigyázni! Ne merjétek lecseszni, mert mindannyian tehettek arról, hogy egy szó nélkül ment el- és ezzel fogja magát, majd eltűnik a szobájában. Mi csak némán nézünk magunk elé, és emésztjük az előbb hallottakat.
    Reggel óta nem láttam, és fél négy van. Délután fél négy! Semmi életjelet nem adott magáról.. Így nem lehet csak úgy eltűnni! Ennek elmemt az esze?! Az egy dolog, ha csupán két órára megy el, de mi a halált csinál hét és fél órája? Mit?! És még Jungkook azt várja tőlem, hogy ne húzzam fel magam. Könyörgöm! És ha valami baja esett? Elütötte valami, elrabolták, vagy élettelenül fekszik egy kibaszott árokban? Miért ne lehetnék rá dühös, ha ilyen felelőtlen?!
- Taehyung! Mégis hol voltál?- Jin aggódó hangjára egyből felpattanok, és kiviharzom.
- Van fogalmad róla, mennyire aggódott itt miattad mindenki?!- Nam hangja nyugost, mégis dorgáló. Én nem leszek ilyen visszafogott.
- NEKED TELJESEN ELMENT A JÓZAN ESZED?!-üvöltöm le teli torokból, és a többiek el is vonulnak ahogy rám néz, tekintete szikrákat kezd szórni, érzem, hogy ellen fog állni nekem. Nem akarnak szemtanúk lenni az összecsapásnál. Nem kérdőjelezem meg, Nam miért a saját szobájába tereli Jint, akinek ellenállni sincs ideje, most TaeTaera kell figyelnem.
- Ne oktass ki engem, Hoseok- sziszegi és elindul a szobája felé. Egyből utána indulok és a kezét megragadva visszarántom.
- Hogy lehettél ilyen felelőtlen? Mégis mit képzeltél?- folytatom tovább, bár hangomat lehalkítom egy egészen kicsit- Nem szóltal, V!- szinte már remegek a dühtől. Azt hittem, komoly baja esett... Nem tudom feldolgozni a gondolatot, hogy ő esetleg...- Állítólag a legjobb barátok vagyunk- a szemei kicsit megrebbennek, majd kirántja magát a szorításomból.
- Én is azt hittem. De te erre erősen rácáfoltál, amikor elfelejtetted megemlíteni, hogy barátnőd van- sziszegi összeszorított fogakkal, majd már csak azt hallom, hogy csapódik a szobájának az ajtaja. Honnan tudja? És miért van ezen annyira kiakadva? Valaki elmondta neki! Most nem fogom kideríteni, hogy ki, azt kell tdnom, őt ez miért zavarja annyira. Ahogy benyitok, egyből felém kapja a fejét. Sír. Az egész arca könnyben úszik, szemei vörösek, és az ágyán törökülésben ülve nézegeti a közös képeinket- Menj ki- alig nevezhető suttogásnak, amit mond, de nem teszem meg, amire kért. Leülök mellé, és lapozgatni kezdek az albumban.
- Erre emlékszem...- mutatok rá az egyik kedvenc képemre rólunk. A debütálás napján készült. Az ölemben ült, és az arcomat nyomogatta, amikor Suga előkapta a telefonját, hogy lefotózzon.
- Akkor még minden rendben volt köztünk- szipogja, és inkább ellapoz onnan.
- Most is minden rendben van- csak hevesen megrázza a fejét válaszképp, és becsukja a fotóalbumot, majd az ágy másik végébe hajítja- Honnan tudtad meg?
- Hát nem tőled...- morogja a kezeire nézve. Halkan hüppög, és szipog. Mindig is imádtam, hogy ilyen édes...
- Miért zavar ez ennyire? Hisz már egy hete nem vagyunk együtt- egész testében megfeszül, és lassan rám néz.
- Azért, mert nem mondtad el nekem. Mindenki más tudott róla, csak engem hagytál ki... Miért? Azt hittem, fontos vagyok neked... És ne hazudj, hallottam a fiúktól, hogy még mindig együtt vagy vele!- meg sem törli a szemeit, hagyja, hogy a könnyei újból elinduljanak.
- Először is, lehet, hogy eltitkoltam ezt, de ez nem azt jelenti, hogy hazudok is neked. A többiek is véletlenül tudták meg, hogy van valakim... Nem értesítettem őket, hogy már vége. Nem tartozik rájuk a szerelmi életem- kisimítom homlokából a belelógó, sötét tincseket, amitől egyből elrántja a fejét- Megvolt az oka, miért nem mondtam el- mondom végül, amire végre újból rám néz.
- Mi?- megremeg alsó ajka, amitől majdnem elmosolyodom.
- Nem mondhattam el, hogy együtt vagyok valakivel, mert úgy éreztem, nem vele kéne együtt lennem, hanem...- veszek egy mély levegőt, és közelebb hajolok hozzá- Több, mint egy éve csak arra vágytam, hogy egyszer úgy mássz be mellém az ágyba, mint tegnap- tekintete értetlenné válik, és először hallgat.
- Nem értelek, hyung- hyung. Mások is hívnak így, de az ő szájából hallani megmagyarázhatatlan boldogságot nyújt.
- Én csak azért voltam együtt mással...- el kell mondanom neki. Lehet hülyeséget csinálok... De nem bírom már tovább!-...hogy el tudjalak felejteni. Már túl sokat vártam rád, Tae- megszeppenve tűri végig, ahogy arcára simítok és lehunyt szemekkel hajolok ajkai felé. Ahogy ajkaink összeérnek, összerezzen, mintha áramütés érte volna, de hezitálás nélkül, bár eléggé félénken viszonozza a csókomat. Magamhoz húzom derekánál fogva, amitől felbátorodva átöleli a nyakamat. Lassan kezdem hanyatt dönteni, és amikor ez össze is jön, pirulva válik el tőlem.
- Hallod?- homlokráncolva nézek vissza rá, és fülelni kezdek.
- Namh, igenh! Mmh, Namh ne hagydhh...abbah!- arcom eltorzul a meglepetéstől, amit ez okozott... Legalább most már tudom, Nam miért vonszolta magával Jint a szobájába. Valószínűleg ő is megunta, hogy távolságot kell tartania.
- Ezek most...- egy csókot nyomok TaeTae ajkaira, és elvigyorodom.
- Minden bizonnyal Nam most éppen zsákol. Mindig is imádott kosarazni- halkan felnevet, aztán nyitódik az ajtó.
- Ti is halljátok?- Jungkook teljesen lesokkolt arccal mered ránk, amitől Tae csak még jobban elneveti magát.
- Még jobban is, mint te. Éppen mellettünk űzik az ipart- jegyzem meg, amire Jimin is megjelenik az ajtóban, a maknae mögött.
- Ez most komoly, gyerekek?!- kérdezi elég elvékonyodott hangon- Megrontják a Golden Maknaenkat! És még állítólag ők a legfelelősségtudóbbak- jelentőség teljes tekintettel meredek rájuk, amitől Jimin fogja az adást, és Jungkookot kikaparva az ajtóból magunkra hagy minket. Végre.
- Ne hidd, hogy te is megúszod a kosarazást- mormogom, ahogy újra TaeTae ajkainak esem, és feltűröm felsőtestén a pólót. Teljesen elvörösödve tol el magától, nem mer a szemeimbe nézni.
- Hyung...én...én nagyon szeretlek, de lehet, meg fogod bánni és...és...
- Én is nagyon szeretlek- motyogom ajkaira, ahogy újra csókba hívom. Minden ellenállás nélkül viszonozza végül, és a hátamat kezdi simogatni, olykor-olykor a hajamba túr.